Nemzetközi tanulmányok

Úgy alakult, hogy épp két könyvet is olvastam, ami újfent eszembe juttatta, hogy mennyire imádok más kultúrákról illetve kulturális különbségek okozta helyzetekről olvasni. Akár könyvben, akár egy híroldalon találkozom például egy nemzetközi konfliktussal, megdobban a szívem, bármennyire is szerencsétlenül hangzik ez így. Még szerencse, hogy az alapszakom nemzetközi tanulmányok volt, ott intravénásan táplálták belém ezeket az információkat (meg az EU integrációt is legalább 12 különböző tárgy keretében, mégsem maradt meg belőle semmi, milyen érdekes :D). Igaz, ennél régebb óta vonzódom más országokhoz, kultúrákhoz, csak az idők során folyamatosan változott az, hogy épp melyik érdekel jobban/kevésbé. Mondanám, hogy igazából bármelyik érdekel, de néhány számkivetett mindig akad, például a francia kultúra világéletemben taszított Párizzsal együtt, valamint Latin-Amerika is egy picit távol áll tőlem, ne kérdezzétek miért, fogalmam sincs. Viszont simán van esély rá, hogy egyszer majd fellángolok irántuk is, mert két évvel ezelőtt még Amerikáról (USA) sem szerettem olvasni, most viszont az egyik kedvenc helyszínemmé vált, szeretem megismerni a különböző területeit. 

Most azokat az olvasnivalókat szedtem össze, amelyek nem csupán játszódnak valahol, hanem segítenek jobban megismerni az adott országot, esetleg dőlt betűs idegen szavakat is dobál benne a szerző (biztos van köztetek olyan, akinek ez az agyára megy, én szeretem, főleg ha van hozzájuk lábjegyzet). Felőlem lehet regény, lehet non-fictiön, mostanában az utóbbiaknak egy kicsit még jobban is örülök, csak ezekre nehezebb ráakadni, pedig biztos keringenek még valahol igazi gyöngyszemek (ne tartsátok magatokban, ha tudtok ilyen remekművek létezéséről!)

Körutazások:

Max Brooks: World War Z - Ugyan minden fikció, de nagyon érdekes látni, hogy miként reagálnak a kormányok/emberek a világ különböző pontjain a zombik megjelenésére.

Carol McCleary: A gyilkosság illúziója - Oké, ez nem annyira okosítós regény, de mégiscsak egy körutazás, méghozzá hajóval, utazóládákkal és a bűbájos Nellie Bly-jal.

Elizabeth Gilbert: Eat, pray, love - Nem nyűgözött le ez a könyv, viszont az első harmadát (eat, naná) nagyon veszélyes olvasni, mert az ember még akkor is el akar utazni Rómába, ha addig egyáltalán nem érdekelte a város. És meg akar tanulni olaszul. Meg eredeti nápolyi pizzát akar enni.

Non-fictionök

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól - Észak-Korea talán a legmisztikusabb ország a földön, ennek a könyvnek az olvasásával katasztrófaturistáskodhatunk egyet a leghajmeresztőbb személyi kultusz államában. Mintha egy disztópiát olvasnánk, nagy kár, hogy nem az. 

Sándor Anna: Szibériai anziksz - Akit egy kicsit is érdekel a "térség" (Közép-Szibériától Vlagyivosztokig), arra nagy szeretettel tukmálnám ezt a kedves útinaplót, amit én még sok száz oldalon keresztül olvastam volna nagyon szívesen. 

Orhan Pamuk: Isztambul - Igazi hangulatkönyv, legalábbis én erre sokkal inkább emlékszem, mint a különböző történelmi és kulturális adalékokra. Keserédes megemlékezés a városról, amely már csak árnyéka a régi önmagának.

John Vaillant: A tigris - A tigrisvadászat közben bejárjuk Kelet-Szibéria legtávolabbi csücskét, amely teljesen furcsa éghajlati jellemzőinek köszönhetően egy nagyon érdekes szeglete a világnak. Inkább non-fiction ez a könyv, de azért a szerző eléggé kiszínezte a történetet.

Heinrich Harrer: Hét év Tibetben - Hosszú-hosszú gyaloglás mindenféle kietlen helyen, aztán ugyanennyi Tibet. Az első fele nekem jobban tetszett, izgalmas kalandokon mentek keresztül a hegymászóink. Harrer ugyan nem író, de igazán élvezetes a stílusa, letisztult és sallangmentes.

Regények 

John Burnham Schwartz: Haruko hercegnő - Bevezetés a japán kultúrába és a császári életbe, aminek alapjául egy valós személy, a japán császárné élete szolgált. Ő volt az első császárné, aki közemberként került a palotába, és maradjunk annyiban, hogy jobb lett volna, ha otthon marad. 

Emily Wu: Madártoll a szélben - Ez a másik gyönyörűség Észak-Korea után. A kommunista Kína mindennapjairól is olyan volt olvasni, mintha egy disztopikus történetet követnék. Hihetetlen és nagyon megrázó, még most is összeugrik a gyomrom, ha rágondolok. 

Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap (az új kiadásban már egyezer) - Az afgán nők kiváló helyzetét mutatja be két asszony (ugyanazon férfi két felesége) sorsán keresztül, én ettől is eléggé kifeküdtem, plusz Hosseini stílusa nekem kissé hatásvadász és túl drámai (olyan tévékettő naplós). 

Chaim Potok bármelyik könyve. Az első, amit olvastam tőle az Óvilági emberek volt, aztán sorban jöttek az ismertebb regényei: A kiválasztott, A nevem Asher Lev meg a Davita hárfája. Könyveiben elsősorban az amerikai zsidóság zárt közösségének életét mutatja be.

Margit Patrícia Eszter: A zsidó menyasszony - Vallási útkeresés egy budapesti zsidó lány szemszögéből, aki egyre mélyebbre ássa magát a zsidó vallásban, még Izraelbe is eljut. Kicsit fura könyv, nem mondom, hogy minden sorát imádtam, de örülök, hogy elolvastam. Sok benne a dőlt betűs szó :D

Azár Náfíszi: A Lolitát olvastuk Teheránban - Bevallom, nem sok mindenre emlékszem már belőle, de nyilván volt benne Irán meg forradalom és néhány klasszikus irodalmi mű. Még csak arra sem emlékszem, hogy szerettem-e.

Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai - Szegény könyv, kapott már hideget-meleget, egy biztos: én imádtam. Szerintem nem kell róla mondanom semmit, úgyis mindenki ismeri.

A fenti lista csak az általam olvasott könyveket tartalmazza, és természetesen jópár példány vár még arra, hogy elolvassam. Csak hogy néhányat említsek: Vadhattyúk, A Földközi-tenger, Durrell a Szovjetunióban, Én vagyok Malala, Isztambuliak. 

De ahogy azt az elején is írtam, szívesen fogadok ötleteket, mert engem ezek a könyvek szinte mindig felvillanyoznak, sőt, azt is megkockáztatom, hogy azt szeretem a legjobban az olvasásban, hogy utazhatok a könyvek által, meg újabb és újabb helyek után vágyakozhatok.