Januári könyves zárás

Megvan az év eleji lendület, egész sokat olvasok, méghozzá nagy lelkesedéssel. Igazán erősen indult a hónap a Tündöklő lányokkal, de rajta kívül is jutott nekem néhány emlékezetes olvasmány a hónapban. 9 könyvet olvastam végig:

Lauren Beukes: Tündöklő lányok - Nekem ez egy komfortzónán kívüli könyv, egyrészt az időutazós történeteket mindig kerülöm, szerintem a sorozatgyilkolás is aránylag ritkán jön szembe, úgyhogy lehetett volna ez egy böszme mellélövés is részemről. De messze nem az lett. 

Szécsi Noémi: Finnugor vámpír - Kedvesen indult a mi nemtelen wannabe-vámpírunk története, de aztán a könyv második fele kicsit elszállt és el is laposodott, így ez felejthető.

Mons Kallentoft: Halálos nyár - A Véres tél valamivel jobban tetszett, nekem Skandináviában hó legyen meg jég meg fagy meg sötét. Nem tudom, hogy az első rész is tele volt-e ennyi művi mondattal, ami nélkül sokkal jobb lett volna a regény, lehet, hogy igen, de az biztos, hogy ez most eléggé zavart. 

Dr. Csernus Imre: A kiút - Kellemes löket volt ez év elején, kezdem megkedvelni a pasit. Hosszabban itt értekeztem róla. 

Ben Aaronovitch: Soho felett a hold - A London folyói nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, de lehet, hogy csak máshol járt akkor az agyam, az biztos, hogy a folyóistenes téma nagy katyvasznak és zavaros mocsárnak tűnt, egyáltalán nem kötött le. A Sohóban ebből sokkal kevesebb van, tisztább, feszesebb az egész történet, a stílus és Aaronovitch humora továbbra is tetszik, örülök, hogy az első rész után nem ment el a kedvem a sorozattól, mert ebben most nagy örömmel merültem el. 

Ruta Sepetys: Kalitkába zárt álmok - Ez nem a jegesteás / áfonyás palacsintás dél, hanem a kőkemény New Orleans-i ötvenes évek bordéllyal, maffiával, kilátástalansággal. Volt benne mégis valami idilli, ahogyan Josie minden reggel felvitte a kávét Willie-nek, a madámnak, aztán elvonult a könyvesboltjába, ahol a legjobb barátjával fogadásokat kötöttek a vásárlók preferenciáit illetően. Régóta szerettem volna már elolvasni ezt a könyvet, örülök, hogy végre sorra került. 

Salla Simukka: Vérvörös - Ööö.. akárhogy is szeretem az északi irodalmat (a szórakoztatót főleg), ez a könyvecske igencsak halovány, és messze nem hibátlan. Próbáltam bizonyos helyzetekben és döntésekben keresni az értelmet, de végül arra jutottam, hogy ez egy meglehetősen összecsapott regény, pedig nagyon akartam szeretni. 

Charles Bukowski: Tótumfaktum - A Vérvörös után kellett valami tökösebb sztori, Bukowski jó választásnak tűnt. Egészen addig, amíg nem kezdtem úgy érezni, mintha a Postát olvasnám gyengébb kiadásban. Bármennyire is kedveltem eddig a szerzőt, most kicsit besokalltam tőle, úgy érzem, folyamatosan önmagát ismétli.
Sherman Alexie: Junior (egy indián naplója) - Benne voltam két non-fictionben, úgy gondoltam, illene melléjük egy regény is. Egy este alatt átrágtam magam rajta, fogok róla írni szerintem, röviden annyi, hogy ehhez már kicsit öreg vagyok, túlságosan könnyen átláttam a Mély Mondanivalón. 

Hármat félbehagytam:

Lőrinczy Judit: Ingókövek - Bevallom, úgy húsz oldalig jutottam a könyvben, aztán rájöttem, hogy most ehhez egyáltalán nincs kedvem. Majd ha háborús hangulatban leszek - általában akkor szoktam abban lenni, amikor a pasim lövöldözős játékokkal tolja - akkor lehet, hogy megpróbálkozom vele újra.

A.S. Byatt: Mindenem - Már az elején éreztem, hogy a regény központi témája abba a kategóriába esik, ami nehezen fogja a figyelmemet éberen tartani, ezért igyekeztem a hangulatban lubickolni: hűvös könyvtárszobák, illatos könyvek, vidéki Anglia, feminista irodalomtudós hölgyek, miegymás. Kiderült, hogy még ez sem elég, ott raktam félre a könyvet, amikor elkezdődtek a levelek a két egykori költő között, kénytelen voltam bevallani magamnak, hogy teljesen hidegen hagy az egész, az élet meg rövid (a könyvtornyok pedig magasak).
Patrick Ness: A daruasszony - annyira az elején hagytam abba, hogy molyon nem is jelöltem az olvasást. Forogtak a kezem alatt a lapok, de semmi nem jutott el hozzám abból, ami rájuk volt írva, úgy éreztem, nem kívánok többet ezzel a könyvvel foglalkozni, nem voltunk egy hullámhosszon. 

Beszerzés:

Joszif Brodszkij: Velence vízjele - Biztos unjátok már, hogy minden második szavam az, hogy Velence, de továbbra is száz százalékon pörgök a témán, és azon agyalok, hogy mikor/hogyan juthatnék el oda. Egyelőre begyűjtök róla mindent, van régről szép számú útikönyvem, de nem feltétlenül azokra vágyom, ezért is szereztem be ezt a 120 oldalas füzetkét (és már olvasom is!).

Ami a továbbiakat illeti... a könyvtári kupacot már egészen jól leapasztottam (6/4), de nemsokára megyek még előjegyzésekért. Elkezdtem két non-fictiont, a Szofja Tolsztaja életét meg A Földközi-tengert, ez utóbbi kicsit csalódás egyelőre, nem tetszik a felépítése, hülye bontásban van az egész. Azért végig fogom küzdeni magam rajta.

A többiek:
Amadea
Anna
Nikkincs
Nita
PuPilla
Szilvamag
Theodora