Próbálkozom még időnként pöttyössel és csíkossal meg egyéb gyerekkönyvekkel is, de azért nekem ez már fárasztó. Emlékszem például, hogy kiskoromban volt egy rövidített, illusztrált Aliz csodaországban-könyvem (volt egy ugyanolyan Gulliveres is), és imádtam, most meg két fejezet után félredobtam az eredeti verziót. Az ifjúsági könyvekkel (vagy YA, ha már egyszer látens hipszter vagyok) nincs bajom, sokat szeretek közülük, de azt hiszem, a mesék nekem már kicsit szájbarágósak, nagylány vagyok én már hozzájuk.
Azért felsorolom a gyerekkori nagy kedvenceimet, amiket - ha lenne, de nem lesz - a gyerekemnek is szívesen ajánlanék.
"...a szemem hétköznapian kék, a hajam hétköznapian világosszőke, az orrom hétköznapian fitos."
Szinte semmire nem emlékszem ebből a könyvből, csak egy írógép rémlik, és az, hogy ezután én is írógépelni akartam. Arra viszont emlékszem, hogy annyira szerettem, hogy többször is elolvastam. Lehet egyébként, hogy a svéd leányzó történetét még a huszonöt éves fejem is befogadná.
Leena Krohn: Emberruhában
Lehet, hogy kiskoromban (is) borító alapján válogattam az olvasmányaimat, ez szerintem gyönyörű. Ma már nem tudom, hogy ez egy mese, vagy inkább szürreális felnőtt irodalom (igaz, szerintem sok az ilyen szempontból besorolhatatlan könyv). Egy fiú és egy emberruhába öltözött pelikán kapcsolatának története, amire szintén nem emlékszem kellőképpen, csak arra a keserédes hangulatra, amit a regény maga után hagyott.
Erich Kastner: A két Lotti
Egyértelmű, hogy A két Lottinak itt a helye a listámban. Annyira imádom ezt a történetet, hogy még az amerikai Lindsay Lohan-es változatot is szívesen megnézném újra, még akkor is, ha duplán még irritálóbb az a nő. Annak idején még olvasónaplót is lehetett belőle kapni, úgyhogy összeköthettem a kellemeset a hasznossal.
Ez az a könyv, amit száz százalék, hogy a kislányom kezébe adnék, meg minden más kislányéba.
Kertész Erzsébet: Szamóca-lányok
A pöttyös könyvek nagy része anyukám ajánlásával jutott el hozzám, nyilván neki is megvoltak a maga kedvencei, amikor ő volt kicsi. Konkrét eseményekre ebből a történetből sem emlékszem, de azt tudom, hogy a négy nyolcadikas lány barátsága nagy hatással volt rám. Majdnem elolvastam kétszer, emlékszem ekkor mondta apukám, hogy túl sok könyv van ahhoz a világon, hogy lenne idő arra, hogy bármelyiket is újraolvassuk. Igaza van.
Bálint Ágnes: Szeleburdi család
Rettentő vicces könyv él az emlékezetemben, persze lehet, hogy most már nem röhögnék hangosan olvasás közben, de néha elfog a nosztalgia az ilyen könyvek iránt. Na jó, most elolvastam néhány idézetet a molyon, és rájöttem, hogy még mindig rohadt vicces:D"Azt szeretem a szüleimben, hogy nem kényesek. Más biztosan nem menne végig az utcán Barikával. De ők tudják, hogy Barika a gyerekük kedvenc játéka, és nem törődnek vele, ha mások azt hiszik, hogy Picurkának nincsenek rendes, pénzért vett játékai. "
Sohonyai Edit: Szerelemlék
Nem tudom, miért pöttyös könyv, még szexelnek is benne:) Ezt már valamivel később olvastam, mint az előzőket, és szerintem nagyon sokszor. Zsófi története valamiért teljesen elvarázsolt, és a Szerelemlék jobban tetszett a Macskakörömnél, amit később olvastam, de ennek a sztorinak az előzménye. Amúgy most jövök rá, hogy ez amolyan korai Szent Johanna Gimi. :) És még macskák is vannak benne!
Richard Scarry: Tesz-vesz a világ
Tesz-vesz város minden mennyiségben!!! Imádom! Ez a legjobb, mert olyan nemzetközi, rémlik egy kígyó, aki a riói karneválra igyekezett és banánt evett, azóta a karnevál szóról mindig a banánra asszociálok. A többit is imádom, próbálok rájönni, hogy melyik részek voltak meg nekem, illetve nemrég tartottam egy felfedező hadjáratot a padláson, hátha megtalálom a gyerekkönyveimet, de nem jártam sikerrel, az maga a Bermuda-háromszög. Sajtkukac ahányszor eszembe jut, nevetnem kell.
C. D. Payne: Lázongó ifjúság
Tudom, ez a trilógia már inkább az ifjúsági kategória, valamivel később is olvastam, és valószínűleg most is tetszene. (Csak az egyik részt kölcsönadtam valakinek, aki kölcsönadta valakinek, így az már tuti nem lesz meg. Nem szabad kölcsönadni könyvet, SENKINEK.)
Az amerikai Adrian Mole szerintem még jobb, mint a brit változat, vicces, szórakoztató, pörgős.
És sosem felejtem el, hogy mit takar a VM rövidítés. (Viharos Merevedés.)