Bele lehet unni az olvasásba? És ha igen, hogyan és miért és mikor és egy évben hányszor? A TÉMÁZUNK rovat ehavi témája az olvasás körüli fásultság és annak kiváltó okai köré összpontosul, amit így-úgy már szerintem néhányan körbejártunk (legalább említés szinten), de most jöjjön egy újabb nézőpont: mitől fullad unalomba az olvasás és hogyan keletkeznek az olvasási válságok?
A téma eredeti megnevezése olvasás mint hullámvasút. Én most épp a tetején vagyok, vagy ha úgy tetszik, a lefelé száguldást élvezem, és remélem, hogy egy darabig még nem kell leszállnom. Zsinórban lenyomtam három telitalálat-könyvet, ilyenkor persze remegek, hogy milyen lesz a következő, mert akkora mákom nem lehet, hogy az is ilyen magas szinten kompatibilis legyen velem. Úgy gondolom, ez már kijárt nekem: januárban és februárban időm is kevesebb volt olvasni, meg a mentális energiáimat is másba fektettem, arról nem is beszélve, hogy év elején milyen sok könyvben csalódtam.
mikor jön az olvasási válság?
- amikor inkább élném a kevésbé introvertált életem
Rügyeznek a fák, nyílnak a teraszok, találkozom emberekkel. Ezekben az időszakokban kevésbé köt le egy könyv.
- amikor ezer más dolgon kattog az agyam, főleg jó értelemben
Új feladatok, kihívások, ötletek mellett nem tudok nyugton lenni, folyton csak ezekre fókuszálok, így néha már kényszerítem magam arra, hogy olvassak, ami egyébként elkél. Ilyenkor fogékony vagyok, csak annyira zizeg az agyam, hogy rutinból ritkán jutok el a könyvekig.
- amikor sorozatosan csalódnom kell a könyvekben
Néha kifogok egymás után több lapos könyvet is, és amikor a sokadiknak nekiállok, már eleve kritikusan szemlélem. Kihegyezve figyelek, hogy melyik ponton lesz elegem, leköt-e kellő mértékben a történet, hány elgépelés van benne, stb.
- csak úgy, mert az élet szép
Amúgy a kilábalásról itt írtam egy posztot.
és amitől egy könyv unalmas lesz (nekem)
Akciójelenetek - nem kizárólag lövöldözésre meg verekedésre gondolok, hanem mindenféle cselekvésleírásra, amit túl bő lére sikerül ereszteni. Tudom, hogy ezek sokszor megkerülhetetlenek, ettől függetlenül unom, és amikor egy szerző aránytalanul sok akciójelenettel operál, akkor nálam az olvasás alvásközeli állapotba fullad.
Mondvacsinált problémák - nem tudok komolyan venni egy történetet, ha a főszereplő értelmetlen dolgokon problémázik. Ugyanitt az is zavar, ha a hősök túl kemények, és a törékeny oldaluk nem mutatkozik meg, ettől ugyanis teljesen egysíkúak lesznek, ami megint feltolja az unalomfaktort.
Levelek és remekművek - legutóbb a Fangirl kapcsán került szóba, hogy milyen sokan átugrálták a fanfictionös részeket, holott azért ezek a regény jelentős részét képezték. Engem ezek a minitörténetek kizökkentenek, akárcsak a levelek, a főhős saját kis novellái meg mindenféle töltelékcucc. Ha ezeknek a szövegeknek az olvasása elengedhetetlen a történet megértése szempontjából, akkor baj van, mert azt a könyvet én nem fogom végigolvasni. (Egyébként utálok dőlt betűs szöveget olvasni, szerintem ez is benne van.)
Nem egy nyelvet beszélünk - éreztétek már, hogy bár teljes figyelmeteket a könyvnek szentelitek, mégis folyton elkalandozik a gondolatotok, az elolvasott mondatok pedig nyomtalanul távoznak a semmibe? Velem időnként előfordul, hogy egyszerűen nem talál be a szavak egymásutánja, csak pörgetem az oldalakat, és ha agyonvágnak, se tudom, hogy miről olvastam az előző 30 percben. A stílus és a műfaj igazából bármi lehet: kezdve Pelevin T-jétől, a Daruasszonyon át a Seraphináig megkínlódtam ezekkel a regényekkel, és bizony némelyiket végig sem olvastam.
Vicces, mert gyerekként utáltam a leírásokat, folyton a gondolatjeleket kerestem a könyvekben. Minden életszakaszban más a mérce. :D (Bár lehet, hogy egy Fekete István-féle mezőleírásnál felnőttként is a sarokba hajítanám a könyvet.) Most viszont extra értékelési szempont, hogy a szerző milyen környezetet teremt, bár tény, hogy ehhez nem kell oldalakon át boncolgatni, hogy milyen színű volt a fűszál a ház előtt.
Azért az esetek többségében minden szuper, azért olvasunk, mert az jó. És lássuk be, egy egészséges lelkületű ember életében nem okoz nagy törést sem egy rossz könyv, sem egymás után hat. Olvasni nem kell, hanem jó. Ha meg épp nem jó, akkor lehet kertészkedni, tortát sütni, borozni menni, színezni, beszélgetni, állatokkal játszani, tornázni, blogot írni.
Egyszer majd írok arról is, hogy mitől lesz szuper egy könyv.
A többiek írásai:
Nekem idén elég sok középszerű, vagy semmilyen könyv jutott ki, de mindig van felfelé :D
VálaszTörlésHm, érdekes, amikor van program, akkor is sokszor beszorítom még mellé is az olvasást, pl. autókázás közbenre. Persze az offline programokon nem olvasok ;)
A "nem egy nyelvet beszélünk"-re: te tovább tudod olvasni olyankor a mondatokat, ha nem jutnak el az agyadig? Én rengetegszer van, hogy elkalandozom, de ilyenkor mindig hatvanszor újraolvasom ugyanazt a szövegrészt, általában egy bekezdésnyit, és afölött ülök negyed órát, nem tudok tovább haladni róla. :D
Akciójelenetek: én se szeretem őket. Pl. Gail Carriger kifejezetten elfuseráltan ír akciót. De a sok mászást, és majdnem leesést is nagyon tudom unni, néha még a filmekben is.
"És lássuk be, egy egészséges lelkületű ember életében nem okoz nagy törést sem egy rossz könyv, sem egymás után hat. Olvasni nem kell, hanem jó. " :) Nagyon egyetértek! :)) meg az utána levővel is.
Jó a Coolbokzos cikked is, az Emma Stone gif látom jó népszerű :DDD nemrég betettem én is egy posztba, meg Miamona is. :) :) Ja és persze kilábalás helyett kiabálást olvastam... :)
Van felfelé, remélem most már beválasztasz valami igazán ütőset! :)
TörlésJa, én ágynyugalomban szeretek olvasni, úgyhogy ritkán fordul elő, hogy "lopok" magamnak időt rá, de ez már az én bajom. :D
Igen, az ismerős, hogy sokadszor olvasok el egy oldalt, mert nem jut el az agyamig :D Attól függ, mennyire bonyolult és elvont a szöveg. Ha nagyon az, akkor igen, próbálom megérteni, de sokszor csak annyi van, hogy tök nem olyan sorrendben jönnek a szavak, ahogy arra számítanék, vagy ezt most nem tudom rendesen megfogalmazni, de érzem, hogy valami nem stimmel, pedig amúgy faék egyszerűségű az egész, pl. a Seraphina. Azon pl. végigfutottam, de nem tudom, miről szólt. :)
Jaj de örülök, hogy te sem szereted az akciókat! :) Eddig mindenki csodálkozott, akinek ezt mondtam. Most fordítok egy könyvet magyarra, és van benne egy csomó ilyen megrúgta-felugrott-leguggolt-felsikított-belevágta jelenettel és vááá kifeszülök :D
Emma Stone, igen :D Ahhoz képest amúgy, hogy sok weboldalon a képeket nézem meg, nálad pl. csak rájuk pillantok, mert a szöveg a lényeg, szóval nem tűnt fel. :D
Én is várok már valami ütőset idén, mert bár volt egy-két igazán jó könyv, pl. az Én, Livia, vagy Az elvarázsoltak, mégsincs semmi nagy csúcspont eddig.
TörlésÉrtem amit mondasz, nekem is szokott ilyen érzésem lenni, hogy nem jó sorrendben vannak a szavak, és nem jut el ez értelme hozzám, ilyenkor mindig elakadok, és értelmezek magamban. Aztán általában a helyén van persze minden, mégis nehéz ilyenkor haladni.
Na, ez a "megrúgta-felugrott-leguggolt" triumvirátus engem is idegel néha. Hogyhogy fordítasz?
Ez az Emma Stone gif epic egyébként. :) óóó, hát az tök jó, ha a szöveg fontosabb nálam. :) Mármint értem na, persze hogy az, de akkoris, nálam is van csomó minden, amit átpörgetek a képekért, de a kedvenc blogjaimon habzsolom a szöveget. :)
De látom, mostanában viszont jó sokat olvasol!
TörlésFordítok egy könyvet. :))) Még én se hiszem el, és nagyon rövid idő alatt kell befejeznem, de challenge accepted. :) Viszont ezek a dulakodós jelenetek kifeszítenek.
Ugyanígy vagyok a blogokkal. :) könyveseknél főleg nem a kép dominál, nem mintha nem válogatnál össze mindig tök jókat. :)
De érdekes téma! Amióta megtanultam olvasni, falom a könyveket, de érdekes (bár nem meglepő) módon most az egyetem alatt olvasok kevesebbet - mármint ami nem szakirodalom. Szóval van, hogy egy durvább dolgozatleadós két hét után, amikor ezer oldalakat olvastam el és tizen-oldalakat írtam meg, egyszerűen nincs kedvem könyvet látni :D De előfordul, hogy azonnal rohanok a könyvtárba egy krimiért.
VálaszTörlésAkkor teszek le egy könyvet, ha nem ,,ránt be", ha pongyola a nyelvezete (és igen-igen érzékeny vagyok a helyesírási hibákra :D), ha egysíkúak a karakterek, ha túl sablonos.
Régen én is szenvedtem a leírásokkal, Jókaikban meg a Gyűrűk Urában rendszeresen átugrottam őket, ma mondjuk ez már simán megy.
Megértem, hogy olyankor nincs kedved olvasni, amikor amúgy is elborítanak a könyvek, régebben én is így voltam, vagy épp arra vártam, hogy legyen már egy kis relax, aztán hadd olvashassak BÁRMI mást. :D
TörlésA sok helyesírási meg nyelvhelyességi hiba engem is zavar, olyankor egy idő után nem tudom komolyan venni a könyvet, pedig erről legkevésbé az író tehet. :/
Ó, de jól összefoglaltad azt, amit én is érzek! Főleg a mikor jön az olvasási válság résszel nagyon egyet tudok érteni. Most én talán már lassan a felfele menő szakaszba megyek át, de az elmúlt két hónap nagyon nem az olvasásról szólt. Most igazából a zenehallgatás az, ami le tud kötni, meg beindult a koncertszezon, és inkább azon jár az agyam, mire vegyek jegyet, nem azon, hogy milyen könyvet vegyek.
VálaszTörlésDe aztán majd úgyis jön az az időszak is, amikor meg az olvasás lesz a lételemem. :)
Bizony, ahogy kisüt a nap, nekem is sokszor az utolsó dolog, aminek nekiállok, az az olvasás. ÉLni kell, majd olvasok, ha szakad az eső októberben. :D
TörlésA túlzottan sok leírás nálam (főleg ami természeti, vagy helytörténeti, esetleg időjárással kapcsolatos) nálam kiveri a biztosítékot. persze nyilván kell, a túlzottan alapos és szöszmötölős részektől, amiknek nincs dinamikája, kifutok a világból. pont ezért kevés szépirodalmat olvasom, mert hát nekem az nem csúsznak úgy, mint egy-egy krimin való izgulás, vagy egy YA történet. a macskás kép a poszt elején zseniális <3 imádom!
VálaszTörlésA túl sok leírás engem is fáraszt, főleg ha nem tesz hozzá a történethez, csak olyan öncélú. Mondjuk én a krimikből meg YA-kból is jobban szeretem azokat, amelyek nem csak a fő cselekményre szorítkoznak. De amúgy ez is változó, írótól függ. :)
Törlés