Oké, ha nekem valaki még egyszer azt mondja, hogy nem normális az, ha egy nő nem akar gyereket, akkor a kezébe nyomom ezt a Mazzantini-könyvet, és megkérem, hogy olvassa már el, és mondja meg, hogy ez, ami ebben van, az mennyire normális.
Eddig egyszer csináltam olyat, hogy a pasimnak néhány mondatban elmeséltem egy könyv fő cselekményét, akkor az egy Fábián Janka regény volt, kábé szakadtunk a röhögéstől, hogy mekkora brazil szappanopera az egész, vagy inkább annak is a paródiája. Tegnap, még 70 oldal hátravolt az Újjászületésből (úgy voltam vele, hogy ha akkor nem fejezem be, akkor soha), és ugyanígy vázoltam a történetet, és kimondva még banálisabbnak tűnt az egész, mint olvasva. Aztán olvastam tovább, mondom, várjál bébi, lesz még itt valami új információ, érzem! Amikor azt is elmeséltem, már tényleg nevetnem kellett.
Sajnálom, de ezt a könyvet nem tudom komolyan venni. Tudom, hogy a téma (akár a gyerekakarást, akár a délszláv háborút nézzük) igényli azt, hogy igenis komolyan vegyem, és meghatódjak meg sírjak meg együttérezzek, de annyira túlírtnak érzem mind a stílust, mind a cselekményt tekintve, hogy a végeredmény számomra inkább komikus, mint szörnyűséges.
Pedig amúgy olyan jól indult a kapcsolatunk. Az első fejezet után teljesen másra számítottam, gondoltam lesz itt Szarajevó meg háború meg régi kapcsolatok, barátok, visszaemlékezések, és ekkor még Gemmát is szerettem... Aha. Az mondjuk már az elején idegesített, hogy a főhősünk cipeli magával a fiát, Pietrót egy szarajevói kiállításra, az apjáéra, akit a fiú sosem ismert. Rosszul vagyok attól, amikor idősebb emberek nem tudnak mit kezdeni az emlékeikkel és a legjobb ötletük az, hogy rákényszerítik az egész fájdalmas múltjukat a gyerekeikre. Igen kisfiam, érezd, hogy milyen szar volt anyádnak meg apádnak, meg amikor a gránát robbanásától betört az ablak, és nem folyt víz a csapból, anyád mindezt átélte, te meg hogy képzeled, hogy nem érzel semmit? Úgy, cseszdmeg, hogy nem volt ott, és neki nem ez az élete, nem is ez a múltja.
Aztán ott van ez a központi kérdés, amely felett a fülszöveg olvasásakor átsiklottam... Fogalmam sincs, mit érez egy nő, ha nem lehet gyereke. Fogalmam sincs, mit érez egy nő, ha gyereket akar. Sosem fogom megérteni, hogy milyen érzés foggal-körömmel kapaszkodni ebbe a vágyba, mindenáron végigcsinálni az összes létező procedúrát. Semmit sem értek ebből, szóval a történet ezen része eleinte inkább untatott, és arra gondoltam, hogy milyen kár egy ilyen szép művet elpazarolni a témára. Aztán egyre jobban belebonyolódtunk a gyerek-kérdésbe, és úgy éreztem, Gemma totálian elszakadt a valóságtól, egy ábrándot kerget, és nem veszi észre a jeleket...
Utáltam ezt a könyvet, a szereplőkkel együtt. Gemma egy önző, reális gondolkodástól mentes nő, akit igazán szerintem meg sem ismerünk, de lehet, hogy csak elnyomta a karaktert a folyamatos önsajnálat. Diegót, akármi is legyen azon az utolsó 60 oldalon nem tudtam felmenteni, mondvacsináltnak, izzadságszagúnak érzem a magyarázatokat. Askát gyűlöltem, azt kívántam, vigye el egy gránát. Egyedül Gojkót, a régi szarajevói barátot találtam szeretetreméltónak, benne nem volt semmi hamis, semmi önzés. Meg Gemma apját is nagyon szerettem, igazi olasz úr.
Rengeteget tudnék még írni erről a regényről, spoiler nélkül viszont nem, és most úgy érzem, egész jól kidühöngtem magam. Vicces volt, tegnap, miután az édesemnek elmeséltem röviden a könyv főbb eseményeit, kérdezte (nyilván poénból), hogy nincs-e film belőle, megnézhetnénk. Hát ma kiderítettem, hogy van. :D Kár, hogy a hétvégére már beterveztük a Vissza a jövőbe második részét.
Amúgy tök szívesen elmennék Szarajevóba, talán a WizzAir egyszer majd oda is indít járatot.
Hűha. :)
VálaszTörlésNálam két éve figyel ez a könyv, mikor az akkori olasztanárom javaslatára elkezdtem olasz szerzők könyveit olvasni, hogy majd egyszer a távoli jövőben mindezt megtegyem eredeti nyelven is, mondanom sem kell itt még nem tartok, de haladok :) Viszont én baromi sokat vártam ettől a könyvtől, a fülszöveg, meg a borító szépsége alapján, meg a filmadaptációban Penelope Cruz játszik, szóval most teljesen elkedvetlenített a posztod :(
Azért valamikor nekiesek, meg a film is le van töltve már.
Szarajevó engem is érdekel nagyon, kocsival nincs is olyan messze :)
97%-os az értékelése a molyon, 3,5 csillagnál kevesebbet (eddig) nem kapott, szóval nem akarok elkedvetleníteni senkit. :) Velem nem volt kompatibilis, de gyanítom, ebben nagyon erősen benne van ez a gyerek-nem gyerek téma, és mivel a könyv kb erre épül, hogy a nő gyereket akar, mindenáron, ezért rohadtul idegesített.
TörlésAz tuti, hogy ez egy nagyon erősen női könyv, szerintem egy férfiből is hasonló érzéseket váltana ki, mint belőlem.
Tényleg remélem, hogy nem vettem el a kedved, olvasgass róla pozitív értékeléseket, tele van velük az internet :) A trailert megnéztem, az alapján egész jónak tűnik a sztori meg a film is, talán nem ennyire nyavalygós.
Nem vetted el teljesen, meg mondom megvan a könyv, tehát egyszer tuti el fogom olvasni, mert lelkiismeretfurdalásom lenne azért hogy pénzt adtam érte és még nem is olvasom el :)
TörlésAz hogy női könyv, az pozitív, szeretem ezeket :)
A gyerek-nem gyerek téma nálam is biztosítékkiverős, én napi 8 órában kapom az idióta kollégáimtól, mindenkinek van, tehát az a normális hogy ha van. Érted... :) Na ez a téma is megérne egy külön posztot :)
A női könyveket én is, de ez a részem hiányzik :D
TörlésJaj, isteni lehet... És kapod a kérdéseket, hogy neked miért nem, és ugye lesz-e, meg ilyenek?
Amúgy gondoltam már ilyen posztra, de annyira mélyen érint a téma, hogy félek, hogy nagyon nem lenne szép eredménye, meg leiratkozna a fele olvasótáborom :D
Hű, na látod, akkor az a megérzésem jött be, hogy a lelkem mélyén azt érzem, hogy ez nem lesz a te könyved! Sajnálom, és bocs, hogy nagy rajongásomban odáig jutottál, hogy - talán miattam is? - kézbe vetted és felhúztad magad rajta. Engem talán a "csavar" vágott földhöz a végén, arra nem számítottam, nem is tudtam megjósolni. Meg ez az egész háborús légkör fogott meg, főként az, hogy itt zajlott egy háború a szomszédunkban, amiről sokat nem is tudtam. A könyv olvasása után mélyedtem bele, hogy mi is volt ennek a hátterében.
VálaszTörlésJa, és az apuka nagy arc volt szerintem is :) Szóval bocs, még1szer!
Nenenenehogy bocsánatot kérj, még gondoltam is, hogy beleírom a posztba, hogy senki egyáltalán nem tehet erről :) Szóval inkább te ne haragudj, hogy egy szeretett könyvedet így lehordtam, de úgy éreztem, muszáj kiírni magamból.
TörlésA háború érdekelt, jó lett volna többet olvasni arról, meg a városról, az emberekről. Szóval lehet, hogy az elvárásaim miatt is ment félre nálam ennyire ez a dolog.
A csavar amúgy durva volt, csak addigra már annyira telítődtem hatásvadászattal, hogy akkor már mindegy volt.
Nem tudom, hogy elolvassam-e. Nikkincs az egekbe dícsérte, te meg sárba tiportad - most legyen okos az ember :D
VálaszTörlésGyerek-nemgyerek témában Katacita hozzáad hasonlóan gondolkozom, viszont érdekelne a történelmi háttér. hmm, na majd ha sok időm lesz elolvasom :D
Általában mindenki az egekbe dicséri, úgy tűnik, a hiba az én készülékemben van.. :)
TörlésA "töris" rész érdekes, lett volna (nekem), de az egész inkább a vége felé jön el, és akkor meg már rohadtul utáltam mindenkit meg mindent.
Jó kis kiborulás lett :D Engem érdekel ez a könyv, egyszer leárazásban majdnem meg is vettem, most se vetted el a kedvem, mert gyerekpárti vagyok inkább - mármint saját gyerek, a másé dögöljön meg, és kussoljon, és ne köhögjön rám a buszon és bwwwááá de ronda és buta :D Szóval érted.
VálaszTörlésEzt a mondatot nagyon köszi: "Rosszul vagyok attól, amikor idősebb emberek nem tudnak mit kezdeni az emlékeikkel és a legjobb ötletük az, hogy rákényszerítik az egész fájdalmas múltjukat a gyerekeikre. "
Ugye? :D Köszi :)
Törlés"a másé dögöljön meg és kussoljon" :D Tök jó, hogy azért ennek ellenére mégis szeretnél. Engem mindenki azzal győzköd, hogy de a saját gyerek az más, mer az a sajátom, de neeeem, no way. :D Amúgy nem tudom, szerintem ami ebben a könyvben végbemegy gyerekakarásilag az már legjobb jóindulattal is a normalitás határát súrolja.
Nincs mit :) A kiútban is sok szó esik erről egyébként.
Hát, igen, némi ellentmondás van a dologban, de ez van, a sajátomat tudom, hogy szeretném, feltétel nélkül, de egyébként veszett idegesítőek tudnak lenni, főleg persze a neveletlenek. Ismiknek azért van néhány, akit szeretek nagyon :)
TörlésHm, ha érdekel ez a vonal, akkor Szabó Magda: Mózes, egy huszonkettő című könyvét ajánlom. Generációs különbségek, és ez a fajta "emlék-ráerőltetés" is kulcsfontosságú benne.
Sokak szerint nincs benne ellentmondás, és szerintem is van értelme :) az ismerősök gyerekeit (hálisten nincs sok:D) amúgy én se utálom, csak ők hiszik úgy.
TörlésMegjegyzem ezt a könyvet, köszi!
Húha, megijesztettél kicsit, tavaly nyáron megvettem, és kíváncsi is vagyok rá... Na meglátjuk majd. :)
VálaszTörlésA nagy számok törvénye alapján úgyis tetszeni fog :)
TörlésSzerintem fantasztikusan szépen megírt könyv, szinte hipnotizál a szavakkal. DEEE hozzá kell tennem - s ebből a szemszögből teljesen egyértek veled, hogy erre nem lehet értelmesen, szirupmentesen építkezni -, hogy nem a gyerekvágy témáját láttam benne, hanem egy akármilyen rögeszme ijesztően szépséges, művészi patográfiáját. Lehetett volna bármilyen más monománia is a középpontjában, és ugyanilyen remek lett volna az irodalmi termék, mert kegyetlenül jól tud írni Mazzantini, a csontokig tud hatni a képeivel, metaforáival. De ismétlem, ehhez muszáj zárójelbe tenni a témához való érzelmi viszonyulást (jó jó, nekem könnyű így postnatálisan nyilatkozni erről), egyébként tényleg csak egy csöpögős, szív- és gyomorfacsaró háborús ponyva az egész.
VálaszTörlésA stílus, ill. az, ahogy a szerző a szavakkal bánik, tökéletes, ezzel semmi problémám nem volt. Valójában a történettel is csak szubjektív értelemben van bajom, illetve nekem már túúúl sok volt a fordulat, a vége felé tényleg úgy éreztem, hogy egy szappanoperát nézek. Kicsit kevesebb csavarral talán kevésbé idegenkedtem volna tőle.
TörlésAmúgy én a ló túlsó oldala vagyok, a gyerekvállalás gondolatától is megborzongok, és valahol kicsit személyes sértésként élem meg, hogy én nem vagyok normális a társadalom szemében, míg egy nő, aki minden követ megmozgat, és mindent feláldoz, az igen. De ez a téma messzire vezet. :)
Én egyáltalán nem éreztem benne azt, hogy a gyerekmániát normálisként láttatta volna (talán azért, mert a téma már nálam eldöntött kérdés, nincs már meg a választás szenvedélye, áttértünk a dolgok gyakorlati oldalára), sőt, pont az csapódott le bennem, hogy ez már egy beteges rögeszme, szomorú, hogy az ember egész életét ennyire meghatározza (s a végén ennyire bután) egy mánia. S igazából ez volt az ok, amiért tetszett, nagyon csípem a patologikumot az irodalomban.
TörlésA másik híres könyvét (Ne mozdulj!) nem olvastam még, de láttam a belőle készült filmet, és ugyanezt a hatást keltette, a betegesen ellenállhatatlan érzelem keserédességét rajzolta meg. Mindenképpen elolvasnám, de lehet, hogy még egy ilyen sok lenne.