Vasárnapi relax #6 - Lush meg egy rossz macska

Van egy rossz macskám. Általában nehezen jutok el arra a szintre, hogy elborul az agyam attól, amit művel, de ma be kellett csukni a hálószobába, amíg kint ment a felmosás, és valami rettenet ördögi módon viselkedett, szerintem tudta, hogy bármit megtehet, úgyse csukom ki. Ezt leszámítva nyugis hétvégénk volt: ettünk hortobágyit anyuéknál, megcsodáltuk a Cicát, amint lemászik a tuja lombkoronájából, lemostuk és felpumpáltuk a bicikliket, feltettünk pár használaton kívüli tárgyat az olx-re, befejeztem a Horzsolásokat, elkezdtem Amy Poehler könyvét, políroztam a körmeimet, mindeközben szinte végig fájt a fejem, úgyhogy kellett egy relaxálós pancsolás a végére. 

A múlt hétvégén teljesen belehabarodtam a Lush egyik tavaszi, nyuszis fürdőbombájába, Hoppity Poppity a neve, pattog és illatos és isteni! Ha költő lennék, ódát írnék hozzá. Érdekes, amikor a papírzacskójában megszaglásztam, nem különösebben győzött meg: kissé émelyítően levendulásnak, gyógynövényesnek éreztem. A vízben viszont friss lett és virágos; egyszerre nyugtat meg és frissít fel a lime-os-levendulás-ibolyás illat. Habfürdőt direkt nem használtam mellé, hogy jól ki tudjam szimatolni, a víz kristálytiszta maradt tőle, miután a robbanószemcsék kipattogták magukat. Éreztem, hogy a mai fejfájós-relaxálós estémhez jó kiegészítő lesz, de szerintem ő a tökéletes darab egy tavaszi megújulós-méregtelenítős naphoz is. 

Van még nekem egy zselé állagú tusfürdőm is, a Pot O'Gold, ő is a húsvéti kollekció ékes tagja. Ha próbáltatok már Lush tusfürdőzselét, akkor tudjátok, milyen vicces jelenség, ha nem, akkor sem késő még elkezdeni. Még mindig nem vagyok benne biztos, hogy úgy használom, ahogy kell, mert ez a zselés puding állagú aranytömb egyben pottyant ki a tenyerembe, kivenni belőle kisebb darabot nem lehetett, és nem tudtam szétnyomni meg elkenni, helyette úgy használtam, mintha szappan lenne, csak ez sokkal puhább, és a bőrt sem szárítja. Mondjuk azt nem látom magam előtt, hogy a 240 grammos verziót is hasonlóan kezelném. :) Az illata viszont elég megosztó lehet, nálam annyira nem talált be: leginkább egy indiai szósszal leöntött ánizsos kekszre emlékeztet, nagyon intenzív, és nagyon fura ilyesmit magamra kenni, de a medvecukor / édesgyökér / édeskömény illat kedvelőinek abszolút jó szívvel ajánlom, nekik telitalálat lesz. Nekem meg tuti nem ez az utolsó zselés tusim a Lush-tól, mert egy élmény ezzel a kocsonyás állagú izével kenni magam. :)

Ahogy fentebb írtam, elkezdtem a Yes Please-t Amy Poehlertől, úgy döntöttem, nem várom meg, amíg valamelyik kiadó felkarolja és kiad egy magyar verziót. Így a könyv tizedénél járva úgy tűnik, egyáltalán nem kihívás őt angolul olvasni, teljesen egyszerű a szókincs (igaz, nem tudom, ez most erény-e vagy sem), alig találok ismeretlen szót benne. Amyt könyv formátumban is imádnivalónak tartom, de már a Parks and Recreationben is összebarátkoztunk. Egészen más egy olyan híresség irományát olvasni, aki szimpatikus, ellenben például Lena Dunham, vagy Caitlin Moran könyvével. :D Persze nem vonhatok le ennyi idő után következtetéseket, de bízom Amyben, vicces és okos lány.

Itt meg egy okos és egy nagyon-nagyon rossz macska:

Cica, aki csendben, nyugodtan elvan

Lajos épp realizálja, hogy mostantól kezdve bármit megtehet

Ma este még sütöttem egy túrós-parmezános pennét, ez volt a hétvégi konyhaművészetem kicsúcsosodása, hacsak a reggeli mogyorókrémes-vajaskifliket nem számítom. Aztán vissza Amyhez.

És ismételgetem a mantráját: "Good for her! Not for me." (Jó neki! De nem nekem!)

Nálatok hogy telt a hétvége?