Felhalmoztam #2

Miután tegnap hazaértem a könyvtárból, és lepakoltam az elhozott előjegyzéseket, kénytelen voltam ráébredni, hogy megint egész csinos kis torony kezd képződni olvasnivalókból, főleg ha a lakás különböző pontjairól összeszedem őket. Így néz ez most ki:

Haladjunk akkor fentről lefelé: a Fish pies and French fries... című szakácskönyv egy bookdepositorys 15 perces akció eredménye, de csak mostanában kezdtem belenézegetni. Annyira beteg receptek vannak benne, istenem, tökéletesen nekem való! Még nem jöttem rá, hogy brit vagy amerikai a szerző, de mindkét nemzet konyhájából kapunk ízelítőt, némi internacionális kitekintéssel. Alaska bomba, szalonnás tojásos saláta, rarebit, és persze pite, pite, pite. Kár, hogy képek nélkül kell élveznem ezt a könyvet, néha annyira elképzelhetetlenek az ételek benne, hogy igazán jól esne egy kis vizuális rásegítés az agyamnak.

A sorrendben haladást most fogom megszakítani, mert béna volt a fotós, szóval a Csodaidőket és a Jiddis rendőröket meseanyutól kaptam kölcsön, óó, mert megint volt egy győri molytali, a Café Freiben ittuk a fincsi forrócsokit, kávét és limonádét a kolleginákkal, remélem, hogy ezek a szertartások most már gyakoribbak lesznek, mert igazán jól érzem magam ebben a díszes társaságban. A Jiddis rendőrök Alaszka miatt izgat különösen, a Csodaidőket meg azért kaptam, mert azt állítólag muszáj egyszer elolvasni, szóval kíváncsi vagyok!

Linn Ullmann Áldott gyermekét azért hoztam ki a könyvtárból, mert valami skandináv nem-krimi élményre vágytam, és ugyan a Stella zuhan borzasztó élmény volt, ezt a regényt sokan dicsérik. Kicsit félek tőle, épp most készített ki egy elég brutális könyv, az Elakadó lélegzet, egyelőre próbálom azt kipihenni.

A Drága Tess! hetek óta itt fekszik az ágyam mellett a körömlakkos dobozon, kölcsönkapás ez is, lassan illene elkezdenem, főleg, hogy állítólag letehetetlen. 

A három alsó könyvet tegnap hoztam el a könyvtárból, A gyilkosság illúziójának egyiptomi hangulatában már tegnap este kezdtem elmerülni, csak aztán az édesem kitalálta, hogy kockulhatnánk megint együtt, mint régen, és kipróbáltuk az egyik point&click játékot, amit még a nyáron vettünk nekem az 576-ban. Meg körmöt is kellett reszelni és lakkozni, szóval nem haladtam sokat. 

A Mielőtt megismertelek esetében harmadik voltam a könyvtáras várólistán, de a csaj tök jó fej volt, amikor adta oda a többi előjegyzésemet, eszébe jutott, hogy most kaptak még egy példányt belőle, és felajánlotta, hogy vigyem el, meg nyomatékosan megjegyezte, hogy neki mennyire nagyon tetszett ez a könyv. Nikkincs is nemrég írt arról, ahogyan olvassa, nekem az is elég kedvcsinálás volt.

És végül A vérgrófnő! Ha még nem olvastátok a trilógia első részét, A vérgrófot, akkor szerintem hajrá! Hangulatos krimi, amely az 1910-es években játszódik Budapesten, illusztris szereplők közreműködésével. 

Ugyan a képen nem szerepel, de folyamatban van az első kindle-s olvasásom is: A boszorkány Gregory Mcguire-től. Imádom a világot, amit felépített Óz birodalmán, remélem egyszer csak majd megjelenik a többi rész is magyarul. 

Úgy érzem, egy darabig megint el vagyok látva könyvvel, most még szabadság is járul hozzá november harmadikáig, kedden-szerdán utazgatunk, megnézzük Bécset, mert együtt még sosem voltunk ott, az édesemet persze azzal győztem meg, hogy majd ha elmegyünk a schönbrunni állatkertbe akkor láthat pandát. Meg koalát és pingvint, valamint reményeink szerint mókust is a környező parkos területen.