2014-11-10

Mikor kell szeretnünk egy könyvet?


Előredolgozom, így elkezdtem egy piszkozatba összeírni az idei legjobb könyveket. Rohadt hosszú a lista, mégpedig azért, mert én magam sem tudom soha eldönteni, milyen szempont alapján válogassak. Nem arról írok most, hogy melyek azok a jellegzetességek, amelyeknek teljesülniük kell, hogy a világba kiáltsam egy könyv nagyszerűségét, inkább arra próbálok rájönni, hogy mikor kell szeretnem a könyvet ahhoz, hogy kimondhassam azt, hogy szeretem. Az számít, hogy magát az olvasást élvezzem a lehető legjobban, vagy többet ér az, ha fél évvel később visszagondolva nem valami homályba vesző hangulat és néhány epizód rémlik csupán, hanem azt érzem, hogy a könyv -akár minimálisan - átformálta egy részemet?

1. Olvasás közben... 


A kabátkönyv vagy annak tágabb értelmezésű verziója, amely olvasás közben ellazít, akár elszakít engem az ocsmány januári latyakos valóságtól, vagy akár segít elmélyedni a hétvégi kuckózós hangulatban, de hosszú távon nem sok eredménye van. Persze, szívesen idézem fel pl a Déli álmokban literszámra fogyasztott jegesteát, mély nyomot nem hagy bennem az ilyen típusú könyv, ennek ellenére roppant hálás tudok lenni a szerzőnek olvasás közben. Főként kedves szórakoztató irodalmi példányok tartoznak ide, mint például a Kleopátra lánya, a De mi került a pitébe? vagy a Budapest noir. Némelyik beszippantós könyv persze képes arra, hogy a részemmé váljon, viszont az már egy másik kategória. 

2. Az idő mindent megszépít


Jellememből fakad, hogy bizonyos dolgokat csak némi idő elteltével tudok igazán értékelni. Néha egészen nyögvenyelősen haladok egy könyvvel, később meg már istenítem, ilyenkor két lehetőség állhat fenn:
Azért kedvelem utólag jobban a könyvet, mert...
- ...egy bizonyos életszakaszra vagy hangulatra emlékeztet (pl. utazásra vagy egy jellegzetes esős vasárnapra), akár a konkrét regény hangulata csapódik le bennem késéssel . Ugyanez az ok teljesen tönkre is teheti nekem az olvasás emlékét, tehát örökké gyűlölni fogom azt a könyvet, amit akkor olvastam, amikor a pasim két napig kórházban volt, vagy azokat, amelyeket egy régebbi mélyrepülésem során végeztem ki. Pozitív példa itt a Füst és csont leánya, ami természetesen tetszett már olvasás közben is, viszont az, ami megmaradt bennem belőle, az sokkal intenzívebb, most is itt libeg előttem a lány kék haja a prágai levegőben. 
- ...bár az olvasás nem volt feltétlenül egy elringató élmény, a könyv hatással volt a személyiségemre, hozzáadott valamit az életemhez, csak ezt akkor még nem éreztem. Az idei felhozatalból jó példa erre a Csend, ami egy nagyon okos kutatás és elmélkedés arról, hogy a nyugati társadalmakban miért az extrovertált személyiségek tudnak inkább érvényesülni, holott az introvertáltak is rengeteget hozzátesznek a világhoz, csak csendben. Nem szívesen mondok ilyet, de ez a könyv megváltoztatta az életemet. Nem tudnék belőle felidézni semmi konkrétumot, de engem annyira megnyugtatott, nem érzem magam többé kívülálló hülyegyereknek, és a körülöttem levő embereket is másképp szemlélem egy kicsit, amióta elolvastam. Mivel non-fiction és egy szűk témakört tárgyal - ellenben elég hosszú - nem szippantott magába, nem társult ötcsillagos élvezet az olvasáshoz, viszont sokat jelent nekem az, hogy végigrágtam magam rajta.

3. Falhozvágós könyvek


Ezeket tényleg nem tudom hova tenni. Itt van például a Születésnap után. Beszélgettünk arról sokat, hogy a Beszélnünk kell Kevinről-höz képest sokkal lájtosabb a téma, nem fáj annyira, engem mégis újfent két vállra fektetett ez a szemét Shriver nőszemély. Ez az a kategória, amikor elismerem az író nagyszerűségét, hatással van rám a regény és valamiféle perverz élvezetet ki is vált belőlem az olvasásuk, de azért amikor később bevillan egy-egy jelenet, görcsbe rándul a gyomrom. 

4. Minden szempontnak megfelelő könyvek

Előfordul, hogy kabátkönyvet olvasok, netán bedarálós krimit vagy valamelyest falhozvágós remekművet, és még később is beleborzongok, ha felidézem őket. Közülük kerülnek ki a kedvenc könyveim, meg a majdnem kedvences polcomra is őket teszem fel. Elkezdtem példákon gondolkozni a bekezdés elején felsorolt alkategóriákhoz, és rájöttem, mindegyikhez tudok említeni valamit J. K. Rowlingtól, Úgyhogy nem is sorolnám fel itt a kedvenc könyveimet, szerintem így is elég világos, hogy miről van szó (bár a Harry Potterek sosem lesznek kedvencek, de mindegy). 

Nem kérdés, hogy - nálam - az utolsó kategória képezi a tökéletes vagy arra hajazó könyvek halmazát, én viszont nagyon kíváncsi lennék arra, hogy ti mit gondoltok erről, nektek mi számít inkább, az olvasás élménye vagy a könyv rátok gyakorolt hatása? Egyáltalán nálatok is így elkülönül időnként a két fogalom? 

33 megjegyzés:

  1. Ez a Csend nagyon jól hangzik, meglesem! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jól van, érdemes szerintem, főleg ha te is introvertált vagy :)

      Törlés
    2. Introvertált vagyok, bár az egyetemen rászoktattak a rizsázásra, amit csak akkor művelek ha nagyon muszáj... :D Szóval igen.

      Törlés
    3. Az nem baj, ha rászoktattak, legalább képes vagy erre is :))

      Törlés
  2. Nálam abszolút azok a nyerők, amik nem csak ideiglenes élvezetet nyújtanak (jujj de szofisztikált vagyok:D), hanem örökre bennem ragad belőlük valami.
    A Csend pedig engem is régóta foglalkoztat, szóval még egy érv mellette, hogy te is megemlítetted. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :)) Hosszú távon végül is ezekből lesz szebb és tartósabb emlék...:)
      A Csend nagyon jó önigazolásnak, nem muszáj különben az egészet végignyomni, számomra voltak benne érdektelen részek (esettanulmányok), azokat kihagytam.

      Törlés
  3. Érdekes felvetés, jó téma :) Azt hiszem én az általad felsorolt összes szempontot egyenként vagy összesen alkalmazva mondom azt, hogy hatott rám a könyv, kedvencem lett. Pl. van jó pár kedvencem, ami a hangulata miatt, ahogy te fogalmaztál, a "berántás" miatt lett kedvenc (Zafóntól A szél árnyéka - viszont itt idén jöttem rá, hogy mennyi mindenre nem emlékszem, szóval itt azért a történet talán háttérbe szorul). Aztán van a falhozvágós kedvenc, pl. az Újjászületés, na ez engem teljesen kicsinált, volt, hogy elhajítottam a könyvet, közben meg bőgtem egy jót, aztán rögtön újra kézbe is vettem és itt minden megvolt együtt és a mai napig emlékszem is a történetre. Van, ahol azért mondom, hogy kedvenc mert valami újat adott, vagy mert napokig zakatolt még rajta az agyam és hiába mondtam, hogy esetleg egy picit gyengébb volt, mégis sokáig velem maradt és emésztettem (pl. Hidasi Judittól az Április út). És persze olyan is van, ami jókor és jó helyen talált meg, tuti, hogy 10 év múlva kiröhögöm magam, hogy ezért oda meg vissza voltam, talán épp ezért is félek kicsit egy régi nagy kedvencet újraolvasni. Szóval komplex egy dolog ez, ugyanakkor erősen hangulatfüggő, legalábbis nálam :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök:)
      Az Újjászületést nem is merem elolvasni, emlékszem, hogy írtad, hogy az egyik kedvenced, de arra is emlékszem, hogy mit írtál arról, hogy mit művelt veled, szóval majd egyszer, talán....
      Igen, a guilty pleasure kategória az kimaradt, bár talán be lehet suvasztani az elsőbe. Én sem vagyok mindenre büszke, hidd el, de most már aztán tökre nem érdekel, hogy ki mit gondol :D

      Törlés
  4. Most végignéztem az idei olvasmányaimon, és megpróbáltam belőni, hogy melyik az ami az év könyve lett és miért. Én is hasonlóan komplex szempontok szerint ítélem meg - de legtöbb a sztorija miatt fogott meg. Amit angolul olvastam ott az élmény és a tudat miatt, hogy el tudtam olvasni angolul emiatt fontos :) 'Földhözvágós' könyvem nem sok volt, és olyan talán nincs is, hogy csak az olvasásakor történt események-hangulat miatt szeretném, inkább társult a jó könyv és egy jó élmény (pl. Ólomerdő - hajnalban olvastam, és vártam h a párom felkeljen és menjünk kirándulni :D).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A jó élmény nálam is annyiban tud játszani, hogy hozzáad valamit a könyv értékéhez, ugyanígy a rossz levon belőle.
      Akárcsak az angolul olvasás:) pl. egy kicsit silányabb nyelvezetű mű esetében nem tűnik fel annyira, ha nem olyan minőségi a szöveg, mint ha magyarul olvasná az ember. Plusz dagadhat a mellünk a büszkeségtől :)

      Törlés
  5. Lehet, hogy mondtam már, de újra le kell írnom: nagyon-nagyon szeretem a blogod, például az ilyen bejegyzésekért. :) (És milyen cuki már a mézeskalács emberke! :)) )

    Szerintem mind a négy fajta könyvnek van létjogosultsága. Például amit most olvasok, a Csavargók dala, az nagyon falhozvágós könyv, és utána egyszerűen muszáj leszek valami kabátkönyvet olvasni, még ha az mondjuk nem is lesz életem olvasmánya (erre a célra A Rosie-projekt már itt is csücsül a táskámban.)

    Természetesen hosszú távon az a jó, ha a negyedik kategóriából akad jó pár olvasmánya az embernek, de nekem például a hármas is simán beleolvadhat ide. Vagy ott vannak a Moning könyvek, amelyek nekem leginkább az első kategóriába tartoznak, mégis még egyszer betegen újraolvastam őket, és akkor odavoltam értük.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mondjad csak, mindig nagyon-nagyon örülök neki :))) és köszönöm:)
      A Rosie-projektet én is akaroom, lehet majd angolul (tudom, nem ez volt a hozzászólásod lényege:D)
      Benyák Zoltán többi könyve is ilyen durva amúgy? Mert már nézegettem őket, de most lehangolódni nem annyira kívánok.

      Moningnak gyógyító ereje van. :)))

      Törlés
    2. A Rosie-projekt már engem is nagyooon érdekel. :)
      Nem, azok is erős könyvek, de azok inkább mesésebbek, de a Csavargók dala nagyon durva, nagyon sötét.
      Ez pontosan így van. :))

      Törlés
  6. Mivel hangulatolvasó vagyok, a "mikor" nálam is fontos szempont. Persze van, hogy hiába várom a megfelelő lelkiállapotot (pl. az Éjszakai cirkusznál másfél évet vártam, és papírforma szerint imádnom kellett volna, aztán eh, olyan mérges voltam rá.) Még régebben elkezdtem összeírni, melyek az idei legjobb olvasmányaim, de el tudom képzelni, hogy még változni fog. Asszem, minden könyvet másért szeretek, pl. a Déli álmok nem egy világirodalmi remekmű, de annyira jólesett olvasni, hogy nem fogom kihagyni a felsorolásból. Vagy a Levelek Skye szigetéről - az is teljesen kellemes volt, pedig a vége felé már nem voltam vele megelégedve.

    Teljesen helytállóak ezek a kategóriák (mármint könyvmolyoknak, egy átlagember valószínűleg megijedne attól, miken nem filózunk:D), bár nálam nem válik el élesen az olvasás élménye és a könyv hatása.
    [Bocs a hebehurgya kommentért, valami idióta hajnalban ráfeküdt a csengőre és alig aludtam.]
    Ui.: A Csend engem is megnyugtatott (bár még mindig kívül érzem magam az ún. normális emberek körén, de ez valószínűleg így is marad), neki hála nem érzem azt, hogy a természetemen változtatni kellene.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az Éjszakai cirkusz szerintem túl izzadságszagú, ott én sem bírtam felvenni se a hangulat, se a történet fonalát. A Levelek Skye szigetéről-lel én is hasonlóképp vagyok, ráadásul azt a nyaralás alatt kezdtem el, így mindig az fog eszembe jutni róla.
      Igen, kíváncsi lennék, hogy akár egy "hobbiolvasó" mit gondolna erről az egészről, tuti azt gondolná, hogy nem vagyunk normálisak. :)

      Törlés
    2. Vagy azt, hogy belegüzültünk az olvasásba.:) Amúgy minden blogger őrült egy kicsit, a hobbisok bekattannak egy ív szép papírtól, a körömlakkosok 3ezres lakkot vesznek és így tovább.:D

      Törlés
    3. Igazad van, én már nem is ítélkezem, inkább örülök, hogy másnak is vannak dilijei, valamiért megnyugtat a tudat:)

      Törlés
    4. Dili mindig kell, kész.:) Nálam most a körömlakkmánia akar kitörni, de mivel már van némi józan eszem, csak mértékkel vásárolok (nem úgy, mint tinikoromban). Ja, meg a tea. Mindig szerettem teázni, de kezdek rákapni a különlegesebbekre, tegnap a Zöld Cicában olyan finomat ittam, A császárnő meséje nevű fehér teát és Aranyos éjszaka rooibost.

      Törlés
    5. O-ó, azzal vigyázz :D Nita megfertőzött?:) Az a baj a körömlakkal, hogy általában olcsó (nem a Picture Polishokra gondolok...), és könnyen becsusszannak.
      Amúgy a teázókban mindig sokkal finomabb a tea, mint otthon... oké, hogy értenek is hozzá, hogy hány fokos vízben kell áztatni hány másodpercig, de akkor is. :)

      Köszi, a másik kommentedre válaszolva, benne van a decemberi JOYban is a bloggal és a macskánkkal egyetemben :))))

      Törlés
    6. Basszus, pont nálam van egy Joy, megnéztelek, és dejóóóóóóóó. :) Gratulálok! :)

      Törlés
    7. Nahát, tök jó, hogy van nálad egy:) Köszönöööööm :)

      Törlés
  7. Jók ezek a felsorolások, és sok mindenben egyet értek :) Nekem is vannak ilyen kategóriáim - falhozvágások, beteg olvasmányok, amikre mindig emlékezni fogok a szörnyűségek miatt, és ez nem feltétlenül rossz mert, legalább nyomot hagy. Ezt elég nehéz elérnie az íróknak, mert egyre többet olvasok, és egyre bénább regények vannak a piacon, amik csak ideig óráig szórakoztatnak utána azt sem tudom, hogy mit olvastam benne. Azok a jó könyvek, amiket nem felejtek, és amiket később újra és újra el szeretnék olvasni, mert adott valamit.Valami pluszt. Lehet hogy csak éppen akkor, de általában ezek később is megmaradnak bennem és nosztalgiázom rajtuk, valamit mellé tud tenni az életemben, valamiben magamra ismerek olvasás közben. Jah és nagyon szeretem azokat a könyveket, amikbe belefeledkezhetek, ami kiszakít a mókuskerékből, és lenyugtat a napi favágómunka után.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, te szereted a beteg olvasmányokat :D
      Akkor végül is nálad is megvannak ezek a kategóriák, ahogy elnézem. Néha - bár előre érzem, hogy súlytalan egy könyv - még mindig belefutok egy-egy tinglitangliba, amiből aztán később semmi nem marad meg, és nem csak a cselekményéből, hanem úgy egyáltalán. Fogalmam sincs, mikor jövök rá végre, hogy ezekre nincs szükségem. :) De az meg tök jó, amikor egy-egy nem éppen világmegváltó könyvben teljesen bele tud feledkezni az ember, kell az olyan is.:)

      Törlés
  8. Nem ide tartozik, de tök jó a kerek szélű kép.:)

    VálaszTörlés
  9. A 2. pontban annyira iazad van! Legalábbis nálam ez nagyon ütős. Szinte minden könyvemet tudom, hogy milyen időkben olvastam, éppen min mentem keresztül, és valóban sajnos, néhány élményt elront nekem azzal, hogy nem is akarok rá gondolni, mert akkor padlón voltam...

    A Quiet c. könyvről amiről írtál, viszont lehet tudni többet? Írtál valamikor róla bejegyzést? Felkeltetted az érdeklődésemet vele...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor az érzékek nálad is jól összemosódnak... nekem mellesleg kb. mindennel így van ez, legyen az zene, vagy egy tusfürdő illata.

      Most gondolkoztam, hogy a Csendről írtam-e, de nagyon úgy fest, hogy nem. Amadea bejegyzését viszont ajánlom róla, ha van kedved, olvasd el:
      http://konyvszibilla.blogspot.hu/2014/05/a-belso-csend.html

      Törlés
  10. Tök jó lett ez a bejegyzés. :) Most megnéztem, miket raktam a "maradandó élmények" polcomra, és a legtöbb a hangulata miatt maradt meg. Persze van olyan is, ami a mondanivaló/rám gyakorolt hatás miatt van rajta (pl Szólít a szörny), de nem ez a többség.
    Én is emlékszem, mikor/hol olvastam a könyvet, érdekes visszagondolni rá.
    Amúgy egyetértek Amadeával, szerintem is tök jó a kép jobb oldalt. :) Ráadásul Üvöltő szelek-es tok, nagyon jól néz ki, én is elfogadnám :) (nekem sima fehér van, amit vásárláskor kaptam).
    Kivettem a Csendet, elkezdtem olvasni. Tényleg érdekes dolgokról ír, nem is száraz a stílusa, mint attól tartottam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik. :)
      Látom, akkor a kommentelők többségét nagyon befolyásolja, hogy mit mikor/milyen körülmények között olvasott, milyen hangulatfüggők vagyunk :)
      Múltkor valamiért kerestem az Üvöltő szelekes tokot az ebayen, de ilyet már nem is találtam, más könyves viszont még volt ugyanebből a fajtából.
      Tök jó, hogy tetszik a Csend (már ha tetszik, nekem a kommentedből ez jön le:D), remélem, téged is "megnyugtat" majd :)

      Törlés
    2. Kár, pedig az jól nézett ki. Mondjuk a többi is biztos szép.
      :D Igen, tetszik. Különösen az tetszik benne, hogy mindkét csoportról normálisan ír, hogy mindkettőre szükség van (hasonló a jó és a rossz kapcsolatához). Már most megnyugtatott azzal, hogy ránk, introvertáltakra is szükség (remélem, nem baj a többes szám :)), bármennyire is az ellenkezőjét sugallja a média.

      Törlés
    3. Dehogy baj a többes szám :D Különben az a baj, ha nevezhetjük ezt annak, hogy amióta olvastam a könyvet, szépen hátra is dőltem, hogy oké, mindenki nyugodjon le, intorvertált vagyok, jogom van otthon maradni és nem emberek közé menni, jogom van utálni a zajt és a kaotikusságot, pedig lehet, hogy jobb lenne, ha tennék még erőfeszítéseket, nem tudom... :)

      Törlés
  11. A Csendet épp most akarjuk elolvasni kolléganőmmel. nagyon érdekel, megnyugtató, hogy téged megnyugtatott :) legszívesebben az összes harsány feltűnősködővel is elolvastatnám.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A harsány feltűnősködők nem hiszem, hogy levágnák, hogy mit akar mondani a könyv... Én végre már egyre jobban leszarom, ha valaki szerint unalmas és zárkózott vagyok :D nálunk a munkahely olyan szempontból jó, hogy 25 programozóval dolgozom, és itt szépen megértjük egymást :) de legalább neked is van akkor egy kollégád, aki hozzád hasonló :)

      Törlés