2010-10-23

Lawrence Block: A betörő, aki portyára indult



"- A lakásomban járt - mesélte borzongva. - A dolgaimhoz nyúlt. Olyan, mintha minden ruhám égetné a bőrömet. Kedvem lenne elköltözni, vagy visszamenni Nebraskába, márpedig tudod, hogy mit gondolok Nebraskáról. Szörnyű érzés volt.
Teljesen megértettem. Én magam is így éreztem, amikor betörtek hozzám, és felforgattál a lakásomat. Felforgatták, ez a helyes szó. A disznó, aki betört hozzám, lesöpörte a könyveimet a földre, és egy kupacba rugdalta őket. Rögtön megértettem, mit érezhetnek azok, akikhez betörök. Azzal nyugtattam magam, hogy ez nem ugyanaz, mert én soha nem csináltam rendetlenséget, soha nem forgattam fel semmit, de akkor mi van? Ugyanúgy betörtem a magánszférájukba.

Mindegy. Egyszer talán megjavulok. De addig akár jól is érezhetem magam."


 a fenti érzést már nekem is volt "szerencsém" átélni, úgyhogy mindenkit helyből gyűlölök, aki más tulajdonához nyúl engedély nélkül. így Bernie-t sem könnyű szeretnem. talán több könyvet kellene elolvasnom ahhoz a sorozatból, hogy rájöjjek, miért választotta magának ezt a hivatást (persze azon kívül, hogy egyszer az anyja kizárta őt a házból, és ő úgy oldotta meg a helyzetet, hogy bekúszott a tejajtón). szerintem ilyen ellentmondásos karakterek egyébként csak a filmvásznon meg a könyvekben léteznek, na mindegy, ettől most igyekszem elvonatkoztatni. 


 Bernie ezúttal egy fiatal nő lakásába tör be, ám az kicsit idejekorán megérkezik egy kellemetlen férfi társaságában, aki randidrogot adott be a lánynak, és elég csúnyán kihasználja a magatehetetlen Barbarát. Bernie ezalatt az ágy alatt kuksol, majd miután a másik pasi elhagyja a helyszínt, körülnéz a lakásban, és annyira megsajnálja a nőt, hogy még rendet is rak az ellenszenves "konkurencia" után, és távozik. igen ám, de a környéken éppen aznap este történt egy rablógyilkosság, és mivel Bernie-t rögzítették a közelben található biztonsági kamerák, gyanúsítottá válik. további véletlenek követik egymást, és ez már hősünknek is feltűnik: többen is ugyanazt a könyvet keresik nála (vagy csak vélik keresni), egy, az antikváriumából távozó vásárlót (aki mellesleg 13 dollár helyett 1300-at fizetett) egy percen belül lelőnek az utcán, és még folytathatnánk.

 eddig még világos is. meg amúgy a könyv háromnegyedéig élvezettel követtem, ahogy alakulnak az események, valahogy sosem unatkoztam, ami egyébként meglepett, mivel olyan embernek ismerem magamat, akit nehezen köt le egy betörős sztori. szerencsére ez azért sokkal több annál. viszont jött az agatha christie-regényekből jól ismert hívjunk-össze-mindenkit-egy-szobába-és-fedjük-fel-a-nagy-titkot - rész, és elkezdtem unatkozni. jóval érdekesebb befejezést vártam, meg annyira egybe van sűrítve a mindentmegmagyarázó tanmese a végén, hogy már komolyan nem bírtam követni, meg mikor mégis bírtam, akkor sem kötött le túlságosan. azért nem vagyok teljesen hülye, tehát felfogtam a lényeget, de azt kell mondanom, hogy sokkal érdekfeszítőbb volt az első 239 oldal, mint a többi, amikor Bernie megkísérelte kibogozni a szálakat.
 ennek ellenére pozitívan csalódtam a betörős történetekben, úgyhogy el tudom képzelni, hogy egyszer egy nyáron, amikor épp a balaton/tengerparton süttetem a hasam, nekiálljak egy másik Bernie-sztorinak.

A könyvet kiadja az Agave kiadó.

2010-10-03

Philip K. Dick kezdőknek


  kezdő sci-fi olvasó vagyok. a Marsbéli krónikák régóta ott áll a polcon, de akkor már inkább utópiákhoz nyúlok, ha annyira fiktív olvasmányra vágyom. ennek ellenére mégis mintha ismerős világba csöppentem volna, nyilván ebbe az is belejátszik, hogy láttam mondjuk a Különvéleményt, így nem okozott különösebb problémát, hogy viszonylag otthonosan érezzem magam a Dick-féle jövőben.
 na és ez a jövő úgy néz ki, hogy hála a kínaiak egy korábbi akciójának a Föld lakosságának jelentős része sterillé vált, most pedig épp a vugok uralják bolygónkat, akik mellesleg a Szaturnusz egyik holdjáról, a Titánról származnak. ebben a világban létezik egy Blöff nevű játék, amely egy elég rendesen továbbfejlesztett Monopolyra hajaz. a játék tétjei amerikai nagyvárosok, meg a mázli, azaz a párok termékenysége, mert hát ugye egy ilyen steril időszakban nagy ajándék a terhesség. Pete Garden, aki épp most "kapott" új feleséget a Blöffnek köszönhetően, elveszti Berkeley városát, amely hamarosan egy rendkívül ellenszenves és szerencsés játékos kezei közt köt ki. Pete pechje, hogy ezt az embert rövid időn belül megöli valaki, és Pete is a gyanúsítottak között van. főhősünkkel közben furcsa dolgok történnek, gondolok itt például az emlékezetkiesésre, és ez nem segít a helyzetén. itt kezd komolyan bonyolódni a történet, mivel hamarosan a vugok már nem elégszenek meg a játék felügyelésével, pimasz módon beszállnak, méghozzá nem éppen tisztességes módszerekkel kívánnak részt venni az egészben. úgyhogy a terrai játékosoknak ki kell találni valamit, hogy legyőzzék őket. 
 szegény Pete meg már nem tudja eldönteni, hogy amit időnként lát vagy látni vél, az a valóság, vagy a gyógyszerfüggőségének mellékhatásai. elég komoly hallucinációkat produkál, néha az olvasó sem tudja igazán, hogy mit is gondoljon, kinek higgyen.

 az alapsztori szerintem elég ötletes, tetszik a sci-fi és a krimi kombinációja, a könyv felénél azonban kezd kicsit elszállni a történet. nem azt mondom, hogy teljességgel követhetetlen, csak elég nehéz felvenni a fordulatot. nekem ebben a világban pont az tetszett (a regény első felére gondolok), hogy nem túlságosan fiktív. ha az ember elhiszi, hogy léteznek mindenféle különleges képességek (gondolatolvasás, jövőbe látás), akkor akár még el is tudja képzelni, hogy így is alakulhat(ott volna) a bolygónk sorsa, de aztán ami később jön, na az picit már sok. 

 viszont ha ügyesen végigküzdjük magunkat a zűrösebb részeken, kapunk egy kellemesen hátborzongató végkifejletet. szerintem Dicket érdemes már az általa megteremtett különleges hangulatú világa miatt is olvasni, az én kedvemet semmiképpen nem vette el a könyv attól, hogy olvassak mást is az írótól, azt hiszem, már tudom is, hogy melyik lesz a következő.


a könyvet kiadja az Agave kiadó.