Unboxing #3 - koreai termékek az ebayről

Továbbra is lelkes rajongója vagyok az ebaynek, jelenleg is várok néhány pár dolláros rendelést, mint például egy Tangle Teezer fésű utánzatot vagy egy pandás meleg papucsot. Ideje lenne már, hogy megjöjjön, mert rohadt hideg a padló a földszinten! A watchlistem is rogyásig van ilyen-olyan cuccokkal, de igyekszem mértéket tartani, egész nagy sikerrel. 

Koreai kencéket mindig az ebayről rendelek, teljesen megbízható a szolgáltatás, és általában gyorsabban ideérnek, mint a kínai mütyürkék, amelyekre akár több mint egy hónapot is várni kell (nem nyafogásképp mondom). Kedvenc előtesztelőm az Oh My Brush blog szerzője, Viki, mindig nála kapok kedvet ezekhez a termékekhez, úgyhogy időnként már félve nyitom meg a posztjait; többek között az ő felelőssége, hogy úgy néz ki a watchlistem, ahogy. 

Az elmúlt 1-2 hónapban ez a három dolog jött össze, az egyiket imádom, a másikat kedvelem, a harmadikat viszont egyáltalán nem tudom használni. 

Nature Republic BB krém #1 bright skin tone (35 ml)

A legvilágosabb szín tényleg nagyon világos, de aránylag egybeolvad a bőr színével. BB krém létére elég jól fed, mégsem nehéz. A száraz részeket nekem eléggé kiemeli, főleg, amikor nekiáll kopni nap közben, szóval ezen tulajdonsága miatt nem vagyok érte oda meg vissza, de abszolút használható a krém, újravenni viszont nem fogom, ha egyszer elfogy. A beautynetkorea nevű eladótól vettem, de most nála nem találtam, úgyhogy ha valakinek ingerenciája támad megrendelni ezt, akkor válogasson kedvére!

Tonymoly Crystal Light highlighter (pink beam)

Életem első highlightere, nyáron kedvet kaptam ahhoz, hogy eggyel több fajta festéket kenjek a fejemre, meg olyankor jól néz ki egy kis extra fény az arccsont fölött. Mindenképpen krémes/folyós textúrát kívántam, ezt a konkrét terméket meg sokan szeretik, úgyhogy tűkön ülve vártam, hogy kipróbálhassam. A problémám az vele, hogy nem fényt ad a bőrnek, hanem csillogást, még akkor is, ha a csillámok benne igen aprók, nem tehetek róla, nekem ez sok. Fogalmam sincs, mi lenne számomra a megfelelő highlighter (ez legyen a legnagyobb bajom), mert gyanítom ennél vannak diszkógömbösebb hatásúak is. A drogériákban nézegettem már, de mindet túl csillámosnak találtam. 

Ezt 2x használtam (két életre elég a mennyiség), fel is tettem a Krémmániára az eladó termékek közé, ha valaki megvenné, szóljon. Szintén a beautynetkoreától vásároltam. 

Etude House proof 10 eye primer

Óó, te szent csoda! Én azt hittem a kis nyamvadék Essence szemhéjalapozómmal, hogy van egy szemhéjalapozóm. Egy nagy izét. Hülye szemhéjam van, elég fedett is, meg maszálódik rajta minden, a nap közepére már gyönyörűen összegyűrődik a ráncocskákban a festék. Az Essence cuccal ezt egy pindurkát mérsékelni tudtam, meg az arra volt jó, hogy valamibe beletapadjon a por. De ez az Etude House, lányok!! Ez egy ragasztó. Este úgy kell levakarni a szememről a festéket, annyira ott marad, meg sem mozdul egész nap, ez olyan, mintha mese lenne habbal, de ezek a puszta tények. Örök kedvencem lesz ez a termék, egyedül az applikátor béna kicsit, de ujjal elkenem, aztán kész (eleinte ecsettel kentem szét, azóta sem sikerült maximálisan kimosnom belőle a maradványokat). Ezt egy másik eladótól vettem, ő is teljesen megbízható. 

Amit még imádok, hogy mindig küldenek egy rakat mintát. Igaz, ezek többnyire egy fiókban vagy a táskám mélyén kallódnak hosszú hónapokig, de azért kedves gesztus, és mostanában igyekszem nem megfeledkezni róluk.

Travel wishlist #3 - Top 5 Európa

Először azt gondoltam, egy giga-mega listát hozok nektek az összes vágyott helyről Európán belül, de inkább lassan adagolom őket. A mostani top öt fél év múlva lehet, hogy teljesen másképp néz majd ki (főleg, hogy remélem, addigra az egyiket már kipipálhatom ezek közül), meg mivel imádok utazást álmodozni, tuti lesz még hasonló jellegű bejegyzés. 

Nagy vonalakban 16 évre előre elterveztem az utazásainkat. És ez csak Európa. Elhatároztam, hogy azt az összeget, amit más a gyerekére költ, én utazásra fogom, le is nyugodtam kicsit, amióta végleg eldöntöttem, hogy mit nem akarok a jövőben véghezvinni, de ez más téma.

Szerencsésnek érzem magam, mert kicsi koromtól kezdve aránylag sokfelé megfordultam, és ez nem jelenti azt, hogy azokra a helyekre már nem mennék vissza, de itt csak általam érintetlen területeket sorolok fel.

1. Amszterdam és a holland tengerpart

Egyszer eltöltöttünk egy napot Hollandiában, a tengernél is jártunk, ott bújt a nagy homokdűnék mögött. Fogalmam sincs, hogy mindez hol volt, valahol Belgiumhoz közel, az biztos, később átmentünk egy hosszú-hosszú tengeri hídon is, amely egy szigetre vezetett. Amszterdamot régóta ígérgetem az édesemnek, csak mindig közbejön az egóm és az olaszmániám, de főként az, hogy egyik fapadosnak sincs közvetlen járata a városba. Kénytelen leszek majd a KLM-nél nézelődni, hátha kifogunk valami tűrhető árat. Amszterdam egyébként annyira nem is vonz, mostanában inkább a néptelenebb helyek érdekelnek, de biztos szép lenne. Elképzelem, hogy Haarlemben biciklit bérlünk és eltekerünk a tengerpartra, ahol megmászunk néhány homokdűnét. 

Márti beszámolója különösen kedvet csinált nekem az utazáshoz (van még három nap ezen kívül, keressetek rá a blogjában). 

Amúgy imádom, hogy nem tudok úgy Amszterdamra keresni pl. a tumblr-ön, hogy ne Csillagainkban a hibával legyen tele az oldal. Ahányszor találkozom azzal a könyvvel/filmmel, mindig eggyel jobban utálom. 

2. Grúzia

Elméletileg ő lenne az első a listámon, de végtelen önzetlenségemből fakadóan Amszterdamnak adtam ezt a becses helyet. Grúzia régóta piszkálja az agyamat, és nemrég újra előjött a mehetnékem, amikor rátaláltam a hacsapuri nevezetű nemzeti eledelükre. Kiderült, hogy a Wizzair kellemes áron utaztat embereket Magyarországról Kutaisiba, az ország második legnagyobb városába. Az, hogy Grúzián belül merre mennék, további kutatás függvénye, de az biztos, hogy szívesen megnézném a fővárost, Tbiliszit is, meg persze a Kaukázus mélyzöld és havas hegyeit.

Svaneti, Kaukázus

Kutaisi

Tbiliszi 1.

Tbiliszi 2.

Khinkali

Mint tudjuk, az étel sem utolsó szempont, a grúz konyha szereti az ilyen kis dumplingokat (mi ez magyarul?), a diót, a padlizsánt, a babot, a sajtokat és híres az ország a nagyszerű borairól. 

Lehet, hogy Grúzia az a hely, amit jobb idegenvezető segítségével vagy csoportos túra során feltérképezni, itt el tudom képzelni, hogy a nyelv komoly akadály, mert az írásmód is teljesen különbözik a miénktől - még csak nem is cirill betűs, szóval esélyem nincs -, illetve hát ki tudja, hogyan zajlik itt a közlekedés meg ilyenek, jó előre utána kell nézni, az biztos. Mert hogy a csoportos nyaralásnak még a gondolatától is összeugrik a gyomrom.

3. Preikestolen, Norvégia

Norvégia rogyásig tele van fjordokkal és a természet remekműveivel, ezeket illetően nem vagyok túl tájékozott. Azt tudom, hogy létezik az a Pulpit's Rock, és Stavanger (Norvégia 2. legnagyobb városa) irányából lehet megközelíteni. 

Szeretem a kopár természetet, alapvetően nem vagyok egy kirándulós-hegymászós csaj, mindig is utáltam erdőbe járni, ez az idegenkedésem a lepkefóbiámból eredeztethető. Itt a szürke sziklákon, ahol csak pár szál fű nő ki a földből, csak nem kap el egy lepkefalka, viszont biztosan páratlanul friss a levegő és szédítően gyönyörű a táj. A Google Mapsen jobban körül lehet nézni.

Norvégia egyébként eszméletlenül drága, így túl sokat nem időznék ott, és lehet, hogy hazai téliszalámin élnék (na azt azért nem...), az odajutás meg szintén nem oldható meg fapados járattal, úgyhogy egyelőre puszta vágyként tekintek erre az úticélra, de előbb-utóbb nagyon szeretnék eljutni ide, vagy Norvégia bármely látványos fjordjához. 

4. Isztambul

Erzsébet-híd

Réges-régi vágyam eljutni ebbe a városba, halomszámra enném a baklavát, miközben szól a müezzin... Na ez így rohadt giccses, de komolyan ezt szeretném. Különös oknál fogva vonzódom valamelyest a muszlim kultúrához, nyugi, nem elvakult módon, egyszerűen csak elvarázsol az épületek, ételek, hangok, illatok hangulata. Közhelyes, de Isztambul bizonyára kellemes elegye Európának és a Közel-Keletnek, és ahogy most ezeket a sorokat írom, úgy érzem, menten el kell oda utaznom! Orhan Pamuk megírta a városát egy könyvben (én azóta sem írtam erről a könyvről, shame on me), és amióta először olvastam, elég sokszor álmodtam a Boszporusszal. Emlékszem, annak iején gondolkoztam azon is, hogy ide kéne mennem Erasmusszal, de talán jól döntöttem, hogy nem egy 14 milliós, zajos és kaotikus várost választottam, hanem inkább egy alig százezres, zajos és kaotikus várost. :)
Márti itt is járt, a mázlista, csak elfelejtettem belinkelni, úgyhogy most megteszem. Itt is több napnyi bejegyzést találtok.

Ha ilyet látok, nem bírok magammal

5. Hallstatti-tó és környéke

Igazi giccsparadicsom 700 fős lakossággal Felső-Ausztriában. Persze Hallstatt nem az egyetlen falucska a környéken, a tó partján és valamivel távolabb is akad látnivaló, ráadásul Salzburg is csak kb. 20 km-re fekszik innen. Mint megtudtam ebből a beszámolóból, vonattal el lehet ide jutni, bár az ötórás menetidőt nem lenne/lesz könnyű beadagolni leendő útitársamnak. 

Annak még utána kell néznem, hogy melyik hónapban a legkisebb a forgalom errefelé, mert egy ilyen iciripiciri településen azért gyorsan kialakul egy emberiszony (bennem). Az biztos, hogy gyönyörű lehet hóban is meg zölden is. 

Jelenleg tehát ez az én top ötöm, aztán meglátjuk, mit hogyan ír felül az élet. Számomra az utazás, már a szervezéstől kezdve óriási élmény. Imádok tervezni, szervezni, szállást keresni, látnivalók után kutatni, élménybeszámolókat olvasni. Tudom, hogy van, akinek tökéletesen megfelel egy all-inclusive szálloda egy távoli tenger partján, ahonnan jó esetben 1-2x kimegy megnézni a környéket, én ettől megfulladnék, sosem vágytam ilyen nyaralásra. Se wellnesshotelre. Nem vagyok egy nagy Magyarország-járó, és őszinte leszek, az évi kötelező balatonozáson kívül nem különösebben érzem magam motiváltnak, hogy az országon belül barangoljak. Szeretem más országok levegőjét szívni, más kultúrákat megismerni, új ízeket kóstolni, különleges szokásokat megismerni. Engem ez tölt fel.

Kíváncsi lennék arra, hogy nektek van-e hasonló listátok, illetve hogy melyik európai ország/város érdekel titeket legjobban, vagy melyik a kedvencetek!

Várólista életfogytig

Az újabb könyves körbeposzt engem is megihletett, de nagyon rövid leszek. A téma az olvasós b...lista, annyira viszolygok ettől a szótól, hogy le sem írom, viszont mindjárt beírom a jegyzetfüzetembe a legidegesítőbb szavak közé (pocaklakó, kispéntek). Tehát mit kívánunk olvasni akár a közeljövőben, akár majd egyszer, milyen könyves helyszínekre látogatnánk el, mely írókkal találkoznánk szívesen... Én csak az első kérdésre adok választ: bő két éve összeállítottam egy 25-ös listát magamnak, nincs rajta Az eltűnt idő nyomában, se A Karamazov-testvérek, helyette olyan - szerintem - fontos könyvek szerepelnek rajta, amelyeket szívesen elolvasnék valamikor, de semmi erőlködés, majd amikor épp kedvem lesz hozzájuk. A legutóbbi állapotjelzésem itt található, akkor nyolcnál tartottam, azóta haladtam kicsit:

Csak azt nem értem, hogy a Robinson Crusoe-t miért raktam rá...

Szegény Galaxis útikalauzt is mióta tologatom! Meg az összes többit... Pedig nagy részük meg is van itthon, lehet, pont ez a baj. 

Alig várom, hogy kipipáljak minden elemet, és készíthessek egy újabb listát, ma már biztosan másképp állítanám össze, de nagyon örülök, hogy az ikszelt könyveket elolvastam, még A szabadulást sem bánom, pedig az nagyon.. khm, mindegy, nem akarok senkit megbántani. :)

A többiek, bár nem mindenkit "ismerek":
Pupilla, Zenka, Miamona, Ilweran, Anaria, Nima, tigi, FFG, Szee, Bill, Reea, Bea.

Mit kensz a szádra? #2 - 10 újabb ajakápoló

Betegesen vonzódom a szájravaló ápoló termékekhez, annak ellenére, hogy alig akad közöttük olyan, amelyik valóban megoldást nyújtana a problémámra. Ajakápoló-függőségemről és annak gyökereiről egy korábbi tesztben már beszámoltam, azóta viszont összegyűlt megint egy rakat tégely meg tubus, gondoltam megörvendeztetlek benneteket egy újabb körképpel. 

Egy kis adalék: továbbra is leginkább azokat a szájravalókat tolerálom, amelyek telis-tele vannak ártó összetevőkkel, valamiért nekem ezek működnek, így ezeket tudomásul véve olvassatok tovább, általában az agyonhájpolt természetes ajakápolók nem feltétlenül válnak be nekem. 

10 újabb terméket hoztam, ők azok:

Oriflame kókuszos

Kezdem azzal a barna tégellyel, mert őt elfelejtettem külön befotózni és csoportosítani. Az előző körben írtam a csokis testvéréről, amit eleinte nem igazán kedveltem, aztán nagyon megszerettem, így beszereztem az utánpótlást kókuszos verzióban. Az illata mint az Autós szeleté, az állaga számomra kellően mesterséges, olyan kenőcsös, de annál azért picit hígabb. Nekem minden nap ezzel kezdődik, fogmosás után kenem is fel, nagy a szerelem. 

A rossmannosak: Liliputz és Alterra

A lila Liliputz megvásárlására fogalmam sincs, mi vett rá, nem vártam tőle sokat. Lila Airwawes illata van (kamu feketeribizlis), az állaga és a hatása pedig kicsit a labellókra emlékeztet, bár olyanom ezer éve nem volt, és nem is lesz (legfeljebb a tégelyes, azt nagyon nézem...), szóval tipikusan az a fajta ajakápoló, amivel folyamatosan kenegetned kell a szád, hogy hidratált maradjon. Ebben a kategóriában nem rossz, ráadásul brutállila a stift, igaz, ez az ajkakon nem hagy nyomot. Az ára is kedvező, 400 ft körül lehet kapni. 

Az Alterra gránátalmás ajakápolója híres a természetes összetevőiről, a Krémmánián bezsebelt már néhány pozitív értékelést. Annyira tudtam, hogy ez nekem nem lesz jó! Gyakorlatilag ugyanazt teszi velem, mint a többi natúr cucc: felkenem, majd pár perc múlva rádermed a számra, és összeszárítja a bőrt. Fúj! A szaga szokásos alterrás-alverdés, az állaga elég könnyed és emellett kicsit kásás, amitől én rosszul vagyok. 

A mentolosak: Carmex, Carmex és Burt's Bees

Ők az én kis drágaságaim, mármint a Carmexek, all-time kedvenc az összes, amit eddig próbáltam a márkától. Tudom, hogy nem mindenki szereti őket, mert elég nehezek és az illatuk is cseppet megosztó (elárulom, hogy az nekem sem tetszik), de ez az egyetlen olyan ajakápoló a világon, ami nem szárítja a számat, amit nem kell ötpercenként felkennem. Lehet, hogy nem a hidratáló hatása miatt működik, hanem azért, mert "lezárja" a bőrt, és így védi a külső hatások ellen. Hogy ez mennyire jó dolog, nem tudom, az összetevők nem a legcsodálatosabbak, de ez különösebben nem hat meg. A bizsergető érzést meg imádom. :) A két tégelyes mellett egy tubusosat is használok, de arról már írtam az első tesztben. Nem tudom, hogy cseresznyéset lehet-e kapni itthon, én az asos.com-ról rendeltem. 

A Burt's Beest még karácsonyra kaptam egy szett elemeként, sokáig nem használtam, aztán mostanában kezdem őt is felfedezni. A fő problémám vele az, hogy nagyon kemény, elég magas az olvadáspontja, így nehéz felkenni. Egyébként nagyon hűsít, tele van nyomva mentollal (ez egy ilyen verzió, de sokféle BB ajakápoló létezik, ráadásul már nálunk is lehet kapni a Müllerekben némelyiket), a hidratáló hatása pedig mondjuk legyen közepes. Lehet, hogy próbálkozom még majd a márkával - mert egyébként nagyon szeretem őket -, de akkor majd inkább valami valóban mézes terméket fogok választani. 

A tubusosak és színezettek: The Body Shop és Catrice

A Catrice "Lip Smoother" szájfényei körül nagy a felhajtás, gondolom ez annak is köszönhető, hogy a Clarins egyik közkedvelt termékét koppintották le és hozták el nekünk drogériás árfekvésben (~1500 Ft). Három színben kapható, az enyém a barackos, és sajnos nem vagyok érte oda annyira, mint vártam, hogy majd leszek. Ennek fő oka, hogy a szivacsos applikátor néhány használat után egyenesen undorító, ráadásul elkezd rohadni a benne ragadt termék, és fura szaga lesz (az enyémnek az lett, lehet, hogy ez nem általános, amikor megvettem, még minden jó volt). Cukros-vaníliás illata volt eredetileg és ugyanilyen íze, így előszeretettel nyalogatja le az ember. Viszont ez a szag, ami most kialakult, ez rohadtul nem kellemes, pedig nem lenne rossz termék, tényleg szépen kiegyenlíti az ajkak felszínét, emellett fényt és enyhe színt is ad nekik. 

A The Body Shop Honey Bronze szájfény-ajakápolója már műanyagtubusban érkezik, ez sokkal szimpatikusabb. Két árnyalatban kapható, én a 01-est rendeltem meg, ez épp akciós volt a webshopban (1490 Ft), ahogy elnézem, jelenleg nem kapható, a 02-es viszont igen, ez utóbbinak nem tudom milyen színe van. A 01-es eléggé narancssárga, az állaga meglehetősen ragadós, így van egy kis macera az eldolgozással, tükör nélkül én nem merem felkenni. Viszont ha ez megvan, akkor szép bronzos fényt ad az ajkaknak, ráadásul elég tartósan. A pasik utálni fogják, mert ragad, mint a méz, úgyhogy olyankor használjuk, amikor nincsenek a közelben. 

A Maybelline Baby Lips

Ezt már nagyon régóta szerettem volna birtokolni, de csak a Müllerben kapható, oda meg szökőévente egyszer jutok el. Épp kétféle volt csak kitéve, így azt választottam, amelyiknek van színe, ez egy szép nude barnás ajakápoló. Hatása mondjuk nem sok van, sőt, nekem kicsit szárítja is az ajkaimat, így nem tudok leborulni a nagyszerűsége előtt, ennek ellenére valamiért szeretem ezt a terméket. Jó az, hogy ott van a táskámban, és ha kell valami icipici szín, akkor őt választom, nem kell tükrözni hozzá, a színe pedig különösen tetszik! Nem lettem Baby Lips rajongó, de nem bánom, hogy beszereztem ezt az egyet. 

A Gudihúúú (Gwdihw)

Ezt a donaldkacsarágó illatú bagolymintás tégelykét egy kedves ismerőstől, Zsuzsitól kaptam, először azt hittem, csak megmutatni hozta, szóval eléggé pislogtam, mikor kiderült, hogy ezt így nekem adja. Megint köszi, Zsuzsi. :) Talán ez az egyetlen olyan természetes összetevőkből álló ajakápoló, ami még nekem is bevált. Nagyon keveset szabad/érdemes használni belőle egyszerre, eléggé olyan, mintha valami olajat, pl. kókuszolajat tenne az ember magára, nyáron egyébként olvad is egy picit. Többféle verzióban kapható a Pixibox webshopjában, én az enyémet nagyon szeretem, annyira finom illata van! Óriási mennyiség, még jó sokáig elég lesz. 

Bízom benne, hogy nem egyhamar fogok új ajakápoló-teszttel érkezni, mert ez már abnormális, komolyan. Tudom, hogy múltkor is kérdeztem, hogy ki mit szeret, és válaszoltatok is sokan, de azért most megkérdezem újra, mert hát eltelt egy csomó idő azóta, hátha vannak új kedvenceitek.

Használjátok bármelyiket a fentiek közül?

Lajos levelet kap és egyéb érdekességek

Koncepciómentes poszt lesz ez, bár legszívesebben ebből is sorozatot csinálnék, nem tudom, mi ez a rendszerezés-mánia nálam. Közléskényszer tört rám, úgyhogy megosztok veletek néhány random érdektelenséget. 

Tegnap főztem harisszás-gránátalmás csirkét szivárványos bulgurral. Sajnos csak az egyikünknek ízlett, úgyhogy vacsorára csináltam tojásosnokedlit a másikunknak. Van még rajtam kívül valaki, aki utálja a tojásosnokedlit? Légyszi-légyszi jelentkezzen valaki, annyira egyedül érzem magam ezzel az undorommal! 

A lényeg, hogy a csirke nagyon fincsi lett, és életem első bulgurja is. A receptet egyébként essiebutton pasijának vadonatúj csatornájáról lestem el, és egyáltalán nem volt bonyolult elkészíteni az ételt. Közben ellenállhatatlan vágy keletkezett bennem egy mozsár birtoklása iránt.

Amúgy éjjel arra ébredtem, hogy fáj a torkom, de épp nincs időm/kedvem betegnek lenni (igen, olyan is előfordul, hogy van, legalábbis valami lájtos szinten), szóval kicsavartam egy grapefruitot, aztán ittam limonádét, lenyeltem egy multivitamint, lopkodtam egy kis savanyúkáposztát rakottkáposzta-készítés közben, végül főztem gyógyteát is. Moziba is akartunk menni ma (Holtodiglan, láttátok már?), de szerintem ez tolódik a hosszú hétvégére, úgyis van még mit csinálnom ma, illetve szeretnék elmélyedni végre egy könyvben, mostanában döntésképtelen vagyok, ha arról van szó, hogy ki kell találni, mit olvassak. 

Elfogytak ugyanis a könyvtári könyveim, és úgy döntöttem, erős leszek, amikor visszaviszem őket, azaz nem hozok el újat, előjegyzésem végre nincs, hála a késedelmemnek. Végre tehát elérkeztem a várva várt szituációhoz, hogy a saját felhozatalból kell választanom, de miért nem mondtátok, hogy ez ilyen nehéz? A kindlit fél órán át nyomkodtam, míg a 150 regényből kiválasztottam a Swamplandia!-t (először a Divinerst kezdtem el, de mivel aránylag sok oldal után is 1%-ot írt a kijelző, megnéztem a molyon, hogy hány oldal. Hatszáz. Majd egyszer.) Itthon idecipeltem az ágyam mellé pár könyvet, végül a De mi került a pitébe? lett a győztes, de ezzel is csak pár oldalt haladtam eddig. Elolvastam a friss Nobel-díjas Modiano egyik regényét, a Sötét Boltok utcáját, mert az is megvan nekem, igaz, egy dohányfüstös-patkányrágta verzióban. Rövidke, pár óra alatt kivégezhető történet egy emlékezetvesztett férfiről, aki próbálja összerakni a múltjának darabkáit. Az ötlet nekem nagyon tetszik, viszont a kivitelezés egyáltalán nem. Összecsapottnak éreztem: semmi hangulatteremtés, csak párbeszédek, a főhős elé az égvilágon semmi akadály nem gördült a nyomozás során, ez egy kicsit irreálissá tette a történetet. A vége meg teljesen befejezetlen, de lehet, hogy megint az van, hogy én nem értem a magas szintű művészetet. 

Olvasnék valami jó kis magyart is, ősszel ez mindig előjön. A Vérgróf-trilógiát befejeztem, de majd úgyis benne lesz a Vértanú a havi kedvencekben. 

Ígértem egy Kiko lakk-bemutatót, ezt a négyet vettem magamnak, persze azóta verem a fejem a falba, hogy miért nem vettem többet... bár inkább csak az elérhetetlenségük miatt. A színek szépek és voltak még szebbek is - most inkább alapdarabokat válogattam, majd legközelebb rámegyek a csillámpónis vonalra - viszont a tartósságuk hagy kívánnivalót maguk után. Oké, hogy rajtam semmi sem szupertartós, de ezek már az első napon pattogni kezdtek, úgyhogy picit megkopott a Kiko iránti szerelmem fénye. 

Ők a kiválasztottaim:

A piros kicsit gyöngyházas és nem ilyen narancssárga, mint a képen. A többi nagyjából reális. A menta cupcake amúgy homoklakk. 

Ha már lakk, vettem egy új alaplakkot az Essence-től, mert a 24/7-es iszonyat sűrű, és nagyon kevés maradt az üveg aljában. Sajnálatomra nem találtam meg ugyanezt az állványokon, úgyhogy próbáltam egy hasonlót elhozni, ember legyen a talpán egyébként, aki kiigazodik a 600 féle alap/fedő/ápoló átlátszó lakk között. Ez is egész jól feltölti a barázdákat, de fényesre szárad és nem dermed rá pillanatok alatt a körmeimre. Aztán egy színes-glitteres fedőlakkra is szert tettem, "kellett", na.

Képzeljétek, Lajos tegnap kapott egy rajongói (remélem) levelet! A postaládánkba volt bedobva két A4-es lap, ami azért ijesztő, mert az a lépcsőházban van, és az biztos, hogy nem itt lakótól érkezett a küldemény. 

A lapok mindkét oldalán fekete-fehér nyomtatott képek vannak 2-3 különböző macskáról (gondolom a levélíró macskái lehetnek), az egyik kép széléhez meg odaírták nagy nyomtatott betűkkel, hogy LÁTTAM A CICÁT AZ ABLAKBAN. A másik szélére pedig, hogy ÉN IS SZERETEM. Ennél már csak az lenne creepybb, ha újságból kivágott betűkből ragasztgatták volna oda a feliratot. Azért erősen bizakodom, hogy valamelyik itt lakó néni unokája vagy ilyesmi a feladó, különben megijednék. :)

Mi van még? Levágattam a hajam, bár most jövök rá, hogy lehetett volna rövidebb is... Muszáj volt, mert a sok ápoló kence ellenére is törik a hajam rettenetesen, közben dobálja le a festéket, úgyhogy komolyan el kell gondolkoznom azon, hogy egy időre megválok a hajfestéktől. A lenövesztéstől viszont eléggé kiráz a hideg, úgyhogy ha van bármi ötletetek, hogy mit csináljak, ne habozzatok megosztani velem. Illusztrációképp lőttem egy meglehetősen béna fotót Instagramra, ami ugyan fekete-fehér, de még ezen is szőkének látszik a hajam vége, holott elvileg egyáltalán nem az. Mégis van valami áttetszősége, amitől megőrülök! Pedig nagyon régen voltam szőke utoljára, ott már nem lehetnek ennek maradványai.

Lajost ennyire érdekli, hogy van egy ismeretlen rajongója.

Szicília #3 - Catania

Kicsit megkéstem a Szicília-trilógiám harmadik részével, az ok az, hogy Cataniáról alig tudok mondani valamit, főleg jót, a szar időből bőven kijutott ott nekünk, és ne szemerkélő esőre gondoljatok, hanem akkora viharra, ami 3-4 órán keresztül tartó felhőszakadásokkal jár, többszöri alkalommal, ilyenkor például elég nehéz elhagyni a szobát. 

Egyébként sem tetszik a város, nekem már tényleg túlságosan kaotikus és zajos, nem passzol ez a személyiségemhez, ahogy telnek az évek, egyre nehezebbem viselem a hangzavart. (Gondolom az Etna is azért tetszett annyira.) Catania nekem olyan, mintha Budapest egy lepukkant részében mászkálnék, csak itt nagyjából az egész városra ez a jellemző, legalábbis a főbb területekre biztosan, amerre mi jártunk. Iszonyat bűz mindenhol, amelynek forrása mindig más, az esőnek hála a gánya a járdákon bokáig ér, rengeteg koldus, és zaj és zaj és zaj, a közlekedés meg tényleg "ki indul el előbb" alapon működik. Biztos van olyan turista, aki ezt egzotikusnak találja, és szeretnék én is olyan ember lenni, de sajna nem vagyok, vagyis úgy érzem, hogy a város mindent elkövet azért, hogy ne szeressem. 

Első ott töltött délutánunkon, miután kényszersziesztáztunk az eső miatt, nekivágtunk a párától gőzölgő városnak, hogy keressünk valami ivóhelyet. Közben végig az járt a fejemben, hogy valamit le kéne már fényképezni, de egyszerűen semmi nem jött szembe, amit érdemesnek látszott volna erre. 

A szállásadónk ajánlott egy helyiek által látogatott éttermet, úgyhogy mindkét este ott vacsoráztunk. Valamiért nekünk mindig annyira körülményes mutatvány megtalálni a megfelelő éttermet/kávézót, így ha rálelünk egyre, ami tetszik, inkább visszamegyünk, mint hogy további köröket rójunk a városban. Itt ettem pizzát pisztáciás pestóval és egyéb finomságokkal, mennyei volt, illetve másnap sajttálat, aminek a közepén kicsit rámtört az egész napos hegymászás és a kialvatlanság kombója, úgyhogy azt nem sikerült annyira kiélvezni.

Finom vacsorákra tehát megfelelt a város, meg arra, hogy onnan eljussunk az Etnára, de túlságosan mélyrehatóan nem ismerkedtünk össze vele. Utolsó napunkon tök jó lett volna lemenni a tengerhez, de megint minthadézsábólöntenék-eső volt, a szállásadóink értetlenül csóválták a fejüket, hogy ilyen "idén nyáron" még nem volt, úgy fest, eléggé kifogtuk. Dél körül tudtuk elhagyni a lakást, akkor vásárolgattunk kicsit (öhm, Kiko, bárcsak több lakkot hoztam volna el...), ettünk granitát (leginkább nem ízlett), körbementünk a piacon, ahol vettem zöld külsejű mandarint, aztán három körül elindultunk a reptérre. Ahol még az arancinit is sikerült végül megkóstolni. :)

Lehet, hogy ebből a bejegyzésből hiányzik a lelkesedés, ennek ellenére imádtam ezt a nyaralást, Cataniát viszont nagyon nem, egyszerűen nem vagyunk kompatibilisek egymással. Ezek után legalább már nem vágyom Palermóba, sőt semelyik déli olasz nagyvárosba. 

Európa travel wishlist viszont érkezik hamarosan!

Gyorsan néhány könyvről #5

Mikor írtam én utoljára könyvről?? Most kicsit elszégyelltem magam, ahogy megláttam, hogy a piszkozatba felírtam magamnak a Kakukkszót például, amit kb három hónapja olvastam, ha nem régebben - kicsit összefolynak nekem a hónapok mostanában.

A bejegyzésben taglalt könyvek egyike sem világmegváltó olvasmány, némelyikben viszont nagyon kellemes érzés volt elmerülni. Viszont akad olyan is közöttük, amire már szinte egyáltalán nem emlékszem, vagy várhatóan hamarosan nem nagyon fogok. 

Lauren Graham: Egy nap talán

Szerintem nem sokan mondhatják el magukról, hogy utálják a Szívek szállodáját. Még a pasim is szereti, engem viszont a hideg ráz tőle, elsősorban a végtelenül idegesítő főszereplő-páros miatt. A stréber és maximalista Rory fejét néha a falba verném, az anyja meg az a kategória, hogy ha ilyen anyám lenne, akkor a saját fejemet verném a falba. Az Egy nap talán főhőse, Frances (aki valószínűleg legalább egy kicsit Lauren is) tipikusan olyan ember, akit nagyon nehezen viselek el. Szétszórt, nagyon spontán és impulzív, meglehetősen extrovertált (mostanában néha azon kapom magam, hogy folyamatosan ezen a skálán kategorizálom az embereket...). Emellett számos olyan tulajdonsága van, ami engem az őrületbe kerget, szóval az első oldalak elolvasása után elég közel álltam a félbehagyáshoz. 

Végül győzött a kíváncsiságom, és letoltam az egész regényt, és egyébként ennek tök örülök, mert egy abszolút korrekt, élvezhető limonádét kaptam teljesen élethű karakterekkel meg aránylag életszerű helyzetekkel, legalábbis a csaj bénázása kevésbé volt irreális, mint mondjuk egy Bridget Jones esetében. Kapunk persze szerelmi szálat is, ami cseppet sem nyálas, plusz egy kis személyiségfejlődést is felfedeztem Frances karakterében, mindemellett érdekes volt bepillantani egy tőlem annyira távol álló világba, ami a színészeké. 

Katharina Hagena: Az almamag íze

Saját példány, ritka alkalom. Most is csak azért kezdtem el, mert korán felébredtem hétvégén, kiosontam a hálószobából, aztán nem tudtam magammal mit kezdeni egy idő után és kerestem egy könyvet a nappalis polcon. Nyáron elmaradt az olvasása, de az őszhöz talán még jobban illett, elég kesernyés könyv, a régi ház nem azt a melengető, de mégis borzongató hangulatot árasztja, amit annyira szeretek, annál azért több fájdalmas emlék rejlik benne. 

Egy nap alatt elolvastam, általában óvakodom ettől, mert olyan nemkívánatos eredményei lesznek, mint hogy elfelejtem a könyv cselekményét. Tényleg, próbálom felidézni, de csak néhány kép ugrik be a temetésről, a végrendelet felolvasásáról, a tyúkól(?) lefestéséről, és az almamagról, amelyet a lekvárba dobnak a főzése közben. A hangulata sokkal inkább emlékezetes, ami, mint említettem, elég borongós és helyenként nyomasztó. Azért annak egy picit örülnék, ha nem minden régiházatmegöröklős történet építene arra a sablonos kérdésre, hogy vajon az örökös túlad a házon, avagy beköltözik. Egy kicsit talán többet vártam az almamagtól, lehet, hogy a gyors haladás sem segített, de valamiért képtelen voltam letenni. (Az epilógust mint olyat pedig be kellene tiltani, mindig annyira felidegesít!)

Karin Fossum: Ne nézz vissza!

Jó, most komolyan elgondolkoztam, hogy ez mi volt. Mármint megláttam a címet felírva a piszkozatban, és hosszú másodpercek teltek el, mire halványan beúszott egy skandináv krimis borító... majd megkerestem a molyon, mert hogy a szerzőre sem emlékeztem, és rájöttem, hogy ez nem olyan SK borító, amit itt hirtelen vizionáltam. Ebből már nyilvánvaló, hogy nem hagyott bennem mély nyomott ez a regény, semmi újat, izgalmasat nem adott, ráadásul a hunyó kilétére is elég hamar rájöttem, nagyjából akkor, amikor megjelent a színen. Igaz, az író nem tehet arról, hogy egy zseni vagyok. 

A norvég kisvárosi környezet adott egy kellemes közeget a történetnek, de nem járt át a mély skandináv hangulat. A nyomozó, Sejer, nem egy elcsépelt detektívfigura, ő teljesen nyugodt és kiegyensúlyozott ember, de az ő karaktere sem maradt meg bennem igazán. 

Nem rossz krimi ez, meg hamar el lehet olvasni, de nekem nem adott semmi pluszt, valószínűleg néhány hónap múlva már arra sem fogok emlékezni, hogy egyáltalán elolvastam. 

Holly Black: White Cat - A fehér macska

Nemrég megígértem magamnak, hogy nem olvasok (egy darabig) több YA-t, a paranormális téma meg végképp távol áll tőlem, de ezt a White Cat-et egyszer annyira kinéztem magamnak még a tumblrön, hogy úgy döntöttem, mindenképpen el fogom olvasni. A saját műfajában egyáltalán nem rossz, néha még érdekelt is, hogy mi lesz a főhősökkel. Akár még az urban fantasy jelzőt is rá tudjuk erőltetni, mert alapvetően a jelen világunkat használja környezetként, de az emberek egy része átokvető (varázsló). Csak a szerencsétlen főhősünk, a híres átokvetőcsalád leszármazottja mugli. 

A történet tele van csavarokkal, és folyamatosan pörögnek az események, ez viszont - ahogy lenni szokott a hasonló könyvek esetében - a hangulat rovására megy. Szeretek elmerülni egy-egy regény világában, ezért is szeretem általában a sorozatok első részeit a legjobban, mert azokban kapunk részletesebb képet a környezetről, ezáltal hangulatosabbak, és a fantáziámat is jobban beindítják. Illetve az is biztos, hogy - mint az fentebb is kiderül - az emberben (bennem legalábbis) sokkal inkább megmarad a könyv atmoszférája, mint a cselekménye, és ha az előbbi olyan szegényes, mint például a White Cat-ben, akkor lehet akármilyen szuper a történet, sokkal kevésbé lesz rám hatással. 

Huh, négy könyv mínusz, amiről írnom kell. :)

Ez már a harmadik TAG, amit kitöltök idén ősszel: csokis-könyves

Kezdhetném azzal, hogy na ez mennyire nekem való körbeposzt, mert a csokit és a könyveket is imádom, viszont az a helyzet, hogy az utóbbi 1-2 évben szinte teljesen leszoktam a csokiról. Hamarosan indul a szezon: névnap, mikulás, karácsony, szülinap; ilyenkor betárazok rendesen, aztán egy évig azon élünk. Érdekes, hogy most is eszembe jut a csokoládé, és egyáltalán nem indul be a nyálelválasztásom - persze ez nem azt jelenti, hogy nincs egy-két kedvencem, de a Nutellát úgysem taszíthatja le senki az édességek trónjáról. A hosszú és felesleges bevezetésben annyira elmerültem, hogy majdnem elfelejtettem megköszönni Liliane-nek, hogy jelölt engem is. :)

Nézzük a kérdéseket, de előbb beteszek egy nyálcsorgató képet, ami még engem sem hagy hidegen.

Étcsokoládé - egy sötét témájú könyv:

Kapásból a Beszélnünk kell Kevinről ugrott be Lionel Shrivertől, igazi nyolcvan százalékos étcsoki. Finom és minőségi, de azért összeugrik tőle a gyomrom, annyira keserű. 

Fehér csokoládé - egy vidám könyv:

Bálint Ágnes: Szeleburdi család. Biztos, hogy az oldalszámhoz viszonyított felröhögéseim aránya ennél a könyvnél a legmagasabb, ráadásul imádom a hangulatát is. Azon kevés gyerekkönyv közé tartozik, amit felnőttként is rettentően szeretek. 

Tejcsokoládé - egy népszerű könyv, amit nagyon el akarsz olvasni:

Leginkább Az arany cimbalomra vagyok most ráfeszülve, nagyon viszket is a kezem alatt az egér, hogy a szandis Agave 2+1 akciójában megvegyem a hiányzó részeket ill. magát a legújabbat is (csak A borostyán hárfa van meg). 

Csokoládé, aminek karamell van a közepén - egy könyv, ami ellágyított:

A Tündérkrónikák sorozatot említeném, bár lehet, rosszul értelmezem a kérdést. Az a helyzet, hogy Moning teljesen megfertőzött már az első résszel, igaz, ez csak később esett le. A lényeg, hogy elérte nálam, hogy félretegyem a műfajjal/témával kapcsolatos előítéleteimet, és elmerüljek a képzelt lények világában. 

Ostyamentes Kit Kat - egy könyv, ami meglepett téged:

Van ostyamentes KitKat? Sok olyan könyvet fel tudnék sorolni, amiben kellemesen csalódtam, de a legutóbbi ilyen élményem a Tolvajok tele volt. Nem vártam sokat tőle, de már a bevezetés megfogott, és végül bekerült a kedvenceim közé. (Lehet, hogy ezt a kérdést is rosszul értelmeztem :D)

Snickers - egy könyv, amiért megőrülsz (a book you're going "nuts" about - így érted a csokiválasztást:):

Nem tom, nézzétek meg a kedvenceimet a molyon. :) Azt hiszem, a legeslegnagyobb lelkesedéssel az Úton iránt viseltetek, az eredeti tekercses verziót olvastam, és óriási szerelem lett a miénk. 

Forrócsokoládé tejszínhabbal és pillecukorral - egy könyv, amit bármikor újraolvasol (comfort read):

Nem szoktam többször újraolvasni egy könyvet, egyszer is csak ritkán. Azt hiszem, az Abigél az egyetlen regény, amit háromszor olvastam már, de Szerb Antal bármikor jöhet akárhányszor. 

Bonbon - egy sorozat, aminek olyan tulajdonságai vannak, amiket sokféle olvasó szerethet:

Elég nehéz egyet választani, de ha Zafón magyarul megjelent könyvei nevezhetők együtt egy sorozatnak, akkor az. Ha nem, akkor visszautalnék a tejcsokis kérdésre, és a Dávid Veron-sorozatot mondanám. 

Köszönöm a lehetőséget, most már tényleg mindenki megkapta a jelölést szerintem, ha mégsem, akkor küldöm mindenkinek, aki szereti. 

Amikor a lányok megőrülnek - 2014 ősz

Idén is alakítottam egy kicsit a Glamour-napok alkalmából, így gondolom egyértelmű, hogy ez a bejegyzés a beszerzésekről fog szólni. Akit ezek a felszínes témák irritálnak, nyomjon egy ikszet gyorsan a lap tetején, én viszont imádok beszerzős posztokat olvasgatni és videókat nézegetni, és biztos vagyok benne, hogy vannak hozzám hasonló elvetemült emberek. 

Megint az illatszerekre mentem rá, az Árkádba (Győrben itt van minden értelmes ruhabolt) ilyenkor nem szoktam ellátogatni, idén viszont az 576-os kupon miatt kivételt tettem, az édesem körbenézett ott játékügyben, én addig az Yves Rocher-ban garázdálkodtam, aztán menekültünk a szombat délutáni embertömegből. 

Péntek reggel azzal próbáltam felvértezni magam a hét utolsó munkanapjára, hogy a DM-ben beszereztem ezt-azt. Igazából egyedül a Manhattan krémes púder vagy én nem tudom mi volt előre betervezve, azt már régóta szerettem volna kipróbálni, végül a kasszánál kiderült, hogy nem olvastam el rendesen a kupont, és csak a szájravalókra van 50% kedvezmény, de akkor ez annyira már nem érdekelt. A szemhéjfilc az L'Oreal, a márka tusairól jókat hallottam, ezért hoztam el (és mert a Rimmel filcem elég haloványka). Semmi említésre való Maybelline-terméket nem találtam, úgyhogy a jólbevált Colorama egy nude árnyalatát hoztam el, a Rimmelnek meg itt nem volt standja, csak egy picike kis polcon árválkodott néhány dolog, szóval ebben az esetben is a lakk mellett döntöttem. A fehér lakkot egyébként nem önmagában tervezem hordani, nekem úgy nem igazán tetszik, inkább gyenge fedésű világos lakkok alá szeretném alapként használni. Az Alverde paletta pedig gyönyörűséges színeket tartalmaz, bár a koncepciót kicsit körülírhatták volna a csomagoláson, nem igazán világos nekem, hogy melyiket hova, meg hogy egyáltalán ezeket egyszerre "kell"-e használni. 

Szombat délelőtt anyuval elmerészkedtünk a Müllerbe és a Tescóba (F&F). Müllerbe nagyon ritkán jutok el, mert a Győr táblán kívül helyezkedik el, nem mondanám, hogy útba esik. Egyébként talán jobb is így, túl sok minden van ott. :) Viszont vásárlókból sem volt hiány, szóval igyekeztem gyorsan rohangálni a sorok között. A Bourjois Healthy Mix Serum alapozó miatt érkeztem, ilyet viszont nyomokban sem találtam (később a Douglasben is megnéztem, de ott sem volt, van ötletetek, hogy hol nézzem meg?). Így a Müllerben nem csaptam nagybevásárlást (itt 20% kedvezmény volt mindenre), egy pumpás Body & Soul mandulás testápolót vettem és egy Maybelline Baby Lips színezett ajakápolót, ez utóbbira a hazai megjelenése óta fentem a fogam. Két chai teát is vettem, és azt hiszem, itt az idő, hogy elmélyüljek a chai fogalmában, mert ez a Classic Chai például teát egyáltalán nem is tartalmaz, ellenben brutálisan fűszeres (nem csoda, csak fűszerekből áll az összetevőlista). 

A Tescóban csupa hasznos dolgot vásárolgattam, egyébként teljesen odavagyok az F&F pizsamakínálatáért, illetve az otthoni ruházataiért. A képen nem szerepelnek (féltem, hogy valaki kilyuggatná őket), de vettem három pár harisnyát, igaz, egyelőre nem látom magam előtt, hogy ezek rám is fognak jönni. M-es mindegyik, de a csípőjük szélessége alapján kb egy hatéves kislányon tudom őket elképzelni, még nem mertem felpróbálni őket. Illetve most látom, hogy a fekete farmerom is lemaradt, de szerintem kép nélkül is tudjátok vizualizálni. 

A kockás háttér az egy flanelköntös-féleség, pont ilyenre vágytam, szóval ennek nagyon örültem. A cicás zoknit már a neten kinéztem (és nincs sarka a zokninak, ez milyen?), a mosómedvés pedig egy négyes csomag része. Normális az, hogy ennyire imádom az állatos zoknikat?

A nyuszis-egeres-rókás-baglyos-madaras pizsama pedig tegnap este óta rajtam van (bocs, ha ez túl sok infó), nem tudok megválni tőle, legszívesebben dolgozni is ebben mennék. Lajos keze (lába...) meg kötelező elem. 

Az Yves Rocher-ba is benéztem, ha már egyszer arra jártam, gondoltam hozok egy jó kis tusfürdőt, de nem találtam semmi igazán téli illatot (hacsak a grapefruitot nem számítom annak). A kuponomat sminklemosóra váltottam, a jobb oldali sampon törzsvásárlói kártyával 550 Ft volt (ráadásul parabén- és szilikonmentes meg környezetbarát), a hajvégeim rendbehozása érdekében pedig lassan mindent bevetek, ezért vettem meg a szintén szilikonmentes kondicionálót. 

Majdnem mindent kipróbáltam már egyszer, de véleményt még nem alkotnék semmiről ennyi idő után. Ha megérdemlik, úgyis bekerülnek a havi kedvencekbe. :)

Ti használtok bármit a fenti termékek közül?

És ami még jobban érdekel: mit szereztetek be a Glamour-napokon?

Update: jó lett a harisnya...