A könyv, ami után másképp tekintesz az IKEÁra

Porszívózgattam a hálószobát, és ahogy a fekete-fehér ikeás laptoptartómat takarítottam, furcsa képek úsztak be a szemem elé: érthetetlen feliratok egy áruház belső falán, mocsaras bűz, vaksötét. 

Amióta elolvastam a Horrorstört, nem tudok már ugyanúgy gondolni az IKEÁra, mint eddig. Egyébként a regényben szereplő áruház az ORSK nevet viseli, de kísértetiesen hasonlít a sárga-kék bútoráruházra: van bemutatótér és piactér, húsgolyó, sokadszorra is újratölthető kávésbögre, végtelenül kívánatosan hangzó bútornevek, magas szintű szervezeti kultúra meg amit akartok. 

És van egy kicsit túlbuzgó áruházvezető-helyettes is, Basil, aki folyamatos megfelelni vágyásból fakadóan az Abszolút Tökéletességre törekszik, és nyilván ezt várja el a beosztottjaitól is. Például Amytől, akinek már annyi minden nem sikerült az - eddig nem olyan hosszú - életében, hogy inkább nem fektet túl nagy energiát semmibe, akkor legalább biztosan nem éri csalódás. Szóval nem csoda, hogy Basil kissé kiborul, amikor egy szép reggelen nem működnek a kártyaleolvasók, visszafelé halad a mozgólépcső, és emberi... öhm... ürülék bűzlik a kiállított BROOKA kanapén. Félig-meddig önkéntes alapon szervez egy háromfős csapatot, hogy ottmaradjanak éjszakára, és felderítsék, mégis mi a szűz mária tehet erről a sok furcsaságról. 

Minden fejezet elején találunk egy képet valamelyik ikonikus bútordarabról: LIRIPIP ajtós szekrény, MÜSKK ágyikó, HÜGGA irodafotel, BODAWEST kínzószék... várjunk csak, mi van??! Úgy tűnik, hogy ahogy egyre mélyebbre haladunk az éjszakai sötétségbe borult ORSKban, úgy cserélődnek le a megszokott háztartási bútorok válogatott kínzóeszközökre. 

Az események alakulásáról nem akarok tényeket közölni, mert ha egyszer végre kaptunk egy nem spoileres fülszöveget, akkor örüljünk neki! Annyit röviden, hogy engem sikerült beparáztatnia, annyira, hogy egyik nap vártam a buszra, és eszembe jutott egy kis semmiség-szerű epizód, és totál kivert tőle a víz. 

Ez nem azt jelenti, hogy oda és vissza vagyok ezért a könyvért. Eleve nem igazán tudom komolyan venni a horrortörténeteket, filmen sem, egyébként. A Horrorstörről nem tudom eldönteni, hogy ő maga mennyire akarja komolyan venni magát (lehet, hogy ez a képességem itt a nyelvi akadályok közötti botladozás során elveszett), nekem az jött le, hogy azért nem teljesen, szóval inkább gondolom ezt egy enyhe horrorparódiának (nem olyan alpári és nevetséges verziónak, mint a Horrorra akadva és társai...), de közben azért tényleg feláll az ember hátán a szőr, már ha van rajta. Tipikus horror-klisék persze akadnak, de legalább nem a fekete srác hal meg először, ez is valami! 

Ez a könyv is azok közé tartozik nálam, amit olvasva nem dobtam hátast, de ahogy gondolkodom rajta (igaz, túl sok mindent nem lehet), meg felidézek belőle jeleneteket, egyre nagyobbat üt. Pedig csak egy egyszerű paráztatós modern kori kísértetregény - mellesleg imádom az ötletet, már emiatt is helyzeti előnnyel indult nálam, - de azzal a valamennyi szarkasztikus humorával és a totálisan esendő karaktereivel egy picit mégis több annál. Kifejezetten tetszik a lezárás is, amely megmutatja, hogy mi történik mindezek után, ez az, ami a legtöbb horrorból kimarad, emiatt egyik-másik úgy tűnik, mintha happy enddel végződne, aztán arról senki nem kérdez senkit, hogy amúgy kiből mekkora lelki roncs vált az események hatására. 

Úgy tudom, hogy hamarosan magyarul is megjelenik a Horrorstör, remélem, megkapja ezt a szép köntöst a hazai verzió is, nem mintha bárhogy máshogy lenne értelme kiadni a könyvet. Angolul olvastam, szerintem abszolút feldolgozható, nyilván nem értettem mindent, de globálisan teljesen tiszta az egész, majd talán egyszer rászokom arra, hogy szótárazzak, de azt hiszem, ehhez még komoly jellemfejlődésen kell keresztülmennem. 

Ó, különben szerintem ez volt életem első horrortörténete, amit (végig)olvastam! 

És tuti, hogy ha legközelebb IKEÁba, vagy hasonló bútorboltba megyek, belesek a kamu-ajtók mögé.

Grady Hendrix: Horrorstör

Quirk Books, 2014