Örülök, hogy Amadea megírta ezt a listát, aztán csatlakozott hozzá PuPi is, egyből kattogni kezdett az agyam, hogy melyek azok a könyvek, amelyek még évek múltán is gyakran eszembe jutnak, és kellemesen nosztalgikus érzéssel emlékezem vissza az olvasásukra. Ezek nem a kedvenc könyveim, hanem tényleg azok, amelyeket gyakran felidézek, akarva vagy akaratlanul. A listát elnézve, majdnem mindig a helyszín dominál, ami - ismerve az olvasási motivációimat - annyira nem meglepő.
Victoria Hislop: A sziget - Anélkül, hogy elkezdtem volna a korábbi olvasmányaimat böngészgetni, ez ugrott be elsőre. Sosem felejtem el Szpinalongát, a görög kánikulát, és a tragikus eseményeket, különleges könyv ez.
Gregory McGuire: A boszorkány - Még egy ilyen színes-szagos regény a világon nincs. A boszorkányt (mármint Elfabát magát) imádom, és ez a világ annyira egyedi, hogy azt kell mondanom, ennél jobb fantasyt még nem olvastam.
Murakami Haruki: Norvég erdő - Az, hogy ez a regény gyakran eszembe jut, erősen összefügg az újraolvasás vágyával. Kevés dologra emlékszem belőle, viszont azt hiszem, ez Murakami leginkább fogyasztható regénye, és bár nem ez a kedvencem tőle, mégis ezzel szeretnék először újrázni. És ilyenkor persze mindig elkezdem dudorászni a Norwegian Woodot.
Jeff Vandermeer: Expedíció - Az X-térség is hogy beleégett az agyamba! Nem is tudom, melyik része volt a legbizarrabb: a világítótorony, az alagút vagy az erdő maga. Ez a könyv a felfedezés élményét adta nekem, ráadásul azt hiszem, nagyon jókor talált meg.
Karen M. Moning: Tündérkrónikák - A dublini, árnyas utcák, a könyvesbolt, Barrons, a tejszínes-barackos gyertyák - ezek mind olyan dolgok, amik újra meg újra eszembe jutnak. Idén nekiálltam az újraolvasásnak, de csak az első részig jutottam, viszont ahányszor felidézem ez a világot, mindig kedvem támad visszacsöppenni bele.
Alice Hoffman: Gyönyörű titkok múzeuma - Ne kérdezzétek miért, a szerzőt továbbra is fenntartásokkal kezelem (épp ezért jó lenne tovább ismerkedni vele), de ez a New York, ami ebben a regényben megjelenik... szóval ebből nem elég, kell még hasonló könyveket találnom.
Ruth Ozeki: Az idő partjain - Erőlködésmentesen tökéletes könyv, minden szava a helyén, imádom, amikor így megtalál egy könyv, vagy én őt. A kanadai tengerpart nedves éghajlata és az alkonyat szürkéskék színe jut eszembe róla.
David Benioff: Tolvajok tele - Hasonlókat tudok elmondani róla, mint az előző regényről, t ö k é l e t e s. Benne egyensúlyban van a történet, a stílus, a fájdalom és a humor, még sok ilyet szeretnék.
A listát még sokáig tudnám folytatni, például a legnagyobb kedvenceimmel. Meg olyan könyvekkel is, amelyek nem váltották meg a világomat, mégis beépültek, és sokszor felidézem a derűs hangulatukat. Aztán gyakran eszembe jutnak olyan könyvek is, amiket annyira nem szerettem. Vagy amelyektől kiráz a hideg. Vagy amelyekből csak pár epizódra emlékszem, de arra nagyon.
David Benioff: Tolvajok tele - Hasonlókat tudok elmondani róla, mint az előző regényről, t ö k é l e t e s. Benne egyensúlyban van a történet, a stílus, a fájdalom és a humor, még sok ilyet szeretnék.
A listát még sokáig tudnám folytatni, például a legnagyobb kedvenceimmel. Meg olyan könyvekkel is, amelyek nem váltották meg a világomat, mégis beépültek, és sokszor felidézem a derűs hangulatukat. Aztán gyakran eszembe jutnak olyan könyvek is, amiket annyira nem szerettem. Vagy amelyektől kiráz a hideg. Vagy amelyekből csak pár epizódra emlékszem, de arra nagyon.
Jó lista lett, szerintem ez is olyan lett, ami jellemző rád, ahogy a miénk is kicsit a vetületünk. :) A Tolvajok telét nagyon rég szeretném már olvasni!
VálaszTörlésAz Expedíció tényleg valahogy beeszi magát az ember agyába, bár mostanában nme sokszor jutott eszembe, akkor is megmételyez, és foglalkoztat... nagyon érdekes hangulatú sorozat. te befejezted végül? Nekem a Fantomfény még mindig hátravan.
Hű, elolvastam a fülszövegét A szigetnek, jól hangzik, persze biztos szörnyű is...
Ó és Moning, és Az idő partjain! :) <3
Igen, amúgy utólag végignézve, a nagy része tényleg jellemző. :)
TörlésAha, befejeztem az Expedíciós sorozatot, de továbbra is az első rész a legjobb szerintem. Tudom, hogy sok mindenkinek nem jött be, nekem sem 100%-ig, de mégis nagy hatással volt rám. A Fantomfény a legkevésbé jó szerintem (tudom, ezzel nem nagyon motivállak:D).
A sziget elég megrázó, de néha kell ilyen is, a stílusára már nem nagyon emlékszem, de ha nagyon szörnyű lett volna, akkor biztos nem emlékeznék rá ilyen szívesen.
Nem baj, nem is demotiválsz azért :D belefogtam a Fantomfénybe, de akkor sűrű volt épp minden és félreraktam. Viszont tök érdekes, nem halványult el az emléke a Kontrollnak sem, egyszerűen belémivódott belőle egy csomó minden... tényleg hatással van az ember agyára... :)
TörlésA Kontroll is nagyon erős volt, igen. :) Tök más a hangulata, mint az Expedíciónak, de szerintem külön vicces, hogy mindegyik részben máshol vannak a hangsúly.
TörlésTényleg érdekes, hogy milyen könyvek hagynak bennünk maradandó nyomokat, amiket aztán jó később is felidézni.
VálaszTörlésMoningot és a Gyönyörű titkok múzeumát én is szerettem, a Norvég erdő is eszembe szokott jutni. Bennem valahogy a Tolvajok tele és az Expedíció nem hagyott mély nyomokat.
Aha, most én is gondolkoztam ezen, hogy vajon min múlhat. Az biztos, hogy nálam a helyszín sokat számít. De biztos azon is múlik, hogy mikor talál meg minket egy könyv.
TörlésAbszolút katacitás lista lett :) Nagyon szeretem ezeket olvasgatni, nézegetni, tuti, hogy mindig találok olyat, ami röpül a kívánságlistámra vagy a könyvtárira :)
VálaszTörlésA Gyönyörű titkok múzeuma nagyon eltalált hangulatú, nekem is sokszor eszembe jut, kívánom, hogy találj rá még jó Hoffman-regényekre. Az Itt a Földönt olvastad? Mindenki utálja szinte, én nagyon szerettem. Vagy a másikat, a Hetedik mennyországot ajánlanám még, e kettőt katacita-kompatibilisnek érzem.
Na, örülök akkor, ahogy válogattam, azt hittem, majd nem fog annyira tükrözni, de most látom, hogy azért úgy 80%-ban mindenképpen. :)
TörlésAsszem ez a két Hoffman is várólistás nálam, meg a Galambok őrizői meg is van otthon. Csak A tizenharmadik boszorkányt olvastam, még jó régen, azt szörnyen untam.
Azt hiszem én készítek egy 'régi adósságok' listát, mert több olyan könyvet is említettél, amit régóta olvasnék, és most újabb lökést kaptam hogy álljak már nekik! A szigetről még nem hallottam, érdekesnek tűnik, felkerült a listámra!
VálaszTörlésOhh, olyan lista nekem is kéne, de lehet csak a lelkiismeret-furdalást növelné. :D Néha, amikor nincs ilyen brutális nagy új kínálat, akkor kedvet kapok régebbi művekhez, néha a kedvünkért kicsit leállhatnának már a kiadók, hogy legyen időnk utolérni magunkat! :D
Törlés:) Nálam eléggé elment a lista az újraolvasás irányába, de hát tényleg gyakran gondolok azokra a könyvekre! Most jutott eszembe Rabinjantól a Lakodalmaink, az elmúlt napokban gyakran bukkant fel a gondolataim között - és rögtön az, hogy esetleg majd újrázok vele.
VálaszTörlésÉrdekes, nekem Hoffmantól egyedül a Gyönyörű titkok nem tetszett, pedig nem rossz, csak az általa sugallt hangulat nem áll közel hozzám.
A sziget régóta a perifériás érdeklődésem szélén mozog, remélem, egyszer el is olvasom.
Érthető! :)
TörlésNa, a Lakodalmainkat nem is olvastam (meg a listádról elég sok mindent). Amúgy sokszor nekem is bevillan, hogy újrázni kéne ezzel-azzal, csak itt is van egy prioritási sorrend. :)
Most már lassan igyekszem megismerkedni a többi Hoffman regénnyel is, szerintem vevőbb vagyok rá, mint jó pár éve, amikor A tizenharmadik boszorkányt olvastam.
A szigetet amúgy annyira nem merem ajánlgatni, mert nagyon régen olvastam, és nem emlékszem, mennyire színvonalas, vagy ilyesmi, de elég megdöbbentő, az tuti.
Én csak hármat olvastam a listádról, ha ez megnyugtat.:) A Lakodalmainkról régen azt hittem, hogy esküvős-lapozgatós képeskönyv.:DD
VálaszTörlésJókat szoktam olvasni Hislop regényeiről.