A kedvenc könyvkiadóim

Volt egyszer egy körbeposzt a kiadókról, amikor is elkezdtem fejben összeszedni a saját gondolataimat, de csak eddig jutottam, és a bejegyzésből nem lett semmi. Most a könnyebbik végén ragadom meg a témát, és a kedvenc magyar kiadóimról fogok írni. Aztán ki tudja, merre kanyarodunk el, bármi megtörténhet. :)

Réges-régen, amikor még épphogy csak olvasgattam, és alig voltam tisztában a magyar könyvpiaccal - csak azt a rengeteg csúnya-csúnya borítót láttam, - volt egy kiadó, ami nagyjából garancia volt a minőségre, az igényes kortárs irodalomra. Ezt úgy hívták, hogy Ulpius-ház. Sok könyvet vettünk tőlük családilag, illetve emlékszem, hogy egy időben (6 éve) előfordult, hogy a könyvtár online katalógusában is kiadó alapján keresgéltem, és az Ulpiusnak hála megismerkedtem sok szuper íróval (meg kevésbé szuperekkel) és azóta rég elfeledett könyvekkel.

Aztán jött a moly, emlékeztek még arra az időre, amikor a könyveknél nem volt feltüntetve a kiadó? :) Lehet, hogy csak én nem figyeltem eléggé, de mintha akkor még annyira nem foglalkoztunk volna azzal, hogy az egyes könyveket melyik kiadó jelenteti meg, és a változásban - meglátásom szerint - az játszotta a legnagyobb szerepet, hogy a kiadók elkezdtek kommunikálni velünk, olvasókkal, magyarul rájöttek, hogy van a világon egy olyan dolog, hogy marketing, és hogy lehet, hogy érdemes lenne foglalkozni vele.

Így jött a képbe az Agave, aki - tudomásom szerint - először ismerte fel, hogy recenziós példányt biztosítani a bloggereknek nem hülyeség. Amikor ők elkezdtek aktívkodni, még nem igazán éreztem át a kínálatot, más típusú könyveket olvastam abban az időben. Most úgy vagyok velük, hogy kb. minden 15. könyvük érdekel, de hálás vagyok nekik, hogy megismertettek olyan történetekkel, amelyek közül egyik-másik kedvenc is lett. Szeretem az igényes borítóikat, az emberközeli kommunikációjukat, a naprakészségüket. Van még néhány - korábban kiadott/elkezdett - sorozat az Agavénál, amiket a későbbiekre tartogatok, pl. Scalzi meg Lehane, remélem, egyszer eljutok hozzájuk. Nemrég megtudtam, hogy a Halhatatlan-trilógiát a második rész után elkaszálták, ezt nagyon sajnálom, mert a Halhatatlan volt az egyik olyan regény, ami mentén elkezdtem megszokni a picit paranormális elemeket a regényekben, nagyon igényes darab a szórakoztató műfajon belül, és a kiadványok is gyönyörűek - persze nyilván megrendelhetem a 3. részt angolul, de az tuti nem lesz ilyen gyönyörű.

Hálás vagyok a Maximnak, hogy megjelentetnek olyan regényeket, amiket már ezer éve kinéztem magamnak a tumblrön (hogy aztán amikor kijönnek magyarul, feléjük se nézzek), a kiadványok igényesek, a papírborítós könyveik küllemét imádom! Elhozták nekem Bernadette-et, Flaviát, a Kalitkába zárt álmokat, és összebarátkoztattak Alice Hoffmannel. Bár engem már annyira nem érint, de sok színvonalas, izgalmasnak tűnő YA jelenik meg náluk, egyedül Jamie McGuire-t nem tudom megbocsátani. :)

Új kedvencem a Libri, és persze, lehet fújni rájuk, hogy mennyi ponyvát adnak ki, ráadásul most az Ulpius csodáit is átvették, viszont emellett legalább ennyi igényes, magas színvonalú regény jelenik meg náluk, amit abból tudnak finanszírozni, hogy mellette kiadnak néhány populáris dolgot is. A könyveik szépségesek, sokat adnak a megjelenésükre. Csak az utóbbi egy évből fel tudnék sorolni egy rakat libris könyvet, ami felcsigázott, és nem keveset el is olvastam közülük, miért kéne eközben azon puffognom, hogy a kínálatukban megtalálható egy-két celebkönyv és az új szürke? Ha ezek nem lennének, nem lenne Stallo meg Jennifer Egan meg Minou szigete és a többi.

Hasonló kategória nálam a GABO, ahol nagyon vegyes a kínálat, mégis mindig találok valami izgalmasat, főként az SFF vonalban jelennek meg számomra kívánatos könyvek, de ne feledkezzünk meg a Rowling-krimikről sem, a listát meg még folytathatnám sokáig.

Mindemellett, a teljesség igénye nélkül: köszi a Geopennek, hogy folyamatosan ellát Murakamival, meg hogy felfedezte és megjelentette az Engelsfors-trilógiát, a Parknak, hogy olyan gyönyörű és igényes kiadványokat produkálnak, mint például a Nyarak könyve vagy a Titkos történet.
A Scolar is a látóterembe került egy ideje, azóta figyelem őket, hogy elolvastam tőlük télen három könyvet, a Fumaxra is időnként ránézek, hogy mi újság feléjük, főleg, amióta nem csak sci-fikkel foglalkoznak.
Az Európát úgy általában nem annyira szeretem, meg régebben amúgy is több olyan könyvet produkáltak, ami engem érdekelt, ennek ellenére észben tartom, mint potenciális könyvforrást, akárcsak az Alexandrát vagy a Könyvmolyképzőt, akik aztán okádják ki magukból a könyveket, szóval néha van egy kis tűt-a-szénakazalban érzésem, de mindegyiküknél belefutottam már szuperjó könyvekbe.

Messze nem kiadó alapján választom ki az olvasmányaimat, és nem szokásom az alapján megítélni egy könyvet, hogy melyik kiadónál jelenik meg. Néhányukat jobban szeretem a többinél, és veszem a fáradságot, hogy ellátogassak néha a weboldalukra körülnézni, meglesni a közelgő megjelenéseket, mert tudom, hogy van esély arra, hogy valami finomságra bukkanok, de végignézve az olvasmányaimat rájöttem, hogy nincs tendencia olyan értelemben, hogy egyik vagy másik kiadót előnyben részesítek a másikkal szemben, így nem volt olyan egyszerű összeszednem a "kedvenceket",

Lehet, hogy ez senkit nem fog érdekelni, de nem tudok amellett elmenni, hogy a kiadók a bloggerekkel milyen viszonyt ápolnak. Valami őrült szerencse folytán eddig csupaszív kiadós munkatársakkal hozott össze a sors (Libri, Scolar, Agave, Maxim, Park, Gabo/Ciceró, Animus), viszont hallottam már urbán legendákat habzószájú marketingesek által írt emailekről, fenyegetőzésről, korlátszabásról.
Talán nem csoda, ha egy picit elfogultabb vagyok azokkal a kiadókkal, amelyekkel magam is kapcsolatban állok, de ez elég logikus, hiszen nyilván olyan kiadókkal barátkozom akik nekem való könyvekkel foglalkoznak.

És amit nem szeretek: az orbitális csúszásokat, a beígért könyveket, a félbehagyott sorozatokat. Utóbbi két esetben még szóba jöhet az, hogy egy másik kiadó átveszi a tervezett megjelenést, vagy a sorozat folytatásait, de erre ritkán akad példa, úgyhogy nem árt megtanulni angolul. :)
Nincsenek számok és statisztikák a birtokomban, de érzésem szerint sokkal-sokkal több könyv kerül kiadásra, mint néhány évvel ezelőtt, a bőség zavara elsőre kecsegtetőnek tűnhet, de szerintem Magyarországon nincs akkora felvevőpiac, ami ezt fel tudná dolgozni. Nem mellesleg, úgy veszem észre, hogy idő és egyéb keret sem jut arra, hogy ennyi könyvet promózzon egy kiadó, márpedig vannak olyanok, akik tényleg ontják ki magukból a friss megjelenéseket, és ha például felkeverednék a honlapjukra, csak lesnék, hogy mennyi könyv jelent meg úgy, hogy el sem jutott hozzám a híre, pedig szerintem elég nyitott szemmel járok.

Nyilván a magyar könyvpiacot nem én fogom megváltani a csodálatos gondolataimmal, úgyhogy itt le is állok, és csak csendben drukkolok, hogy előbb-utóbb a lehető legtöbb kiadó meg tudja találni a közös hangot az olvasóival.