Mondta a nagymama, és berúgta a szart az ágy alá. Rendrakási szokásaim - már amikor éppen vannak - leginkább erre a műveletre hajaznak, eszméletlenül rendetlen vagyok, és ahogy gyarapodik éveim száma és rájövök, hogy nem minden fekete és fehér, arra is rá kell ébrednem, hogy rohadtul idegesít a negatív felhang a rendetlen szó mögött. Komolyan, kit zavar az, hogy sok cucc van, teszem azt, a munkahelyi asztalomon? Bárki más odaül? Ott kell dolgoznia? Régebben még szégyenkeztem amiatt, hogy nem tartok rendet, de egy ideje nem vagyok hajlandó erre. Miért jobb egy rendszerető ember egy rendetlennél? Feltette valaha bárki ezt a kérdést?
Számomra a rendnek egyetlen funkciója van, ez pedig az, hogy jól néz ki. Nyilván sok emberrel kompatibilis a rend, de elsősorban azokkal, akiknek kevés holmijuk van. Kevés ruha, kevés kence, kevés hobbihoz kötődő tárgy, stb. Csak én nem ez vagyok. Bármennyire nem ragaszkodom a tárgyakhoz, sok mindent használok a mindennapok során. Nézzük például, hogy a munkahelyemen minek kell az asztalomon lennie. Laptop, telefon, naptár, szemüveg, szemüvegtok, ajakápoló, színes ajakápoló, kistükör, tollak, jegyzettömbök (2), kézkrém, pohár, még egy pohár (kávé), néha befigyel egy energiaitalos doboz is, mert lusta vagyok kibattyogni vele a fém szemeteshez, aktuális papírok. Ott nincs semmi más tárolóegységem, csak egy asztal, de ha lenne két fiókom, ezeket az állandóan használt tárgyakat akkor is szem előtt tartanám, mert nekem így kényelmes. Ja, hogy nem esztétikus? Hát rémesen sajnálom, ha ezzel bárki lelkivilágát megzavartam.
Gondolom, lejött, hogy kicsit vehemensen fejezem ki magam, de 28 év alatt totál elegem lett abból, hogy mindenki cseszeget amiatt, hogy kupi van körülöttem. Szülők, pasik, munkatársak, takarítónők (!), mindenki. Egyszer elcsíptem egy mondatot, amit a takarító csajszi mondott az egyik kolléganőmnek, miszerint mennnnnnyire mindent elárul az emberről az, hogy milyen az asztala. Kérlek, mesélj még, fáradj ide az enyémhez, és elemezz ki! (Mellesleg az egyikük nemrég annyira összepakolt az asztalomon, hogy egy nekem elég fontos és pótolhatatlan levelet az asztalomról áthelyezett az ablakba egy papírkupac aljára, ahol értelemszerűen nem kerestem másnap, és csak azután találtam meg, miután tárgytalanná vált a dolog, szóval köszi!) Vagy ott volt az az eset, mikor anyukám elkeseredetten nézett körül a már megint kupis szobámon (néha tényleg úgy nézett ki az egész, mintha betörtek volna...), és követelte, hogy ha én annyira jó vagyok a káosz uralásában, akkor mondjam meg, hogy hol az útlevelem. Én fogtam magam, benyúltam az asztalon levő óriási halom közepébe, majd egy mozdulattal elővarázsoltam az útlevelet.
Szóval innen indulunk. Én nem vágyom a rendre, nem aszerint akarom kialakítani a lakóhelyemet, hogy majd de jó lesz, ha jönnek a vendégek és megcsodálják az enteriőrt. Ez a mi lakáskánk, nekünk kell itt kényelmesen érezni magunkat. Ha valaki idejön és nem tetszik neki, hogy a macska labdái random szanaszét vannak a földön egy dobozzal egyetemben, vagy hogy nincs kanapénk, mert egyszerűen nincs rá szükségünk, akkor nyugodtan menjen haza. :) Nem egy múzeumban szeretnék lakni.
Teljesen egyértelmű, hogy a minimalizmus és én egy hosszú egyenes két lehető legtávolabbi pontján helyezkedünk el, de ez nem jelenti azt, hogy nem közelíthetek a másik pont felé.
Itt jön a képbe egy Könyv...
... A Rend a lelke mindennek Marie Kondótól. Rengetegszer jött szembe az utóbbi időben különböző csatornákon, illetve úgy éreztem, hogy jelen állapotomban eléggé rá tudnék hangolódni egy vad szortírozásra, úgyhogy beszereztem és még aznap nekiálltam az olvasásnak.
Ha nagyon leegyszerűsítem, a könyv 4 fő részből áll:
1. Túlságosan sok oldalon keresztül fejtegeti a szerző, hogy mit hogyan ne, csomó ismétléssel, blabla, uncsi.
2. Selejtezés. Dobj ki mindent.
3. Tárolás - találd meg annak a néhány tárgynak a helyét, ami megmaradt.
4. Esettanulmányok röviden.
Ezek közül nyilván a 2-3. pont érdekes, a többi rizsa, de ha túljutsz az első hatvan oldalon, és még nem akarod megfojtani a hölgyet, akkor jó vagy. Én meg akartam.
A selejtezés viszont nem okoz nekem problémát, minden évben átválogatom a ruháimat, néha a többi cuccomat is, de ami most történt, az más volt - és még nincs vége.
Amúgy röviden a lényeg: kell egy óriási nagy rendrakás, amikor az ember kiszór egy csomó felesleges tárgyat, majd a többinek megtalálja a helyét, és ahogy a lakás átalakul, bennünk is átkattan valami, és onnantól kezdve sosem akarunk majd felesleges tárgyakat vásárolni, mert annyira élvezzük a letisztult környezetet. Marie Kondo szerint a "minden nap egy kicsit rendet rakok" hülyeség, egyszer kell lerendezni az egészet, és mindez egy szemléletváltást fog elősegíteni, ami megakadályozza a későbbi visszaesést. (Nálam ez még nem következett be, mivel nem akartam mindent kidobni, így néhány könyvtorony itt-ott befigyel, meg nem jutottam el a lakás minden pontjára egyelőre.)
Selejtezés
A kérdés, amit fel kell tenned magadnak: Örömet okoz nekem ez a tárgy? (A falat kapartam attól, hogy az örömet okoz szókapcsolat hányszor leíródott a könyvben.) Az előkészületek pedig abból állnak, hogy kategóriákra (nem helyiségekre!) bontod a cuccaidat, pl. ruhák - ha abból nagyon sok van, akkor lehetnek alkategóriák is, mindet kihányod az ágyra, egyenként megfogdosod őket, és valami belső intuíció és a fenti kérdés segítségével eldöntöd, hogy zsákba teszed-e vagy megtartod.
Így szabadultam meg 6 zsák ruhától és egy csomó széthordott cipőtől. Egyet-kettőt megtartottam, hogy hátha anyunak jó lesz, a többi ment a ruhás szelektívbe. A vicc az, hogy nem érzem úgy, hogy kevesebb a ruhám, de sokkal jobb így válogatni reggelente. :)
 |
| Lajos mindenképpen maradni szeretett volna |
Folytattam a könyvekkel, rengeteget kiválogattam, ami már nem kell, hamarosan jön a blogsale, ami meg nem kell senkinek (jó pár ilyen lesz, előrebocsátom), azt elküldöm egy iskolai könyvtárnak, ha akkor még mindig szeretnék.
A könyves részt olvasva azért eléggé felhúztam magam, és aki szereti a könyveket, hasonlóképp fog érezni. Egyrészt kijelenti, hogy azt a könyvet, amit eddig nem olvastam el, azt ezután se fogom. Ööö... akkor elvileg csak elolvasott könyvek legyenek a polcomon? What? Majd elbüszkélkedik azzal, hogy neki csupán 30 könyve van. Oké, akkor sok boldogságot hozzá. A felesleges könyvek engem is frusztrálnak egy ideje, de ezzel a fejezettel semennyire sem tudok azonosulni, és nem is akarok, annak ellenére, hogy nem gondolom, hogy minél több könyv, annál jobb, sőt! Végignéztem az idei beszerzéseimet (25 db), és mindegyiknek igazán örülök, nincs köztük olyan, amit tölteléknek érzek, vagy olyannak, hogy "jó, majd egyszer". Felnőnek a gyerekek...
Aztán így tovább... Kozmetikumok, khm, igen, itt is felszabadult némi hely. A konyhában viszont még semmit nem csináltam azon kívül, hogy néhány doboz fonnyadt teafüvet kiszórtam, ott még van dolog.
 |
| ők maradnak |
A selejtezésről általában: szerencsém van, mert nem különösebben kötődöm a tárgyakhoz, erre főleg a macskám tanított meg. Lajos elég sok mindent tönkretett a lakásban, megrágta pár könyvem, újradizájnolta a függönyt, és még sorolhatnám, és először rohadt mérges voltam rá, de aztán rájöttem, hogy 1. a macska nem azért csinálja, hogy kiszúrjon velem, hanem mert valami abnormális kényszere van arra, hogy mindent leverjen, megrágjon, széttépjen, leszakítson; 2. könyörgöm, ezek csak tárgyak. Tényleg fontosabb egy rohadt könyv épsége, mint a macskám?
Tárolás
Ruha téren az első körben elvéreztem, ugyanis Marie nem számol azzal, hogy van, aki a ruhái jelentős részét polcokon tartja. Szerinte a vállfa és a fiók után megáll az élet, úgyhogy ha nem rendelkezel mindkettővel, akkor véged. Nekem elég kevés fiókom van, azok se túl nagyok, szerencsére vállfám van egy csomó, de azon kívül a ruháim fele polcokon található.
Ami nagyon tetszik, az a hajtogatási módszere, azóta így hajtom a ruhákat, és tökéletesen elégedett vagyok vele. Az összehajtott ruhákat állítva kéne behelyezni a fiókba, ami tényleg szuper ötlet, de fiók híján a polcon egymásra halmoztam őket, és sokkal jobb így, mint amikor laposan feküdtek egymáson, mert akkor nem is láttam szinte, hogy milyen ruhák vannak a kupacban, illetve sokkal jobban összegyűrődtek.
 |
| a pizsamáim ilyen szép sorban fekszenek a fiókban |
A főszabály a KonMari módszer szerint az, hogy mindennek legyen meg a maga helye, és lehetőleg kategóriánként tároljunk mindent, így például ne legyen 3 különböző szobában ruhásszekrényünk, és így tovább. Illetve hogy ne kényelmi szempontok szerint döntsünk, amikor valaminek meghatározzuk a helyét - nekem ezt a legnehezebb elfogadni. Szeretem, ha minden karnyújtásnyira van, mármint azok a tárgyak, amelyeket naponta többször is használok. Ennek ellenére próbálok nem mindent elöl hagyni, jobban kihasználom a fiókjaimat az ágy melletti éjjeliszekrényben, de így is szükségem van valami tárolóalkalmatosságra, mert az kurvaisten száz százalék, hogy nem fogok a nappaliba bemászkálni mindenféle cuccért, amire épp szükségem van a hálóban.
Még néhány adalék:
PRO
+ dobjuk ki a felesleges cuccokat - ez nagyon hasznos, amíg ésszel csináljuk
+ ruhahajtogatás - praktikus, nekem bevált
+ cipősdoboz térelválasztóként a fiókokba - így nem ömlesztve pakoljuk bele a különböző dolgokat, könnyebb megtalálni, amit keresünk.
KONTRA
- olyan dolgokat is kidobat veled, amitől nem biztos, hogy célszerű megválni, pl. elektronikus eszközök dobozai. Na most erősen kétlem, hogy a Media Marktban visszavették volna a pasim elszaródott egerét eredeti csomagolás nélkül.
- a hisztérikus stílus kicsit idegesítő és demotiváló, főleg ahogy elképzelem, hogy zokog a padlón ülve, összeomolva, amiért még nem találta meg a megfelelő rendrakási módszert
- nem ajánl alternatívát a kidobásra - minden menjen a szemétbe - holott nyilván rengeteg cuccot más még fel tudna használni, akár ismerős, akár ismeretlen
- lehet, hogy a japán kultúrában nem számít furcsaságnak, ha beszélgetsz a lakásoddal meg a tárgyaiddal, de nekem az, úgyhogy ezt kihagyom inkább
Ha már rendrakás: nemrég ajánlotta nekem egy kedves lány a molyon ennek a csajnak a YouTube csatornáját, a téma hasonló, "living light", vannak jó ötletei, ha tudsz angolul és érdekel az egész minimalista élet, akkor vesd rá magad.
Ahogy említettem, nálam még nem fejeződött be a folyamat, de kezdem érezni az egészet, a selejtezést meg nagyon élveztem, óriási kövek gördültek le a lelkemről, ahogy olyan tárgyaktól váltam meg, amelyeket eddig szó szerint sajnáltam kidobni. Kicsit kitisztult a fejem is a nagy szortírozásban, és az biztos, hogy ezután hatszor meggondolja az ember, hogy megvegyen-e valamit.
És egy gondolat a végére: ha elolvasod Marie Kondo könyvét, és nekiállsz rendet rakni, nem kizárt, hogy annyira belelkesülsz, hogy mindenkit be akarsz vonni, rá akarsz beszélni másokat, hogy ők is tegyék meg a saját szobájukkal/otthonukkal ugyanezt. Kérlek, ne akarj mást meggyőzni arról, hogy milyen környezetben kell élnie. Valaki vagy felismeri, hogy változtatnia kéne, vagy nem, illetve elképzelhető, hogy ő azért lakik úgy, ahogy, mert neki úgy kényelmes. A saját portánkon söprögessünk. :)
Ui.: Győri barátnéimnek üzenem, hogy ha szeretnék kölcsönkérni a könyvet, akkor gyorsan, mert később szeretném eladni (eggyel több kacat, tudjátok :D).
amíg volt tévénk, láttam benne egy átalakítós műsort, ahol az ipse elment otthonról, és mikor hazaért, meg kellett néznie, jó helyre érkezett-e, mert felújították a lakását. na, ott volt egy nagy könyves szekrény, és a műsorvezetők tudálékosan a kamerába nézve közölték, hogy ennyi könyv felesleges, bedobozolták, és csak azt hagyták meg, amin látszódott, hogy még nem olvasták. hát én tuti megvertem volna őket.
VálaszTörlésegyébként én úgy szoktam szanálni, hogy használom-e. hogy mennyire okoz örömet valami, az még sose jutott eszembe, de azt hiszem, ez nem izgat. ha nem használom, mehet, amiről nem is tudtam, hogy egy doboz mélyén lapul már 10 éve, a következő 10 évben sem fog hiányozni. elvileg számlákat meg minden szart meg kéne őrizni x évig, hát én biztos, nem rakosgatom, csak amit muszáj. be se lehetne lépni a lakásba tőlük.
viszont amikor emberem részei kerülnek sorra (kazánház, szerszámokkal, csavarokkal, egyebekkel), na azért picit aggódom. olyan fejezet nem volt a könyvben, mi alapján szelektáljunk felhalmozott vascsöveket, alkatrészeket meg ilyeneket? ezt csak nem lehet úgy nézni, kinek okoz örömet. :D
Istenem, mintha a könyv a kirakatba kéne... És nem hiszem, hogy ez egy ilyen könyvmoly-hiszti, de nehogy már ki kelljen dobni az olvasott könyveket! Vagy Kondo szerint épp a nem-olvasottakat. Főleg, hogy más döntse el, na jó, ez nekem már túl sok :D
TörlésA csaj szerint ez a tökéletes kérdés, hogy örömet szerez-e, mert a hasznosság szerinte félrevezető lehet. Nem tudom miért. Lehet, hogy leírta, de nem emlékszem. Mondtam ezt a pasinak is, amikor a ruháit átválogatta, de annyira érdeklik, mint engem a csavarhúzók, és kb akkora örömet is szereznek neki...
Szerintem a férfi válogassa ki szépen a saját cuccait :D amúgy sem vállalnám a felelősséget más holmijainak a szortírozásáért :)
Éljen, nem csak én kapom meg mindig, hogy kupis vagyok, megnyugodtam. :)
VálaszTörlésAmúgy én nem tudnék teljes rendben létezni, nekem kell, hogy egy része legalább kupis legyen a lakásnak vagy a szobának. Nem szeretem ezeket a nagyon minimalista, számomra teljesen üres és lélektelen lakásokat, amibe belépve azt érzed, úristen, itt ha rossz helyen hagyom el a rám ragadt porszemeket, lelőnek! :)
Viszont egy nagy szortírozás rám is rám férne, mert lassan mindenhonnan kifolynak a dolgaim. Sajnos én eléggé ragaszkodó típus vagyok, nehezen dobok ki dolgokat. Mondjuk tavaly volt egy nagy ruhaválogatásom, amikor elvittem a cuccok egy részét egy jótékonysági gyűjtésre, na az nagyon jól jött, de még mindig lenne mit kidobni...
Nem győztél meg teljesen, hogy nekem ez lenne a megfelelő könyv, de lehet a könyvtárban azért majd belelesek. :)
Nem, nem csak te. De képzeld el, hogy ha mi cseszegetnénk másokat, hogy jaj már te, hát hogy néz már ki az az asztal, hogy csak egy szem toll van rajta? :D
TörlésIgen, az ikea-katalógusban meg pinteresten tök jól mutatnak az ilyen enteriőrök, de jobb egy olyan lakásba bemenni, ahol érzed, hogy élnek is emberek.
A tárgyakhoz való ragaszkodásról nem tudom, hogy lehet leszokni, de nyilván, amit nem akarsz kidobni/eladni/eladományozni, azt nem kell :) Amúgy nem rossz ez a könyv, de nem egyben kell nézni az egészet szerintem, hanem kivenni belőle azt, ami veled kompatibilis. A szortírozás szerintem időnként mindenkire ráfér, felemelő érzés megszabadulni felesleges dolgoktól. :)
Én is szörnyen rendetlen alak vagyok, és én is rájöttem, hogy ezen nem tudok és nem is kell változtatni, csak sajnos én könnyedén eljutok odáig, hogy gyűlnek a pormacskák, mert takarítás előtt nem ártana rendet rakni, amihez lusta vagyok, ergo nagyon ritkán takarítok... meg könnyen a praktikum rovására megy, mert elborítanak már a kidobandó fecnik stb, szóval na, nálam néha túlmegy ez a rendetlenség normális határain :D
VálaszTörlésEzt a jó szokásomat azért nem szeretném egy életen át megtartani, szeretnék egy fokkal nagyobb rendet tartani magam körül, de a szemléletváltás nálam esélytelen, elégszer csaptam már nagytakarítást ahhoz, hogy ebben biztos lehessek, a minden-nap-egy-kicsit-hez viszont túl lusta vagyok... valahol félúton van a nekem való módszer, azt hiszem. Amúgy ja, a rendhez és a minimál stílushoz az kell, hogy kevés cuccod legyen. Vagy ha rengeteg helyed :D
Amúgy ma pont elkezdtem ruhákat szortírozni, és azt hiszem, tudat alatt az "örömet okoz-e" elvet követtem :) szerintem működőképes, de azért tökéletesnek nem mondanám, egy csomó mindent meg kell tartani, ami örömet rohadtul nem okoz, csak épp kicseszek magammal, ha kidobom, pl a dobozok, ahogy írod is. És egyébként itt nem értem, miért szanálja ilyen kegyetlenül a könyveket, mert ha örömet okoz nekem, az felülírja, hogy olvastam-e már vagy sem...
Ja, és ne kényelmi szempontok szerint? Baszki, az otthonomról van szó :D baromi érdekes amúgy az egész, de amit írtál róla, az pont elég volt belőle.
Hát, port törölni én is elég ritkán szoktam :D Nekem a legjobb inspiráció amúgy az, ha szép lakásokat nézegetek, de nem ilyen kirakati verziókat, hanem olyasmiket, amikben tényleg élnek emberek.
TörlésA szelektálást viszont ajánlom :) igazi lélekfrissítő tevékenység, mondjuk elég melós, főleg ha sok mindent kell átnézni, nekem a végére rohadtul beállt a derekam :D
Különben a minimál stílus szép és gyönyörű, de ahhoz valóban nagy tér kell szerintem.
Nagyon sok hülyeség van ebben a könyvben, pl. hogy a zoknikat ne gömbölyítsd egymásba, hanem szépen hajtogasd őket össze, hogy TUDJANAK PIHENNI! Na itt már felröhögtem.
Szegény zoknik meg is érdemlik a pihenést, nem értem, mi a gond :D :D :D
TörlésElképeltem a fiókban teadélutánozó zoknikat, hátradőlve kényelmesen a hintaszékeikben, megbeszélve kinek nagyobb a kopása és mennyire lazulnak a gumijaik :D :D :D wááá :D
Törlésúgy érzem, most fejtettük meg az eltűnő fél pár zoknik rejtélyét! :D
TörlésÉn szeretem, ha rend van körülöttem... de, attól függ, kinek mit jelent a rend.:) A mániákusan mindent elpakoló emberektől kiráz a hideg, mi történik, ha elöl marad egy papucs, a vasaló nem a szekrényben van, vagy van pár könyv az asztalon? Nem szeretem, ha a fél napom takarítással-rendrakással telik, meg a fene akar azon stresszelni, hogy jajj, összekeveredtek a szekrényben a zoknik és a bugyik. Na és.
VálaszTörlésEz a pólóhajtogatás viszont jó módszer, meg a cipősdoboz mint elválasztó (meg tároló - tök jó, hogy pénteken vettem két cipőt, és direkt nem kértem a dobozukat, mert nem tudjuk hova tenni őket), de nálunk is főleg polcok vannak. És szinte mindig kupi van, mert már kinőttük a lakást és nincs hova pakolni.:)
Egy nagy ruha-és könyvszortírozás nálam is jó lenne, mert otthon (úgy értem, otthon-otthon, a sülői házban) több évtizednyi szar halmozódott fel. Egy nyaram ráment az újságok, a gyógyszerek és a számlák kidobálására. Jó, ez túlzás, de rengeteg időbe került.
Anno a szemétbe dobálás miatt lett ellenszenves a könyv, ami nekünk nem kell, másnak még jól jöhet. Legalább akkora hülyeség a használható dolgokat a kukába dobni, mint felhalmozni egy csomó szirszart. A könyvekről nem is beszélve... egyszer a szelektív mellett találtam egy kupac könyvet. Bevásárlás után voltam, de valahogy összeszedtem őket és felimbolyogtam velük a harmadikra. Régi Karinthyk, Majakovszkij-versek, semmi egetverő, de barbárnak éreztem volna magam, ha otthagyom őket.
Egy pici lakásban főleg nehéz rendet tartani, mármint olyan igazán látványosat. Persze ott is lehet rendszer, de nagyon meg kell hekkelni a tárolást, hogy praktikus legyen, gondolom.
TörlésNem értem, hogy valaki hogy tud kidobni könyvet vagy bármi olyan használati tárgyat, aminek nincs baja, és más is tud használni. Kedves tőled, hogy megmentetted őket :)
Ráadásul többször, mert óhatatlanul felborul néha a rend.
TörlésÉn pont az ellentét vagyok, imádom a rendet. :) Persze nem helyezek el mindent mértani pontossággal, de engem megnyugtat, ha rend van körülöttem, és esetleg épp akkor végeztem a takarítással. Van az a pillanat, amikor megcsodálom a művem, és ah, de szép. :D A minimalista stílus pedig a legszebb számomra, de személyessé téve, azaz nem úgy, mintha a Praktikerben mászkálnék, hanem képek kint, számomra kedves tárgyak. (a focis-kosaras érmeimtől semmi pénzért nem válnék meg például) legyenek szem előtt. Ne minden giccs (számomra a 25 porcelánfigura az, másoknak meg ez tetszik. Mondjuk nem szoktam senkit piszkálni, ha rendetlen, legfeljebb a szobatársamat anno, de ez egy másik sztori. :D Soha nem panaszkodom egy házban, hogy mi minden van itt felhalmozva, ha amúgy tisztaság van, a rendetlenség és a kosz nagyon nem egy kategória, de sokan annak veszik. Viszont megtépnék valakit, ha közölné, hogy hát nálam miért van meg mindennek a helye. Mert nekem úgy tetszik, azért. Mindenki más. :) Szóval lényeg a lényeg, nem hinném, hogy baj, hogy valaki rendetlen. Inkább az a baj, aki valakit egy szokás alapján ítél meg/el. Na, az már probléma. :D
VálaszTörlésClear space is a clear mind :) Amúgy, ha már belemerültem az ilyen-olyan házimunkába, akkor nagyon fel tudok pörögni és tök örülök a végén, hogy megcsináltam, de a rendet nem tudom fenntartani.
TörlésÉs a minimalizmus valóban szép, ezt nem vitatom :)
Igen, a rendet és a koszt sokan összekeverik... pl. sosincs maradék kaja a szobában meg szennyes ruhák szanaszét.. nekem ez is kosz. :)
Amúgy meg ha valaki meghív az otthonába, az inkább a vendégnek megtiszteltetés, tehát nem kell megvetni a másikat amiért, hogy hogyan él. ennyi. Mondjuk ez az élet nagyon sok területére igaz. :)
Na ezt a könyvet is lehúzhatom a várólistámról, elég részletesen leírtad, hogy milyen és kell-e ez nekem (köszi!) :D
VálaszTörlésÉn elég rapszodikus vagyok, alapvetően rendetlen, de nevelődöm - pl munkahelyi asztalom elég minimál (de azért is mivel inkább elzárom a cuccokat, ez mégis egy közösségi szoba, szóval ki tudja minek kelne lába...), otthon eléggé meg kell gondolni mit hova teszünk mert elég kicsi a lakás, rászorít minket a minimál életmódra :D
Az éjjeliszekrényen vagyok hajlamos halmozni a dolgokat, de egy-egy nagyobb takarításnál szoktam szelekttálni. A könyveimet is már így nézem, adok nekik pár hónapot, fél évet és mehet a cserepolcra :)
A videókat otthon megnézem, ja és a cipősdobozba zokni-bugyi tök jó módszer én is így tárolom a nagy akasztós szekrény aljában a gönceimet.
Viszont a páromnak nem ártana ez az új szemlélet, mert ő előszeretettel halmozza a régi (felesleges) dolgokat :D
Különben utólag visszaolvasva úgy látom, hogy főleg a negatívumokat írtam le, de vannak jó részei is. De pl. a youtube-os csaj, akit linkeltem, hasonló témákat érint, de sokkal normálisabban áll az egészhez, nem olyan eszelős, mint ez a japán nő.
TörlésÚ, az éjjeliszekrény nálam is Kritikus Terület! :D Kéne egy polc a közelbe, és jobb lenne a helyzet, de panelban nem olyan egyszerű a felfúrása :)
Az tök jó, hogy felismertük, hogy a könyvhalmozásnak sincs értelme, persze az lenne az ideális, ha el is tudnánk adni mindet :D
Hű, köszi, hogy ilyen részletesen írtál róla, azt hiszem most már én se akarom megszerezni magamnak, mert látom a hibáit, hiányosságait, hülyeségeit, ettől aztán nem lesz könnyebb az életem, és selejtezni, pakolni eddig is tudtam. :D Nekem őszintén szólva nem tetszik ez a ruhahajtogatós, fiókba állítós módszer, de hozzáteszem, nekem is alig van fiókom, a magyar szekrények polcosak evvan. :D Az Ikeában lehet kapni egyébként - persze főleg ilyen nagy gardróbszekrényhez - különböző polcaira kihúzható fiókokat. Meg más tárolókat is, amik olyasmik mint a cipősdoboz, csak esztétikusabbak, nekem a fürdőszoba szekrényben csak ilyen tárolókban állnak a cuccok, nagyon kényelmes, könnyen tudom rendezni, kivenni, átnézni, nem keveredik hátulra semmi :)
VálaszTörlésA melltartóimat a fehérneműs fiókban már évek óta egy dobozzal választom el, fuck yeah, írhattam volna én is ilyen könyvet :D :D :D
"kijelenti, hogy azt a könyvet, amit eddig nem olvastam el, azt ezután se fogom." na ne már. Ez a nő... tényleg fojtogatni támadt kedvem ettől nekem is. Van csomó felesleges könyvem, belátom, és nem jó halmozni százával őket, nyilván, de van akinek a falnyi könyvepolctól lesz "otthon" az otthona, és igenis szépek a könyvekkel teli polcok, üveges szekrények. Marie nem hallott még könyvmolyokről és várólistáikról :D
Én sem vagyok egy nagy rendtartó... rendszeretőnek tartom magam, "on the whole", de mindig van valami elöl, a papírjainkat nem bírjuk sose rendezni, az előszoba ebből a szempontból katasztrófa, de amúgy rendet tartok, tudom mi hol van a szekrényekben, mindennek van helye, és igen, van aminek elöl van a helye, mert úgy kényelmes.
Pl. az ebédlőasztalkán non-stop ott van a méz, az édesítő, az orchideatáp sincs elsuvasztva sehol, a konyhapult meghatározott sarkában áll, a macska fekvőpárnája is diszkréten hányódik a földön valahol :D Nem teszem el a morzsaporszívót se sehova, csak hogy elővegyem kétnaponta felszívni a pelyvát a madárkörül... wtf?
Egyébként a zseni átlátja a káoszt :D Ez vagy te, és az asztalod (meg néha én is :D )
Éjjeliszekrényem nincs (:(((), de a helye... az kupleráj... 5-6 könyv, újságok, krémek, kencék, ajakápoló, hajcsat, hajpánt, telefon, ipod és egyéb kütyü töltők wahh. Ezen viszont akarok változtatni mert az egészet még a pormacskák is rohamozzák mindig. :)
Ja, és egyszer voltam egy ilyen patika-tisztaságú házban, ahol SEMMI de semmi nem volt elöl, csak a bútorfelületeket láttad, se kép, se egy nem tudom, telefon vagy egy táska, szatyor, esernyő, papucs... kirázott a hideg, lelketlen volt a hely.
TörlésEz a könyv egy löketet tud azoknak, akik nem tudják, hogy kezdjenek bele a nagy selejtezésbe, rendrakásba. Tele van hülyeséggel, de alapvetően inspiráló. Viszont ami hülyeség benne, az akkora, hogy kirúgja a ház oldalát. :D
TörlésÉn elhiszem, hogy egy minimalista lakás is lehet valamennyire otthonos, de ha nulla darab szeméyes tárgyat hagyok meg, akkor mitől lenne? Szerintem a kényszeres kidobálás, elpakolás is egy mánia, amit egyesek nem bírnak kordában tartani. Meg tényleg mi a francnak rakjunk el olyan dolgokat, amiket állandóan használunk? Ennyi erővel a mobilomat is eltehetném a táskámba meló közben, ha majd kell,előveszem, nem? Na mindegy...
Én olyankor szoktam ledöbbenni, amikor nem találok könyvet egy lakásban... persze ne ítélkezzek, tudom, de könyörgöm, legalább egy szakácskönyv, vagy valami legyen már :D
Igen, de alapvetően én már jól tudok pakolni, selejtezni, rendszerezni, szóval úgy látom nincs szükségem az ezen felüli hülyeségekre, amiket a könyv tartalmaz :D
TörlésVannak akik tényleg mindent kidobálnak? Én inkább mindig a gyűjtögetést látom, halmozást, jó lesz ez még valamire... katasztrófa néha. Én is sokáig tartogatam sok mindent, most hogy elköltöztem otthonról pár éve, és a szobámban ott hagyott cuccok azóta sem hiányoznak, nyugodt szívvel fogok megválni sok mindentől, amiről úgy gondoltam "elfér".
Úh, én se szeretek tényleg semmit elpakolni, ami kell, amit használok... a legnagyobb felesleges hülyeség. Max valami nagy vendégváráskor csinálok sterilebb rendet ilyen szempontból.
Igen, értem, nem is meggyőzni akartalak :) Amúgy kicsit csalódott voltam, mert valami nagyon extra titkos rendrakási dologra számítottam, de ez a katarzis elmaradt.
TörlésA magyarok mentalitásából is fakad szerintem a nagy gyűjtögetés (múltba révedő nemzet, ugye, és ez nem csak közhely), meg a Hátha Jó Lesz Még Valamire kacatok. Inkább tudatosabban kéne vásárolni, aztán nem lenne annyi szarunk.
A legrosszabb amúgy az a sok minden, amit az ember ajándékba kap, és aztán soha nem használja, de ott áll és folyamatosan bűntudatot kelt benned. Na az ilyenektől megválni csodálatos érzés volt.
Én halálosan szeretem a rendet, de a minimalista stílus nem jön be. Imádom, ha tele van az ablakpárkányom virágokkal, színes kaspókkal, szeretem fotókkal telenyomni a falat... mondjuk úgy, hogy mértani pontossággal tervezett káoszt szeretem. :D Legyen minden szépen rendezett, legyen helyem az asztalomon, de úgy, hogy olyan "belakott" vagy "otthon" érzésem legyen. Megháborodnék, ha mindenem fehér lenne, vagy legalább is a szürke ötven árnyalata...
VálaszTörlésAkkor te vagy az arany középút :) Valahol nekem is ez a cél, de egyelőre - személyiségjegyekből fakadóan - esélytelennek látom, pedig tök jó lenne így élni. :)
TörlésNálunk még a porszívó is elöl van, mert naponta-kétnaponta biztos, hogy használjuk, nem fogom állandóan pakolászni. És rendetlenek vagyunk és lett egy még rendetlenebb gyerekünk, de azzal vigasztalom magam, hogy szerencsére van egyéb dolog, amivel le tudjuk kötni magunkat (több mindenkinél látom, hogy nincs igazán hobbija, nem tudja elfoglalni magát, így folyamatosan súrol...:D), a rendrakás/lakáspucolás nem az elsődleges dolog és rohadtul sajnálom rá az időt, mert a rend nem tart nálunk fél napnál tovább.
VálaszTörlés