Bécsi kirucc

Egy korábbi bejegyzésben majdnem elkezdtem élménybeszámolni a rövid kis bécsi vakációnkról, de aztán gyorsan leállítottam magam, arra hivatkozva, hogy talán majd úgyis lesz egy különálló poszt az egészről. Igaz, azóta eltelt majdnem két hét, és már nem is nagyon emlékszem, hogy mi mindent csináltunk, de azért a képek segítenek felidézni ezt-azt.

Győrtől Bécs körülbelül ugyanannyi kilométerre fekszik, mint Budapest, és ha dönteni kell, hogy melyik irányba induljak inkább, bevallom, nem kell sokáig gondolkoznom. Elnézést kérek minden budapestitől, de csak akkor megyek arra, ha nagyon muszáj, kaptam elég időt, hogy megutáljam a várost, de most nem mennék bele az okokba. Meg különben sem erről szerettem volna írni, hanem Bécsről, ami szerintem egy szuper város, persze ha ott kéne élnem, lehet más lenne a véleményem, de egy-két napra szeretek oda ellátogatni minden évben, szippantani egy kis nyugati levegőt. 

Az utazáshoz érdemes a vonatot választani, mert egyáltalán nem drága, ha időben foglal az ember jegyet, akkor még elcsíphet pár Sparscheint, ami Győrből 9 euró egy útra. Lehet vásárolni turistajegyet is, ami emlékeim szerint huszonpár euró, az odaúttól számítva négy napig lehet vele hazajönni, és az első napra a helyi tömegközlekedés is meg van oldva vele.

Első reggel a Naschmarktra vezetett az utunk, vagy inkább a gyomrunk, egy szuper reggelizőhelyen kötöttünk ki, ahol óriási adag gofrit kaptam frissen préselt gyümölcslével (nyamm), de erről már beszámoltam. Azért a képet újra ideteszem, mert olyan szép (a kaja). Imádom a reggelit, mondtam már? Nem olyan régóta a kedvenc étkezésem a nap során, főleg hétvégén. 

Kicsit zavaró, hogy amíg elfogyasztasz egy reggelit a szabadban, három erőszakosan kéregető koldus fárad oda hozzád és cseszeget, hogy ha te megteheted, hogy itt étkezel, akkor ugyan már miért nem tudsz adni neki egy eurót, szóval azt hiszem, valami új rendszer lehet a városban, mert a korábbi látogatásaim során egyetlen kéregető emberrel sem találkoztam. Megjegyzem, egyikük sem osztrák, illetve az is elárul egy keveset a kilétükről, hogy az egyikük az anyanyelvemen küldött el a nem mondom meg hova. 

Hosszú hétvége és instagram

Annyira élveztem az előző hétvégét! Négynapos, sőt, nekem öt, mert a pénteket is kivettem, és aznap elutaztunk egy csajos napra Bécsbe, ami szerintem egy teljesen szerethető város, tőlünk ugyanolyan messze van, mint Budapest, és míg az utóbbi város említésétől is néha rosszul vagyok (elnézést, senki ne vegye magára, de tényleg), addig úgy érzem, hogy Bécsben még a levegő is más. Persze egész nap nem csináltunk semmi hasznosat egyáltalán: kezdtük a Mariahilfersrassén egy kávéval meg sütivel, aztán hatalmas bevásárlás indult, találtam egy csodás boltot, a Forever21-et, szeretnék ilyet közelebb is, aztán egy halas ebéd a Nordsee-ben, majd újra vásárlás, aztán a Starbucksban egy isteni Pumpkin Spice Latte, amit próbáltam később otthon is reprodukálni (csak épp nem volt otthon tökpüré), aztán egy The Body Shop-os kitérő, ahol képtelen voltam ellenállni egy piros rúzsnak, főleg, hogy ki is festettek vele minket a helyszínen. Úgy érzem, nagyon rám fért ez az egész, és végre otthon is voltam kicsit aztán, megfőztem életem első spenótját például, és a macskát is agyon dögönyöztem.