A könyv, amit a harmadik október óta halogatok...

... az a Halloween és halál Agatha Christie-től. Bár nem tartjuk az ünnepet, a hangulata nagyon tetszik, 6 éve Olaszországban voltam ezen a napon és óriási buli volt az egész városban. Imádtam, hogy mindenki beöltözve mászkált az utcákon, és egy hatalmas halloweeni partin is részt vettünk, ahol baltával keresztülszabott fejjel ugráltak mellettem az emberek a Hey Boy, Hey Girl-re a műfüstben. 

Azért évről évre igyekszem hangulatba hozni magam itthon is egy picit, ha mással nem, egy kis Addams Familyvel vagy valami olyan könyvvel, aminek illik a témája a Jeles Naphoz. 

A Halloween és halált tényleg évek óta tologatom, idén viszont jó előre kivettem a könyvtárból, és végül kicsit korábban, mint 31-e, kézbe is vettem. 

Általában nem dobok hátast az AC-krimik borítóitól, de ez szerintem annyira jól sikerült! Az alma nem véletlenül szerepel rajta, ugyanis a bűntény nem más, mint hogy a halloweeni gyerekzsúr egyik résztvevőjét belefojtja valaki egy vödör vízben álló almába. Az áldozat az este folyamán azzal kérkedik, hogy látott egyszer egy gyilkosságot, így feltételezhető, hogy ez volt az elkövető indítéka. 

A gyerekparti egyik felnőtt résztvevője - aki amúgy odavan az almáért, de innentől kezdve rá sem bír nézni, - régi barátját, a már meglehetősen idős Poirot-t keresi fel, hogy segítsen megoldani a rejtélyt. 

Monsieur Poirot tehát belibben a színre a helyes kis lakkcipőjében és tökéletesen kunkorodó bajuszával, kezdődik a szokásos spekulálás, a résztvevők kikérdezése, korábbi bűntények, gyilkosságok feltárása. Eleinte jelentéktelennek tűnik a környék rejtélyes halálesetek szempontjából, de azért kiderül egy s más, például előkerül egy hagyatéki ügy egy hamisított végrendelettel, egy késelés a régi kőfejtőben, és szép lassan megmutatják magukat az összefüggések.

Szokásos Agatha Christie, kései szüretelésből. Amúgy eredeti misszióját nem teljesítette be a könyv nálam, azaz nem kergetett halloweeni lázba, mivel csak a gyerekzsúr az, ahol képviselteti magát az ünnep bármilyen formában: néhány bevett játék, pár tök, és nagyjából ennyi. 

Nekem jobban passzol ehhez a késő őszi hangulathoz a Flavia de Luce-sorozat, amelynek továbbra is egyetlen részét olvastam csak eddig, de ezen idén ősszel változtatni fogok. 

Tartok tőle, hogy Kriszti nénitől nem nagyon tudok olyat olvasni, ami felülmúlná a Gyilkosság az Orient expresszent vagy a Tíz kicsi négert, de azért jól esik néha elutazni az ő Angliájába és nyomozni egy sort. Különben most tűnt fel, hogy mennyire rettentő életszerűtlenek a párbeszédek a regényeiben, és hogy nem kicsit mesterkélt a történetvezetés, de valószínű nem ő az a szerző, akit bárki is a jellegzetesen frenetikus stílusáért szeret.