Amúgy ők a kedvenc íróim

Fura, hogy mennyi könyvről esik itt szó, közben az írókról meg csak alig-alig. A kedvenc íróim listája nagyon rövid (elég nehéz bekerülni A Körbe), és simán lehet, hogy némelyikük egyszer majd arra a sorsra jut, mint az - egykori - kedvenc együttesem, mert bár senki nem kérdezi meg manapság, hogy és neked mi a kedvenc együttesed, de tuti, hogy ugyanazt vágnám rá, amit 15 évesen, más kérdés, hogy eszembe nem jut már hallgatni a számaikat. 

A kedvenc kategória itt, ahogy sok más területen is, teljesen megfoghatatlan, nem tudom megmondani, hogy mi alapján kerül ide valaki. Nincs követelményrendszer, nincsenek irányelvek, az egész teljesen ösztönös és önkényes. 

Szerb Antal

Ő a legrégebbi szerelem, bármit meg tud velem etetni. Már nem emlékszem, hogy az Utas és holdvilágot vagy A Pendragon legendát olvastam-e korábban, de azt tudom, hogy az előbbitől egészen féltem (ahogy továbbra is félek egy csomó magyar írótól), viszont hamar rájöttem, hogy a regény a szubjektív tökéletesség határát súrolja, és onnantól kezdve keresni kezdtem a könyveit. Néhányat meghagytam olvasatlanul, kell ennyi tartalékba, nem írhatott eleget. 

Miért pont ő?

Nemrég olvastam újra a VII. Olivért, ami megint ráébresztett arra, hogy mennyire szeretem Szerb Antal kifinomult humorát, amelyen valamilyen rejtélyes okból kifolyólag egyáltalán nem fog a kor. 

Murakami Haruki

Igen, talán ő fog a kedvenc együttes sorsára jutni... Végtelenül örültem, amikor felfedeztem, hogy az ő regényei micsoda harmóniát gerjesztenek a lelkemben, de elismerem, hogy nem túl változatos az életműve. Emiatt egy kicsit ráuntam az utóbbi időben, de továbbra is célom, hogy a polcomon minden könyve megtalálható legyen, ehhez még azért be kell szereznem néhány régebbi darabot. 

A Világvége és a keményre főtt csodaország révén ismertem meg Murakamit, végzetes találkozás volt, azóta elolvastam az összes magyarul megjelent könyvét, most még a legutóbbi, a Köddé vált elefánt várja, hogy kézbe vegyem. 

Miért pont ő?

- Az idealizált magány - akármennyire is irreális, otthonossá és harmonikussá teszi a műveit

- A mágikus realizmus és Japán egyvelege 

- Ételkészítési folyamatok

- Macskák

Jack Kerouac

Nem tudom, mennyire logikus egy olyan szerzőt kedvencnek nyilvánítani, akinek egyetlen művét olvastam, és többet azóta sem mertem tőle, pont a csalódástól való félelmemben, de mint említettem, ezt a listát nem feltétlenül a racionalitás szülte. Az Útont 2013 nyarán olvastam el, azóta is bennem él, és valamiért sikerélményként könyvelem el azt, hogy tetszett. Tisztában vagyok azzal, hogy a csillagállás tökéletes volt akkor arra, hogy szeressem, de emiatt nem akarok mentegetőzni, beleszerettem Kerouacba, és kész.
Miért pont ő?
Azért, mert.



J.K. Rowling

Nekem tökmindegy, milyen néven ír, csak írjon. Főleg felnőtteknek. A Harry Pottereket elolvastam, alapvetően szeretem is a sorozatot, de túlságosan mélyen nem ivódott belém, viszont amiket mostanában ír... azt kell mondjam, ügyes, nagyon ügyes. Tetszik, hogy kimondatja a szereplőivel  - akár csak gondolatban - azokat a dolgokat, amelyek napközben csak úgy észrevétlenül suhannak át az agyunkon, olyan érzések és gondolatok ezek, amelyek nem is tudatosulnak, az ő könyveiben viszont szembesülhetünk velük, és ezáltal az emberi esendőség egy roppant életszerű fajtájával is.
Miért pont ő? 
Mert egyszer csak rájöttem, hogy az összes könyvét szeretem.


Mondtam, hogy nem lesz sok. Természetesen tudnék említeni még egy rakat szerzőt, akiknek általában szeretem a műveit, de nagyon nagy erőszak lenne, ha bárki mást be akarnék tuszkolni a kedvenceim közé.