2013-07-19

Ősszel jön az új Murkami magyarul

A Geopen Kiadó oldalára tévedtem, és boldogan konstatáltam, hogy ősszel megjelenik Murakami Haruki legújabb regénye, ami itt jobbra látható. Szégyellem magam, hogy még csak most jutott el hozzám a hír, de legalább annál kevesebbet kell várnom rá. A magyar címe A színtelen Tadzaki Cukuru és zarándoklatának évei lesz - vagy valami hasonló. A történet főhőse egy harminchat éves vasúti munkás, aki felnőttként visszatér a szülővárosába, hogy felfedje annak okát, hogy miért fordítottak hátat neki a barátai fiatalabb korában.
Japánban hatalmas sikert aratott a regény, amelyet többen a Norvég erdőhöz hasonlítanak. Ennek sokan örülnek, mert ezek szerint az új regény egy szélesebb közönségnek íródott, nem olyan komplikált, mint például az 1Q84, (igaz, én nem vettem észre, hogy az komplikáltabb lenne, mint bármelyik Murakami).
Állítólag hatalmas a kereslet Japánban Liszt Ferenc műveire a könyv megjelenése óta, ugyanis a zeneszerző egyik zongoradarabjára épül, a Zarándokévekre. Az 1Q84-ben is szerepelt egy komolyzenei mű, Leos Janacek Sinfoniettája, amelyet olvasás közben többször végighallgattam, még emlékszem is, hogy akkortájt írtam a diplomamunkám elméleti részét, ahhoz pedig Csíkszenthmihályi Mihály Kreativitás című könyvét olvasgattam, szóval ez a két könyv meg a zene eléggé egybefolyik a fejemben. A Zarándokéveket itt tudjátok meghallgatni.

2013-07-18

Újabb lista - 65 könyv, amit el kell olvasnod a húszas éveidben



Mint tudjátok, lista-megszállott vagyok. Ma egy újabb verziót fedeztem fel a Pinteresten, pedig a cikk már két hónapos. Sok közülük meg sem jelent (még) magyarul, de nem baj, mert van egy molyos polcom, ahová felpakoltam azokat a könyveket, amelyek szerintem igazán megérnének egy magyar kiadást. Viszont a listának köszönhetően találtam néhány - magyarul is megjelent - regényt, amelyekről eddig még csak nem is hallottam, menetelnek is a várólistám felé. A képre kattintva megnézhetitek a hatvanöt könyvet, nekem eddig ezek voltak meg:

1. Donna Tartt: A titkos történet
2. Kazuo Ishiguro: Ne engedj el...
3. Ernest Cline: Ready Player One
4. Sylvia Plath: Az üvegbura
5. Murakami Haruki: Világvége és a keményre főtt csodaország

5/65, nem rossz, hmm? Igaz, ez az öt könyv igazán meghatározó olvasmány volt az életemben. Érdekes lista, bár a vége felé sok a vers meg van pár non-fiction is, azok már annyira nem csigáznak fel, de néhány könyv a 65-ből már eleve szerepelt a várólistámon, ami most naná, hogy bővült egykét tétellel.

Nálatok is ilyen jó az arány, vagy csak én vagyok béna?

2013-07-11

Travel wishlist - 1. Diner túra, USA

Szép kis listám van arról, hogy hova szeretnék eljutni életem során. Akad köztük teljesen bevállalható és reális úticél, ezeket talán néhány éven belül sikerül kipipálnom, viszont néhányhoz szükség lenne komolyabb feláldozható tőkére. A wanderlust őrült erővel tombol bennem, nem tudom, hogy enélkül az érzés nélkül mennyi értelme lenne az életemnek. A helyszínek, városok, hangulatok, amelyek után vágyakozom, sokszor álmomban látogattak meg. Valahol, egy másik kontinensen van egy híres, kultikus hely, ahol álmomban nagyon sokszor jártam már, előfordult, hogy végigsétáltam rajta, volt, hogy láttam összeborulni az egészet egy földrengésben. Amióta ilyen gyakran találkozom vele alvás közben, ha éber állapotomban eszembe jut, egész komoly szívdobogás kerülget. Szerintem, ha egyszer valóban ott lennék, előtte, a földbe gyökereznének a lábaim, esetleg elájulnék, de minimum elbőgném magam.

Az új őrület nálam a diner. Meg az amerikai kultúra (még akkor is, ha egyesek szerint az előbbi szóösszetétel egy oximoron.) Korábban egyáltalán nem vonzott ez a terület, de úgy érzem, minél többet tudok róla, annál inkább felcsigáz. Különböző városok, térségek, államok piszkálták fel a fantáziámat, ebben a posztban viszont a dinerekről, illetve greasy spoonokról álmodozom pár sort. Nem igazán tudok rájönni, hogy mi a különbség a két kifejezés között, de azt gyanítom, hogy minden greasy spoon diner, de nem minden diner greasy spoon. (Meg még az lehet a megfejtés, hogy a diner amerikai, a greasy spoon meg brit. Talán.) Úgyis mindjárt rájöttök, mire gondolok.


Először a gimiben olvastam ezt a kifejezést egy angol nyelvkönyvben, és nagyon megtetszett. Mármint a greasy spoon. Majd áhítozva néztem, ahogy a filmekben a piros műbőrkanapén terpeszkedő emberek hogyan lapátolják magukba a palacsintát, és ahogy a mogorva pincérnők körbe-körbe járnak a langyos, híg kávéval, hogy átlátszó kancsóikból újratölthessék a kiürült csészéket. Hát nem imádnivaló? A kültéri neonfényekről nem is beszélve.


Az első dinert - a Wikipedia szerint - 1872-ben Rhode Island-en egy lovaskocsiból alakították ki. Mai formájukat is ennek köszönhetik, a klasszik diner erősen hasonlít egy büfékocsira. Gondolom senki nem fog meglepődni, ha elárulom, hogy kínálatuk az amerikai konyhára épít, lehet enni hamburgert, sült krumplit, a tojás különböző variációit, palacsintát, gofrit, bundáskenyeret, sült babot, hot dogot, hash brownst (beré-szerűség), rántott csirkét, káposztasalátát, sült zöld paradicsomot (a könyv elolvasása is csak elmélyítette a vágyakozásomat). Desszertnek pedig ott a pite, a fagyi vagy a sajttorta. Tudom, hogy egyik étel sem a gasztronómia csúcsa, mégis egytől egyig imádom őket, rá kellett jönnöm arra, hogy nagyon közel áll hozzám az amerikai konyha, részben azért is, mert sokféle reggeli jellegű kaját esznek, és nekem a reggeli a kedvenc napi étkezésem. Egyetlen problémám, hogy utálom a vizezett, americano típusú kávét.


Kissé elkanyarodtam az utazás-témától, csak elég könnyen beszippant a különböző kultikus amerikai kaják leírása, épp a Coney Island-i hot dogról olvasgatok. Olasz ételekből egész tűrhetően kiedukáltam magam, ideje, hogy új térség felé nyissak.

Habár a diner az északkeleti régióból származik, a híres Route 66 mentén is fellelhető jónéhány. Megkerestem a térképen, hát alig találtam meg, olyan kis huszadrangú utacska. Azért végigautókáznék rajta, bár ki tudja, mennyire lett kiállítási tárgy belőle az évek során.
Mennyire szuper lenne egy road trip, ilyen helyeken reggelizni (ebédelni, vacsorázni), vicces motelekben megszállni, álmos kisvárosokon átutazni... Fényképeznék egy csomó ilyet, pásztáznám az amerikai "tájat", hol a sivatagot, hol a hegyeket, hol a jellegtelenséget. Ez az egész sokkal jobban érdekel, mint New York, a Niagara-vízesés vagy a Grand Canyon.


A Guardian összeállított egy tízes listát a legjobb dinerekből, azt hiszem, a legjobban az tetszik, ahol egy tányéron kínálják a rántott csirkét és a gofrit.
Egy picit már annak is tudnék örülni, ha valaki Győrben úgy határozna, hogy nyit egy ilyen étkezdét. Vasúti kocsiból kialakított kocsmánk már van, lehet enni fincsi csilis babot, gyrost meg csülköt, de fél literes eperturmixuk csíkos szívószállal biztos nincsen.



2013-07-02

Zafón és Barcelona... és én

A mennyország fogságában-t olvasom, Zafón most varázsol el először igazán, A szél árnyéka nem a legmegfelelőbb időszakban került a kezembe. Rájöttem, hogy nekem azt újra el kell olvasnom, mert bizonyára egy csodálatos könyv. (Az Angyali játszma később jött, zavaros volt és túlságosan erőltetetten misztikus, nem maradt meg belőle sok a fejemben.)
Úgysem teng túl még bennem az elvágyódás, á, hadd áhítozzak egy kicsit Barcelona után is... Hét éve nyaraltam ott egy hetet, és majdnem biztos vagyok benne, hogy az egyik legtökéletesebb hely a vakáció eltöltésére. Ezer arca van, minden utca, minden környék más-más hangulatot áraszt, lehet fürdeni a tengerben, a felőle érkező szél pedig olyan kellemes, hogy egészen elviselhetővé teszi még a legkibírhatatlanabb kánikulát is. Gasztronómiai szempontból sem éppen csalódás a város, tapasbárok várnak mini adag finomságokkal, igazi sangriával, a kedvencem mégis a frissen préselt gyümölcslé, amit minden sarkon árulnak, és a nyári hőségben legszívesebben minden sarkon vettem is volna belőle egy pohárral. 

Nem csoda, hogy erős késztetést éreztem arra, hogy begépeljem a város nevét a Pinterest és egyéb képmegosztók keresőibe, úgyhogy meg is osztanám veletek a legszebb leleményeimet.