2015-06-25

Things I Love Thursday #23

Olyan izgatott vagyok - bár kicsit még korai, - hogy legszívesebben már hétfőn kiraktam volna ezt a listát, de önuralmat parancsoltam magamnak, és amúgy is elhatároztam, hogy oké, hogy valami (számomra) rendkívüli néhány nap elé nézek, egyszer, de azért a nyarat is szépen kiélvezem minden apró örömével: könyvekkel, vacsorákkal, reggelikkel, lightos szabadsággal, satöbbi.



+ csütörtök esti me-time katacita módra: 20 dkg lazacot bevágtam egy mangóval és megittam hozzá fél üveg bort, randomra állítottam az egyik youtube playlistemet és színezgettem
+ mindaddig az édesem Krakkóban volt munkacélból, és még megvolt az az étterem, amelyhez életem egyik legemlékezetesebb és legfincsibb kajálása kapcsolódik (céklaleves, pirog), és ők is imádták!
+ újraraktam a "polaroidokat" a nappali falán, amiket a macska leszedett az elmúlt egy évben, kíváncsi vagyok, meddig tart ki a dolog, igyekeztem magasra tenni őket, de a legalsó sort így is eléri (ami kb. szemmagasságban van, igen, a macska ki tudná kaparni a szememet, úgy, hogy én állok)
+ 2 hete nem hallottam a végtelenül ostoba és idegesítő szomszédaink hangját, lehet kinyírták egymást, mindenesetre nem hiányoznak
+ könyves: A Rosie projektet olvastam, és annyira cuki az a könyv, főleg Don! Szokás szerint, a szerelmi szál tök nem érdekelt, lehet hogy én is egy kicsit Don vagyok? :D
+ a kedd reggeli szemerkélő esőben sétálni ernyő nélkül
+ eladtam a régi fényképezőmet a jófogáson, álmomban sem gondoltam, hogy sikerülni fog
+ sütöttünk hot dogot, annyi mindent pakoltunk a kiflibe, hogy minden folyt kifelé
+ két csomag is jött a héten: egy koreai szemhéjalap (tartalékba, addig ki se nyitom, amíg az előző nem fogyott el) illetve életem első olasz nyelvű könyve, a Venezia è un pesce.
+ és végül: a képet nem véletlenül szúrtam be. :))))))))))))))))))))))))))))) ami bő egy éve lehetetlennek és elképzelhetetlennek tűnt, az többé nem az! Már csak 80-at kell aludni, addig kismilliószor meg fogok őrülni, de :)))))))))))))

És felétek?

33 megjegyzés:

  1. Hűhaaaa, szóval Velence immár újra vendégül lát majd Titeket! Gratulálok, szuper, hogy egy álom újra valóra válik és hogy lesz mit várni a nyáron! :))) Baromira irigyellek :D
    Tetszik a csütörtök esti programod, igazán relaxálónak hangzik :) és annak meg örülök, hogy a Rosie-projekt is bejött. Én Dont azért imádtam, mert a kedvenc sorozatomban Temperence Brenanre hasonlít (persze akkor néztem utána, hogy neki is ez a betegsége :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ami azt illeti, egyedül megyek :))) szerencsére van egy tök jó fej pasim, aki belement és nem problémázott a kérdésen, szóval néhány napig csak a város és én leszünk, nagyon régóta vágyom már erre és még nem fogtam fel, hogy ez ÍGY meg fog történni...

      Igen, nagyon relaxálós volt, kis csajos este Lajossal :D
      Valóban nagyon hasonló Bones-hoz Don. Bones is azért jó, meg Don is, mert nem olyan túlírt a karakterük, mint pl. Sheldoné a The Big Bang Theoryből (nem tudom, ezt nézed-e), ott úgy érzem, a szerzők nem bírtak leállni, és kicsit túltolják ezt az Asperger-vonalat, de Don esetében nagyon ügyesen fel lett építve a karakter.

      Törlés
    2. Jaj, annyira felnézek rád, azért mert egyedül mész, most már Te leszel a példaképem. Ugyan sokszor beszéltünk már erről, de én még nem jutottam el oda, hogy egyedül menjek, igaz most nyáron már elértem arra a szintre, hogy ez is be fog hamarosan következni mert szeretnék utazgatni és nem akarom, hogy visszatartson az, hogy egyedül vagyok.
      Szuper lesz akkor most ez a Velence és nagy pacsi a párodnak a jófejségéért! :)

      Igen, én Don karakterét valóban nagyon bírtam, és Bonest sem lihegik túl a sorozat írói, így a jó :) Nem, ezt a másikat nem nézem, de ezek után szerintem nem is fogom.

      Törlés
    3. Nagyon jól esik, hogy ezt írod, de nálam itt most az önzőségi faktor játszik közbe. Ami tök érdekes, az az, hogy máskor ha megyünk utazni, mindig rástresszelek minden kis szarra, hogy ez meg az hogy lesz és elég lesz-e a pénz meg hogy jutunk el ide és oda, most viszont halálos nyugalommal várom az egészet (leszámítva persze hogy iszonyúan izgulok, de kizárólag pozitív értelemben), semmi para, semmi stressz.
      Tisztában vagyok azzal, hogy nem ugyanaz a két helyzet, amikor magad választod azt, hogy oké, akkor ezt most egyedül csinálom, vagy amikor ez az egy lehetőség, de az egyedül utazásnak is rengeteg előnye lehet. Még egy nagyon jól összehangolódott pár is különböző preferenciákkal vághat neki egy útnak, nálunk meg az is megvan, hogy én a felmerülő nehézségeket sokkal jobban kezelem és könnyen veszem, míg a pasi képes hosszan kattogni rajta, és máris kész a feszkó, mert általában én szervezek mindent, és ha valami nem jól sül el, az nyilván olyan, mintha rajtam múlt volna... még akkor is, ha ő ezt nem így fogja fel, de látom, hogy neki nem jó valami, és akkor már nekem sem.
      Egyedül meg oda mész, ahova akarsz, addig ülsz egy kávézóban, amíg akarsz, addig nézel egy képet a múzeumban, amíg akarsz, és még folytathatnám. A lényeg, hogy minden kis döntésednek az eredményét csak te érzékeled, és senkihez nem kell alkalmazkodni.
      Természetesen tök jó dolog mással együtt utazni, de biztos vagyok benne, hogy egyedül is szuper élmény, úgyhogy hajrá!!!
      Szerintem ha egy 1-2-3 napos kiruccanással indítasz, az már jó lehet tapasztalatszerzésnek, aztán remélem, rákapsz a dologra! Én nagyon bátorítalak, bár még én sem csináltam ilyet, de akkor vágjunk bele!! :)))

      Törlés
    4. Jajj, de vagány vagy! Én is gondoltam már erre az egyedül elutazni dologra, de még nem mertem belevágni. Bár nálunk szerintem a párom nem hagyná, hogy egyedül menjek és inkább végigszenvedné az egészet. De kíváncsi lennék egy ilyen élményre.
      De igazából a lazac-mangóért irigyellek kegyetlenül :D

      Törlés
    5. Jééé, tényleg, Temperance Brennan!! :D le se esett, hogy ő is azért ilyen furi :D *pff halljátok ti is, ahogy leesik nekem a húsz fillér?* :D

      Törlés
    6. De szeee, te szoktál a párod nélkül menni, nem? Vagy nem az a lényeg, hogy nélküle mész-e, hanem hogy egyedül? Te tuti élveznéd szerintem :D
      Ismeretlen helyre én sem szívesen mennék, és nem azért, mert félnék vagy ilyesmi (mégis mitől??), csak szerintem jobb együtt felfedezni egy új helyet valakivel.
      Ellennék minden nap ezzel a lazacos kombóval, csak ahhoz vmi más pozícióban kéne dolgoznom :D

      PuPilla, igen, halljuk :D különben nem tudom, a könyveket olvastad-e, de abban abszolút nem ilyen a csaj :)

      Törlés
    7. Csak az elsőt olvastam, igen, köszönőviszonyban sincsenek szinte. Nem rossz a könyv, de abbahagytam, mert én már a sorozatbeli Tempe-t szoktam meg, és hiányzott a karakter.

      Törlés
    8. Persze, hogy megyek párom nélkül, de nem tök egyedül, hanem barátnőkkel. Neki azzal lenne baja, hogy egyedül elveszek, elrabolnak, mittomén. Szerencsére nem vagyunk egymásra nőve, ő is megy mindenfelé nélkülem.

      Törlés
    9. Milyen édes :)
      Az tök jó, hogy nálatok így bevált ez a dolog, nálunk még csak most kezdődik (így jópár év után), eddig mindig mindent együtt csináltunk - kivéve persze a csak csajos/csak pasis estéket, meg néhány rövidebb programot. Most még kicsit lelkiismeret-furdalásom van emiatt, hogy elmegyek, de már neki is mondtam, hogy ez egy win-win sztori, mert ő nem akar menni most sehova én meg igen, és szerencsére egyedül is képes vagyok rá :D

      Törlés
  2. A csütörtök estéd nekem is tetszik :) Jófogás jóó, én most adok el egy könyvet, szép lassan minden gazdára talál. Ohh Velence, már instagramon láttam, de tényleg érdekes élmény lehet majd egyedül menni, főleg mivel írtad már mennyit jelent neked ez a város! Merjünk egyedül (is) lenni! :) A Rosiera lehet július elején én is sort kerítek végre!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindig urban legendnek képzeltem azt, hogy el lehet adni dolgokat, de tényleg működik, tök jó! :) És nem csak a pénz miatt, hanem hogy fogy a felesleges tárgyak száma!
      Mostanában több ilyen cikkbe belefutottam, ami azt taglalja, hogy az emberek nem tudnak egyedül lenni, vagyis együtt lenni önmagukkal, és hogy ez főleg azért van, mert azon agyalnak közben, hogy mit szólnak mások, akik ugyanott vannak társaságban, ahol ők épp egyedül. Ezt komolyan nem tudom felfogni, hogy egy felnőtt ember ilyesmin problémázik... na mindegy. :)

      Törlés
    2. Én is most ezen kattogok, hogy meg akarok szabadulni a felesleges cuccoktól, ne álljon nekem ott halomban, amit nem használok! :)
      Igen új trend vagy mi a szösz :) Nekem ilyen kis próbatétel volt tavasszal, hogy egyedül sétáltam-fotóztam a városban. Egyedül kvzóba, moziba beülni lesz a következő lépés :D

      Törlés
    3. Van amúgy egy könyv, a Rend a lelke (remélem, ez a címe), az kb pont erről szól. Állítólag. Hogy legyen kevés tárgyunk, meg ilyenek, már gondolkoztam rajta, hogy beszerzem, mert ez most nekem ide passzolna az életkémbe. :)
      Kávézni már szerintem sokan mennek egyedül, úgyhogy hajrá. :)

      Törlés
    4. A Rend a lelkét én is kinéztem magamnak, mert jó lenne fogódzónak a selejtezésekhez, rendrakáshoz és a rend megtartásához is. Könyvhéten majdnem megvettem, aztán nem tudom miért, de mégse.. :(
      Szerintem tök nem ciki egyedül menni valahova :)

      Törlés
    5. Hú, nekem nagyon tetszett a Rend a lelke! Egész más szempontból közelíti meg a selejtezést, olvasás közben annyira belelkesedtem, hogy három sitteszsák és két óriási doboz holmitól szabadultam meg (nem is gondoltam volna hogy összesen van ennyi holmim... :D), vizsgaidőszak közepén (még januárban). Nem arra fekteti a hangsúlyt, hogy mit dobj ki, hanem hogy mit tarts meg és SPOILER (:D), az a fő gondolat, hogy csak azt tartsd meg, ami örömet okoz (és mindent meg kell fogni, és érezni fogod, hogy örömet okoz-e vagy sem). Ez lehet bugyután hangzik, de tényleg működik. :)

      Törlés
    6. Na jó én már éjjel azzal álmodtam, hogy kiszórok egy csomó cuccot :D
      Én elhiszem, hogy működik, meg mindenképp csodás érzés megszabadulni felesleges tárgyaktól. Illetve ezzel a szemlélettel az ember tuti kevesebb hülyeséget is vesz meg.
      Ok, kell ez a könyv!! :D

      Törlés
  3. Bennem is megérett hogy a novemberi szülinapomra egyedül visszamegyek Rómába, mert jó volt most is, de 3 emberhez alkalmazkodni amikor mindenki mást akar, az nehéz. És ott vagyok a VÁROSOM-ban (ahogy neked Velence, nekem Róma), és nem tudom azt csinálni amit akarok, na az fáj.
    De ez a bevállalásod most inspirál, és én is belevágok, ha kiheverem a fesztiválos nyaram óriási költségeit :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor tudom mit érzel Róma iránt :) És örülök, ha inspirálhatlak, remélem, hogy összejön, ha mondjuk a fesztiválok miatt nem idén, hanem jövőre, az is jó. :)
      Amúgy azért mesélj pár szót a nyaralásról (persze ha van kedved), remélem minden szuper volt. :)))

      Törlés
    2. OK, írok privit hétvégén :)

      Törlés
  4. Tyű, nem semmi, hogy egyedül mész :) az egy dolog, hogy nekem nincs rá igényem (pedig alapból szeretek egyedül utazni), de tudom is magamról, hogy félnék. Amúgy is becsülöm az olyan embereket, akik nem paráznak azokon a dolgokon, amiken én. Nagyon kíváncsi leszek a beszámolódra majd :)
    Egyébként tényleg nem könnyű egyedül lenni, én egyke vagyok és kevés barátom van, ezért problémát sosem okozott, néha szükségem is van rá, de szerintem a saját gondolatainkkal és démonainkkal a legnehezebb megküzdeni, és egyedül, az otthontól távol elhallgattatni őket... nem lehet könnyű, másrészt viszont pont, hogy üdítő, felszabadító lehet egy ilyen tapasztalat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én már nagyon várom, újszerű élmény fog keveredni életem egy nagy szerelmével, szóval meglátjuk, mi sül ki belőle. :)
      Tudom, hogy vannak az egyedüllét nem mindig móka és kacagás. Nekem is volt időszakom, amikor rohadtul nem akartam kettesben lenni magammal, mert az egy nagy küzdés volt olyankor. Viszont egy megszokott légkörben, ahol minden nap ugyanazok az ingerek érnek, szerintem sokkal nehezebb kikeveredni egy ilyesmiből, ehhez változás kell, én legalábbis így gondolom.
      Szerencsére abszolút jó időszakot élek most már hosszabb ideje, így most nem félek ettől és kimondottan élvezem a saját társaságomat. De persze tök világos, hogy ez nem mindenkinek egyszerű, igazából én csak azt nem értem, amikor emberek azért nem mernek egyedül programot csinálni maguknak, mert hogy mit gondolnak majd mások... Fura.

      Törlés
  5. De jó, örvendezős TILT! :) :)
    Hát Lajoson meg hogy állva ki tudná kaparni a szemed, azon felröhögtem azért :D A Polaroid falad jó lehet, nem akarod esetleg valahogy védelembe helyezni őket? (Keret, vagy nem tudom? Vagy azt egészben verné le Lajos?
    Ó, képzed, én is sétáltam ernyő nélkül a szemerkélő esőben a héten, és nem voltam tőle morcos, hanem élveztem. :) Persze tényleg nem a bőrig ázós eső volt, és nem kellett sokat mennem.

    Lazac, színező, Velencés könyv... hmm. :) Minden tuti volt neked a héten. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerencsére Lajos azért kedvel, szóval nekem csak a bokámat harapja át időnként sunyi módon.
      Amúgy a képeket szerintem keretestül is lebaszkodná, és próbálok szögmentes dekorációt kitalálni, mert panelban lakunk, és sajna nem úgy megy az, hogy fogok egy kalapácsot aztán beverem a szöget :(
      A legjobb az ilyen szemerkélő nyári esőben nézni a fancsali arcokat, amikor neked jó kedved van :D

      Törlés
    2. Nekem is csak a zoknis lábamat gyúrja meg, és karmol szét, persze csak véletlenül. :D
      Ragaszthatós akasztó félék? Szerintem nem olyan rossz az se.
      Haha, igen, mindenki búval b---, te meg mosolyogsz :)

      Törlés
    3. Cuki cicáák :)
      az enyém tegnap konkrétan az arcomba harapott.

      Törlés
  6. Hú, én is nagyon szeretnék egyedül elutazni valahova! Februárban ilyen közel voltam hozzá (oda-vissza repülőjegy 20 euróért Párizsba, Londonba, Rómába? jó, hogy ebből kettőben már voltam, de bármikor visszamennék), csak hülye-hülye távkapcsolat, hát persze hogy végül csak Pestre repültem, nem kockáztathattam, hogy négy hónapig ne találkozzunk, az átlag kettő is elég szörnyű. :) Én nagyon szeretek egyedül lenni, amikor mások ezt furának tartják, akkor mindig azt mondom, hogy de hát ti is jófejnek találtok és szerettek velem lenni, akkor miért nem gondolhatom én is ugyanezt magamról?!

    Az én fő tilt-tételeim a következők: befejeztem a vizsgaidőszakot, minden sikerült, ami azt jelenti, hogy öt év egyetem után ez lesz az első nyaram, amit nem kell végigtanuljak (ha hozzávesszük az érettségis-felvételis nyarat is, akkor hat). Mondjuk a kitörő eufória helyett jelenleg asszem poszt-szessziós depresszióban szenvedek és szinte még enni sincs kedvem, közben meg masszív bűntudatom van, hogy szuperjól kéne éppen szórakozzak. De majd elmúlik ez is. :) A másik fő pedig, hogy a kedvesem villamosmérnök lett.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, neked akkor rendesen priorizálni kell... Sok-sok gratuláció a vizsgáidhoz és a kedves végzéséhez is :) Most már közelebb lesztek majd egymáshoz?
      Ó, amúgy ez a stresszelés utáni nem-felengedés annyira idegesítő.. amikor várod azt a felszabadító érzést, és csak nem akar jönni. Nagy kicseszés ez a kis agyacskánkkal.

      És igen, jó az érved, hogy jófej embereknek önmagukkal is jó élmény együtt lenni :D

      Törlés
    2. Köszi! :) Sajnos még nem, mert én csak jövőre végzek, de klassz arra gondolni, hogy jövő ilyenkor már....! :) És elvileg gyakrabban fogunk találkozni, mert most 'csak' dolgozik, eddig meg hét közben egyetemre járt és hétvégén dolgozott, szóval most majd eljöhet hétvégékre is. És előttünk áll még az egész nyár is! :)

      Törlés
    3. Az eddigiekhez képest ez már nem olyan hosszú idő, és akkor addig is élvezzétek a nyarat! :)

      Törlés
  7. Kicsit későn értem el ehhez a poszthoz, de jaj, nagyon örülök neked, hogy összejön Velence! :) Nagyon várom róla majd a beszámolód, a képeket meg hogy egyáltalán hogy érzed, milyen egyedül nyaralni. :) Egyszer én is kipróbálnám, milyen, de egyelőre gyáva kukacka vagyok. :)
    Hú, az a csütörtök este meg istenien hangzik. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi-köszi! :)) Hát még én hogy várom :D Máshova menni - főleg ismeretlen helyre - annyira nem akarnék egyedül, de egy régi jó ismerőshöz visszatérni csodás lesz szerintem. :) (amúgy nem ismerek senkit a városban :))
      Nyilván célponttól és utazás típusától is függ, hogy az ember menne-e egyedül, de ha biztonságos helyre megyünk,szerintem nincs mitől félni, max attól, hogy mennyire szórakoztató a saját társaságunk néhány napig. :D

      Törlés