Január

Amilyen nyugisan indult a hónap, annyira örülök most annak, hogy vége van és egy kicsit leléphetek, mert itt az utolsó egy-két hét eléggé lemerített. Annyira itthonülős-dolgozós volt ez az időszak, hogy egy normális kép nem készült egész januárban, csak a könyveimet fotózgattam. Térjünk is rá erre, mert most végre van miről beszámolnom!

OK, megadom magam a lelkesedésnek

Továbbra is tartom magam, és nem veszek könyvet. Ez azért van, mert nem is kívánom a könyvvásárlást, látom az itthoni roskadozó polcokat meg a kevés szabadidőmet, és tudom, hogy hülyeség. De lesz itt molykarácsony, és mostanában amúgy is egész ügyesen fogyasztom az otthoni könyveket (azt sem tudom, mikor jártam utoljára könyvtárban), úgyhogy megengedek magamnak annyit, hogy körbetekintsek a friss megjelenések között.

Szeptemberi könyves

Szeptemberben folytatódott a nyár, az életemben pedig folytatódott a pörgés, tele voltam programokkal, szívszaggatóan tökéletes nyári estékkel, délutánokkal, de inkább estékkel. Azt hittem, hogy sokkal többet fogok majd olvasni ebben a hónapban, de ez most is teljesen a háttérbe szorult, fel kell fognom, hogy jó idő=nemolvasás. És kevés idő is egyenlő nemolvasás.

Közelgő izgalmas megjelenések

Végre összegyűlt annyi várható és friss megjelenés, hogy érdemes legyen bejegyzést kanyarítanom a tiszteletükre, persze ez nem jelenti azt, hogy be is fogom szerezni az összeset, tudjátok jól, hogy nem vagyok olyan. 

Nic Pizzolatto: Galveston (GABO)

Tegnap bukkantam rá valahol egészen véletlenül, és lelkesedésem oka nem más, mint a szerző kiléte, az ő nevéhez fűződik a True Detective sorozat, amire korábban titeket is próbáltalak rábeszélni. A helyszín Texas és Louisiana, és ez a tény sokkal jobban felcsigáz, mint a várható cselekmény, ami egy végrehajtó és egy prosti menekülésére épül. Ha sikerül Pizzolatónak olyan hangulatot varázsolnia a 284 oldalra, mint ami a True Detective-ben annyira megfogott, nyert ügyünk van.

Anna Gavalda: Édes életünk (Európa)

A Gavalda-rajongók végre kapnak egy friss-ropogós regényt, én pedig egy olyat, aminek a fülszövege valamennyire beindítja a nyálelválasztásomat. Csak az Együtt lehetnénket olvastam az írónőtől, a többi könyve valahogy nem hozott annyira lázba, hogy elolvassam őket, túl szenvedősnek tűntek. Ha nem volt még meg az Együtt lehetnénk valakinek, javaslom, hogy sürgősen pótolja az elmaradást, én annak ellenére is imádtam, hogy Párizs sosem vonzott, a francia kultúra pedig egyenesen taszít.

David Levithan: Nap nap után (Maxim)
Az aktívan tumblrözőknek bizonyára jó párszor szembejött már a szerző a dashboardon, én is így figyeltem fel rá. Olyankor mindig hisztizek egy sort, hogy bezzeg magyarul még nem bírták kiadni ezeket a könyveket, aztán amikor végre megjelenik, rájövök, hogy annyira nem is érdekel talán. Erre most azért egészen kíváncsi vagyok, remélem, hogy ez a minden-nap-más-testében-ébredős jelenség nem fog túl sok technikai kérdést felvetni bennem, nálam az ilyen problémákon szokott elhasalni a lelkesedés.

Erik Axl Sund: Bomlás (Libri)
Teljesen kedvet kaptam a krimiolvasáshoz, főleg a skandinávokhoz. Ugyan tegnap fejeztem be A tetovált lányt angolul, és tisztában vagyok vele, hogy semmi nem érhet a nyomába, még mindig nem lett elegem a csípős hidegből és a sötétségből. A Bomlás egy új thrillersorozat első része, amelyben a nyomozás során egy pszichoterapeuta is közreműködik. A borító hátborzongató, remélem, a történet is az lesz. Ha értesüléseim nem tévednek, a második rész is megjelenik még 2014-ben.

Austin Kleon: Mutasd meg magad! (HVG könyvek)
A Lopj úgy, mint egy művész! nálam nagy sikert aratott, gondolatébresztő és kreativitás-serkentő rövid könyvecske, amiről azóta sem sikerült bejegyzést összehoznom, pedig megérdemelné. A Mutasd meg magad! a következő lépcsőfok, ami a szellemi termékünk népszerűsítésének folyamatára épül. Kérdezhetnétek, hogy mi a szellemi termékem, és mit akarok annyira népszerűsíteni, igazából semmit, de bízom abban, hogy a szerző megint előáll pár okosságal, amit elraktározhatok a buksimban.

Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai (Kossuth)
Tavasszal olvastam a Füst és csont leányát, a sorozat első részét, ami nagyon jól esett egy olyan időszakban, amikor minden második könyvet félbehagytam. Hangulatos urban fantasy Prágával és a kék hajú lánnyal, Karouval. Van egy olyan érzésem, hogy ez is olyan sorozat/trilógia lesz, amiből az első rész lesz a kedvencem, de ezt már megszokhattam, ritkán írja felül az élet ezt a tendenciát. Kíváncsi vagyok, hogy a Vér és csillagfény napjaiban visszatérünk-e Prágába, sokat dobott a helyszín Karou történetén.

Egyelőre őket szedtem össze, az idei év utolsó nagy dobását, a Selyemhernyót nem vettem még bele a listába, mert csak decemberben érkezik, addig ki kell bírnunk Cormoran nélkül. Van miből válogatni addig is, magamnak elsősorban a saját példányok pusztítását tűztem ki célul, úgyhogy inkább nem írom le, hány előjegyzésem van a könyvtárban.