Mi vagyunk a Sinclair család

Tudjátok, én vagyok az a lány, aki pár éve bekövetett egy csomó könyves tumblr-t, aztán ujjzsibbadásig görgetett, hogy nyálcsorgatva megcsodálhassa a magyarul még ki nem adott izgalmas borítójú könyveket, sírjon egy sort felettük, hogy miééhéhért nincsenek ezek magyarul (akkor még nem nagyon voltam hajlandó angolul olvasni), majd ahogy megjelentek szép sorban mégis, eleinte még lelkesen vetette magukat rájuk, majd egy-két csalódást követően ma már csak vállrándítva konstatálja, hogy, jé, új John Green, oké, lapozzunk. 

Tudtam róla, hogy létezik egy We Were Liars című könyv, általában dicsérték is mindenfelé, de valamiért az agyam nem kötötte össze A hazudósokkal, talán már annyira hozzászoktam, hogy a magyar kiadás elejére mindig rácsapják az eredeti borítót (kivéve amikor inkább egy sokkal rondábbra cserélik), ezért nem tudtam beazonosítani. Ez most egyébként az a kivételes helyzet, amikor a magyar borító jobban tetszik, mint az eredeti. Nézzétek milyen szép kék! 

Közben elkanyarodtam... tehát a várva várt YA-kkal általában eléggé sikerül befürödni, tavaly nyáron is így jártam legalább kettővel, mindegyik olyan tinglitangli semmiség volt, mély nyomot talán csak az orbitális helyesírási hibák hagytak bennem (pl. Across the Universe, na már a magyar címre sem emlékszem). 

De ez... ez minden, csak nem tinglitangli semmiség. Bár a nyelvezet passzol egy tizenhét éves lányhoz: van benne némi erőltetett drámaiság, rövid mondatok, sok enter, puritán a stílus; mégis komoly és komolyan vehető a történet. Nem egy hisztiző tizenévessel van dolgunk, a problémái nem álproblémák, ez tényleg kőkemény dráma, most is végigfutott rajtam a hideg, ahogy eszembe jutott újra minden... Hangulatát és nyelvezetét tekintve engem A Jégviráglányokra emlékeztetett Laurie Halse Andersontól. 

Edgartown, a szigethez legközelebb eső város

Mert ez a történet nem arról szól, hogy jaj, nem tudok dönteni két fiú között, mi legyen most. Vagy nem arról, hogy hoppá, kiderült, hogy igazából alakváltó varánusz vagyok, és mi legyen most. 

Cadence mesebeli családba született: nagyapjának három lánya van, szögletes vonásokkal és kemény jellemmel. Nyaraikat egy Massachusetts állambeli szigeten töltik, ami csak az övék: Papáé, a három nővéré és az ő gyerekeiké. Négy egykorú kamasz, Cadence, Mirren, Johnny és Gat egymásra találnak és mindent együtt csinálnak, köztük nincs helye annak a viszálykodásnak, ami az anyák között zajlik a családi örökségért, őket nem tudja kijátszani a nagyapjuk egymás ellen. 

A tizenötödik nyáron történik valami, ami miatt az okosak jobbnak látja, ha a következő évben Cadence inkább Európába utazik az apjával, de a lány csak a hotelszobák padlóját és a fürdőszoba csempéjét bámulja, olyan erős migrénes rohamok gyötrik, és gyógyszereken él, mert szörnyű fájdalmai vannak. 

A tizenhetes nyáron tér vissza Beechwoodra, négy hete van, hogy kiderítse, mi történt akkor, és miért nem akarja neki senki elmondani. A megmaradt emlékképeket cetlikre írja és kiragasztja a falra, közben kérdezősködik, számon kéri a barátait, hogy miért hanyagolták a baleset után. 

Nem igazán szeretek egyhuzamban végigrohanni egy könyvön, most is próbáltam részletekben olvasni, de a felétől kezdve már nem bírtam magammal, és muszáj volt még aznap este befejeznem, hogy tudjam, beigazolódik-e a sejtésem. Jelezném, hogy továbbra is zseni vagyok, de psszt. 

Nagy szerepe van a könyvben a tárgyaknak, az emberek birtokláshoz való viszonyának. Mindenki máshogy dolgozza fel a veszteségeket, Cadence anyja például mindent kidobál, ami a volt férjére emlékezteti,majd később ugyanolyan drága és értékes holmikkal tömi tele a házukat. Cadence viszont tényleg mindentől igyekszik megszabadulni: eladományozza a tárgyait, a könyveit, a képkereteket fényképestül. A nagypapa is hasonló változáson megy keresztül a felesége halála után, egy teljesen lecsupaszított házba költözik, ahol alig van bútor és berendezési tárgy. 

Ahogy írtam, a felállás rímel egy klasszikus mesére, és egy-két oldalas rövid meséket Cadence is leír nekünk... néha úgy, ahogy kell, néha kissé elferdítve. Nekem ezek is sokat adtak a történethez, főleg, amikor éreztem, hogyan ragadják el Cadence-t az indulatok, mire a mese végére ér. 

Martha's Vineyard, MA

Lehet amúgy, hogy mégsem vagyok akkora zseni, mert ezt a hazudósok nevet nem tudtam megfejteni. Elvileg a négy fiatalt hívták így, de ez még minden előtt is így volt, szóval világosítsatok fel, mert itt felém nagy a sötétség.

E. Lockhart: A hazudósok

Kiadja a Ciceró (2015)

Fordította: Rudolf Anna