2015-03-10

Izland tavasszal - A boszorkány ideje

Néha, amikor nagyon elegem lesz az emberekből, elönt a vágy, hogy elhúzzak valami távoli, északi helyre, ahol vagy fél kilométerre lakik a legközelebbi szomszéd, vagy vagány építészek tervezte decens, óriásablakú kockaházak sorakoznak egymás mellett, és nyugi van meg tiszta a levegő, hegyek, átlátszó tavak és hangulatos kávézók vesznek körül, ha nagyon rossz az idő, akkor meg bent kuckózhatok meleg fényű villanykörték és fenszi illatos gyertyák fényében a fehér IKEA bútoraim között a lakásban. 
Csak most szépen benézett hozzánk a tavasz, és ilyenkor ennek pont az ellenkezőjére vágyom, úgyhogy ahogy pörgettem a képeket az izlandi városról, Akureyriről a tumblrön, eluralkodott rajtam némi klausztrofób érzésvilág.
Izland egyébként borzasztó egzotikus hely a szememben - elsősorban a természeti értékei miatt, az emberlakta részeket totálisan jellegtelennek tartom - de még nem jártam ott, szóval nem ítélkezem. Az egyik kedvenc instagrammerem, sigvicious is izlandi. 

Ha nem tévedek, ez volt az első izlandi regény, amit olvastam, pedig állítólag hemzseg az ország az íróktól, persze ez nem jelenti azt, hogy a műveik el is jutnak hozzánk. Ahogy megláttam A boszorkány idejét és elolvastam a fülszövegét, elfogott a birtoklási és olvasási vágy, meg tudjátok, hogy szeretem a krimiket, az északiakat pláne, arra meg mindig kíváncsi vagyok, hogy egy-egy újabb példány miben tud különbözni az eddigiektől.


Először is abban, hogy  a nyomozósdit nem egy detektív végzi, hanem egy újságíró, Einar (ex-alkoholista, aki dohányzásba fojtja az alkohol iránti vágyakozását), akit Reykjavíkből küldtek az északi Akureyribe harmadmagával, hogy egy kis vidéki színes kontenttel járuljon hozzá a napilap változatosságához. Úgy élnek ott, mint egy nagy család: a fotós Jóával (ha elkezditek olvasni a könyvet és nem tudjátok eldönteni, hogy ő milyen nemű, akkor most elárulom, hogy nő), és a kissé kiállhatatlan Ásbjörnnel meg az ő furcsán viselkedő feleségével. Állatok röpködnek és szaladgálnak a házban, szóval minden adott a jó hangulathoz, és úgy tűnik, hogy az unalmas városban történik is valami, amiről érdemes írni.  

Miközben Einar hétről hétre próbálja nem elfelejteni, hogy megkérdezze az utca embereit a hét kérdéséről, akad néhány furcsa baleset és eltűnés a környéken. Egy csokigyár igazgatójának felesége begyógyszerezve összetöri a fejét vadvízi evezés közben a vállalati csapatépítésen. Egy színdarab főszereplője eltűnik a premier előtt. Még Ásbjörn kutyájának is nyoma veszik. 
Einar dolga pedig az, hogy a rendőrségből lehetőleg minél több információt kihúzzon, de azért ez még a megfelelő kapcsolatok mellett is elég nagy kihívás.


Einar nem egy agyonbuzgó újságíró, és A boszorkány ideje nem az a krimi, amit olvasva lerágod a tíz körmöd. Viszont egyáltalán nem kiszámítható, és a nem-rendőri szemszög miatt kiemelkedik a jól megszokott skandináv krimik közül (tudom, hogy Izland nem Skandinávia, de szerintem nem csak én szenvedek ilyen tudatalatti fogalomzavarban). Élveztem, hogy több ügy göngyölődik egyszerre, semmit sem sietünk el, ráérünk elszívni pár cigit vagy megröptetni a madarat a szobában, esetleg beülni egy kávézóba pár cappuccinóra. 
A regény kicsit naplószerű, néha beakad Einarnak egy-egy dalszöveg vagy egy idézet a könyvből, amit olvas, beszélget a lányával telefonon, közben meg persze igyekszik cikkeket produkálni a végtelenül idegesítő hírszerkesztőjének. A skandináv krimik sterilsége után ez is annyira jó, hogy itt az ember van a középpontban, teljesen jó kedélyű a narráció, őszinte és semmi erőltetett hidegség nincs benne. 

Sok mindent tud ez a regény, ami miatt nem fogom elfelejteni, és nem kell majd fél év múlva azon gondolkoznom, hogy most akkor ebben mi is volt a felállás, és nem fogom másik három hűvös krimivel összekeverni. Olyan lány vagyok, aki még egy bűnügyi történet olvasása közben is a hangulatot próbálja megőrizni az élményből, úgyhogy emiatt nekem tökéletes választás volt ez a könyv, és bátran kijelenthetem, hogy az egyik legjobb észak-európai krimi, amit eddig olvastam (csak azért írom oda az egyik szót, mert a Millenium-trilógia még erősen versenyben van). 


Fura nevek... azok vannak. Meg sem kíséreltem kiolvasni őket magamban. :D Ha mégis megtettem, akkor kábé úgy nézne ki kihangosítva a dolog, hogy "amikor Spkvdköptengt átment az úton" (nem hiszem, hogy volt ilyen mondat a könyvben, de valahogy kontextusba kellett helyeznem a személynevet :)). 

Március 9-től 13-ig az Alexandránál 40% kedvezménnyel kaphatóak a Scolar könyvek, most érdemes lehet lecsapni rájuk!

Árni Þórarinsson: A boszorkány ideje

7 megjegyzés:

  1. Ez a könyv (is) érdekel! :) Az északi krimik szerintem jó kifejezés ezekre a könyvekre, egyre többet ilyet olvasok-olvasnék én is :D
    Nagyon jók a képek, és Sig Vicious képeitől ráz a hideg!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teklánál olvastam a kifejezést :) Próbálok nem túlzásba esni a mennyiséggel, de rendszeresen szükségem van most már az északi-adagra :) Szerintem nagyon hangulatosak, ez meg még nem is túl komor, szóval szerintem tetszene neked!

      Törlés
  2. Ez most wishlistre került, nagyon jól hangzik :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy kedvet hoztam hozzá :)

      Törlés
  3. Meghoztad a kedvem, főleg, hogy belinkelted, hogy akciós :)) Nagyon klassz képeket csatoltál megint, az én mehetnékem is megjött. (Én mindig egy eldugott ír falucskába képzelem magam, egy jó vastag pulcsival és sok-sok zöld fűvel :))
    Azt hiszem ezeknél az északi-krimiknél pont a hangulat a lényeg? Persze, van, hogy a sztori is nagyon ütős, de a hangulat adja a zamatát szerintem :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor most megint sátáni kacaj :D
      Az ír falucska sem rossz :) főleg ha van pub, ahol adnak fincsi sört :)
      Szerintem is a hangulat a lényeg, mondjuk egyik-másik szerző kicsit nagyon erőltetetten fekszik rá erre, de ez az izlandi nagyon jó stílusban készült:)

      Törlés
  4. Eddig nem érdekelt ez a könyv, most meg már nagyon! Főleg ezek a képek, úristen! Na jó, minimum könyvtárból be kell szerezzem. :)

    VálaszTörlés