2016-06-22

Retrospektív témázás - olvasás és blogolás régen és most

Elolvastam a többiek posztjait (linkek alább) a témában, és látom, hogy a könyvesblogos evolúció korábbi szakaszában tartok, mint a többség. És látom, hogy egyszer majd eljutok oda, ahol a többiek vannak, de most még nem, és nyilván ha nem lenne jó így nekem, ahogy most csinálom, akkor nem csinálnám, vagy nem így. Fiatal vagyok még. :D
Nem kanyarítok bejegyzést katacita blogos élettörténetének, igazából azt sem tudom, hányban kezdtem a könyvekről írogatást a freeblogon, meg hogy ide mikor költöztem át. Ez az áttekintés az elmúlt x(=amióta interneten kutakodok könyvek iránt és blogot is írok róluk) évet fedi le nagy vonalakban.



BLOGOLÁS ÉS OLVASÁS - RÉGEN ÉS MOST

Régen nem értettem, hogy miért mindenki az új könyvekről ír, miközben én pár éves lemaradásban olvastam a friss könyveket, meg sok-sok régit meg többé-kevésbé klasszikust kerítettem sorra. Az utóbbi egy évben nem tudom, hány 3 évnél öregebb megjelenést olvastam. 

Régen nem vettem könyveket, kizárólag könyvtárba jártam, és kényszeríteni kellett magam arra, hogy néha beszerezzek ezt-azt, hogy legyen már valami a friss önálló háztartásunk könyvespolcán. Ehhez képest most néha képes vagyok túlzásokba esni, de tudom, hogy nem mindig lesz ez így, most ezt élvezem. 

Régen nem kaptam recenziókat, most meg igen, és örülök nekik, én úgy érzem, nem esem velük túlzásba, van, hogy több hónap is eltelik recipéldány nélkül, meg sokszor olyan is van, hogy választhatnám a recit, de inkább megveszem a könyvet, hogy akkor olvashassam el, amikor akarom. 

Régen leírtam, hogy miről szólt a könyv, mostanra teljesen leszoktam erről, szerintem nem vált a posztok hátrányára. :D

Régen csak könyvekről írtam, most már egy csomó minden másról is, ami valószínűleg az összes Hogyan Blogoljunk Helyesen szakirodalom szerint hülyeség, de nekem ez esik jól, akit nem érdekel a kencés poszt, az nem olvassa el a kencés posztot. Meg a TILT-et, meg a többit.

Rájöttem arra is, hogy ahogy az ember változik, úgy az ízlés is, egy darabig tartottam magam a sznobkodáshoz, aztán kiderült, hogy azon túl is van élet, megismertem egy csomó olyan műfajt, aminek korábban a létezéséről sem tudtam. 

Megtanultam angolul olvasni, és bár a magyarul olvasást még mindig sokkal jobban szeretem, ennek és a blognak (meg gondolom, magamnak :D) köszönhetően több könyves munkám is van. 
És ez a nem mindegy. Valamikor régen megfogalmaztam magamban, hogy milyen nagyszerű lenne, ha a blog el tudná tartani önmagát, vagyis legalább a könyves kiadásaimat tudnám fedezni belőle, és ez már összejött, igaz, nem konkrétan a blogon fellelhető tartalom generál bevételt, hanem az, hogy mellette csinálok ezt-azt. És amit soha, még álmomban sem gondoltam volna, az az, hogy egyszer fordítani fogok. Lehet, hogy a kiadó a szöveggel együtt ki fog vágni a fenébe, ha meglátja, amit összehordtam, de titkon remélem, hogy nem így lesz, mert nagyon élvezem a fordítást. 

http://paperbackcastles.blogspot.hu/2016/02/tema-tirsdag-116-jeg-har-ikke-lst-den.html


AKKOR IS ÉS MOST IS

Gondolkoztam azon is, hogy mi az, ami nem változott, mert kell, hogy legyen ilyen is. 
Például továbbra sem akarok tetszeni meg megfelelni, nem durcázok be, ha valaki kikövet akármelyik platformon, illetve örülnék, ha eleve senki nem pazarolná rám az idejét, ha nem tetszik neki, ami itt található. 
Az e-könyvekre nem bírtam rákattanni, és ezt sajnálom is kicsit, hiszen évek óta van kindlim és persze, hogy kényelmes meg csodálatos, de továbbra sem állt rá az agyam, és még mindig kell a papírkönyv. Remélem, egyszer kinövöm ezt a hülyeséget. 
Amúgy szerintem nem csinálok nagy ügyet az olvasásból. (Azt leszámítva, hogy könyves blogot írok.:D) Nem térítek, nem győzködök senkit, még magamat is csak ritkán. A való élet eseményei mindig prioritást élveznek, nem vagyok eszelősen elvetemült könyvmoly, és szerintem semmilyen sztereotípiát nem teljesítek be ezen a téren, sőt, komoly célkitűzésem, hogy ezeket az előítéleteket leromboljam.
A lelkesedésem pedig töretlen! Ez a legfurcsább az egészben, hogy az elmúlt évek során, legalábbis amióta aktívabban írok, egyszer sem jutott eszembe, hogy abba kéne hagyni. Elmenni egy rövidebb szünetre jól esik, de ennyi. Azt hiszem, ebben az is közrejátszik, hogy nem írok minden olvasmányélményről, illetve nem is érzem kötelességemnek, hogy mindenről írjak, egyéb ötletem viszont mindig van dögivel. 

http://teacoffeebooks.tumblr.com/post/146189583297/cat-thecatlady-went-to-aveiro-today-known-as

De a vége úgyis az, hogy éljen a változás, szerintem a legmegnyugtatóbb dolog az életben, hogy képesek vagyunk változni, még akkor is, ha nem direkt csináljuk. Egyszer majd lesznek nullás beszerzéses hónapjaim, meg olyan is, amikor zsinórban elolvasok hat ezeréves könyvet, meg lehet az is, hogy egyszer úgy döntök, hogy nem írok többet könyvekről. 

Írjatok ti is, ha van kedvetek, hogy miben változtak az olvasási, blogírási/fogyasztási szokásaitok az évek során.

A többiek posztjai:

18 megjegyzés:

  1. teljesen ott vagy, ahol én pár éve. :D
    nekem nagyon fura tud lenni, hogy valakinek hiába van olvasója, nem kattant rá. dehát miért??:)
    nálad imádni szoktam az utazós posztjaid. egyszerűen annyira jók, hogy azonnal én is oda akarok menni, és imádni akarom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is van olvasóm, és én sem kattantam rá :D
      Győzködnöm kell magam, hogy a kezembe vegyem.

      Törlés
    2. Később is kezdtem, mint te. :D
      Imádom a kindlit, és biztos rákattantam volna, ha nem imádnám a papírkönyveket még jobban. :)
      Megyünk még utazni, úgyhogy jönnek még utazós posztok. :)

      Zenka, ez remek hír, akkor nem vagyok egyedül, sőt ahogy látom, Amadea is egy csapatban játszik velünk. :D

      Törlés
  2. Régebben (tizenöt, húsz évvel ezelőtt - pfaj, ezzel most jó vénnek nézek ki) én is a klasszikusokat olvastam inkább, mert azok voltak leginkább elérhetők. Aztán amióta megnyílt a világ, közelibbé váltak a külföldi könyvek, ráadásul jóval olcsóbban, mint a magyar kiadványok, rákattantam a friss kortársakra (is). Viszont kezd ismét felébredni bennem a vágy a régiek iránt. David Mitchell azt jegyezte meg egy interjúban, hogy ahogy az ember előrehalad a korban, annál hajlamosabb arra, hogy visszatérjen a régi írókhoz, akik már nem tűnnek apró szemcséknek az idő teleszkópján. Kezdem érteni, hogy miért érzi ezt így. Talán az irodalmi művek is a korral nemesednek, mint a borok. Vagy az idő szele szétszórja a kulturális pelyvát...
    A kindlit én nagyon szeretem, de valahogy csak olyan könyveket olvasok rajta, amelyekről nem érzem szükségét, ha nyoma maradna a házunkban, pl. évente egy-két alkalommal szórakoztató irodalmat. Viszont elég gyakran az aktuális papíralapú olvasmányomat megszerzem kindlire is, hogy ágyban, sötétben is olvashassam az elalvó gyerekek mellett ("a világítós könyvemen", a lányom kifejezésével élve).

    Nekem az tetszik, ahogy egy könyv hangulatát visszaadod a posztjaidban, anélkül, hogy túlszárnyalnád, túlalkotnád az írót :) Jó a közvetítőkészséged, szerintem a fordításban ezt igazán gyümölcsöztetni fogod!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem ha nem lenne ilyen rengeteg friss könyv - akár csak a magyar piacon is -, simán több régi művet olvasnánk, és most nem Dickensre gondolok, hanem korban közelebbi, mondjuk 10-20 éves könyvekre. "Az idő szele szétszórja a kulturális pelyvát". Milyen szépen fogalmazol. :) Én annyit próbálok tenni az ügy érdekében (mostanában mondjuk ez sem megy), hogy megvárom, hogy a frissek közül kb egy hónappal később melyik után sóvárgok még mindig, úgysem tudok egyszerre elolvasni mindent. Aztán várom, hogy lecsengjen a saját hisztim, és máris megfeleződik azoknak a könyveknek a száma, amelyek igazán érdekelnek.

      Az biztos, hogy a kindle baromi kényelmes, sok kindlis olvasás után néha elkezdem nyomogatni a papírkönyv szélét... de fordítva is megtörtént már. :D Neked akkor különösen hasznos bizonyos élethelyzetekben. :)

      Köszönöm, örülök, hogy így látod! :) A fordítás végkimenetlétől még mindig nagyon tartok, remélem, azért nem fognak nagyon megköpködni. :D

      Törlés
  3. Tegnap én is elkezdtem a lányok posztjait olvasni a témában, de olyan jó dolgokat írtak, meg olyan hosszan, hogy hétvégén vissza fogok térni mindegyikhez újra. Nagyon érdekes amúgy látni, olvasni, hogy az évek múlásával ki hol tart. Én azon gondolkoztam a posztokat emésztgetve, hogy ki tudom jelenteni a blogolással kapcsolatban: nagyon sokat nyertem vele. Természetesen változtam közben+az ízlésem, de hogy a blogolás miatt, vagy a bloggal együtt, vagy anélkül is lett-e volna ilyen változás...hát passz. Mindenesetre engem néhány dolog nem érint, mert valóban csak hobbiként tekintek rá, ezért én is úgy vagyok vele, hogy akkor írok és arról, amikor van idő, kedv, meg egy kis ihlet. Hogy ez meddig tart ki az még kérdéses :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg nagyon jó kör lett ez, érdekes olvasni, hogy ki melyik fázisban van. Szerintem az ízlés változása anélkül is meglett volna kb. mindannyiunknál, hogy blogolnánk. Egyrészt mi is változunk, másrészt a trendek is, az meg szerintem külön jó, hogy egy csomó értékelést találni a neten.
      Írjál még Niki, én remélem, kitart neked ez a hobbi még sokáig, és az is tök jó, hogy nem görcsölsz rá, hogy márpedig most erről vagy arról muszáj írnod, vagy hogy minden ikszedik nap frissíteni kell a blogot, különben összedől a világ.

      Törlés
    2. Érdekes felvetés, hogy vajon hol lennénk, hogyan változtunk volna a blog nélkül. :) El se tudom képzelni. :D

      Törlés
  4. Nekem is van kindlim, de egy kezemen meg tudom számolni, hányszor használtam... angol könyvekhez nagyon szerettem használni, de reménytelenül vonzódom a papíralapú könyvekhez.
    Nagyon érdekesek ezek a postok, de nem fogok rájuk reflektálni, nincs kedvem a cicaharchoz.:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, tök jó lenne a kindle, ha nem lennének papírkönyvek, amik viszont még jobbak. :) Viszont ha papíron olvasok angolul, már ösztönösen akarom szótárazni, mintha kindlin olvasnám...
      Szerintem nincs cicaharc. :D

      Törlés
  5. De szuper téma és poszt! :) Én is fordítok a blognak hála, de egy könyvet fordítani azért sokkal melósabb és izgibb. Biztosan jó lesz, drukkolok és remélem, hogy szólsz majd, ha elkészül és olvasható! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, Viki! :) Szerintem mindegyik típusú fordításnak megvan a szépsége meg a nehézsége, de a könyvesben azt mindenképp nagyon szeretem, hogy egy idő után olyan, mintha hazatérnék, amikor megnyitom a word doksit. Szólni fogok, persze, egyébként ennek a könyvnek a második részét fordítom:
      http://moly.hu/konyvek/derek-landy-az-osok-jogara

      Törlés
  6. Ez egy jó tök jó kis összefoglaló volt tőled. :)
    Szerintem nem is kell, hogy bármilyen elvárásnak megfelelj, olvass vagy ne olvass, posztolj vagy ne posztolj, ahogy kedved tartja.
    És nekem se jött be a Kindlizés, mármint van és szeretem és tudom, hogy tök jó, de alig-alig használom. Nálam is a papírkönyv maradt abszolút előnyben, pedig a helyhiány miatt lassan át kéne állni az e-könyvekre.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :)
      Igen, az a jó ebben, hogy a saját blogja az mindenkinek a sajátja, és azt csinál ott, amit akar. :)
      Nem tudom, mikor fog átkattanni valami a fejünkben az e-olvasóval kapcsolatban, de tényleg több szempontból hasznos lenne. Neked legalább van motivációd (helyhiány). :)

      Törlés
  7. Végre eljutok a te posztodig is! Tegnap 23:30 körül feladtam az olvasást-kommentelést, nem bírtam tovább. :D
    Ez nálam is megvan, vagy volt pár éve, hogy valahogy pár év lemaradásban olvastam mindent, de nem zavart, meg nem is zavar. Mostanában összejön több friss, de vissza-visszatérek a régiekhez, meg az elmaradásaimhoz a vcs és csak a saját kedvem alapján is. :)

    Én nagyon szeretem nálad a változatosságot, és a sok másféle posztot is. :) Kence-fice, beszerzések, könyves ajánlók, utazás, kifogytak (! nem fogyott ki semmid mostanság?! :D), na meg a TILT. Pedig nem olvasok nagyon blogokat, csak könyvest. De a tiédet úgy szeretem ahogy van, és szinte minden posztod elolvasom. :)

    A fordításod biztos vagyok benne, hogy nagyon jól sikerül. :) A blog eltartja önmagát kérdéskörre nálam is voltak változások... Annak idején a szüleim kinyilatkoztatták, hogy a blogolásból nem fogsz megélni, blabla (akkor még tanultam is ráadásul, tehát minden tevékenység az áldott tanulástól vont el, pfff, meg ugye rohadjon meg mindenki a 8 óra munkában 40 éven át :D )Aztán érdekes módon pár évvel később ők vetették fel: nem akarok ezzel pénzt keresni. Hát néztem nagyot. Ebben a felfogásban ők változtak. :D Én nem keresek azóta se pénzt vele, csak a recikönyveket max. De nem is akarok, ez nem változott. :)

    Kíváncsi leszek hogy változunk majd, mi lesz 2-3-5 vagy 10 év múlva... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Láttam a többieknél, hogy nagyon aktív voltál! :)
      Mondjuk nem csoda, szuper téma, és nekem nagyon tetszik, hogy ilyen széles skálán mozgunk. :)

      Hát, meguntam az üres flakonok gyűjtögetését. :D Pedig én is imádom ezeket a posztokat meg videókat, de inkább csak olvasni/nézni. :) Kencés poszt viszont hamarosan lesz talán, ha nem leszek lusta fotózni hozzá. Mindenesetre örülök, hogy ezeket is van kedved elolvasni. :) (amúgy a tilt-et is unom kicsit, de tudom, hogy sokan szeretik, úgyhogy egyelőre marad.)

      Tényleg, mesélted is, hogy a szüleid mit gondoltak róla, nem is értem amúgy, hogy egy hobbiból miért kéne megélni? :) Nyilván annál jobb dolog nincs, ha a hobbid a munkád, de ez nagyon ritka. Szerintem az is tök jó különben, hogy recik vannak, ennyit bőven megérdemlünk :) Ezeket a könyveket amúgy is megvenném (olyat nem is kérek recibe, amiért én magam nem adnék ki pénzt), szóval mindenkinek jó. :)

      Arra én is kíváncsi vagyok, hogy mi lesz iksz év múlva! :D

      Törlés
    2. Szeretek többször körbejárni ilyenkor, meg reagálni mindenkinek. :)))

      Ó, sejtettem, hogy kidobáltad őket. :) Na sebaj, a kencést majd elolvasom. Most használom amúgy a Ziaja kólás tusit, és tényleg rózsaszín a habja! :D De csak azután vettem észre, hogy a krémmánián elolvastam mit írtál róla. :D :D

      Nem tudom miért volt a szüleimnek ez a gondolat, talán azt hitték álomvilágban élek, és a blogolásra fogok csak koncentrálni - hát nem. :)
      Szerintem is jó dolog a reci, egy bizonyos szintig :) azt nem kell túllépni, meg nem kell harácsolni, akkor csak olvasás az is. :)

      Majd visszatérünk rá x év múlva! :D

      Törlés
    3. A Ziaja kólás vicces! :) Nálam most stagnál a kencemánia, kb a tusfürdőkön, testradírokon kívül nem sok minden érdekel, biztos a meleg miatt. :)
      Recikkel én is igyekszem óvatos lenni, mondjuk pont most tartok ott, hogy 4 posztot kéne megírnom, de azt sem tudom, melyikkel kezdjem. :D

      Törlés