Felhalmoztam

Hullámhegy tetején száguldok megint - már ami a bookwormitásomat illeti - ilyenkor pedig nem elég, ha a beérkezett előjegyzéseket hozom el a könyvtárakból (többes szám, igen), körül is kell néznem. Ez egyrészt azt eredményezi, hogy alig tudom beletuszkolni a táskámba a könyveket, másrészt pedig lásd alább a tornyot.

A Sült zöld paradicsommal már végeztem, egy igazán szeretetre méltó társaságot ismertem meg benne. Folyamatban van az Új nap virrad, de az a helyzet, hogy egyáltalán nem köt le. Olyan, mintha Moning elvesztette volna a kontrollt a karakterei fölött, az eredmény pedig érdekes. Akár jó is lehetne, de most épp nem tetszik ez nekem. A Jane Eyre eset viszont annál inkább! Szeretem, ha valami besorolhatatlan, legyen az könyv, film, akármi. A Jane Eyre eset pedig szerintem pont ez a kategória (és ezzel ellent is mondtam magamnak). A kupac tetején az ott egy Szamóca-lányok! Kiskorom nagy kedvence, bár semmire nem emlékszem belőle. Így a nyár elején rákívántam erre a csíkosra, bele is kezdtem már, alig várom, hogy végre ott lehessek a szigligeti Szamóca üdülőben. Most tényleg bizakodom, hogy felnőtt fejjel is tetszeni fog egy csíkos könyv, egyelőre nincs benne semmi idegesítő, bár nem hinném, hogy megúszom a Tanító Célzat felfedezése nélkül.
A halom alsó 5 darabjáról egyelőre nem tudok nyilatkozni, illetve hát a Klasszikus olasz konyhát végiglapoztam, de nem tűnik igazán autentikusnak (pedig a szerző olasz, legalábbis nagyon olyan neve van). Már az furcsa, hogy az ételeknél nem szerepel az elnevezésük olaszul. Az én személyes szűrőm viszont igazából a carbonara, és ezen nem ment át. Az még hagyján, hogy tejszínnel készítené, de hogy fokhagyma helyett hagymát tesz bele, azt nem tudom megbocsátani.
A kérdés a szokásos: hogy mikor fogok végezni ezzel a toronnyal? Remélem nem nagyon jegyezgetik elő őket (jó, a Moningot biztos, de azon igyekszem hamar átverekedni magam).
Közben rendeltem könyveket a bookdepositoryról, nagyon örülök magamnak. Meg az Európa akcióban beújítottam egy Gépnarancsot, de csak azért, mert 570 Ft volt, és nem a csúnya borítós.

Arról csak röviden emlékeznék meg, hogy az itthoni olvasatlanok mennyire áhítoznak arra, hogy olvassam őket, a tiszteletükre emeltem egy polcot a molyon. A Napos oldallal kezdeném.

Remek ötlet volt

előjegyeztetni hat könyvet (és ez csak az egyik könyvtár, a másikban is ott van három a listán), ráadásul mindegyiknél első vagyok a sorban, sőt a Királyné lettem már az enyém is lehet. Hétvégétől szerintem egyáltalán semmi időm nem lesz olvasni, könyvtárba menni meg végképp nem, ugyanis az édesem arra próbál rábeszélni, hogy a felújítási munkálatokat végezzük a munka mellett, vagyis után, szóval purcanjunk ki, és amikor aztán szépen lakható lesz a kis otthonunk, akkor vegyünk ki 2-3 napot és élvezzük a csodát.
(Lehet hülyeség volt belekezdeni A körbe, valószínű azt se mostanában fejezem be.)
A könyvtár jóvoltából pedig ők lesznek a következő zsákmányaim:

Scott Mariani: Mozart rejtélyes halála
Dan Simmons: Hyperion (főleg ha a kedves kölcsönző végre visszaszolgáltatja a könyvtárnak)
Nyáry Krisztián: Így szerettek ők (elsősorban anyunak, ha lesz időm, én is elolvasom, itt úgyis csak ötödik vagyok)

Juliet Grey: Királyné lettem
J. K. Rowling: Átmeneti üresedés
David Mitchell: Felhőatlasz
Marie Lu: Legenda
Hidasi Judit: Kilenc
Slavenka Drakulic: Frida, avagy a fájdalomról

Mindemellett a barátnőm beígérte nekem az Egy képzeletbeli barát naplóját meg legnagyobb örömömre megvette Murakami futós könyvét, ez utóbbira nagyon vágyom már, (szombat este szusievés közben kimondottam megkívántam Murakami műveit), remélem, hogy motiválni fog abban, hogy nekiálljak futni (futópálya mellé költözünk egyébként), mert amúgy a világon a legidiótább önként vállalt tevékenységének tartom a testedzés ezen formáját. Tavaly nyáron egyszer elmentem a közeli futópályára, hányinger gyötört és egyéb kínok, úgyhogy hazafelé biciklizés közben megállapítottam, hogy ennyire nem vagyok zsíros. Valamit pedig kezdeni kell magammal, ha azt szeretném, hogy egyes ruhadarabok idén tavasszal is feljöjjenek rám.

Szóval ott tartottam, hogy nem tudom, hogyan fogok időt szakítani az olvasásra az elkövetkezendő hetekben, mert festeni kell rengeteget és szekrényt meg polcot meg ágyat szerelni (bár gyanítom ezt pont nem én fogom csinálni). Közben igyekszem türelmet erőltetni magamra, de azért bízom benne, hogy húsvét után pár nappal már valamelyik szuperkényelmes fotelban ücsörgök könyvvel a kezemben.

update: elkezdtem a Mozart rejtélyes halálát. Kb a 18. oldalon döntöttem úgy, hogy kizárt, hogy ezt én elolvassam, nagyon silány.

Mai könyvtáras zsákmány

Ha nem lett volna muszáj elmennem a dokihoz, ki nem mozdulok otthonról, ugyanis nem vagyok annyira olyan állapotban, de mivel szerencsés módon roppant közel esik egymáshoz az orvosi rendelő és a könyvtár, gyorsan bedobtam egy-két lejárt cuccot, meg futottam egy gyors kört a gyerekkönyvtárban. A Guvat és Gazella az felnőtt, a Savanyú uborkára és a Heidire készülök egy ideje, a Várkastély a Kárpátokban is piszkálta már a fantáziámat, a Mandragóra utca 7. meg ott volt az új könyvek polcán, úgyhogy jött velem ő is. Mellesleg influenzám van a dokibácsi szerint, úgyhogy mikor hullafáradtan hazaértem a kis körutamról, gyorsan ledöntöttem fél liter limonádét. Holnap még kényszerpihenő itthon, aztán back to life, bár kezdek félni, mert ma még nem sok értelmes tettet hajtottam végre (kezdve ott, hogy nem találtam meg az orvosi rendelőt, plusz a work-from-home próbálkozásom során is kiderült, hogy a bacilusok nem tesznek jót a koncentrálóképességnek), szóval inkább ma már nem csinálok semmi hasznosat, mert úgysem sül ki belőle semmi jó.

I don't always buy books, but when I do...

   Szóval én azért nem vásárolok könyvet, mert már nem tudom hova tenni. Pedig szép nagy házunk van, de a közeljövőben majd lehet, hogy mozgósítanom is kell a könyvtáramat, és ahova viszem, ott biztos, hogy nem lesz hely ennyinek, illetve szükség lesz majd egy böszme nagy polcra, vagy kettőre. Egyébként ez a kisebb problémám. Sajnos van egy olyan berögződés az agyamban, hogy a könyvek, amik itthon kuksolnak a polcon, azok a vésztartalékaim. Imádom a könyvtárakat, és folyamatosan igénybe veszem őket elég intenzíven, úgyhogy örülök, ha az ott szerzett zsákmánnyal végzek időben, nem hogy még az itthoniakkal is foglalkozzam... Tudom, nem valami reális, hogy leég a város összes könyvtára, vagy hogy beüt az apokalipszis, és egyszer csak nem lesz itthon olvasatlan könyv, de ez nálam hasonló érzés, mint hogy nem hordom a kedvenc ruháimat túl gyakran, mert a megfelelő pillanatra tartogatom őket, ami persze nem nagyon szokott elérkezni.

   Annyi az aktualitása ennek a posztnak, hogy az Alexandra galád módon leárazott kismillió könyvet, és annyira felbosszant, hogy ez nem tud kellőképpen felvillanyozni! Tegnap betértem az egyik üzletükbe, és nyilván találtam soksok finomságot, de úgy kellett rábeszélnem magam arra, hogy legalább egyet megvegyek. (Lehet irigykedni.) Én nem a pénzt sajnálom ezekre, amilyen olcsón hozzá lehet jutni egy-egy darabhoz, hülye is lennék sajnálni... Nem tudom, mit sajnálok, a helyet, azt, hogy ott fog porosodni a többi szerencsétlennel együtt a polcomon, vagy a papírt... (tudom, ez olyan, mint hogy hiába vagyok vegetariánus - nem vagyok - attól még meghal az az állat), szóval ez a birtoklási vágy rajtam cseppet sem uralkodott el, inkább egyre inkább kiveszik belőlem. 

A könyv, amire rábeszéltem magam Sherman Alexie-től a Junior, egy indián naplója, de ezt is miért vettem meg? Mert vannak benne rajzok. Mint egy óvodás, olyan vagyok, sebaj. 

Viszont! A bookdepository-ról megrendeltem végre azt a könyvet, ami után olyan régóta vágyakozom, és biztosan nem fog szembejönni a városi könyvtárban, ez pedig a 14,000 things to be happy about. Húú de boldog leszek, amikor becsönget vele a futár, hú de nagyon.