Nem bírom, mikor valaki az irrális fóbiáival fáraszt. Olyan állatoktól és helyzetektől rettegnek, amelyek előfordulási valószínűsége elég csekély, persze az, hogy én meg a lepkétől félek, az közröhej tárgya. Mégis van nekem is irreális parám. (A lepke szerintem nem az, akárki akármit mond, kaptam már ezért eleget.) A zombik. Miért félnék a zombitól, amikor nincsenek? Nem tudom. Amióta láttam A holtak hajnalát, rohadtul parázok mindentől, aminek köze van az élőhalottakhoz, utálom ha a pasik zombis hörgő hangot adnak ki, de ez esetben képes vagyok a legdrasztikusabb terápiának alávetni magam: minél többször kell találkoznom velük!
Legutóbb a The Walking Dead című sorozat volt műsoron, sokszor képtelen voltam odanézni. Aztán ráakadtam erre a könyvre, nem, nem tudtam, hogy lesz belőle film Brad Pitt-tel, most ébredtem csak rá, ahogyan képeket keresgéltem.
Nagyon nem ezt vártam, és nagyon örülök, hogy nem azt kaptam, amit vártam. Szokásos világvége-hangulatú történetre számítottam, amelyben egy maréknyi ember próbál túlélni és aztán ott közöttük is történik mindenféle, de hű, hogy ez mennyire sokkal jobb volt így! Interjúkötetről van szó ugyanis, amelyben nincs semmi hatásvadászat, csak puszta tények az emberek szemszögéből - a világ minden tájáról, a háború utáni időkből.
A fertőzés Kínában kezdődik (de jó, hogy nem Amerika!), először persze senki nem tudja, miről van szó, utólag meg mindenki okos. Figyelemmel kísérhetjük a járvány elterjedését, az emberek pánikolását, ahogy észak felé igyekeznek, majd a háborút is, és az újjáépítési, újjászervezési eseményeket. Az interjúalanyok között van izraeli, kínai, indiai, amerikai, dél-afrikai, ausztrál, orosz, kubai, dél-koreai, és katona, orvos, pilóta, űrhajós, filmes, káplán, tengeralattjáró tisztje, alelnök és átlagember. A vegyes mintának köszönhetően kiderül, melyik nemzet hogyan reagált a járványra, milyen eltérést okoztak a kulturális különbségek, és a más-más politikai és gazdasági berendezkedés, az eltérő vallások, a haderő különböző szintjei. Pont emiatt volt annyira reális az egész, mintha tényleg megtörtént volna, vagy mintha bármikor bekövetkezhetne. Észak-Korea például eltűnik, az emberek sehol, Dél meg spekulál, hogy mi lehet. Kuba óriási előnyre tesz szert a háború által. A párizsiak a város alatti alagútrendszerben bújnak meg. Mások várakat védenek. Indiában a Gangeszhez vonulnak "megtisztulni". Japánt evakuálják. Nem semmi meló lehetett Brooksnak összehozni ezt így, hogy egy teljesen fiktív történetből létrehozzon valami, ami ha jobban megnézzük, sokkal inkább non-fiction elemeket tartalmaz.
Meg olyan részleteket, hogy leesik az állam. (Oké, oké, fikció, értem, de olvasás közben én ezt komolyan elhittem.) Amikor jöttek a kvizlingek, akik gyakorlatilag a zombikat utánozó bekattant emberek, meg a többi pszichológiai háttérinfó akár a katonákról, akár a civilekről, akkor azért ledöbbentem. És nagyon nem bántam, hogy nem valami kívül-belül szupererős izomagyú gyökér főhősünk volt, aki mindent túlél és megcsinál, és semmit sem változik, csak néha közhelyeket puffogtat.
A csúcs megint az ember, naná. Ahogy egymást pusztítják még ebben a káoszban is, a hülyeség díszpéldányai vagyunk, az biztos. "Kedvenceim" a vallási fanatikusok, akik szerint szűz lánnyal kell közösülni, és akkor az majd elhozza a megváltást, meg akik a saját gyerekeiket irtották "kegyelemből". Milyen nagylelkű! Pozitívum is akad bőven azért, nem kell félni, de az emberi birka jellem az mindig az élesebb helyzetben mutatkozik meg leginkább.
A kedvenc interjúalanyom egy pilótanő, akinek tönkremegy a gépe, és ejtőernyőstül bezuhan a lousiana-i mocsárvidékre a zombik közé. A rádióján fog egy jelet, és egy másik nővel kezd el beszélgetni, aki folyamatosan instrukciókat ad neki a túléléshez, és gyanúsan sokat tud a pilótakiképzésről.
Minden interjúból meg lehetne írni egy egész könyvet, mindegyik szereplő annyira érdekes és többnyire fontos szerepet töltöttek be a háborúban, vagy legalábbis izgalmas információkat tartogatnak a számunkra.
Ami nekem minden zombis történetből hiányzik, az a felépítésük, működésük pontos bemutatása. Azért már kezd összeállni a kép, de például egy darabig nem tudtam, hogy mondjuk ha nem jutnak húshoz és éheznek, akkor hogy élik túl, és ha túlélik, akkor minek annyit harapdálni? Ezt most sem értem még. Meg hogy az állatokkal mi van. Nekik is van agyuk, ők miért nem változnak át? Ja és nyilván ahány zombitörténet, annyi féle verzió, ezt már a vámpíros könyvekből-filmekből is ismerjük. A Walking Dead-ben mindenki fertőzött, a Holtak hajnalában rohangálós zombik voltak, itt meg csak úgy zombik.
Tényleg most tudtam csak meg, hogy jövőre lesz ebből film is, kíváncsi vagyok, hogyan oldják meg. Főleg azt, hogy a riporter az elején hangsúlyozza, hogy ő nem akar szerepelni ebben a történetben, inkább csak egy keretet adna az egésznek, a vásznon ez nem hiszem, hogy túlságosan megvalósítható. Remélem csak annyira lesz hollywoodi az egész, mint amennyire a könyv is amerikai.
Rég éreztem már olyat, hogy nem akarom, hogy fogyjanak az oldalak. Szívesen olvastam volna még egy-két történetet a zombi-apokalipszisről, mellesleg kedvet kaptam a háborús könyvekhez. Csak nem tudom, melyikkel kezdjem...
Sose gondoltam volna, hogy egy zombis könyv bekerülhet a kedvenceim közé, hát pedig sikerült neki!