2014-08-15

Én nem leszek tökös csaj

Annyi bejegyzés született már Caitlin Moran könyvéről, a Hogyan legyek tökös csaj?-ról, és legtöbbjük annyira gondolatébresztő volt, hogy úgy döntöttem, elolvasom én is, pedig szeee posztja annak idején kellően elvette a kedvem tőle. Ám nem szabad olvasatlanul véleményt nyilvánítani könyvről, úgyhogy elhoztam a könyvtárból. 
Most mégis az lesz, hogy véleményt nyilvánítok olvasatlanul, mert 50 oldalnál tovább nem jutottam, kár az időt ilyesmire pazarolni szerintem. 


Kezdjük a címmel. Ami normálisan fordítva Hogyan legyünk nők? Nem, nem, nem jó a sorrend. Kezdem inkább azzal, amit olvastam. Nem kell hozzá pszichológus diploma, hogy észrevegyük: Caitlin anyja kigúnyolta a lánya nőiesedését (itt a biológiai dolgokra gondolok), illetve vagy viccet csinált belőlük, vagy csak nem vett tudomást bizonyos jelenségekről. Na most ha 13 évesen egyedül kellett volna megküzdenem a nővé válás folyamatával, ha anyukám nem magyarázta volna el nekem, hogy mi az a tampon meg nem vitt volna orvoshoz, amikor kiderült, nálam nem minden ugyanúgy működik, mint általában szokás, valószínűleg én is megutáltam volna mindent, ami a nőiességgel kapcsolatos, biológiai értelemben. Nem mintha várnám a pirosbetűs napokat a hónapban, és szőrteleníteni sem imádok, de ezek a mindennapi életem részei, és nem reklamálok miattuk. Nyilván, ha úgy tetszene, nem szedném le a szőrt. Sőt, tovább megyek: ha a pasimnak tetszene úgy, akkor lehet, hogy szeretnék a kedvére tenni. Mekkora megalázkodó ostoba elnyomott nő vagyok, igaz? Nem is érdemlem meg, hogy nőnek nevezzem magam.

Szóval ezt a lányt fiatal korában elég sok sérelem érte attól a személytől, aki kb az egyetlen lett volna, akire támaszkodhat a fenti kérdésekben. Innentől kezdve szerintem nincs miről beszélni, nincs értelme ennek a könyvnek. Amit egy sérült nő írt. Nem érdekel, hogy ugyanaz-e vajon a véleményünk a gyerekvállalásról, simán lehet, hogy igen, mégsem vagyok rá kíváncsi, egyszerűen nem mérvadó, hogy ez a csaj mit gondol a nőiességről. És akkor emlékezzünk a címre, arra, hogy How to be a woman?. 

Ennél többet nem merek írni, inkább belemegyek picit abba, hogy számomra mit jelent nőnek lenni, mit szeretek benne, és mit nem. A feminizmus alapvető felvetéseivel természetesen egyetértek. Felháborodok rengeteg jelenségen, azon, hogy nem egyforma a bérezés, hogy kevés a női politikus (bár elég Hoffmann Rózsára gondolnom, és egyből azt kívánom, bár lenne még kevesebb), meg a kettős mérce is borzasztóan idegesít, tehát minden nő kurva, aki alkalmi partnerekkel szórakoztatja magát, de a férfiaknak ugyanezért hátbaveregetés jár, és akkor ott van még a sok "nemi szerep", nőknek a fakanál meg a szülés jut, a férfiak kezébe meg szerszámosládát, ölükbe sztriptíztáncost. 

Vannak azok a nők, akik engem is kifeszítenek. Általában nem kedvelem az embereket, de a nőket talán még kevésbé, mint a férfiakat. Ezerszer alattomosabbak, mint a férfiak, mindent túlbonyolítanak, irigyek, hisztisek, és még sorolhatnám. Nagyon sok nőtípustól rosszul vagyok, de egyébként sok férfitípustól is. Vannak olyan nők, akik miatt szégyellek nő lenni. Viszont én szeretek nő lenni, örülök, hogy annak születtem, és szerencsére nem érzem nap mint nap a saját bőrömön, hogy milyen megalázó a helyzetem. Ha azért készségesebb az eladó srác velem a műszaki boltban, mert lány vagyok, hát így jártam, nem fogom kikérni magamnak. Vagy ez is a kettős mérce, csak pont fordítva? 
Tudjátok mit? Mindig lesznek az életnek olyan területei, amelyet a férfiak, másokat meg a nők uralnak. Ám sokszor érzem úgy, hogy azok, akik a nemi egyenlőségért harcolnak, többet ártanak, mint használnak, mert komolytalanná teszik az egész eszmét (pl. a bulihelyes ezres belépős sztori, nem tudom, sírjak-e vagy nevessek rajta). Illetve nem gondolom, hogy a női egyenjogúság abban nyilvánul meg, hogy nem hódolunk be a divatnak, mi, nők, és csakazértsem borotváljuk le a szőrt különböző testtájainkról. Ha újra divatba jön a szőr a pornófilmekben, Caitlin akkor meg majd le akarja szedni vajon? 

Tovább nem fejtegetem az elképzeléseimet, mert szerintem sokan már ezekig a sorokig sem jutottak el. A lényeg számomra az, hogy szeressük magunkat, nőként és emberként. Nem kell verni az asztalt, hogy de én nő vagyok, cseszdmeg, mert ezzel csak hülyét csinálunk magunkból. Sosem voltam egy masnis-fodros lány, nem is leszek, emellett nem akarok gyereket szülni, sem feleség lenni, de mindezt nem azért teszem, hogy beintsek A Rendszernek. Szeretem, hogy kilakkozhatom a körmöm, kifesthetem a szemem. Szeretem, ha egy férfi előreenged az ajtónál, és kiakadok, ha nem így tesz. Látjátok, az én elméletem is tele van ellentmondással, de szerintem valószínűleg mindenkié. Nekem így kerek a világ, de azon kívül, hogy ezt most leírtam ennek a könyvnek a kapcsán (megint csak azt mondanám, hogy szegény fák...), nem próbálom mások fejébe sulykolni az okosságot. Lehet, hogy azért, mert szerencsés vagyok, nincsenek negatív tapasztalataim (ja, de... egy van, az egy életre is elég volt), de egy ideje rájöttem, hogy azzal nem megyek semmire, ha a körülöttem levőkre mutogatok. 


16 megjegyzés:

  1. De jó ez a bejegyzés, örülök, hogy leírtad a nézeteid. Engem ez a könyv mindig is taszított, ezek után pláne nem akarom elolvasni. (Mindig a Honey Boo Boo színre lép jut eszembe róla, ahol az egész család olyan igénytelen, hogy rossz nézni. Nem sokat láttam belőle, de az bőven elég volt.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! Szerintem tényleg kár a fákért, főleg, hogy egyáltalán ki ez a nő?
      Honey Boo Boo-ból még semmit nem láttam néhány tumblr képen kívül, de az is elég volt, kellemes embereknek tűnnek :D

      Törlés
  2. Nagyon jó poszt lett, Katacita! Eleinte vonzott ez a könyv engem is, a rendhagyó kinézet - cím, a sok-sok ellentmondásos bejegyzés, gondolat miatt. És még annak előtte meg önsegítő könyvnek gondoltam :D
    Fura ez az egyenjogúság, jó hogy van, de mindig van de, és bizony én is megsértődtem amikor két ötliteres palackot meg a retikülömet (direkt írtam így :D) cipelve próbáltam bemenni egy nehezen nyitható ajtón, és a mögöttem jövő férfiember semmit nem tett, hogy egy kicsit is segítsen... de lehet hogy itt már nem férfi-nő, csupán nevelésbeli hibákat kell keresnünk.
    A szőrözés és az egyéb női nyalánkságok, hát én igazából már úgy vagyok ezzel, hogy nem lehetne ez megint magánügy, ahogy régebben volt? Már nem divat szidni, de még mindig idegesít hogy vacsora közben tamponreklámot kell néznem, meg tena ladyt meg azt ahogy szőrtelen lábakat borotválnak (jaj erről olvastam egy jó szöveget fb-on: stop shaving hairless legs, if you want to impress up, please shave a gorilla!" :D :D )... szerintem a nők is nagyon sok mindent elhibáznak ezekhez való hozzáállásukban, egy kicsit legyünk már diszkrétebbek - én pl nem borotválkozom meg nem vágok lábkörmöt, meg nem cserélek tampont vagy betétet a párom előtt, semmi pénzért... na, szerintem ez a nő pont nem erre jó példa, amiket hallottam mi van még ebben a könyvben hogy oda el se jutottál, hát ordenáré.
    A finom nőiesség kiveszőben van, és ha az kiveszőben van, ne csodálkozzunk ha nem viselkednek velünk nőként - a pozitív, nem a pejoratív értelemben, ld. ajtó kinyitása...

    Horsegirl, jujjj, a TLC-n megy a Honey Boo Boo, ugye? csak ritkán látom, nekünk nincs TLC-nk, de az tényleg kabaré.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, azon. És ez az idézet nagyon jó. :D

      Törlés
    2. Köszönöm! :)
      Teljesen egyetértek veled, abszolút nem világos számomra, hogy miért kell ezekről a szőr/vér/egyéb témákról így értekezni. Nem gondolom, hogy ezek tabu témák, sőőőt, ám azt gondolom, lehet intelligensebb, kifinomultabb módon is megnyilvánulni. Eleve nem bírom, ha egy nő közönségesen viselkedik, beszél, tehát C.M. nem lesz a barátnőm :)
      Igazad van, ne csodálkozzunk, ha nem viselkednek velünk nőként, ha közönségesek vagyunk... (de mi ugye nem vagyunk, szóval igazán kinyithatná valaki azt a... ajtót! :))

      Törlés
  3. *impress us... bocsi, elírtam
    És te jó ég, mennyit zagyváltam... :D :$

    VálaszTörlés
  4. Óh, de jó cikk lett :) most már tényleg el kell olvasnom...
    Pupi, ez a gorillás megjegyzés haláli :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi!:) én is így voltam vele a sok-sok jó bejegyzés hatására, aztán rájöttem, nem ér ez annyit :)

      Törlés
  5. (blogger megint benyelte a kommentem ááááá)
    Szóval:
    sajnálom, hogy nem tetszett a könyv - de azt érzem, hogy kicsit félreértetted a szándékát (vagy rosszul értettem?) Szerintem nem egy önsegítő könyvnek kell felfogni, nem is szentírásnak, hanem egy szórakoztató, kényes témákat felhozó önéletrajzi írásnak, ami felnyithatja sok nő személt, hogy nem kell hercegnőt játszani az életben, vagy nem kell apró tökéletlenséget miatt aggódniuk.
    Feleség meg gyerekvállalás témában hasonló nézeteket vallok én is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet, hogy félreértettem, vagyis nem gondolom, hogy önsegítő, de ha nem akarja "megmondani a tutit", akkor miért írja meg egy könyvben? :) Igaz, én csak az elejét olvastam, lehet, hogy később jobb lesz - még mindig itt van az asztalomon, de nem visz rá a lélek, hogy kinyissam :) - de nekem ez alapján kicsit hiteltelen, még akkor is, ha csak szórakoztatásnak szánja. Viszont ha felnyitja más nők szemét, hogy nem kell a tökéletlenségek miatt aggódniuk, akkor már jó, de eddig nem jutottam el benne.
      És tudom, már eleve rosszul álltam hozzá :) viszont tényleg nehezen viselem, ha egy nő közönségesen nyilvánul meg, és hát ez nekem az a kategória:)

      Törlés
  6. Nagyon jó bejegyzés lett, sok mindennel egyet értek, vagy legalábbis értem, hogy miért gondolod így.
    Azzal viszont nagyon nem értek egyet, hogy Moran véleménye nem mérvadó, mert őt negatív hatások érték a nőiességgel kapcsolatban. Azzal, hogy itthon mint önsegítő könyvet akarták eladni meg ezzel a Hogyan/How címmel elég megtévesztő, de ez nem egy szociográfiai tanulmány, Moran nem kutatott, nem készített felméréséket, hogy ő majd megmondja a tutit. Egyszerűen egy memoár jellegű könyvben elmondja, hogy mit gondol, mindenféle komoly tanító szándék nélkül. És nyilvánvalóan az késztette erre, hogy sok negatív hatás érte. Ugyanígy megfordíthatnám, hogy aki nem tapasztalt negatív hatást abból eredően, hogy nő, annak nincs joga véleményt formálni róla, mert nem látja a teljes képet. De ez nyilván nem így van.
    Szerintem ez a könyv azért jó mert elgondolkodtat az ilyen dolgokról, és ha valaki fogékony a humorára akkor nagyon szórakoztató. És aki jól érzi magát a bőrében annak nyilván nem jelent annyit ez az írás mint annak, aki szenved attól hogy valamilyen női eszmény képnek feleljen meg.

    Egyébként én ennek a könyvnek a hatására jöttem rá, hogy nem vagyok feminista, mondjon Moran bármit is arról, hogy ez mit jelent. Mert persze zavar az egyenlőtlenség, de globális szinten zavar. Ha egy nőt bántalmaznak, vagy egy kisfiút az iskolában, ugyan úgy felháborít és elkeserít mindkettő.
    És a kettős mérce is zavar, de mint ahogy te is írtad, ez is két irányú. Mostanában sok ilyen utazós idegen tájakat bemutató dokumentum filmet nézek. Az egyikben két nő volt a felfedező és egy csomót locsogtak arról, hogy milyen jó pasi a túravezető, meg azon álmélkodtak, hogy szexik és izmosak a törzsi fiúk. És arra gondoltam, hogy ha ezt pasi csinálta volna, akkor mennyien felháborodtak volna (én is).

    És még azzal is nagyon egyet értek, hogy a nagy harcos feministák többet ártanak mint használnak, mert hihetetlen dolgok miatt képesek felháborodni, és viccet csinálnak az egészből, és a többiek pedig lassan arra is legyinteni fognak akinek tényleg komoly problémája van.

    Bocsánat a kisregényért :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindig örülök a kisregényeknek :)
      Teljesen igazad van abban, amit írsz, nagyon sok szerencsés nő van, akinek fogalma sincs arról, hogy milyen, ha a női mivoltát éri támadás, meg van aki egy fokkal szerencsétlenebb náluk, mert érte atrocitás, de valahogy könnyebben fel tudja dolgozni. Lehet, hogy az a fő bajom, hogy a cím eleve megtévesztő, félrevezető, ha valami homlokegyenest más címet adtak volna neki (mert nem biztos, hogy ő adta), talán kevésbé idegenkednék tőle.
      Nagyon kacifántos az egész nekem, folyton pörög az agyam rajta, meg azon is, amiket ti írtok, valahol mindenben van igazság, a fenti véleményem teljesen szubjektív, és köszönöm, hogy te is leírtad a te álláspontodat. :)

      Törlés
  7. Egyetértünk :) Igen, most, hogy írod, ő valóban egy sérült nő, alapjaiban rengették meg a nőiességéhez való viszonyát, ami hatalmas hiba egy anyától. Mondjuk szerintem a nők igen nagy százaléka szintén sérült ezen a területen, ha nem is ennyire. És talán pont ezért esett Moran át a ló túloldalára... Bár a könyv valóban segíthet másoknak felvállalni magukat, de könyörgöm, tényleg nem kéne a kis véleményét beleböfögni az emberek arcába jó hangosan, mint egy disznó, mert nem mindig annak van igaza, aki hangosabban kiabál.... Isten mentsen meg, hogy ilyen harsányan és közönségesen legyek nő. Lehet azt nőiesebben is :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, nagyon rokonszenveztem én is annak idején a posztoddal, bár akkor még nem olvastam a könyvet, és úgy gondoltam,nem is fogom soha :) A közönségesség nagyon taszító tud lenni, hát ha még egy nő viselkedik úgy, ez már nagyon-nagyon a ló túloldala... valahogy mintha CM másképp értelmezné az egyenjogúságot, mint ahogy szerintem kéne. Ne azért fogadják el egy nő teljesítményét jobban, mert férfiasan viselkedik meg szőrös a lába, hanem mert értelmes meg képes ugyanarra, mint egy férfi. Vagy neadjisten pont más dolgokra képes.

      Törlés
  8. Jó lett ez a bejegyzésed is! :)
    Nekem vegyesek az érzéseim Morannel kapcsolatban. Van, amivel egyetértek, de maga a nő nekem nem szimpatikus. Ez a folytonos ivászat meg a drogok annyira távok állnak tőlem, hogy képtelen vagyok vele azonosulni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pont az a gond, hogy amíg fontos, a nőket mélyen érintő dolgokról ilyen stílusban, ilyen emberek beszélnek, addig senki nem veszi ezeket komolyan. :/
      Köszi :)

      Törlés