2014-12-25

Nemzetközi tanulmányok

Úgy alakult, hogy épp két könyvet is olvastam, ami újfent eszembe juttatta, hogy mennyire imádok más kultúrákról illetve kulturális különbségek okozta helyzetekről olvasni. Akár könyvben, akár egy híroldalon találkozom például egy nemzetközi konfliktussal, megdobban a szívem, bármennyire is szerencsétlenül hangzik ez így. Még szerencse, hogy az alapszakom nemzetközi tanulmányok volt, ott intravénásan táplálták belém ezeket az információkat (meg az EU integrációt is legalább 12 különböző tárgy keretében, mégsem maradt meg belőle semmi, milyen érdekes :D). Igaz, ennél régebb óta vonzódom más országokhoz, kultúrákhoz, csak az idők során folyamatosan változott az, hogy épp melyik érdekel jobban/kevésbé. Mondanám, hogy igazából bármelyik érdekel, de néhány számkivetett mindig akad, például a francia kultúra világéletemben taszított Párizzsal együtt, valamint Latin-Amerika is egy picit távol áll tőlem, ne kérdezzétek miért, fogalmam sincs. Viszont simán van esély rá, hogy egyszer majd fellángolok irántuk is, mert két évvel ezelőtt még Amerikáról (USA) sem szerettem olvasni, most viszont az egyik kedvenc helyszínemmé vált, szeretem megismerni a különböző területeit. 


Most azokat az olvasnivalókat szedtem össze, amelyek nem csupán játszódnak valahol, hanem segítenek jobban megismerni az adott országot, esetleg dőlt betűs idegen szavakat is dobál benne a szerző (biztos van köztetek olyan, akinek ez az agyára megy, én szeretem, főleg ha van hozzájuk lábjegyzet). Felőlem lehet regény, lehet non-fictiön, mostanában az utóbbiaknak egy kicsit még jobban is örülök, csak ezekre nehezebb ráakadni, pedig biztos keringenek még valahol igazi gyöngyszemek (ne tartsátok magatokban, ha tudtok ilyen remekművek létezéséről!)

Körutazások:

Max Brooks: World War Z - Ugyan minden fikció, de nagyon érdekes látni, hogy miként reagálnak a kormányok/emberek a világ különböző pontjain a zombik megjelenésére.
Carol McCleary: A gyilkosság illúziója - Oké, ez nem annyira okosítós regény, de mégiscsak egy körutazás, méghozzá hajóval, utazóládákkal és a bűbájos Nellie Bly-jal.
Elizabeth Gilbert: Eat, pray, love - Nem nyűgözött le ez a könyv, viszont az első harmadát (eat, naná) nagyon veszélyes olvasni, mert az ember még akkor is el akar utazni Rómába, ha addig egyáltalán nem érdekelte a város. És meg akar tanulni olaszul. Meg eredeti nápolyi pizzát akar enni.


Non-fictionök

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól - Észak-Korea talán a legmisztikusabb ország a földön, ennek a könyvnek az olvasásával katasztrófaturistáskodhatunk egyet a leghajmeresztőbb személyi kultusz államában. Mintha egy disztópiát olvasnánk, nagy kár, hogy nem az. 
Sándor Anna: Szibériai anziksz - Akit egy kicsit is érdekel a "térség" (Közép-Szibériától Vlagyivosztokig), arra nagy szeretettel tukmálnám ezt a kedves útinaplót, amit én még sok száz oldalon keresztül olvastam volna nagyon szívesen. 
Orhan Pamuk: Isztambul - Igazi hangulatkönyv, legalábbis én erre sokkal inkább emlékszem, mint a különböző történelmi és kulturális adalékokra. Keserédes megemlékezés a városról, amely már csak árnyéka a régi önmagának.
John Vaillant: A tigris - A tigrisvadászat közben bejárjuk Kelet-Szibéria legtávolabbi csücskét, amely teljesen furcsa éghajlati jellemzőinek köszönhetően egy nagyon érdekes szeglete a világnak. Inkább non-fiction ez a könyv, de azért a szerző eléggé kiszínezte a történetet.
Heinrich Harrer: Hét év Tibetben - Hosszú-hosszú gyaloglás mindenféle kietlen helyen, aztán ugyanennyi Tibet. Az első fele nekem jobban tetszett, izgalmas kalandokon mentek keresztül a hegymászóink. Harrer ugyan nem író, de igazán élvezetes a stílusa, letisztult és sallangmentes.

Regények 

John Burnham Schwartz: Haruko hercegnő - Bevezetés a japán kultúrába és a császári életbe, aminek alapjául egy valós személy, a japán császárné élete szolgált. Ő volt az első császárné, aki közemberként került a palotába, és maradjunk annyiban, hogy jobb lett volna, ha otthon marad. 
Emily Wu: Madártoll a szélben - Ez a másik gyönyörűség Észak-Korea után. A kommunista Kína mindennapjairól is olyan volt olvasni, mintha egy disztopikus történetet követnék. Hihetetlen és nagyon megrázó, még most is összeugrik a gyomrom, ha rágondolok. 
Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap (az új kiadásban már egyezer) - Az afgán nők kiváló helyzetét mutatja be két asszony (ugyanazon férfi két felesége) sorsán keresztül, én ettől is eléggé kifeküdtem, plusz Hosseini stílusa nekem kissé hatásvadász és túl drámai (olyan tévékettő naplós). 
Chaim Potok bármelyik könyve. Az első, amit olvastam tőle az Óvilági emberek volt, aztán sorban jöttek az ismertebb regényei: A kiválasztott, A nevem Asher Lev meg a Davita hárfája. Könyveiben elsősorban az amerikai zsidóság zárt közösségének életét mutatja be.
Margit Patrícia Eszter: A zsidó menyasszony - Vallási útkeresés egy budapesti zsidó lány szemszögéből, aki egyre mélyebbre ássa magát a zsidó vallásban, még Izraelbe is eljut. Kicsit fura könyv, nem mondom, hogy minden sorát imádtam, de örülök, hogy elolvastam. Sok benne a dőlt betűs szó :D
Azár Náfíszi: A Lolitát olvastuk Teheránban - Bevallom, nem sok mindenre emlékszem már belőle, de nyilván volt benne Irán meg forradalom és néhány klasszikus irodalmi mű. Még csak arra sem emlékszem, hogy szerettem-e.
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai - Szegény könyv, kapott már hideget-meleget, egy biztos: én imádtam. Szerintem nem kell róla mondanom semmit, úgyis mindenki ismeri.


A fenti lista csak az általam olvasott könyveket tartalmazza, és természetesen jópár példány vár még arra, hogy elolvassam. Csak hogy néhányat említsek: Vadhattyúk, A Földközi-tenger, Durrell a Szovjetunióban, Én vagyok Malala, Isztambuliak. 
De ahogy azt az elején is írtam, szívesen fogadok ötleteket, mert engem ezek a könyvek szinte mindig felvillanyoznak, sőt, azt is megkockáztatom, hogy azt szeretem a legjobban az olvasásban, hogy utazhatok a könyvek által, meg újabb és újabb helyek után vágyakozhatok. 

11 megjegyzés:

  1. Annak idején amúgy én is a nemzetközi tanulmányokat jelöltem meg elsőnek az egyetemen, végül sajnos nem vettek fel.
    Szeretem én is az érdekes helyen játszódó könyveket, mondjuk nekem például a világűr is ide tartozik. :) Olyan regényt is jó olvasni, ahol mondjuk már jártam, de én is főleg azt szeretem, hogyha olyan részeit láthatom a világnak, ahol még nem voltam, és ki tudja, eljutok-e valahova.
    Egyébként már nálam is érlelődik egy utazós bejegyzés, lehet a héten meg is írom. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira azért ne bánd, mert bár érdekes volt és sok szép dolgot tanultunk, de azért túl konkrét tárgyi tudást nem ad ez a diploma. Inkább műveltséget. :)
      Legyen utazós bejegyzés!!! :)

      Törlés
  2. Még (vagy már) túl zsibbadt vagyok, hogy előkapirgáljam az esetlegesen idevágó könyveket, de eszembe jutott a Bengáli tűz, indiai útinapló, szép nagy három kötetben.:)
    Hosseini nekem is hatásvadász (a Papírsárkányokat olvastam tőle), ma is eszembe jut, milyen cukrosan erőltetettnek találtam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Bengáli tüzet épp ma pakoltam odébb (az összes többi könyvvel egyetemben portalanítás céljából), az enyém csak két kötetes - vagy hiányos :D
      Hosseinitől szerintem már nem olvasok többet, pedig a Papírsárkányok érdekelt régebben. de jobban szeretem az "őszintébb" könyveket, nekem ne mondják meg, hogy mit kell éreznem olvasás közben.

      Törlés
    2. Jaj, de, két kötetes... tényleg zsibbadt voltam-vagyok.:P

      Törlés
  3. Annyira örülök, hogy pont most írtál erről, komolyan, nem lehet véletlen, de pont ma fogalmazódott meg bennem, hogy szeretnék nagyon sok ilyen és ehhez hasonló kulturális utazást tenni könyvekkel, amikről írtál! A Gésa és az Isztambul nagyon régóta várólistás, mindkettőt szeretném olvasni, a Durrell a Szovjetúnióban is érdekel és A tigris, az persze miattad. :P
    És jajj de jó, örömtáncot járok, merthogy ajánlani is rögtön tudok neked, hiszen aminek apropóján eszembe jutott nekem is a könyves világutazás, az az a könyv, amit épp olvasok: Ruth Ozeki: Az idő partjain. Japán!!! 104 éves buddhista apáca, zazen-meditálás, rengeteg japán szó, kandzsi, iszonyú sok lábjegyzet, kulturális és nyelvi apróság, és közben még egy jó történet is egy megtalált naplóról! 60%nál vagyok, egyre jobb. :) :) Szerintem te is imádnád, merem már most is ajánlani, de néhány nap múlva írok róla a blogon is, majd olvasd el (reklám helye :D)
    Nagyon szeretem mostanában én is, hogyha tanulhatok valami újat szórakozás közben az adott könyvből az adott országról, népről, népszokásról, szertartásokról, na, Ozeki könyve erre remek, mégsem üli meg az ember fejét a sok infó, és mégse non-fiction.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó, örülök, hogy így betalált nálad a poszt! :)
      Köszi a tippet a japános könyvről, mindenképp elolvasom majd, amit írsz róla! Japánt imádom, látatlanban is, szóval jöhet! :)
      És feltétlenül szólj, ha még hasonló gyöngyszemekre bukkansz ;)

      Törlés
  4. Sóvári Mónika: Szerelmem Sanghaj, a keleti kultúra egy magyar nő szemével, a kedvencem a témában, ajánlom neked is!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a tippet, erről a könyvről még nem hallottam, de tuti, hogy el fogom olvasni! :)

      Törlés
  5. Ez de jó válogatás! Orhan Pamuk: Isztambul és Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap várólistás nálam, a Gésa pedig az egyik kedvenc könyvem tinikoromból :D Azt hiszem ezért jó rákapni a különféle nemzetek könyveire, mert a kultúrát jobban meg lehet ismerni - jövőre a célom ezt folytatni :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Gésát amúgy nem biztos, hogy újra merném olvasni, nekem is elég régi élmény, lehet, hogy ma már nem tetszene, a franc se tudja.
      Akkor szólj, ha jövőre találsz valami jó kis könyvet a témában!:)

      Törlés