2015-02-26

Katasztrófaturizmus

Körbeposzt-nap van, és bár - mint ahogy talán látható - az utóbbi időben kicsit kevesebb energiát fordítottam a blogra, mert totál le vagyok pusztulva mentálisan - kedvet kaptam ahhoz, hogy rácsatlakozzam a közös energiákra, és írjak pár sort arról, hogy mely könyvek sokkoltak le engem életem során.

Azt látom, ahogy olvasom a többiek bejegyzéseit, hogy sok az átfedés a listákban, ami persze abszolút reális, többünket megrágta és kiköpte például a Beszélnünk kell Kevinről, mások a Harry Potter egyes epizódjaitól dobtak hátast, én pedig úgy döntöttem hát, hogy ezek mellett megemlékezem a kedvenc kategóriámról a sokkterápiás könyvek közül.




Azaz azokról a regényekről és non-fictionökről, amelyek kevésbé nagyszerű valós eseményeken alapulnak (például háborúk, elnyomás, diktatúra). Ezek többnyire nem egy adott ponton kólintanak buksin, hanem teljes terjedelmükkel rám nehezednek és amikor a végén becsukom őket, csak bámulok magam elé (vagy mint a New York-trilógia esetén, megyek a konyhába Nutellát enni kiskanállal).
A legdurvább ezekben a könyvekben nekem az, hogy hiába olvasok komolyabb és komoly és komolytalan disztópiákat, azokról tudom, hogy mind fikció, és ezen a szinten kezelem őket. De amikor hasonló történetekkel találkozom, csak annyi a különbség, hogy ezek valósak, na akkor ér engem a sokk.

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól - mindannyian tudjuk, hogy Észak-Korea nem a legvidámabb barakk, hát még ha elolvassuk ezt az interjúkötetet! 
Emily Wu: Madártoll a szélben - ez meg Kína, kommunizmus, csodálatos idők voltak ezek is. A szenvtelen hangvétel segített egy kicsit abban, hogy kevésbé rázzon meg a történet. 
Karl Bruckner: Szadako élni akar - méltó megemlékezés a hirosimai atombomba-robbanásról és annak utóhatásairól. Elég megrázó, még csíkos könyv létére is. 
Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap - minél több idő telik el az olvasás óta, annál hatásvadászabbnak érzem ezt a regényt, ettől függetlenül ez sem hagyott hidegen, bizonyos epizódok máig bennem élnek. 

Katarzisos-sokkos könyvek

Ha már egyszer végigpörgettem az olvasmánylistámat, nem hagyok ki egy rövid felsorolást azokról a könyvekről, amelyek vége tájt valami olyasmi történik, ami jobb esetben katartikus érzéseket vált ki az olvasóból. Nekem ezek ilyenek voltak:

Jodi Picoult: A nővérem húga - főleg azért sokkolt, mert előtte láttam a filmet, és tudtam, mire számítsak. Mindennek ellenére totál nem azt kaptam, és a könyves befejezés 1000x jobb. Talán ez volt az egyetlen könyvélményem JP-tól, amelynél nem éreztem úgy, hogy szándékosan keltve van a feszültség és a szerző csak úgy képes ezt fenntartani, hogy nyilvánvalóan visszatart információkat, hogy majd aztán a végén jól odavágja az arcunkba. Ettől kifeszülök. 
Bernhard Schlink: A felolvasó - előbb olvastam, aztán néztem, de az utóbbi emlékezetesebb, sosem felejtem el A Pillanatot. 
Yann Martel: Pi élete - ha nincs a vége, akkor valószínűleg egy életre elfelejtem.
Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről - igen, tudjuk, ez mindenkinek...
Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései - itt kicsit visszafogottabb volt a katarzis, de volt.
Dennis Lehane: Viharsziget - itt is a filmet  érzem erősebbnek, a könyv végéről hiányoltam is a legutolsó mondatát. Egyébként kicsit sablonos a megoldás, de valamiért itt ez nem zavart, mert abszolút nem számítottam rá. 

Nem írok listát azokról a könyvekről, amelyek ugyan sokkoltak, de közben utáltam őket, pont ezen tulajdonságuk miatt. Csak hogy értsétek, mire gondolok, pl. ott az Amerikai Psycho. Amit gyűlölök és nem is vagyok hajlandó elolvasni, az az állatok bántalmazása, szenvedése, ez számomra az a sokk-kategória, amit nem tudok elviselni és kiheverni. 

Amúgy alapvetően szeretem a sokkoló könyveket, de csak bizonyos fajtáit, illetve azokat nem, amelyek vagy nagyon öncélúan vagy nagyon egyértelműen és átlátszóan arra törekednek, hogy jól tarkónvágják az olvasót. A krimikkel, akármilyen belezősek, véresek tök jól megvagyok, nekem az egy teljesen más kategória, nem is veszem őket igazán komolyan, önmagam szórakoztatása céljából olvasom őket. 
Visszatérve a bekezdés elejéhez... szóval néha kellenek falhozvágós könyvek, viszont képtelen lennék arra, hogy túl sűrűn olvassak ilyesmiket, egyébként sem gondolom, hogy ez az én fő profilom. Most meg, hogy megírtam ezt a posztot, végképp valami könnyű olvasmányra vágyom, megyek is az én drága Horrorstörömhöz. :)

A többiek: 

23 megjegyzés:

  1. Jó kis lista, van pár közös pontunk. Erről lehet én is írok egy bejegyzést. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Írj, írj! (és szólj, szólj! :D)

      Törlés
    2. Egyetértek PuPillával! :)

      Törlés
    3. Rendben, lehet még ma megszülöm, meglátjuk. :)

      Törlés
  2. De jó, hogy írtál te is! :) Csentem pár ötletet tőled is. :) Nemrég fejeztem be Hosseinit, és most, hogy mondod, tényleg, lehet, hogy van benne hatásvadászat, bár nekem nem jutott eszembe, és most sem érzem annak. Persze én Picoul-t is szeretem, szóval nekem már "mindegy" :D
    Tényleg A nővérem húga, kimaradt, pedig ott a helye. A film viszont szerintem oltári gyenge lett.
    Viharsziget, igen, bár csak a filmet láttam, de a vége (ha ugyanaz a regényben is), az húú... ijesztő, elgondolkodtató...
    Na az Amerikai Psycho-t biztos, hogy soha nem olvasnám el. Nem is motoszkál, piszkál, mint a Kevin.
    És még a felolvasó is vissza van... Jaj, túl sok könyv, túl kevés idő, mindig csak ez dörömböl az agyamban :D (na persze nem egész nap, azért csinálok mást is, és a hangok azt mondják, teljesen normális vagyok :D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Picoult szerintem aránylag jó lenne, ha külön-külön nézzük a könyveit, csak annyira ugyanolyan nekem mind... De azért bármit olvastam tőle, mindegyikben volt valami, ami tetszett. A film A nővérem húgából szerintem sem nagy szám, meg azt se értem, hogy miért kellett megmásítani a végét.
      A Viharszigeten azért szerintem sokat dobott a szereposztás, meg az intézet hangulata képen.
      Az utolsó bekezdéseddel meg hát totál egyetértek, de szerintem kb. mindannyian :) (én közben mégis folyton rettegek, hogy egyszercsak majd nem lesz mit olvasnom :D, évek óta ezen parázok:D)

      Törlés
    2. Persze, ez a két - amúgy egymásnak teljesen ellentmondó - para mindig együtt van jelen. De mi legalább nők vagyunk, megszoktuk az ilyet... :D

      Törlés
    3. Igen, ez teljesen normális :D

      Törlés
  3. Szupi hogy írtál :))) És a bejegyzésed mentén most eszembe jutott mekkora hátast dobtam Benjain Percy Vörös holdjától nem is értem miért nem írtam bele...jajjmár.

    Az Amerikai pszichót valamiért egyszer elolvasnám és meg is nézném Bale miatt :D Aztán lehet hogy elborzadok...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a könyvet nem is ismertem:) Az Amerikai Psychót inkább filmen ajánlom, Bale akkor ezek szerint neked is kedvedre való. :) Nekem különben nem sikerült kibogoznom a végét, de valószínű nem is ez a lényeg... Amúgy jó véres, de sokszor ez inkább nevetségesen hat, mint elborzasztóan.

      Törlés
  4. Örülök nagyon, hogy írtál te is! És imádom a festményt, amibe némi ice bucket challenge keveredett. :D
    Hű, és tényleg, a nonfiction nagyon tud sokkolni, hisz az megtörtént, igaz, így volt valahogy, és létezik is, épp ebben a pillanatban... én nem sokat olvasok belőle, de egyetértek.

    Hm, olyan érdekes, én mintha láttam volna a Viharszigetet, de totál nem emlékszem, és ez fura, nem kellett volna nyomot hagynia? Lehet hogy nagyon kómásan néztem... Leót imádom bármiben :D Valamikor megnézem újra, hogy pont kerüljön az i-re és kiderüljön, hogy sokkolódom-e :)
    Utálatos sokkot nekem a pedofil téma okoz, és nem bírom elviselni, nem is olvasok ilyet... egyedül talán a Komfortos mennyországban volt, hogy találkoztam vele és nem dobtam el - de mindenesetre utáltam az egész könyvet... Rányomta a bélyegét.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szegény Sikolyos bácsi hogy lesokkolódhatott még a víztől is:)
      Vannak ilyen filmek, amik mondjuk amúgy tetszenek is, de mégsem emlékszünk rájuk...legalább spoilermentesen nézheted meg/olvashatod el legközelebb :D
      Űű a pedofília is nagyon fúj, igen... érdekes, hogy belezésről meg darabolásról szemrebbenés nélkül olvasok, de ezek a témák, brr... Egyszer nekiálltam a Lolitának, de hányingerem lett.

      Törlés
  5. (nadeholtaTILT?) :)
    Én elolvastam az Amerika psychot, meg a filmet is láttam, háát. Ki lehet bírni, de nem az én műfajom, egyértelműen.
    A Viharsziget film nagyon jó, a könyvre is sort kéne kerítenem, ha már megnyertem :D
    A Beszélnünk kell Kevinről nekem kimaradt, olvasnom kéne? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Majd jövő héten lesz összevont, most nem nagyon írtam posztokat, és nem akartam, hogy minden második TILT legyen. :)
      Hát, semmit sem "kell" meg "kéne", de a Kevin azért elég masszív könyv, nem tudom, majd ha úgy érzed, hogy kellően kiegyensúlyozott a lelkiállapotod. :) Az biztos, hogy nem akarsz majd tőle jobban gyereket :D

      Törlés
  6. Nekem is rögtön az Amerikai Psycho ugrott be. Elolvastam, de egy életre nyomott hagyott bennem. A filmet már nem mertem megnézni.
    A Beszélnünk kell Kevinről-t viszont most már el AKAROM olvasni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, egyes jelenetek elég durván bele tudnak égni az agyunkba... Ott is volt ilyen állatkínzós rész, hát azokat muszáj volt átlapoznom, mert már akkor sem bírtam elviselni.
      A Kevin azért a Psychónál sokkal intelligensebb regény, és nem ilyen öncélú :)

      Törlés
  7. Papír alapú listám már nekem is elkészült (remélem, hétvégén lesz rá időm, hogy poszt is legyen belőle) és annyira örültem, hogy nálad is felkerült A felolvasó, mert az nálam is szerepel. Emlékszem A Pillanatra, ott ültem ledöbbenve, hogy mi vaaaaan?
    Az a "baj" ezekkel a posztokkal, hogy mindig bővül miattuk az olvasandó listám :))
    A mentális pusztulatra meg pihenj rá egy kicsit, hátha jobb lesz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is remélem, hogy lesz rá időd, kíváncsi vagyok a te listádra!
      A felolvasó amúgy hogy' eltűnt a köztudatból, nem? Ezer éve nem láttam molyon se, meg sehol.
      Igen, nekem is bővült, pl. az Édes élettel (amit ugyan eddig is akartam, de most hárman is említik). :)
      Köszi, próbálok, de szerintem pont az a "baj", hogy múlt héten 1 napot dolgoztam, a többit meg otthon töltöttem és leépültem attól, hogy alig beszéltem valakivel meg kevés volt a feladat... :D

      Törlés
  8. Ó, igen a valóságnál nincs sokkolóbb. Ezzel van egy egészen friss élményem, tegnap a buszon ülve hazafelé fejeztem be Malala könyvét, aminek az végén írja, hogy azt a tálib vezetőt aki megszállta a völgyet ahol élt, meg azt aki rálőtt még mindig nem kapták el. És ettől a gondolattól kirázott hideg még egy pillanatra ijedten körbe is néztem a buszon, ami persze butaság, de még sosem volt "főgonosz" hozzám ilyen közel, és egy pillanatra tényleg sokkolt, hogy alapvetően semmi fizikai akadálya nincs annak, hogy a férfi aki azt a sok szörnyűséget elkövette egyszer csak leüljön mellém a buszon.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Huhh, ez tényleg durva, a hideg is kirázott... Ezt a könyvet én is szeretném elolvasni, biztosan inspiráló Malala története. Nem tudom, miből merít ennyi erőt ez a lány...

      Törlés
  9. Egyetértek, hogy a non-fiction-ök durvábbak. Ott nincsen a megnyugtató tudat, hogy ilyen nem történhet meg...
    A nővérem húga nekem is ilyen volt; Chbosky könyve csak azért nem, mert előbb láttam a filmet és tudtam, mire számítsak.
    A felolvasót mostanában nézzük a suliban (több részletben); bár a feléről lemaradtam hiányzás miatt, a tárgyalásos rész tetszett, kíváncsi vagyok, mi lesz a vége.
    A Viharszigetet csak filmen láttam (úgy többször is), az is ilyen élmény volt.
    A Pi élete várólistás, viszont a kevines könyvet biztos nem olvasom el. (Nem akarok félni a gyerekektől. :D Arra elég volt az Árva c. film.)
    Horrorstör mint könnyű olvasmány, ez jó. :D Fogsz róla írni a blogon? És a Nem minden mocsok bécsi-ről?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ezt az Árvát nem ismertem, de rákerestem imdbn, és nagyon ijesztő feje van a lánynak :D
      A Horrorstör tényleg könnyű :) Horror, de szerintem annyira azért nem veszi magát komolyan... meg nem egy világmegváltó könyv, de majd írok róla (tudom, már sok mindent beígértem). A Nem minden mocsokról viszont tuti fogok :)

      Törlés
    2. Hát még a játéka. :D
      Hm, megvárom, mit írsz róla.
      Örülök, várni fogom. :)

      Törlés