2011-04-20

Neil Gaiman: Csillagpor


  általában igyekszem nem elkövetni azt a hibát, hogy előbb nézem meg egy könyv filmadaptációját, mint hogy magát a könyvet elolvassam, de ebben az esetben ez így alakult, a filmet körülbelül négy éve láttam, akkor meg még nem is voltam akkora moly, meg szerintem nagyon Neil Gaiman létezéséről sem tudtam akkoriban.
időnként, nagyon ritkán előfordul, hogy sokkal többet hoznak ki egy filmből, mint ahogy a könyv alapján várnánk, (ebbe a kategóriába sorolnám pl. a Hideghegyet is) a Csillagpor is ilyen szerintem, alaposan felturbózták a történetet.

  amikor a könyvet a kezembe vettem, meglepődtem, hogy mennyire rövid. hogy fog ebbe ennyi esemény beleférni?? végül is belefért, de maradt bennem hiányérzet.

 Tristran Thorn egy Falva nevű kis falu lakója, aki beleszeret a helység legkapósabb lányába, Victoriába. a lány egy meggondolatlan pillanatában azt ígéri a fiúnak, hogy amennyiben elhozza neki az épp lepottyant hullócsillagot, bármit megtesz neki. így Tristran a csillag keresésére indul, átlépve ezzel a Falvát körülvevő falat, és egy teljesen más világba csöppen. errefelé teljesen más minden, már a hullócsillag fura, de van még boszorkány, egymást gyilkolászó, trónra törő királyfik, felhőkön ücsörgés. 

a furcsa nekem tényleg csak az volt, hogy picit összecsapottnak tűnt az egész. nyilván az is a gond, hogy a filmhez hasonlítom, ami egy nagy kerek egész, vicces karakterekkel, itt meg olyan felületesen érintettük az eseményeket, néha-néha elidőzve egy-egy részleten, viszont annyiféle szál van ebben a sztoriban, hogy ezt szinte varázslat 210 oldalon megírni. persze lehet, hogy pont a varázslat volt a cél:)

  ami még fontos lehet, hogy a Csillagpor egyáltalán nem gyerekkönyv. felnőtteknek írt mese, időnként picit erotikus tartalommal. persze nyilván nem az a lényeg, csak gondoltam szólok, mielőtt bárki elkezdené felolvasni a néhány éves kisgyerekének. 


  ha még valaki nem látta a filmet, akkora Csillagpor biztosan egy elég élvezetes olvasmány, kedves szereplőkkel, varázslatos világgal. mindenesetre miután elolvastátok a könyvet, szerintem nézzétek meg a belőle készült filmet is, Robert de Niro hatalmasat alakít!



a könyvet kiadja az Agave Kiadó.

2011-04-02

Elizabeth Gilbert: Eat, pray, love




  "Számunkra, akik azt hisszük, hogy a világ kizárólag azért forog, mert a tetején van egy fogantyú, amit mi személyesen forgatunk, az elengedés rémisztő vállalkozásnak tűnik. Meg vagyunk győződve arról, hogy ha csak egy pillanatra is elengedjük ezt a fogantyút, akkor… nos, akkor vége lenne a világnak. De próbáld meg elengedni, Süti – szól az üzenet. Ülj csendesen egy darabig, és szabj határt a folyamatos részvételednek. Figyeld, mi történik. A madarak nem fognak röptükben szörnyet halni, a fák nem fognak elkorhadni és elpusztulni, a folyók vize nem válik vörössé a vértől. Az élet megy tovább."



  sokáig távol tartottam magam ettől a könyvtől, mivel arra gondoltam, hogy a címben szereplő "pray" szócska miatt úgysem nyerheti el a tetszésemet igazán, mondjuk ebben volt is valami - valóban a középső fejezet kötött le legkevésbé, na de erről majd később. az olasz és az indonéz rész viszont kárpótolt engem ezért.
  az önéletrajzi ihletésű regény egy harminc körüli nő útkeresését meséli el, az után, hogy elhagyta a férjét, majd a következő kapcsolata is hamar zátonyra futott. Elizabeth úgy dönt, hogy ki kell szakadnia jelenlegi környezetéből (New York), és elhatározza, hogy a következő egy évben elutazik Olaszországba, Indiába és Balira. 

  Rómában az élvezeteknek hódol, vagyis pontosabban az ételek élvezetének. a filmből megnéztem csak az olasz részt, és hát olyan gusztusos spaghettik kerülnek az asztalára, na meg az a nápolyi pizza, ahogy nyúlik rajta a mozzarella, gyönyörű. mellesleg újra kedvet kaptam az olasz tanuláshoz. egyedül azért haragudtam Lizre, amiért annyira ellenségesen ír Velencéről (ha valaki nem tudná, az a város a szívem csücske, életem szerelme, stb.)

Indiában aztán ellátogat egy asramba (mondjuk hogy egy meditációs központba), ez a legküzdelmesebb időszaka az egy év során. mert akármennyire is hülyén hangzik, meditálni, ellazulni, befelé fordulni egyáltalán nem egyszerű. (és ezt most minden irónia nélkül mondom, nekem már egy szimpla jógaórán is hatalmas kihívás, hogy ne pörögjön az agyam közben mindenfélén). ez a rész nagyon távol állt tőlem, voltak oldalak, amelyeket átlapoztam, mert egyáltalán nem tudtam azonosulni a leírtakkal. 
  az indonéz fejezet viszont újra meghozta a kedvem a könyvhöz, itt azért történik ez-az, van cselekmény, és Liz ekkor találkozik Felipével is, akit nem más, mint Javier Bardem alakít az állítólag nem túl színvonalas filmadaptációban.

  az Eat, pray, love-ot nem tartom egy hatalmas irodalmi értékű könyvnek, ennek ellenére nem akarok belekötni. nekem jól jött akkor éppen, szerintem ez az a fajta könyv, ami jólesik az embernek. persze rohadt irigy vagyok, jó lenne, ha - mikor épp én is lefelé zúgok a lejtőn - én is itt tudnék hagyni mindent, aztán menni a nagyvilágba semmittenni.