Januári kedvencek és könyves zárás

Nem tudom kellőképpen hangsúlyozni, hogy mennyire utálom a januárt. A tél igazi megtestesítője, én meg rájöttem, hogy lassan minden évszakot megtanulok szeretni, de a telet képtelen vagyok, nem arra lettem kitalálva, hogy behúzott nyakkal az ötórai töksötétben sétálgassak. Ráadásul két szép év után ismét borultam egyet az ónos esőnek hála, miután végigtotyogtam egy hosszabb szakaszt mínusz 0,2 km/h-s sebességgel, és kanyarodtam volna a ház bejárata felé, már csak azt hallottam, hogy reccsen a hátam, ahogy a földnek vetődik.

Miről másról olvasnék ilyenkor, mint Szibériáról? Pár hete futottam bele a molyon Sándor Anna Szibériai anziksz című könyvébe, korábban még sosem hallottam róla. A legközelebbi könyvtáras látogatásom során aztán rohantam érte, és bár szörnyülködtem egy sort a rettenetes borítón, alig vártam, hogy rávethessem magam. Könnyed útleírás némi történelmi és kulturális háttérrel, random sztorikkal Közép-Szibériától Kamcsatkáig. Ha 1500 oldal lenne, akkor is ugyanakkora lelkesedéssel olvastam volna végig, sajnáltam is nagyon, hogy olyan gyorsan végigszaladtak a fél országon. Hosszabban is fogok áradozni majd, képekkel alátámasztva. 

Amióta a Déli álmokat elolvastam (igen, majd róla is írok), kitört a barackmánia. Mindenhol az őszibarackot keresem, csak ez is pont azok közé az illatok/ízek közé tartozik, amit ugyan be tudsz azonosítani, mert minden barackillatú cucc ugyanúgy szaglik, de lássuk be, egyiknek sincs köze a valóságos, érett őszibarackhoz (lásd még: eper, szalonna, stb). Feltankoltam hát egy doboz barackos fekete teát, mostanában azt pusztítom felváltva a vaníliás Liptonnal és a Das Gesunde Plus Rooibos Chai-jal, persze szigorúan tejjel. Egyszer volt már egy kemény tejesteás korszakom, de gondolom csakúgy, mint az, az idei is majd szépen elhal a jó idő beköszöntével. 

Karácsonyra kaptunk egy csodálatos turmixgépet, na én azóta állandóan turmixolok. Nagyjából minden nap. Egyelőre nem merek durva kombinációkkal kísérletezni, de azért a banánturmixon már túl vagyok, készítettem már zabkásásat, vagy ott a klasszikus zöld turmix maradék zöld levelekből, almából és kiviből, de a kedvencem az ún. almáspite smoothie, ami alma, banán, joghurt és tej keveréke, megspékelve egy kis fahéjjal meg szerecsendióval, de az előbb borítottam hozzá egy kis kókusztejet (ki gondolta volna, hogy a sarki Coopban lehet kapni ilyen egzotikus hozzávalókat?) meg egy kanál kakaóport (cukrozatlan) is. A turmixmániám pont beleillik az egészséges étrendbe, amelyet igyekszem mostanában követni, semmi durvulás, átszoktató szakaszban vagyok, nálam ez így működik. A szénhidrátot minimalizálom (kivéve a reggelit), a zsírt is, az édesszájú énemet meg a fent említett gyümölcsös-tejes finomságokkal próbálom elhallgattatni. Az a baj, hogy salátában nem vagyok túl kreatív, meg elég kevés zöldséget szeretek, valamint utálok hámozni, reszelni, aprítani. Van viszont egy jól bevált receptem, mindenfélét belerakok, amit szeretek: sötétzöld levelek, avokádó, koktélparadicsom, aszalt paradicsom, mozzarella, olajbogyó valamint hogy legyen benne valami igazán élvezhető is, sütök hozzá egy kis adag bacont meg pirítok 1-2 szelet teljes kiőrlésű kenyeret, és ezt még felkockázva belekeverem, a végén meg citromos-sós olívaolajat öntök rá. Egyelőre nem tudom megunni, de azért jó lenne variálni más salátákkal, csak az a baj, hogy minél hosszabban keresgélek recepteket, annál éhesebb leszek.

Ez egy régi kép, bocs, és amúgy sincs most eperszezon :(

Tudom, azt ígértem magamnak, hogy januárban nem veszek kencét, de egy-két akciónak képtelen voltam ellenállni. Például úgy döntöttem, hogy adok egy újabb esélyt a Maybelline Color Tattoo-knak és milyen jól tettem! A mellélövős Eternal Silver mellett van már négy másik: Pink Gold, On and on Bronze, Permanent Taupe (ez a legeslegjobb) és Eternal Gold. Még a Metallic Pomegranate-en és a Mauve Crush-on gondolkozom, a többi túl csicsás, sosem kennék élénk türkiz vagy még élénkebb lila színt a szememre. Tökéletesen kombinálhatók egymással is meg a karácsonyra kapott Sleek Au Naturel palettámmal. 

Szerelem volt sokadik szaglásra a Lush Ponche tusfürdő. Egy mintát kaptam belőle még novemberben, akkor majdnem hogy rosszul voltam a szagától, aztán addig dugdostam az orromat a mini tégelybe, amíg teljesen belezúgtam. A karácsonyi leárazásnak köszönhetően néhány barátjával együtt bevándorolt a fürdőszobámba, egyedül a Rose Jammel nem tudok megbarátkozni, még a szupertömény Snow Fairy is sokkal jobban tetszik. 

És a könyves termés! Úgy döntöttem, most nem szentelek ennek külön bejegyzést. A karácsonyi szünet előtt érkezett egy csomagom a munkahelyemre, csakhogy akkor én már szabadságon voltam, na de legalább volt miért várni a január hatodikát: totál bepörögve indultam el itthonról reggel, hogy végre kiderüljön, ki és milyen csomagot küldött nekem! Az Ulpius-ház az egyik ügyfelünk, egy nagyon kedves munkatársukkal tartom a kapcsolatot, aki volt olyan tündér, hogy meglepett két könyvvel karácsony alkalmából. Egyik sem egészen az én műfajom, de előbb-utóbb biztosan rájuk kívánok majd, a Drágám, tudatom veled... például kifejezetten érdekel, a Karácsony a Cupcake kávézóban meg majd jó lesz jövő decemberben, amikor kajareceptek felkutatása helyett inkább valami agyzsibbasztó könyvvel fogok ráhangolódni az ünnepekre. A szülinapomra az édesemtől megkaptam a Jamie's Americát, valóságos Bibliámként fogom kezelni. Szép vastag, színes, szagos, már most látom, hogy nagyon jóban leszünk. 

A könyvpusztítás terén nem voltam túl szorgalmas, viszont kezdek barátkozni a magyarokkal. Ideje lenne kicsit belehúzni, mert megint bejött egy rakat előjegyzésem a megyeiből, és itt tornyosulnak az ágyam mellett. Közben elkezdtem a Tövispusztát, de azzal annyira nem kell sietni, meg egyben sokat olvasni belőle nem esik jól valamiért, pedig gyanítom, lesz itt majd durvulás, még csak az első harmadnál vagyok. 

Ui.: saláta meg smoothie receptek jöhetnek.