Milyen csodálatos, hogy itt vagyunk mi egymásnak, könyves bloggerek, mert mindig találunk egymásnál olyan olvasnivalót, amivel gyarapíthatjuk az amúgy is végtelenbe nyúló várólistánkat! Úgy alakult, hogy mostanában két második világháborús könyv is a kezembe került, különben nagyon hálás téma ez, ezerféleképp meg lehet közelíteni (a Tolvajok tele örök kedvencem marad, azt hiszem), ez a két regény is, amiről most olvashattok, tökéletesen különböző.
Anglia
PuPilla az egyik hölgyemény, aki gyakran kísértésbe visz (épp a hétvégén vettem egy könyvet a hatására :D), elég volt annyit írnia a Levelek a bőröndből-ről, hogy hasonlít a Levelek Skye szigetéről-re, elültetve bennem ezáltal az érdeklődés csíráját.
Valóban elég sok a párhuzam a két regény között, de a hangulatuk mégis teljesen más, a Skye-nak nagyon jót tesz a kietlen skót sziget adta környezet, illetve a szereplők is közelebb kerültek hozzám, mint a bőröndösben. Nem is indult felhőtlenül a viszonyunk, eleve magam alatt voltam kissé, nem volt kedvem az olvasáshoz sem, és eleinte nem úgy tűnt, hogy majd ez a regény fog visszahozni az életbe.
A jól ismert két idősíkon futó műfajjal van dolgunk: a jelenben Robertához kerül egy bőrönd a nagymamától, az egyik könyvből pedig kihullik egy levél, ami egy halom kérdést felvet a lányban azzal kapcsolatban, hogy ki volt a nagyapja, milyen volt a viszonya a mamával, házasok voltak-e, meg hogy úgy egyáltalán mi történt. Eközben éli a kis unalmas, egyhangú életét, egy könyvesboltban dolgozik, és roppant búval b...élelt. És ott a múltbéi szál és a nagymama cseppet sem szívderítő sorsa.
Roberta azt az embertípust testesítette meg, akivel általában nem tudok mit kezdeni. Az élete egy csőd, viszonya van egy nős pasival, boldogtalan, de ítélkezni azt rohadtul tud, meg más életébe belepofázni. Annyira tipikus... Szerencsére mutat némi fejődést a könyv végéig, de jaj, az ilyen emberek, akik még mindemellett roppant módon tudják magukat sajnáltatni, könnyen az agyamra mennek.
Dorothea más. Erős, független nő, a vidéki Angliában él egy házban, amit a férje pár éve elhagyott és ahova azóta sem tért vissza. A motivációit nem értettem, sosem fogom megérteni, de erről nem írok többet, nem szeretnék spoilerezni. Nem is tudtam igazán sajnálni, a döntést ő maga hozta meg, a nők néha teljesen meg tudnak bolondulni.
Annak ellenére, hogy a szereplőkkel nem tudtam azonosulni, egész sokat adott nekem ez a történet. Különben sokszor eszembe jutott a Távoli órák, amit nemrég olvastam, szintén két szálon fut, szintén könyvesboltos csaj és második világháború. Amúgy csak én érzem elcsépeltnek a könyvmoly főhősnő-jelenséget? Jó, lehet, hogy ez azért van, mert hiába fontos eleme az életemnek az olvasás és a könyvek, a megszállottságtól nagyon messze vagyok; persze, imádok mindent, ami az olvasáshoz kötődik, de nem hiszem, hogy túl sok mindent rendelnék alá ennek a tevékenységnek. Viszont úgy érzem, mintha a szerzők szándékosan azért alkotnának ilyen hősöket, hogy "na majd a könyvmolyoknak biztos tetszeni fog, hogy a csajnál mindig van egy példány a Jane Eyre-ből" (Távoli órák, true story).
Ha már felmerült a Skye, el kell mondanom, hogy azt a történetet jobban megszerettem, viszont hálás vagyok a Levelek a bőröndben-nek illetve Louise Waltersnek, amiért kirángatott a nincskedvemolvasni-állapotból.
Berlin
Az Asszonyok városáról Nikkincsnél olvastam először (szerintem a világháborús könyvekre is miatta fanyalodtam rá ennyire), és észben tartottam arra az esetre, ha valami odavágós történetre vágynék. A The Diviners után mindenképpen olyan kellett, ami rendesen leköti a figyelmemet, és ez úgyis nálam volt a könyvtárból.
Ránézel a borítóra, és hiába a ború meg esőcseppek, azt gondolnád, hogy egy romantikus-háborús történetet kapsz, még csodálkozol is, hogy Németország meg romantika, az meg hogy jön össze... De ahogy elkezded olvasni, rád ragad a szereplőkben dolgozó feszültség, az állandósult komorság, és szeretnéd magad elhatárolni a megkeményedett lelküktől.
Sigrid férjével és anyósával él Berlinben, aztán a férjet behívják katonának, így ő eltűnik a színről. A két nő - finoman szólva - nem jön ki egymással, az idősebb, Schröder mama minden kezdete óta utálja és megveti Sigridet, innen meg nehéz nyerni. Sigrid apró örömöket keres az életben, mint például a mozi, itt ismerkedik meg Egonnal, aki a szeretője lesz, valamint itt botlik bele Erichába, a házukban szolgáló lányba is, aki nyilvánvalóan rejteget valamit, és hamarosan Sigridet is belekeveri az egészbe. Vagyis ő keveri bele saját magát, mert nem bírja leküzdeni a kíváncsiságát.
A kíváncsiságból aztán tenni akarás lesz, így lesz célja a nő életének - ebben szerintem az is benne van, hogy menekülni akar otthonról, ahol esténként a vastag cigarettafüstön keresztül bámulják és sértegetik egymást az anyóssal. Schröder mama nem egy sajnálni való, szegény öreg néni. Rosszindulatú, végtelenül megkeseredett boszorkány, aki mindent megtesz azért, hogy ne szeressék. Érdekes, hogy Sigrid rendkívül keményen viselkedik mindenkivel, állandóan ítélkezik, Erichát kérdőre vonja minden egyes tettéért, az anyósával mégsem képes igazán szembeszállni. Nem tud húzni egy vonalat és nem képes önmagát hozzáférhetetlenné, sebezhetetlenné tenni az idős nő számára.
Végre nem egy kiszámítható történet, sosem sejtettem előre, hogy merre kanyarodik a cselekmény a következő oldalakon. Semmi sem fekete és fehér, épp ezt hányja Sigrid Ericha szemére egy feszült pillanatban, mert a világ annyira kifordult magából, hogy nem lehet már megmondani, mi a helyes és mi nem (ennek ellenére Sigrid folyamatosan ezt teszi, de mindegy).
Nikkincs, neked mondom, hogy nekem is Wolfram volt a kedvencem. :)
Szóval nekem azért továbbra is a Tolvajok tele a nagy kedvenc a II. világháborús könyvek közül, de nektek melyik?
Anglia
PuPilla az egyik hölgyemény, aki gyakran kísértésbe visz (épp a hétvégén vettem egy könyvet a hatására :D), elég volt annyit írnia a Levelek a bőröndből-ről, hogy hasonlít a Levelek Skye szigetéről-re, elültetve bennem ezáltal az érdeklődés csíráját.
Valóban elég sok a párhuzam a két regény között, de a hangulatuk mégis teljesen más, a Skye-nak nagyon jót tesz a kietlen skót sziget adta környezet, illetve a szereplők is közelebb kerültek hozzám, mint a bőröndösben. Nem is indult felhőtlenül a viszonyunk, eleve magam alatt voltam kissé, nem volt kedvem az olvasáshoz sem, és eleinte nem úgy tűnt, hogy majd ez a regény fog visszahozni az életbe.
A jól ismert két idősíkon futó műfajjal van dolgunk: a jelenben Robertához kerül egy bőrönd a nagymamától, az egyik könyvből pedig kihullik egy levél, ami egy halom kérdést felvet a lányban azzal kapcsolatban, hogy ki volt a nagyapja, milyen volt a viszonya a mamával, házasok voltak-e, meg hogy úgy egyáltalán mi történt. Eközben éli a kis unalmas, egyhangú életét, egy könyvesboltban dolgozik, és roppant búval b...élelt. És ott a múltbéi szál és a nagymama cseppet sem szívderítő sorsa.
Roberta azt az embertípust testesítette meg, akivel általában nem tudok mit kezdeni. Az élete egy csőd, viszonya van egy nős pasival, boldogtalan, de ítélkezni azt rohadtul tud, meg más életébe belepofázni. Annyira tipikus... Szerencsére mutat némi fejődést a könyv végéig, de jaj, az ilyen emberek, akik még mindemellett roppant módon tudják magukat sajnáltatni, könnyen az agyamra mennek.
Dorothea más. Erős, független nő, a vidéki Angliában él egy házban, amit a férje pár éve elhagyott és ahova azóta sem tért vissza. A motivációit nem értettem, sosem fogom megérteni, de erről nem írok többet, nem szeretnék spoilerezni. Nem is tudtam igazán sajnálni, a döntést ő maga hozta meg, a nők néha teljesen meg tudnak bolondulni.
Annak ellenére, hogy a szereplőkkel nem tudtam azonosulni, egész sokat adott nekem ez a történet. Különben sokszor eszembe jutott a Távoli órák, amit nemrég olvastam, szintén két szálon fut, szintén könyvesboltos csaj és második világháború. Amúgy csak én érzem elcsépeltnek a könyvmoly főhősnő-jelenséget? Jó, lehet, hogy ez azért van, mert hiába fontos eleme az életemnek az olvasás és a könyvek, a megszállottságtól nagyon messze vagyok; persze, imádok mindent, ami az olvasáshoz kötődik, de nem hiszem, hogy túl sok mindent rendelnék alá ennek a tevékenységnek. Viszont úgy érzem, mintha a szerzők szándékosan azért alkotnának ilyen hősöket, hogy "na majd a könyvmolyoknak biztos tetszeni fog, hogy a csajnál mindig van egy példány a Jane Eyre-ből" (Távoli órák, true story).
Ha már felmerült a Skye, el kell mondanom, hogy azt a történetet jobban megszerettem, viszont hálás vagyok a Levelek a bőröndben-nek illetve Louise Waltersnek, amiért kirángatott a nincskedvemolvasni-állapotból.
Berlin
Az Asszonyok városáról Nikkincsnél olvastam először (szerintem a világháborús könyvekre is miatta fanyalodtam rá ennyire), és észben tartottam arra az esetre, ha valami odavágós történetre vágynék. A The Diviners után mindenképpen olyan kellett, ami rendesen leköti a figyelmemet, és ez úgyis nálam volt a könyvtárból.
Ránézel a borítóra, és hiába a ború meg esőcseppek, azt gondolnád, hogy egy romantikus-háborús történetet kapsz, még csodálkozol is, hogy Németország meg romantika, az meg hogy jön össze... De ahogy elkezded olvasni, rád ragad a szereplőkben dolgozó feszültség, az állandósult komorság, és szeretnéd magad elhatárolni a megkeményedett lelküktől.
Sigrid férjével és anyósával él Berlinben, aztán a férjet behívják katonának, így ő eltűnik a színről. A két nő - finoman szólva - nem jön ki egymással, az idősebb, Schröder mama minden kezdete óta utálja és megveti Sigridet, innen meg nehéz nyerni. Sigrid apró örömöket keres az életben, mint például a mozi, itt ismerkedik meg Egonnal, aki a szeretője lesz, valamint itt botlik bele Erichába, a házukban szolgáló lányba is, aki nyilvánvalóan rejteget valamit, és hamarosan Sigridet is belekeveri az egészbe. Vagyis ő keveri bele saját magát, mert nem bírja leküzdeni a kíváncsiságát.
A kíváncsiságból aztán tenni akarás lesz, így lesz célja a nő életének - ebben szerintem az is benne van, hogy menekülni akar otthonról, ahol esténként a vastag cigarettafüstön keresztül bámulják és sértegetik egymást az anyóssal. Schröder mama nem egy sajnálni való, szegény öreg néni. Rosszindulatú, végtelenül megkeseredett boszorkány, aki mindent megtesz azért, hogy ne szeressék. Érdekes, hogy Sigrid rendkívül keményen viselkedik mindenkivel, állandóan ítélkezik, Erichát kérdőre vonja minden egyes tettéért, az anyósával mégsem képes igazán szembeszállni. Nem tud húzni egy vonalat és nem képes önmagát hozzáférhetetlenné, sebezhetetlenné tenni az idős nő számára.
Végre nem egy kiszámítható történet, sosem sejtettem előre, hogy merre kanyarodik a cselekmény a következő oldalakon. Semmi sem fekete és fehér, épp ezt hányja Sigrid Ericha szemére egy feszült pillanatban, mert a világ annyira kifordult magából, hogy nem lehet már megmondani, mi a helyes és mi nem (ennek ellenére Sigrid folyamatosan ezt teszi, de mindegy).
Nikkincs, neked mondom, hogy nekem is Wolfram volt a kedvencem. :)
Szóval nekem azért továbbra is a Tolvajok tele a nagy kedvenc a II. világháborús könyvek közül, de nektek melyik?
Ó, dejó, írtál róla! :) Egyetértek, abban is, hogy a Skye jobb - nekem az kedvenc címkét is kapott rögvest -, és abban is, hogy a két főszereplő és idősík közül abszolút Dorotheáé a nyerő. Roberta elég fura nő, én sem annyira szeretem az ilyen sajnáltatást, és furán elba-- rmolt :D ( hehe) életet. Az meg telitalálat, hogy a nők néha meg vannak bolondulva! Mindenesetre érdekes kis sztori, nekem jólesett olvasni év elején. :)
VálaszTörlésA Tolajok telét tavaly kaptam karácsonyra, fú, el kéne már olvasni :)
Robertát néha tarkón vágtam volna, leginkább akkor, amikor a kolléganője felett ítélkezett (már nem tudom a nevét, a főnöke csaja volt).
TörlésA Tolvajok tele nekem óriási élmény volt, de nem akarom, hogy túl magas elvárásokkal indulj. :)
Az elvárások már magasak, és nem miattad, hanem ezúttal Miamona miatt :D
TörlésA Leveleket folytatni fogom valamikor, talán novemberben, mert most az október elég sűrű lesz. Nekem legutóbbi jó vh-s könyv élményem a Fedőneve Verity, Ford Madox Ford Az utolsó angol úriember sorozata, na meg a Krumplihéjpite Irodalmi Trs. :D Amúgy én is kezdek rákapni ezekre, szóval nézegetem majd bőszen ki mit ajánl itt!
VálaszTörlésVan ilyen :) Amúgy jó könyv, csak az elején meg kell szokni az embereket, nekem legalábbis ez volt a kihívás.
TörlésA Fedőneve Verityt valamikor sorra kerítem, ha már egyszer megvettem :) És a Krumplihéjas könyv is érdekel régóta:)
Nekem az Oroszlánkölykök, de az nagyon-nagyon! Aztán ott vannak a Remarque regények, a Most és mindörökké is érdekes tapasztalat volt, akárcsak a Madárdal, de mindkettő kicsit túl hosszúra lett elnyújtva. És akkor van még Roth-tól a Düh, vagy éppen Szabó Magdától a Katalin utca, na meg a kedvenc, A tűzpiros üveggömb, de ezek inkább elméleti síkon foglalkoznak a háborúval.
VálaszTörlésÉs lehet bántani, de én szerettem a Láthatatlan hidat is :D
A Tolvajok telét most elmegyek megvenni, már nagyon kíváncsi vagyok!
Te akkor azért hardcore-abb háborús könyv olvasó vagy, én csak a hátországos sztorikra kaptam rá, de a te kedvenceid inkább a konkrét háborút ábrázolják, ha jól sejtem, igaz? Ehhez még fejlődnöm kell, de ezeket a könyveket nagyon sok ismerősöm szereti. :)
TörlésRemélem, tetszik majd a Tolvajok tele, szerintem állati jól összerakott könyv.
Katacita, nagyon örülök, hogy ennyire bejött az Asszonyok városa és éljen akkor közös kedvencünk! :) Ugye, hogy az volt, illetve az is jó volt ebben a regényben, hogy nem tudtad kiszámítani mi történik és senkit nem tudtunk megítélni elsőre, mert jött valami új fordulat és teljesen más színben tűnt fel?
VálaszTörlésAkkor ajánlanék, bár ezekből már biztos olvastál. A Könyvtolvaj nekem nagyon kedvenc. Aztán szeretem - bár inkább a romantika felé hajaz, de sok mindent magába foglal - Therese Revaytól A párizs fehér fényeit és a folytatását (ne ijedj meg Párizstól!). A YA kategóriában az Árnyalatnyi remény nagyon szívszorító. Illetve magyar szerzőtől az Ingókövek, de mintha azt elkezdted volna és neked nem jött volna be...de lehet rosszul emlékszem. És persze a Verity, az is nagyon jól megírt.
Amit én még tervezek az Leon Uristól a Mila, Ray Rigbytól A domb és az Öltések közt az idő - valamikorra majd csak sorra tudom őket keríteni :)
Igen, én is örülök, bár nem féltem tőle, bízom az ízlésedben! :)
TörlésA Könyvtolvaj megvolt, és nekem is nagyon tetszett, a Verity meg mindenképp sorra kerül, illetve a Párizs fehér fényeit is régóta kergetem a könyvtárainkban, de valami gáz mindig van velük :D
Az Ingóköveket valahogy pont rosszkor kezdtem el, aztán azóta se lett hozzá kedvem, sajna. Az Öltések közt az idő engem is nagyon érdekel, de ott meg kb 8-an voltak előttem a könyvtárban az előjegyzéslistán, gondolom a sorozat miatt. Azt láttad? Nagyon dicsérik!
Nem, nem láttam még belőle a sorozatot, de tényleg sokan szeretik és biztos használt a könyvnek is :) Amúgy az a problémám a könyvvel, hogy jóóó vastag és mindehhez baromi apró betűs és sűrűn szedett, de aki olvasta azt mondja, hogy gyorsan lehet vele haladni. Egyszer majdcsak elolvassuk :)
VálaszTörlésMég nem láttam a könyvet élőben, de akkor ez olyan lesz, mint az Elfújta a szél :D
TörlésA tolvajok telét miattad olvastam el:) nagy kedvenc lett nálam is, és már instán mutattam A 44. gyermeket, mindenképpen iktasd be, mert szerintem kötelező:)
VálaszTörlésAz Asszonyok városa nekem is nagyon tetszett, és igen Wolfram nálam is betalált..először Sigridet valamiért nem szerettem, de hatalmasat változott a szememben a regény folyamán...
Akkor ezt a leveles regényt pedig most meglesem magamnak, mert nálam örök kedvenc a téma és mindig keresem az ezzel foglalkozó könyveket...
Az Ulpiusnál jelent meg még tavaly télen a Drágám tudatom veled...nekem az is nagyon tetszett, igaz, hogy I. világháborúval foglalkozott, de hát háború volt az is:) szóval ha valahol beleakadsz, szerintem az is megér egy kört, két estés kaland
Bea
Sziaaaa :)
TörlésÖrülök, hogy betalált nálad is a Tolvajok tele! Ha ennyire ajánlod a 44. gyermeket, mindenképpen sorra kerítem :)
Szerintem tetszeni fog a Levelek a bőröndből is, bár elég kis lájtos, ill. ha a Skye-t még nem olvastad, azt is nagyon ajánlom!
A Drágám, tudatom veled meg is van, csak még olvasatlan. Nem ragaszkodom amúgy a II. vh-hoz, pláne, hogy a törihez semmi érzékem nem volt soha, átfolyt az agyamon minden információ, úgyhogy sok mindent keverek is, hogy mikor volt.