Január

Amilyen nyugisan indult a hónap, annyira örülök most annak, hogy vége van és egy kicsit leléphetek, mert itt az utolsó egy-két hét eléggé lemerített. Annyira itthonülős-dolgozós volt ez az időszak, hogy egy normális kép nem készült egész januárban, csak a könyveimet fotózgattam. Térjünk is rá erre, mert most végre van miről beszámolnom!

Júniusi könyves zárás

Pakoltam fel a könyveket az asztalra, hogy lefényképezzem őket a poszthoz. "Mit csinálsz?" "Fotózok a blogra." "Ezek mind az új könyveid????" Nos, igen, szerintem ennyi könyvet sosem szereztem még be egy hónap alatt, de volt itt Könyvhét (amiből én előrendelések formájában vettem ki a részem), egy egész jó Libri akció, illetve a kiadók is megörvendeztettek néhány kedvességgel.

Jönnek a könyvek a Könyvhétre! (Meg utána is)

Mindjárt itt a Könyvhét, ami engem csak annyira érint, hogy megint listát kell írni, hogy milyen könyvekre szeretnék lecsapni az új megjelenések közül. Különben egész kulturált mennyiséget válogattam össze, nagy részüket már előrendeltem, az egyikükön még vacillálok. Ha még nem unjátok a friss megjelenős posztokat, lessétek meg, hogy miket néztem ki magamnak a júniusi felhozatalból!

Az új kedvenc posztapokaliptikus történetem

Szóval  manapság elég jó könyveket olvasok. Most az életem egészére jellemző különben, hogy ha valamire kevés idő marad, akkor annak általában pozitív kimenetele lesz, pl. a szabadidőm a nullához konvergál, ezért ami marad, azt rohadtul igyekszem olyan tevékenységekre fordítani, ami valóban értékes. Vissza a könyvekhez - itt is ugyanez a helyzet, kevés idő jut a könyveimre, ezért gondosan választok, persze nyilván így is benne van a mellélövés lehetősége, de ez a balszerencse utóbbi időben elkerül. Előre annyit, hogy a Tizenegyes állomás az egyik legjobb poszt-apokaliptikus regény, amit valaha olvastam.

Áprilisi könyves zárás

Az április aránylag sok vásárlással és nagyon kevés olvasással zárult, de a jó hír, hogy a hónap végére már meg voltam veszve azért, hogy végre olvashassak (azt, amit én akarok), így óriási lendülettel vetettem magam rá egy-két újdonságra. Még mindig esélytelen, hogy visszatérjek a könyvtárba - pedig oda is van egy szép listám, - és a Könyvhétre is jön egy rakat friss hús, amiből már most kapásból 3 kívánságlistás. De ne szaladjunk ennyire előre...

6+8 friss, tavaszi könyvmegjelenés

Rég voltam ennyire izgatott ilyen sok friss könyvmegjelenés kapcsán, bár azt már év elején is sejtettem a kiszivárogtatott információkból, hogy egyik-másik kiadó a csőd szélére fog taszítani tavasszal. Az előrendelési folyamatot megkezdtem, és mutatom itt is, hogy melyik újdonságok kerülnek fel hamarosan a polcomra, és melyikek a várólistámra.

12 könyv és néhány ráadás az őszi megjelenésekből

Szeptemberben nem vettem könyvet, viszont kezd visszatérni a könyvzsákmányoló kisördög énem, akit legfeljebb csak az tántorít el az egésztől, ha ránéz a nappaliban tornyosuló könyvtári könyves toronyra, de akkor is csak néhány másodpercig tart a bizonytalanság, és visszakúszik az emlék, hogy teszem azt a Maximnál két könyvtől ingyenesen szállítanak meg 30% kedvezmény van, stb. Magamat ismerve úgysem fogom mindet beszerezni, de van néhány kötelező darab, a többiről meg majd lebeszélem magam.
Egyébként ugye nem én vagyok az egyetlen, akit egyes könyvek csak addig érdekelnek, amíg még teljesen frissek?

A kedvenc könyvkiadóim

Volt egyszer egy körbeposzt a kiadókról, amikor is elkezdtem fejben összeszedni a saját gondolataimat, de csak eddig jutottam, és a bejegyzésből nem lett semmi. Most a könnyebbik végén ragadom meg a témát, és a kedvenc magyar kiadóimról fogok írni. Aztán ki tudja, merre kanyarodunk el, bármi megtörténhet. :)

Réges-régen, amikor még épphogy csak olvasgattam, és alig voltam tisztában a magyar könyvpiaccal - csak azt a rengeteg csúnya-csúnya borítót láttam, - volt egy kiadó, ami nagyjából garancia volt a minőségre, az igényes kortárs irodalomra. Ezt úgy hívták, hogy Ulpius-ház. Sok könyvet vettünk tőlük családilag, illetve emlékszem, hogy egy időben (6 éve) előfordult, hogy a könyvtár online katalógusában is kiadó alapján keresgéltem, és az Ulpiusnak hála megismerkedtem sok szuper íróval (meg kevésbé szuperekkel) és azóta rég elfeledett könyvekkel.

Jönnek a könyvek a fesztiválra!

Még akkor is, ha én nem megyek. Tavaly azért elég jót tekeregtünk ott a lányokkal, de az egészből sokkal inkább megmaradt a Sugar!-ös cukorsokk meg a hesszelés a limonádék mellett, plusz a király szendvics és turmix a Cserpesben.

Ez az élmény most kimarad, a megjelenések okozta izgalom viszont nem, sorolom is, hogy engem mi hozott lázba.

Stefan Spjut: Stallo

Rögtön egy kakukktojás, mert ő már megjelent, viszont jár hozzá egy kis fesztiválos program, nem is akármi: a szerző teljes valójában jelen lesz az eseményen április 25-én, szombaton. 14:30-kor a Stallo könyvbemutató-beszélgetésén vehettek részt (Hess András terem), 16 órától pedig a Libri Standjánál (B16) dedikál, szóval érdemes már a könyvvel odaállítani hozzá, én biztos megtenném. :) 

Amit eddig tudok mondani a regényről (50 oldal után): gyönyörű a szöveg, eddig a természet állt a középpontban, és a leírások annyira élővé teszik a környezetet, hogy érzem az erdő illatát. Következtetéseket még nem vonok le, de próbálok sietni a könyvvel, hogy minél hamarabb beszámoljak róla. 

Selyemhernyó - prók és kontrák

Lehetek akármennyire racionális, nekem akkor is azok a könyvek a legjobbak, amelyekhez imádok vissza-visszatérni. Amikor napközben eszembe jut, hogy este végre folytathatom, és erősebben dobban a szívem. Lehet, hogy bele tudok kötni egy-egy apróságba, de amikor egy ilyen könyvet olvasok, akkor nem kell, hogy az észérvek mentén figyeljem a történetet, hiszen nem akarok megfelelni senkinek az ízlésemmel, és azzal, hogy mennyire tetszik a regény. 

A Kakukkszó közben még elvakított az újdonsült szerelem a sorozat iránt, a Selyemhernyó esetében viszont már képes voltam objektívebben szemlélni a könyvet, és kiszúrni egy-két enyhén idegesítő jellegzetességet, ennek ellenére továbbra is odavagyok Cormoranért és Robinért, meg persze Rowlingért is. És ez az a típusú regény, ami után szinte képtelen vagyok új könyvbe kezdeni, mert az 520 oldal során végig együtt éltem minden szereplővel és Londonnal, és nagyon-nagyon nehéz volt elszakadni tőlük. 

Most úgy határoztam, hogy a legegyszerűbb az, ha összeszedem, hogy mi tetszik a Selyemhernyóból és mi nem. 

Februári könyves zárás

Sok olvasás, sok beszerzés - ez jellemzi a februáromat. Az elmúlt egy hétben a hosszú és fárasztó munkanapok után semmi máshoz nem volt kedvem, csak hazajönni, elfeküdni és olvasgatni. Sokszor ez este kilenc előtt nem jött össze, de így is szép számú könyvet kivégeztem.

Elolvastam:

10 új könyv, amit olvasnék

Megint rám jött a könyvek utáni ácsingózás, aztán persze tudom, hogy majd idővel lecseng ez is, de azért februárban magasan felülteljesítettem, ami a beszerzéseket illeti. Még rajtuk kívül is van néhány új(abb) megjelenés, ami nagyon piszkálja a fantáziámat, néhányat nem csak olvasni szeretnék, hanem magaménak tudni is, úgyhogy várható még némi magánkönyvtár-gyarapodás, aztán szépen be is fog telni a fehér könyvespolcom. 

Többnyire friss és várható megjelenéseket válogattam ide, de némelyik könyv már kapható több hónapja, szóval szokás szerint nem vagyok túl következetes.

Őket eléggé nagyon

Lauren Beukes - Tündöklő lányok

Vele indult az év, és arra gondoltam, hogy ha 2015 ennyire jól kezdődik könyvügyileg, akkor az jó jel a többi olvasmányaimra nézve (kivéve persze, hogy ennek az elméletnek semmilyen tudományos alapja nincs). 

Roppant merész voltam, mert ezt a könyvet én megvettem. Annak ellenére, hogy totálisan kétesélyes volt az olvasás végkimenetele, hiszen nem szeretem az időutazós történeteket, annyira a nyers gyilkolászás sem áll közel a lelkemhez, mégis úgy gondoltam, hogy van valami ebben a regényben, amitől nekem jó lesz. 

Volt. Nem, nem a Ház. A házat utáltam. 

Az viszont annyira tetszett, hogy végre nem New York vagy Los Angeles, esetleg egy poros, semmirekellő kisváros volt az események helyszíne, hanem Chicago. Vajon olvastam én már bármit, ami Chicagóban játszódik? 

A másik meg a napilap-szerkesztőségi hangulat a kilencvenes évekből, az oknyomozás, a kiégett bűnügyi újságíró, aki most már inkább a baseballra fókuszál. Ahogy Kirby és Dan elkezdik felgöngyölíteni a szálakat, nézegetik az oda nem illő tárgyakat, és sehogy sem értik. Imádtam, amikor mégis rájöttek a lehetetlenre. 

London folyói felett a hold

Sokat (na jó, annyira nem sokat) gondolkoztam azon, hogy kell-e nekem másodszor is Peter Grant kellemes bénázása, mert a London folyói nem hagyott bennem mély nyomot, aztán végül arra jutottam, hogy persze, hogy kell. Nem tudom, hogy az első rész feledhetősége az én hibám-e avagy a könyvé, úgy emlékszem, hogy nem kötött le ez a történet, hangulatilag sem volt túl erős, de simán lehet, hogy rosszkor olvastam, ki tudja, lehet, hogy épp nem voltam fogékony Londonra meg a mágiára. 

Gyors decemberi könyves zárás

Attól, mert év vége van, és minimum két giga-összefoglalóval is kedveskedem, a december még hónap, szegényt ne hanyagoljuk annyira. Főleg hogy annyi csodás könyvet kaptam / vettem, muszáj körbehordoznom őket! Tudom, még csak 27-e van, de aztán jön majd a többi számvetés, valahol el kell kezdeni.

Most csak a könyvekre fókuszálok, a beauty vonal amúgy sem izgatott annyira a hónapban, nem is nagyon vettem semmit, amit igen, azt is csak muszájból (fogynak a készletek, csoda!).

Őket olvastam el decemberben:

Holly Smale: Geek Girl 
Gillian Flynn: Sötét helyek (hihetetlen, de mindkettőről írtam már!)
Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól
Gretchen Rubin: Boldogságterv (újraolvasás, január óta húzódik, de jó volt ez így, egy régi posztot találtok róla a blogon)
J. R. R. Tolkien: A babó
A. S. Byatt: Mindenem (folyamatban)
Gail Carriger: Lélektelen (folyamatban)
Két félbehagyásom is volt a hónapban, a Nézd, ki van itt és A szív alakú doboz. Türelmetlen hangulatban vagyok, úgy érzem, túl sok könyv vár rám. 

A Nincs mit irigyelnünk a világtól tökéletesen beleillik azon könyvek sorába, amelyeket annyira tudok élvezni (és itt nem arra gondolok, hogy de jó, hogy ennyi borzalomról olvashatok). Felőlem minden országról írhatna valaki egy hasonló ismertetőt, én elolvasnám mindet. Észak-Korea nekem továbbra is a legbizarrabb ország, és ez a könyv sem az előnyös oldaláról mutatja be, ha egyáltalán van ilyen. Távol álljon tőlem, hogy a blogon politizáljak, de ijesztő látni akár a legapróbb párhuzamokat is, például mondjuk azt, hogy mire megy egy ország - amelynek szinte semmi felhasználható nyersanyaga nincs - akkor, amikor kitilt mindent, ami külföldről származik. Sokmillió ember éhezik és hal éhen, és ehhez még csak az sem kell(ett), hogy teszem azt a német hadsereg körbevonja valamelyik várost.
Nekem nagyon sokat adott ennek a néhány Dél-Koreába szökött embernek a története, és bármennyire is kegyetlenül hangzik, az év végi hajtásban és zombimódban hasznos volt ráébredni arra, hogy nem muszáj annyira sajnáltatni magam.
Szóval egyértelműen ő lett a decemberi kedvencem, örülök, hogy végre sorra kerítettem.

Beszerzések:

Olyan jó dolog könyvet kapni ajándékba! Főleg egy olyan lánynak, akinek esetében ez ritkaságszámba megy, ezért is imádom egyébként a már másodszor megrendezett győri molyos karácsonyt, ahol mindenki egy valakinek ajándékoz könyvet. Így került hozzám A titokzatos bábjátékos, illetve egy nagyon finom csoki és egy mentaszínű körömlakk. :) Aztán a család is hozzájárult a magánkönyvtáram gyarapodásához: a pasim anyukájától kaptam három könyvet, a Soho felett a holdat, a Köddé vált elefántot meg még egyet, ami már megvolt, úgyhogy ez utóbbit kicseréltem ma egy Tündöklő lányokra, és ha már ott voltam és kuponom is volt, akkor hazajött velem a Kulcs is, az Engelsfors-trilógia harmadik része. Az édesemtől a Horrostört kaptam meg, ez a bookdepós listámon szerepelt (amúgy jön magyarul is a könyv), de állítólag várható még valami angol nyelvű könyvecske, csak nem érkezett meg időben, fura, hogy ezek a bookdepósok mindig mindent külön küldözgetnek.

Végtelenül örülök mindennek, egyébként kaptam még szuper dolgokat, például körömlakkokat, rengeteg mogyorókrémet, Star Wars-os rohamosztagosos Moleskine-t, Lajosos (tényleg!) bögrét, baglyos noteszt, finom ételeket mindenhol. Annyi kaját kaptunk, hogy holnap talán el fogom készíteni a szentestére szánt töltött csirkét is, ma viszont a barátnőim hoznak vacsorát, a hagyományos karácsonyi vacsinkat kivételesen nem étteremben fogyasztjuk el, hanem nálam, a macska meg fog őrülni.

Lajos ajándéka is kinőtt az ünnepekre

UPDATE:
Megjött még két ajándékom így harmincadikán, szóval 8-ra bővült a decemberben beszerzett könyvek száma. Ezeket is a bookdepositorys listáról szedte az édesem, hiába mondtam neki, hogy csak egyet kérek. :) Az Amy & Roger's Epic Detour régi vágyam volt, jó kis amerikai road tripes könyvnek tűnik, a Dorothy Must Die meg... szóval lelkesedem Óz birodalmáért, és az abból kinövő mellékszálakért, tavaly A boszorkányt is nagyon imádtam, kíváncsi vagyok, ez milyen lesz, igaz, azt már most látom, hogy sorozat.

Többiek:
Amadea
Anna
Theodora
Tekla

Pár közelgő és friss megjelenés, ami érdekel

Ritka alkalom, de totál be vagyok zsongva a friss megjelenésektől, birtokolni akarom őket, nemrég elkezdtem egy szűz könyvet olvasni, láttam a molyon, hogy még senki sem csillagozta (azóta már biztos, mert közben én eléggé elakadtam vele), ugyanígy voltam a Ready Player One-nal két éve, teljesen felszabadulnak a hipszter molekuláim ettől a tevékenységtől.
Hamarosan karácsony, a korábbi évek tapasztalatai alapján az egyetlen forrás, ahonnan könyv jöhet ajándékba, az a győri olvasótársaimmal alkotott közösség, mindenki készített polcot a vágyott könyveiről, az enyémen egyelőre hat könyv szerepel. (Igaz, könyvutalványt szoktam néha kapni, annak is elég rendesen tudok örülni.)

Mats Strandberg & Sara B. Elfgren: Kulcs

Tegnap fedeztem fel a hírt a Geopen facebook-oldalán, hogy már lehet is rendelni, és örömömben felsikítottam egy beszélgetés közepén. Ez az a könyv, amit egészen biztosan meg fogok venni, az első két részt imádtam, és sokszor eszembe jutott mostanában, hogy vajon mikor érkezik a befejezés. 832 oldal lesz, ez keménykötésben elég súlyos tárgynak ígérkezik, de iszonyatosan várom, hogy a polcom lakója legyen, szerintem az olvasását sem fogom sokáig halogatni. 

Murakami Haruki: A köddé vált elefánt

Ha megjelenik egy új Murakami, akkor az nekem kell. Bár lelkesedésem már kezd alábbhagyni a szerző iránt, azért még mindig őt választanám, ha a kedvenc íróm kilétét firtatná valaki. Az új kötet, amely novellákat tartalmaz, eredetileg 1993-ban jelent meg. Egyébként bőven van még mit beszereznem Murakamitól, a régebbi regényei közül elég sok nem szerepel még a gyűjteményemben. A szerzőt nemrég jelölték a legrosszabb szexjelenet díjára, teljesen megértem. 

Ben Aaronovitch: Soho felett a hold

Annak ellenére, hogy a London folyói nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, kíváncsi vagyok a sorozat további tagjaira is, és feltehetőleg be is fogom őket szerezni. Most, így utólag azt gondolom, hogy talán más lelkiállapot vagy hangulat kellett volna az olvasásához, mert egyáltalán nem rossz ez a könyv, csak valahogy nagyobb durranást vártam, elég gyakran elkalandoztak a gondolataim. Különben nagyon vicces és szellemes, és bízom benne, hogy a második rész felülmúlja majd az elsőt. 

Alan Bradley: A titokzatos bábjátékos

Épp most írtam a sorozat első részéről, nem is mennék bele már nagyon abba, hogy miért szerettem a De mi került a pitébe?-t. Gyakran előfordul velem, hogy egy-egy krimiben a bűnügyi szál érdekel a legkevésbé, például a Dávid Veron-sorozatban is a harmadik rész során jutottam el addig, hogy a nyomozás is beszippantson, ne csupán a hangulat. Flavia de Luce rejtélyei esetében is sokkal jobban tetszik a körítés, mint az események.

Robert Galbraith: A selyemhernyó

A Kakukkszó biztosan benne lesz nálam az éves top ötben, ráadásul Cormoran Strike magánnyomozó is pillanatok alatt belopta magát a szívembe, csodálatosan felépített karakter, emellett pont olyan típusú férfi, amilyet általában szeretek (nem mintha bárki labdába rúghatna nálam hahaha). J. K. Rowling közben észrevétlenül bekúszott a kedvenc szerzőim közé, főleg a felnőttkönyveinek köszönhetően. A Kakukkszó és az Átmeneti üresedés számomra hibátlan könyvek, ugyanezt a szintet várom a Selyemhernyótól is. 

Ti várjátok valamelyik könyvet ezek közül? Melyek azok a friss / várható megjelenések, amelyek lázba hoznak titeket?

Gyorsan néhány könyvről #5

Mikor írtam én utoljára könyvről?? Most kicsit elszégyelltem magam, ahogy megláttam, hogy a piszkozatba felírtam magamnak a Kakukkszót például, amit kb három hónapja olvastam, ha nem régebben - kicsit összefolynak nekem a hónapok mostanában.

A bejegyzésben taglalt könyvek egyike sem világmegváltó olvasmány, némelyikben viszont nagyon kellemes érzés volt elmerülni. Viszont akad olyan is közöttük, amire már szinte egyáltalán nem emlékszem, vagy várhatóan hamarosan nem nagyon fogok. 

Lauren Graham: Egy nap talán

Szerintem nem sokan mondhatják el magukról, hogy utálják a Szívek szállodáját. Még a pasim is szereti, engem viszont a hideg ráz tőle, elsősorban a végtelenül idegesítő főszereplő-páros miatt. A stréber és maximalista Rory fejét néha a falba verném, az anyja meg az a kategória, hogy ha ilyen anyám lenne, akkor a saját fejemet verném a falba. Az Egy nap talán főhőse, Frances (aki valószínűleg legalább egy kicsit Lauren is) tipikusan olyan ember, akit nagyon nehezen viselek el. Szétszórt, nagyon spontán és impulzív, meglehetősen extrovertált (mostanában néha azon kapom magam, hogy folyamatosan ezen a skálán kategorizálom az embereket...). Emellett számos olyan tulajdonsága van, ami engem az őrületbe kerget, szóval az első oldalak elolvasása után elég közel álltam a félbehagyáshoz. 

Végül győzött a kíváncsiságom, és letoltam az egész regényt, és egyébként ennek tök örülök, mert egy abszolút korrekt, élvezhető limonádét kaptam teljesen élethű karakterekkel meg aránylag életszerű helyzetekkel, legalábbis a csaj bénázása kevésbé volt irreális, mint mondjuk egy Bridget Jones esetében. Kapunk persze szerelmi szálat is, ami cseppet sem nyálas, plusz egy kis személyiségfejlődést is felfedeztem Frances karakterében, mindemellett érdekes volt bepillantani egy tőlem annyira távol álló világba, ami a színészeké. 

Katharina Hagena: Az almamag íze

Saját példány, ritka alkalom. Most is csak azért kezdtem el, mert korán felébredtem hétvégén, kiosontam a hálószobából, aztán nem tudtam magammal mit kezdeni egy idő után és kerestem egy könyvet a nappalis polcon. Nyáron elmaradt az olvasása, de az őszhöz talán még jobban illett, elég kesernyés könyv, a régi ház nem azt a melengető, de mégis borzongató hangulatot árasztja, amit annyira szeretek, annál azért több fájdalmas emlék rejlik benne. 

Egy nap alatt elolvastam, általában óvakodom ettől, mert olyan nemkívánatos eredményei lesznek, mint hogy elfelejtem a könyv cselekményét. Tényleg, próbálom felidézni, de csak néhány kép ugrik be a temetésről, a végrendelet felolvasásáról, a tyúkól(?) lefestéséről, és az almamagról, amelyet a lekvárba dobnak a főzése közben. A hangulata sokkal inkább emlékezetes, ami, mint említettem, elég borongós és helyenként nyomasztó. Azért annak egy picit örülnék, ha nem minden régiházatmegöröklős történet építene arra a sablonos kérdésre, hogy vajon az örökös túlad a házon, avagy beköltözik. Egy kicsit talán többet vártam az almamagtól, lehet, hogy a gyors haladás sem segített, de valamiért képtelen voltam letenni. (Az epilógust mint olyat pedig be kellene tiltani, mindig annyira felidegesít!)

Karin Fossum: Ne nézz vissza!

Jó, most komolyan elgondolkoztam, hogy ez mi volt. Mármint megláttam a címet felírva a piszkozatban, és hosszú másodpercek teltek el, mire halványan beúszott egy skandináv krimis borító... majd megkerestem a molyon, mert hogy a szerzőre sem emlékeztem, és rájöttem, hogy ez nem olyan SK borító, amit itt hirtelen vizionáltam. Ebből már nyilvánvaló, hogy nem hagyott bennem mély nyomott ez a regény, semmi újat, izgalmasat nem adott, ráadásul a hunyó kilétére is elég hamar rájöttem, nagyjából akkor, amikor megjelent a színen. Igaz, az író nem tehet arról, hogy egy zseni vagyok. 

A norvég kisvárosi környezet adott egy kellemes közeget a történetnek, de nem járt át a mély skandináv hangulat. A nyomozó, Sejer, nem egy elcsépelt detektívfigura, ő teljesen nyugodt és kiegyensúlyozott ember, de az ő karaktere sem maradt meg bennem igazán. 

Nem rossz krimi ez, meg hamar el lehet olvasni, de nekem nem adott semmi pluszt, valószínűleg néhány hónap múlva már arra sem fogok emlékezni, hogy egyáltalán elolvastam. 

Holly Black: White Cat - A fehér macska

Nemrég megígértem magamnak, hogy nem olvasok (egy darabig) több YA-t, a paranormális téma meg végképp távol áll tőlem, de ezt a White Cat-et egyszer annyira kinéztem magamnak még a tumblrön, hogy úgy döntöttem, mindenképpen el fogom olvasni. A saját műfajában egyáltalán nem rossz, néha még érdekelt is, hogy mi lesz a főhősökkel. Akár még az urban fantasy jelzőt is rá tudjuk erőltetni, mert alapvetően a jelen világunkat használja környezetként, de az emberek egy része átokvető (varázsló). Csak a szerencsétlen főhősünk, a híres átokvetőcsalád leszármazottja mugli. 

A történet tele van csavarokkal, és folyamatosan pörögnek az események, ez viszont - ahogy lenni szokott a hasonló könyvek esetében - a hangulat rovására megy. Szeretek elmerülni egy-egy regény világában, ezért is szeretem általában a sorozatok első részeit a legjobban, mert azokban kapunk részletesebb képet a környezetről, ezáltal hangulatosabbak, és a fantáziámat is jobban beindítják. Illetve az is biztos, hogy - mint az fentebb is kiderül - az emberben (bennem legalábbis) sokkal inkább megmarad a könyv atmoszférája, mint a cselekménye, és ha az előbbi olyan szegényes, mint például a White Cat-ben, akkor lehet akármilyen szuper a történet, sokkal kevésbé lesz rám hatással. 

Huh, négy könyv mínusz, amiről írnom kell. :)

Közelgő izgalmas megjelenések

Végre összegyűlt annyi várható és friss megjelenés, hogy érdemes legyen bejegyzést kanyarítanom a tiszteletükre, persze ez nem jelenti azt, hogy be is fogom szerezni az összeset, tudjátok jól, hogy nem vagyok olyan. 

Nic Pizzolatto: Galveston (GABO)

Tegnap bukkantam rá valahol egészen véletlenül, és lelkesedésem oka nem más, mint a szerző kiléte, az ő nevéhez fűződik a True Detective sorozat, amire korábban titeket is próbáltalak rábeszélni. A helyszín Texas és Louisiana, és ez a tény sokkal jobban felcsigáz, mint a várható cselekmény, ami egy végrehajtó és egy prosti menekülésére épül. Ha sikerül Pizzolatónak olyan hangulatot varázsolnia a 284 oldalra, mint ami a True Detective-ben annyira megfogott, nyert ügyünk van.

Anna Gavalda: Édes életünk (Európa)

A Gavalda-rajongók végre kapnak egy friss-ropogós regényt, én pedig egy olyat, aminek a fülszövege valamennyire beindítja a nyálelválasztásomat. Csak az Együtt lehetnénket olvastam az írónőtől, a többi könyve valahogy nem hozott annyira lázba, hogy elolvassam őket, túl szenvedősnek tűntek. Ha nem volt még meg az Együtt lehetnénk valakinek, javaslom, hogy sürgősen pótolja az elmaradást, én annak ellenére is imádtam, hogy Párizs sosem vonzott, a francia kultúra pedig egyenesen taszít.

David Levithan: Nap nap után (Maxim)
Az aktívan tumblrözőknek bizonyára jó párszor szembejött már a szerző a dashboardon, én is így figyeltem fel rá. Olyankor mindig hisztizek egy sort, hogy bezzeg magyarul még nem bírták kiadni ezeket a könyveket, aztán amikor végre megjelenik, rájövök, hogy annyira nem is érdekel talán. Erre most azért egészen kíváncsi vagyok, remélem, hogy ez a minden-nap-más-testében-ébredős jelenség nem fog túl sok technikai kérdést felvetni bennem, nálam az ilyen problémákon szokott elhasalni a lelkesedés.

Erik Axl Sund: Bomlás (Libri)
Teljesen kedvet kaptam a krimiolvasáshoz, főleg a skandinávokhoz. Ugyan tegnap fejeztem be A tetovált lányt angolul, és tisztában vagyok vele, hogy semmi nem érhet a nyomába, még mindig nem lett elegem a csípős hidegből és a sötétségből. A Bomlás egy új thrillersorozat első része, amelyben a nyomozás során egy pszichoterapeuta is közreműködik. A borító hátborzongató, remélem, a történet is az lesz. Ha értesüléseim nem tévednek, a második rész is megjelenik még 2014-ben.

Austin Kleon: Mutasd meg magad! (HVG könyvek)
A Lopj úgy, mint egy művész! nálam nagy sikert aratott, gondolatébresztő és kreativitás-serkentő rövid könyvecske, amiről azóta sem sikerült bejegyzést összehoznom, pedig megérdemelné. A Mutasd meg magad! a következő lépcsőfok, ami a szellemi termékünk népszerűsítésének folyamatára épül. Kérdezhetnétek, hogy mi a szellemi termékem, és mit akarok annyira népszerűsíteni, igazából semmit, de bízom abban, hogy a szerző megint előáll pár okosságal, amit elraktározhatok a buksimban.

Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai (Kossuth)
Tavasszal olvastam a Füst és csont leányát, a sorozat első részét, ami nagyon jól esett egy olyan időszakban, amikor minden második könyvet félbehagytam. Hangulatos urban fantasy Prágával és a kék hajú lánnyal, Karouval. Van egy olyan érzésem, hogy ez is olyan sorozat/trilógia lesz, amiből az első rész lesz a kedvencem, de ezt már megszokhattam, ritkán írja felül az élet ezt a tendenciát. Kíváncsi vagyok, hogy a Vér és csillagfény napjaiban visszatérünk-e Prágába, sokat dobott a helyszín Karou történetén.

Egyelőre őket szedtem össze, az idei év utolsó nagy dobását, a Selyemhernyót nem vettem még bele a listába, mert csak decemberben érkezik, addig ki kell bírnunk Cormoran nélkül. Van miből válogatni addig is, magamnak elsősorban a saját példányok pusztítását tűztem ki célul, úgyhogy inkább nem írom le, hány előjegyzésem van a könyvtárban.

5 könyv, amit elolvasok 2014 nyarán

Hiába nem vagyok már iskolás, imádom előre megtervezni a nyári olvasmányaimat. Megnéztem a tavalyi és a tavalyelőtti terveimet, 2013-ban majdnem az egész lista egy totális mellélövés volt, a rajta szereplő könyvek  egy részét vagy félbehagytam, vagy csak egyszerűen utáltam, egyedül az Örökség tetszett a 9-ből. Két évvel ezelőtt sikerült jobban beletrafálnom, bár az Úton akkor kimaradt, de ez nem is baj, mert annak tavaly nyáron jött el az ideje. Kíváncsi vagyok, hogy idén mennyire leszek sikeres, mind a lista összeállítását, mind az olvasásokat tekintve.

Margaret Mitchell: Elfújta a szél

Óriási hiányosságot kell pótolnom, főleg hogy Délért mennyire rajongok, feltett szándékom, hogy minden a számomra fontos déli regényeket mind elolvassam, már csak egész kevés hiányzik. Az Elfújta a szél alapdarab, gondolom ezt nem kell hangsúlyozni, pont ezért - meg a hossza miatt - félek tőle, nagyon akarom szeretni, magasak az elvárásaim vele szemben. Szintén délrajongó bloggertársaim (Amadea és Nikkincs) viszont állítják, hogy szuper és hossza ellenére gyorsan lehet vele haladni, egye fene, hiszek nekik. 

Ben Aaronovitch: London folyói

A Kakukkszó után nem akartam egyből megint valami londonos könyvbe belekezdeni, de hamarosan muszáj sorra kerítenem a London folyóit, mert ahhoz képest, hogy mennyire vártam, indokolatlanul régóta vár a polcon olvasatlanul. Valószínűleg nem egy tipikus "nyári" olvasmány - legalább is az én értelmezésem szerint, - de mivel mindenképpen el fogom olvasni, gondoltam beszúrom a listába, így egyet már tuti kipipálhatok róla nemsokára.

Gillian Flynn: Sötét helyek

Egész sok krimit meg hasonlót olvasok mostanában magamhoz képest! Nem volt kérdés, hogy GF második magyarul megjelenő könyvére a lehető leghamarabb rávetem magam, mivel a Holtodiglant imádtam, meg valamiért különösen szívesen emlékszem vissza azokra a könyvekre, amelyeket az ideköltözésünk első hónapjaiban olvastam. (Még a Felhőatlaszra is, pedig hogy utáltam, úristen.) Az elvárásaim most is magasak, remélem a hölgy ezúttal sem okoz csalódást. 

Katharina Hagena: Az almamag íze

Direkt nyárra tartogattam ezt a regényt, a régiházas történetek nekem kifejezetten ehhez az évszakhoz passzolnak. Emlékszem, hogy amikor megvettem, mekkorát csalódtam, hogy egy kb A5-ös puhafedeles könyvet tartottam a kezemben, nem tudom, miért, de valami monumentálisabbra számítottam. Ezt az örököltem-egy-házat-és-egy-múltbéli-nagy-titok-lappang-a-felszín-alatt -témát előszeretettel lovagolják meg mostanság az írók, nem mindig akkora sikerrel, én azért gyakran lecsapok rájuk, meglátjuk, hogy a német megoldás hogy tetszik majd. 

Jenny Han: A nyár, amikor megszépültem

Nem múlhat el nyár YA nélkül, erről pedig kivételesen - megbízható forrásokból - egész biztatókat hallottam, aztán ott van az az átszűrődő napocska a háttérben a borítón, meg a cím, meg úgy minden egybevetve, kedvet kaptam, na. Amúgy is régen olvastam már agyzsibbasztó tiniirodalmat, kell valami a szinten tartáshoz :D Őt már elő is jegyeztettem, sőt egy másik KMK csodát is, aminek egyelőre le sem merem írni a címét, de régen a tumblrön rákívántam még angol nyelvű valójában.

Egyelőre ennyi, azért vannak még prio kettes tervek is, például A szingli fejvadász meg az Örök kísértés (szintén Dél), emellett kéne valami velencéset is olvasni, mondjuk egy VII. Olivér újrázás szerintem teljesen ideális lenne erre a célra.

Nektek vannak könyves terveitek a nyárra, vagy inkább majd ahogy esik, úgy puffan?

Áprilisi kedvencek és könyves zárás

   Könyvügyileg ezerszer jobban sikerült az április, mint a március, végre sikerült néhány igazán nagyszerű olvasmányt kifognom, kár volt elrontani az összképet a Juliet Grey-féle Marie Antoinette trilógia második részével, de csak magamra vethetek, tudhattam volna ezt előre. (Csakis Fersen gróf várható felbukkanása miatt kölcsönöztem ki a könyvet, a harmadik részt már valószínűleg hanyagolni fogom). 

   A hónap elején fejeztem be A méhek titkos életét, ami a fellelhető déli környezetben játszódó irodalmi művek egyik legjobbika. Most látom csak, hogy mekkora koppintás a Déli álmok, túlságosan sok ponton lehet párhuzamot vonni a két történet között, viszont a méhes sokkal kifinomultabb, tartalmasabb, a szereplők valódiak, a problémák nem mondvacsináltak és a feszültség is jóval több ebben a regényben, igazi gyöngyszem. Nem tudom, manapság lehet-e kapni, emlékszem, hogy jó pár évvel ezelőtt még aláírásgyűjtés is folyt annak érdekében, hogy újra kiadják, de nem tudok arról, hogy lett volna ennek bármi eredménye.

   Nála is nagyobb élmény volt A párizsi feleség, amit a reggeli negyedórás buszutakon olvasgattam a kindlin, de a vége felé már nem bírtam magammal, és itthon gyorsan befejeztem. Hemingway egyelőre nem győzött meg sem Az öreg halász és a tengerrel, sem a Vándorünneppel, de kíváncsi voltam az utóbbi történet másik oldalára is, amiről Hemingway nem írt, azaz a női szemszögre. Kellemes meglepetés ért, mert tartottam tőle, hogy picit limonádéíze lesz a dolognak, de már az első néhány oldalon kiderült, hogy egy alapos kutatásra épülő igényes, átgondolt, szépírói stílusban megírt életrajzi regény, amely Hadley Richardson és Hemingway házasságát kíséri végig. Egy pillanatig sem unatkoztam, kissé csodálkozva olvasom azokat az értékeléseket, amelyek szerint ez a történet túl lassú és vontatott, de ideje megtanulnom, hogy minden olvasó más igényekkel és elvárásokkal áll neki egy-egy könyvnek. Én kifejezetten boldog lennék, ha minden életrajzi regény hasonló színvonalú lenne, illetve reménykedem, hogy Paula McLain később is megörvendeztet minket az írásaival. 

Lement közben a húsvét is, legszívesebben kiiktatnám ezt az ünnepet, helyből utálom az egészet. Mégis beadtam a derekam egy kicsit, és nekiálltam sütit sütni. Egész pontosan negyven darab sajtos rolót készítettünk (volt egy kis segítségem), illetve amelyikbe nem jutott már sajtos krém, abba nutella került. Nem volt gond az elfogyasztásával, szerintem én is meg a pasim is végtelen számú darabot meg tudnánk enni, egyébként kifejezetten büszke vagyok magamra, hogy képes (és hajlandó) vagyok ennek a finomságnak az elkészítésére, igaz, egyes-egyedül biztosan nem állnék neki. 

Mostanában nagyon fincsi illatokkal találkozom mindenfelé, el is csábulok időnként, a legutóbbi felfedezettem a barackos TBS testápoló (meg akármi), viszont néhány nap használat után még nem emelhetem a havi kedvencek közé. Ami áprilisban igazán elnyerte a szívemet, az egyrészt az Essence egyik parfümöcskéje, életemben nem gondoltam volna, hogy valaha Essence parfümöt fogok vásárolni, de a like a walk in the summer rain illat annyira nyári és valamiért a gyerekkoromra emlékeztet, úgy beleszerettem, hogy aztán visszamentem még egy üvegért, mivel nyilván limitált kiadás lesz meg amúgy is csak 10 ml, pikkpakk elfogy, aztán sírhatok utána. Az összes érzékszervem közül talán az orromra lehet a leginkább hatni, jó és rossz értelemben egyaránt, a pillanat törtrésze alatt hoz vissza érzéseket, emlékeket egy-egy jól betalált illat. Ezért veszem meg időnként a Vidal szamártejes-olívás tusfürdőjét, ő életem tusfürdője, nagyon remélem, hogy nem tudom eleget használni ahhoz, hogy ne az olaszországi tartózkodásom jusson róla eszembe. Drogériák alsó polcain lehet megtalálni, emlékszem, mennyire örültem, amikor belefutottam itthon, egészen elérzékenyülök, ha ezzel pancsizom, persze simán lehet, hogy annyira nem is tetszene az illata, ha nem emlékeztetne a kintlétemre, de már mindegy, örülök, hogy újra felfedeztem, nem is értem, hogyan feledkezhettem meg róla az utóbbi hónapokban!
Mivel a körmeimmel való törődés nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé, ritka, hogy egy lakkot igazán megszeretek, nálam elég hamar leáldozik a szépen felkent festék, nem tudom, mi baja a körmeimnek, kismillió módszerrel próbálkoztam már, de mindig lepattog, főleg a mutatóujjaimról. A Rimmel 60 seconds lakkja viszont nagyon jól bírja a strapát, de érdekes módon csak ez a lila. Van még egy kékem meg egy narancssárgám, de egyik sem olyan nagyszerű, mint ez, az egyiknek az ecsetével, a másiknak a tartósságával van problémám, a lila viszont úgy tökéletes, ahogy van, emellett a színét is imádom, pedig sosem voltam az a lilaőrült, most is csak bizonyos keretek között viselem el, és csak bizonyos árnyalatait, például ezt. 

Ideje megemlékeznem a beszerzéseimről is, igaz, már megtettem a Könyvfesztiválos posztban, ugyanis azon a két könyvön kívül semmit nem vásároltam áprilisban. A május nem biztos, hogy ilyen dicső lesz, bár egyelőre csak a Kontrollt (Jeff Vandermeer) néztem ki magamnak, ha ügyes leszek, nem csúszik be más. 

Tehát a Kakukkszó és A dervisház lett az enyém - hála a könyvfesztes kedvezményeknek meg a vásárlásra biztató légkörnek, más kérdés, hogy ezeket mikor fogom végre elolvasni, ideje lenne szüneteltetni picit a könyvtárba járást, vagy legalább a mániákus online előjegyzésrohamaimat.  

A többiek zárásait itt találjátok:

Amadea

Theodora

Catriana