2015-BEN ELŐSZÖR és más nyalánkságok

Lehet, hogy már jobban unjátok az évösszegzőket, mint a bejglit (én nem, még most is várom, hátha felbukkan egy-egy újabb bejegyzés vagy videó), de az életem hálisten' nem csak olvasásból meg a bőröm kenegetéséből áll, így a tavalyi évhez hasonlóan most is végigfutok picit az elmúlt 12 hónapon. Én nem hiszek abban, hogy vannak jó évek meg rossz évek, abban végképp nem, hogy a páratlan évek rosszak, a párosak meg jók. 2015 nem kezdődött épp a legjobban, viszont ugyanebben az évben vált valóra életem nagy álma is, és ez csak a két véglet. 

Hogyan legyünk egyedül?

Amikor fiatalabb voltam, úgy éreztem, minden egyszerűbb és jobb, ha valakivel együtt élem át. Most már tudom, hogy azért gondolkoztam így, mert kényelmes ember vagyok - és voltam akkor is, - minden apró kihívást és problémát egyszerűbbnek tűnt megoldani többedmagammal, még jobb esetben ezeket elintézte helyettem más, és nekem már csak arra kellett koncentrálnom, hogy élvezzem a helyzetet. Szerencsére azonban csupán lusta vagyok, hülye nem, feltalálom magam kihívást jelentő helyzetekben, meg tudok oldani problémákat egyedül, és ami a legfontosabb: kedvelem magam annyira, hogy jól érezzem magam a saját társaságomban. 

A kiút, avagy "Együk meg előbb a régi kenyeret!"

   Dr. Csernus őszinte stílusát nem mindenki szereti, gyanítom, hogy főleg azok az emberek nem, akik előszeretettel dugják a fejüket a homokba, és nem szívesen szembesülnek a valósággal, vagy önmaguk hibáival. Én kedvelem a Csernushoz hasonló kellemesen arrogáns férfiakat, ellenben a bájolgó, mézes-mázas pasiktól kiráz a hideg, főleg akkor, ha érzem a túlzott kedvesség mögötti erőlködést. Nem értek egyet maradéktalanul a szerzővel abban, hogy a különböző kapcsolatainkban mindent őszintén meg kell mondanunk a másiknak, főleg, ha a másik kéri a véleményünket, viszont azt mindennél fontosabbnak tartom, hogy önmagunkat ne verjük át, és felfedezzük, ha saját magunk miatt kerültünk bele egy bizonyos szituációba. Az egész könyv erre a gondolatmenetre épül, tehát ne rinyáljunk folyton, ne a másikra mutogassunk, hanem vizsgáljuk meg a helyzetünket, az abban betöltött szerepünket, és merjük kimondani, hogy igen, itt és itt voltam hülye / lusta / hiszékeny / stb., és ezért tartok ott, ahol.