Vívás, szerelem, coming-of-age

Tényleg lehetséges, hogy eddig én olvastam egyedül ezt a könyvet? Nekem egyből jelzett a radarom, amikor megláttam a letisztult borítót, majd elolvastam a fülszöveget. Nem árul el sokat, innen még sokfelé ágazhat minden: a stílus, a fókusz, a súlypontok, a hangulat... de bevállaltam. Úgy tűnik, jó hatással volt rám az első negyedévben jelentkező olvasási válság: azóta jobbnál jobb könyveket fogok ki, talán így, hogy kevesebb a kapacitásom, sikeresebben válogatom meg az olvasnivalót, vagy csak szimplán szerencsém van. A holland szűz pedig tökéletesen passzol ebbe a sikerszériába. 

Egyre ritkábban kerül a kezembe szépirodalom - ami nem azt jelenti, hogy ponyvákat olvasok folyamatában, - de amikor aztán egy igazán szép és érzékeny szöveget olvasok, rájövök, mennyire jól esik ez nekem időnként. Bár nem ismerem az írót, úgy érzem, a lelke legmélyéig beletette magát a könyvbe, anélkül, hogy egy kicsit is öncélú lenne. Siklott a történet a szemem előtt, néha mintha lassított felvételben láttam volna egyik-másik jelenetet, és minden olyan igazi volt, kíváncsi lennék, Marente de Moort mi inspirálta a történet megírására. 

A regény főszereplői: egy 18 éves holland lány, Janna, egy villa a holland-német határ német oldalán, Janna apjának egykori barátja, Egon és a vívás. Janna a sport megszállottja, ezért az apja megkéri Egont, hogy vegye szárnyai alá a lányát, így kerül ebbe a különösen feszült hangulatú kastélyba, ahol egy ikerpárral osztozik a mester figyelmén. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy Egon és Janna apja között történt valami az első világháborúban, amin Egon nem tud túllépni, és az ezzel kapcsolatos keserűségét a lányra vetíti. 

Jannát egy idő után talán a vívásnál is jobban foglalkoztatja az Egon és az apja közti konfliktus eredete, de ebben a házban nem könnyű a titkok végére járni.

 

A könyv hangulata mély nyomot hagyott bennem: éreztem a ház illatát, hallottam a csukódó ajtók hangját és a lábak mozgását a páston. A birtok feszültséggel teli légkörébe kintről beszivárog a politika, a náci Németország háború előtti közhangulata, ami a holland Janna számára nem feltétlenül előnyös. Egon múltja pedig falként áll a férfi és a ház többi lakója között, de mi, olvasók bepillanthatunk abba a levelezésbe, ami feltárja a háborúban történteket.

A könyv felénél eszembe jutott, hogy ez egy 18 éves lány elbeszélése, és hogy mennyiféleképpen lehet ezt tálalni. Janna nem is lehetett volna valóságosabb a gondolataival, frusztrációival, kicsit a Vágy és vezeklést idézte fel bennem, azzal a különbséggel, hogy azt nem szerettem, ezt viszont igen. A holland szűz is őszinte és felboncolja a főszereplő lelkét - hiszen egy fiatal lány felnőtté válása áll a középpontban, - de egy kicsit kevésbé nyilvánvalóan, úgy, hogy közben az olvasó nem ábrándul ki mindenkiből.
Imádtam, hogy egyáltalán nem volt kiszámítható a történet, azt meg végképp, hogy mégis úgy szőtte a szerző az egyik szálat, ahogy szerettem volna. Janna pedig kemény csaj, de azért a kis lelke törékeny, én meg élvezettel figyeltem, ahogy a kettő között lavírozik.

Marente de Moor

Tökéletesen betalált nálam ez a könyv, a történet alakulása különösen tetszett, de a stílus és a kissé rideg birtok hangulata is beszippantott. Köszi, radarka, hogy szóltál, hogy olvassam el!

Marente de Moor: A holland szűz
Libri Kiadó, 2016
Fordította: Zákányi Viktor