Retrospektív témázás - olvasás és blogolás régen és most

Elolvastam a többiek posztjait (linkek alább) a témában, és látom, hogy a könyvesblogos evolúció korábbi szakaszában tartok, mint a többség. És látom, hogy egyszer majd eljutok oda, ahol a többiek vannak, de most még nem, és nyilván ha nem lenne jó így nekem, ahogy most csinálom, akkor nem csinálnám, vagy nem így. Fiatal vagyok még. :D

Nem kanyarítok bejegyzést katacita blogos élettörténetének, igazából azt sem tudom, hányban kezdtem a könyvekről írogatást a freeblogon, meg hogy ide mikor költöztem át. Ez az áttekintés az elmúlt x(=amióta interneten kutakodok könyvek iránt és blogot is írok róluk) évet fedi le nagy vonalakban.

BLOGOLÁS ÉS OLVASÁS - RÉGEN ÉS MOST

Régen nem értettem, hogy miért mindenki az új könyvekről ír, miközben én pár éves lemaradásban olvastam a friss könyveket, meg sok-sok régit meg többé-kevésbé klasszikust kerítettem sorra. Az utóbbi egy évben nem tudom, hány 3 évnél öregebb megjelenést olvastam. 

Régen nem vettem könyveket, kizárólag könyvtárba jártam, és kényszeríteni kellett magam arra, hogy néha beszerezzek ezt-azt, hogy legyen már valami a friss önálló háztartásunk könyvespolcán. Ehhez képest most néha képes vagyok túlzásokba esni, de tudom, hogy nem mindig lesz ez így, most ezt élvezem. 

Régen nem kaptam recenziókat, most meg igen, és örülök nekik, én úgy érzem, nem esem velük túlzásba, van, hogy több hónap is eltelik recipéldány nélkül, meg sokszor olyan is van, hogy választhatnám a recit, de inkább megveszem a könyvet, hogy akkor olvashassam el, amikor akarom. 

Régen leírtam, hogy miről szólt a könyv, mostanra teljesen leszoktam erről, szerintem nem vált a posztok hátrányára. :D

Régen csak könyvekről írtam, most már egy csomó minden másról is, ami valószínűleg az összes Hogyan Blogoljunk Helyesen szakirodalom szerint hülyeség, de nekem ez esik jól, akit nem érdekel a kencés poszt, az nem olvassa el a kencés posztot. Meg a TILT-et, meg a többit.

Rájöttem arra is, hogy ahogy az ember változik, úgy az ízlés is, egy darabig tartottam magam a sznobkodáshoz, aztán kiderült, hogy azon túl is van élet, megismertem egy csomó olyan műfajt, aminek korábban a létezéséről sem tudtam. 

Megtanultam angolul olvasni, és bár a magyarul olvasást még mindig sokkal jobban szeretem, ennek és a blognak (meg gondolom, magamnak :D) köszönhetően több könyves munkám is van. 

És ez a nem mindegy. Valamikor régen megfogalmaztam magamban, hogy milyen nagyszerű lenne, ha a blog el tudná tartani önmagát, vagyis legalább a könyves kiadásaimat tudnám fedezni belőle, és ez már összejött, igaz, nem konkrétan a blogon fellelhető tartalom generál bevételt, hanem az, hogy mellette csinálok ezt-azt. És amit soha, még álmomban sem gondoltam volna, az az, hogy egyszer fordítani fogok. Lehet, hogy a kiadó a szöveggel együtt ki fog vágni a fenébe, ha meglátja, amit összehordtam, de titkon remélem, hogy nem így lesz, mert nagyon élvezem a fordítást. 

AKKOR IS ÉS MOST IS

Gondolkoztam azon is, hogy mi az, ami nem változott, mert kell, hogy legyen ilyen is. 

Például továbbra sem akarok tetszeni meg megfelelni, nem durcázok be, ha valaki kikövet akármelyik platformon, illetve örülnék, ha eleve senki nem pazarolná rám az idejét, ha nem tetszik neki, ami itt található. 

Az e-könyvekre nem bírtam rákattanni, és ezt sajnálom is kicsit, hiszen évek óta van kindlim és persze, hogy kényelmes meg csodálatos, de továbbra sem állt rá az agyam, és még mindig kell a papírkönyv. Remélem, egyszer kinövöm ezt a hülyeséget. 

Amúgy szerintem nem csinálok nagy ügyet az olvasásból. (Azt leszámítva, hogy könyves blogot írok.:D) Nem térítek, nem győzködök senkit, még magamat is csak ritkán. A való élet eseményei mindig prioritást élveznek, nem vagyok eszelősen elvetemült könyvmoly, és szerintem semmilyen sztereotípiát nem teljesítek be ezen a téren, sőt, komoly célkitűzésem, hogy ezeket az előítéleteket leromboljam.

A lelkesedésem pedig töretlen! Ez a legfurcsább az egészben, hogy az elmúlt évek során, legalábbis amióta aktívabban írok, egyszer sem jutott eszembe, hogy abba kéne hagyni. Elmenni egy rövidebb szünetre jól esik, de ennyi. Azt hiszem, ebben az is közrejátszik, hogy nem írok minden olvasmányélményről, illetve nem is érzem kötelességemnek, hogy mindenről írjak, egyéb ötletem viszont mindig van dögivel. 

De a vége úgyis az, hogy éljen a változás, szerintem a legmegnyugtatóbb dolog az életben, hogy képesek vagyunk változni, még akkor is, ha nem direkt csináljuk. Egyszer majd lesznek nullás beszerzéses hónapjaim, meg olyan is, amikor zsinórban elolvasok hat ezeréves könyvet, meg lehet az is, hogy egyszer úgy döntök, hogy nem írok többet könyvekről. 

Írjatok ti is, ha van kedvetek, hogy miben változtak az olvasási, blogírási/fogyasztási szokásaitok az évek során.

A többiek posztjai:

PuPilla, Zenka, Nima, Miamona, Bea, Szee
Dóri