2010-05-17

Kazuo Ishiguro: Ne engedj el...


  körbenéztem a többi könyves blogon, hogy ki mennyire lövi le a poént, hát olvastam ilyet is, olyat is, egyébként nem tudom, mire föl a nagy titkolózás például a fülszövegben is, mikor nagyjából a harmadik oldal után - feltéve, hogy ismered a donor szót - eléggé egyértelmű, legalább is sejthető, hogy kik is ezek az emberek. azért igyekszem rejtélyesen fogalmazni.
  a regény főhőse Kathy, aki 31 éves korában idézi fel nem mindennapi gyerekkorának eseményeit. tényleg olyan, mintha írás közben jutott volna eszébe mindenféle, mert elég csapongó a stílus, ám ez egyáltalán nem zavar minket. 

a lány egy dél-angliai bentlakásos iskolában nőtt fel, az ott élő felügyelők és gyerekek a családja. különleges nevelést kaptak, nagyon-nagyon vigyáznak az egészségükre, és hát közben az is kiderül, hogy a diákoknak nincsenek szüleik. 
a történet középpontjában három hailshami növendék barátsága (meg szerelme) áll meg persze a hatalmas rejtély, hogy kik is ők valójában, és mivégre jöttek a világra. fokozatosan derül fény egyre több titokra, ahogyan a jelen és a múlt összekeveredik egymással.

  furcsa egyébként ez a szenvtelen stílus, főleg ha azt nézzük, hogy azért elég súlyos bioetikai kérdést boncolgat az író. de talán éppen ezért annyira megrázó...?
annak ellenére, hogy nagyon tetszett a könyv, és elég komoly hatást gyakorolt a kis labilis lelkivilágomra, maradt bennem némi hiányérzet. 

  nem tudom, hogy a szerző direkt nem feszegeti ezeket a kényes kérdéseket, vagy csak szimplán nem ezekre akarta helyezni a hangsúlyt, de szerintem nem szabadott volna megkerülnie néhány dolgot. 
  az egyik, ami kicsit zavar, a tudományos háttér hiánya. spoiler nélkül nehéz erről írni, de arra gondolok, hogy az "adományozások" után mi tartotta életben ezeket az embereket? 
a másik pedig az, hogy a lelküket mi tartotta életben? miért akartakéletben maradni? ha tudták, hogy milyen sors vár rájuk, és miért vannak ők a földön, akkor miért nem próbáltak menekülni előle? egyetlen lehetőségként a "halasztás" merült fel bennük, de az nem, hogy - bármilyen módon - elszökjenek a végzetük elől. hiszen azt sikerült bebizonyítani, hogy lelkük az nekik is van.


ez a borító meg olyan gyönyörű.