Selyemhernyó - prók és kontrák

Lehetek akármennyire racionális, nekem akkor is azok a könyvek a legjobbak, amelyekhez imádok vissza-visszatérni. Amikor napközben eszembe jut, hogy este végre folytathatom, és erősebben dobban a szívem. Lehet, hogy bele tudok kötni egy-egy apróságba, de amikor egy ilyen könyvet olvasok, akkor nem kell, hogy az észérvek mentén figyeljem a történetet, hiszen nem akarok megfelelni senkinek az ízlésemmel, és azzal, hogy mennyire tetszik a regény. 

A Kakukkszó közben még elvakított az újdonsült szerelem a sorozat iránt, a Selyemhernyó esetében viszont már képes voltam objektívebben szemlélni a könyvet, és kiszúrni egy-két enyhén idegesítő jellegzetességet, ennek ellenére továbbra is odavagyok Cormoranért és Robinért, meg persze Rowlingért is. És ez az a típusú regény, ami után szinte képtelen vagyok új könyvbe kezdeni, mert az 520 oldal során végig együtt éltem minden szereplővel és Londonnal, és nagyon-nagyon nehéz volt elszakadni tőlük. 

Most úgy határoztam, hogy a legegyszerűbb az, ha összeszedem, hogy mi tetszik a Selyemhernyóból és mi nem. 

Kontrák:

- Azok az idézetek a fejezetek elején: erőltetett és felesleges, ez még annál is bénább, mint amikor a fejezet (al)címe összefoglalja a következő oldalakat. 

- Információk visszatartása: Jodi Picolult-nál figyeltem meg ezt az eszközt, és már akkor kifeszített, hogy hülyének néznek. Most Rowling is erre játszott. A könyv háromnegyedéig részletes beszélgetéseket kapunk, végigpörgetett gondolatmeneteket, aztán onnantól kezdve, hogy Strike kezd megvilágosodni, a párbeszédek olyan leírásokká szűkülnek, mint hogy "Strike elmondta Robinnak az elméletét". Nem gondolom, hogy ez a legprofibb megoldás arra, hogy a végsőkig nyújtsuk a feszültséget.

- Robin idealizálása: a Kakukkszóban sokkal esendőbb volt ez a lány, most már ő a megtestesült tökéletesség, ha olvassátok, úgyis érzitek majd, mire gondolok.

- Hosszadalmas éttermi kihallgatások: már nem emlékszem, hány volt belőle, háromra tippelek, de olyan, mintha a történet fele ezekből tevődne össze. Hosszú-hosszú oldalakon keresztül párbeszédek, amelyek egy idő után kifulladnak, de Rowling akkor sem hagyja annyiban. 

Prók:

- Cormoran Strike: ennyike. 

- London: sörök, steakek, piték; egzotikus, sosem hallott lakótelepek, előkelő városrészek - a város rengeteg arcát megmutatja.

- A karakterek: ebben viszont utánozhatatlan a Mester. Ahogy fentebb említettem, Robin esetében kezd túlzásba esni, jobban tetszett a lány emberibb arca, superwomanként kevésbé hiteles, viszont a szereplők közti viszonyok, a feszültség, a kimondatlan gondolatok, ajtócsapkodások, belemagyarázások, na ez mind olyan rengeteg apróság, ami miatt nem bírjuk elereszteni a történetet.

- Részletesség - ami sokak szemében talán vontatottság: igaz, egy-két epizódot én is hamar eluntam, azért nem bánom, hogy ilyen hosszú és aprólékos a regény. Lassan haladunk előre, valóban, de azt hiszem, az már a sorozat első részében kiderült, hogy ettől nem a 250 oldalas Agatha Christie-k pörgősségét kell várni. Én pont az ilyen krimit szeretem, ami nem annyiból áll, hogy akkor göngyölítsünk fel egy bűntényt, hanem mindez kiegészül jó adag magánéleti szállal, hangulattal, miegymással.

- Logikus megoldás: nyugi, nem lesz spoiler. Nekem a Kakukkszó befejezése totál erőltetett volt, persze, magyarázat biztos van, de számomra az egész értelmetlen. Most a gyilkos kilétére nem jöttem rá, pedig volt egy nyom, amit igyekeztem megjegyezni, éreztem, hogy lesz majd jelentősége, de aztán totál megfeledkeztem róla, és csak vaktában találgattam. A motivációk itt sokkal világosabbak, mint az első részben. 

Gyors összesítés: a Kakukkszó - a végkifejletet leszámítva - minden szempontból közelebb áll hozzám, de a Cormoran Strike-sorozat tuti kedvenc, és biztos beszerzési pont lesz minden évben (feltéve, hogy legalább évi egy epizód megjelenik majd). Rowling itt nem alkotott akkorát - bár az is lehet, hogy a Kakukkszót olvasva még elborított a lila köd, és nem vettem észre hasonló hibákat. 

Valamikor megtörténik majd az egész képernyőn is, kíváncsi vagyok, milyen felosztásban (pl. 1 könyv 1 évad?), és főleg, hogy kik lesznek a színészek! Ti kit látnátok szívesen mondjuk Cormoranként vagy Robinként?

Egyébként szerintetek hogy van a pro többes száma? :D

Robert Galbraith: Selyemhernyó

GABO Kiadó, 2015

Fordította: Nagy Gergely