Nem akarok drámai címet

Ismeritek az érzést, amikor befészkeli magát egy gondolat a fejetekbe, és néha egy-egy villanásra előjön, de annyira rövidek ezek a pillanatok, hogy tudomást sem veszel róla? Csak csinálod tovább a dolgod, mert már megszoktad, és bele sem gondolsz abba, hogy már másképp érzel az egésszel kapcsolatban. Aztán az a kis gondolat egyre többször villan fel, addig cseszeget, amíg végül oda nem figyelsz rá, és nem tudatosítod magadban. Nem tudnám megmondani, hogy mióta munkálkodik bennem ez a gondolat, de hatalmas megkönnyebbülést éreztem, amikor végre elért az agyamig: nem írom tovább ezt a blogot.

30 dolog, amit megtanultam, mire 30 lettem

Az elmúlt pár nap azt bizonyítja, hogy a tripla X után is van élet, és nagyjából egy éve elkezdtem írni ezt a posztot, hogy a harminchoz érve megmutassam nektek, hogy milyen eszméletlenül bölcs vagyok és tapasztalt. Nem. :D Mielőtt kiakadna a közhely- és bölcsességradarotok, megnyugtatok mindenkit, hogy nem véletlen, hogy amit lehetett, egyes szám első személyben fogalmaztam meg, nem gondolom, hogy ezek a Világegyetem Nagy Igazságai, azt sem, hogy mindenkinek ezek mentén kell élni a mindennapokat. Szóval nem kell egyetérteni velem mindenben, és nem kell kiakadni sem, ha valamivel nem értetek egyet. :)

5+5 jó dolog 2016-ban

Tudom, hogy az emberek 98%-a sikítófrászt kap, ha meglátja a 2016-os számot, ezért már azon gondolkozom, hogy lehet, hogy az ördög balkézről született gyermeke vagyok, ugyanis nekem életem eddigi leg-leg-legszuperebb éve volt! Csupa jó dolog történt velem, velünk, kellemetlenség alig jut eszembe, és azt hiszem, igazán meg tudtam élni ezt az évet, és az összes emlékezetes (meg azóta feledésbe merült) pillanatát. 

November

Alig egy hónap, és rövidülnek az éjszakák! Szeretem ezt az őszt, és kíváncsian várom a decembert is (főleg a másfél hét szabit ohyeah). Novemberben kicsit több időm volt lazítani, igaz, ezt nem feltétlenül mindig olvasásra fordítottam, de így év vége felé egyre inkább igénylem a "csak bámulok ki a fejemből és semmi hasznosat nem csinálok" jellegű szabadprogramokat. 

Gondolataim könyvfordítás közben

Előző hónapban jelent meg életem első fordításának végterméke, a Játék a tűzzel, ami Derek Landy sorozatának, a Skrupulus Fondornak a második része. A kiadó az első részt is megjelentette újra (korábban az Ulpius adta ki), én meg közben megküzdöttem a második résszel. Nemrég kézhez kaptam a saját példányaimat, bele is kukkantottam: ott a nevem, hurrá! Elkezdtem olvasni, de úgy döntöttem, inkább nem idegesítem magam ezzel. Most elmesélem a fordítással kapcsolatos élményeimet.

Őszi tervek: könyvek, utazás, tea

Nem érzem ezt az őszt, vagyis a vénasszonyok nyarát igen, örülök, hogy jó idő van - már amikor -, a franc se akar még bokacsizmát húzni, és kivételesen a pumpkin spice latte sem hoz lázba. Unatkozás továbbra sem várható, de remélem, hogy lesz időm meg igényem is az egy helyben lazításra, érdekes, amikor oda jutok, hogy na, akkor most chill, akkor pont inkább nyüzsgésre vágyom. Azért egyre többet olvasok, és ezt nagyon élvezem, össze is szedtem pár kötelező olvasmányt őszre.

A U G U S Z T U S

Éledezem könyves fronton, bevásároltam egy tisztességes adag könyvet, illetve végre olvasok is! A hónap közepén befejeztem a Playing With Fire fordítását (a Skrupulus Fondor sorozat 2. része), mondjuk visszajelzést még nem kaptam, úgyhogy egyelőre ne ünnepeljünk. Különben meg kicsit siratom a nyarat, de azért úgy intéztem, hogy legyen mit várni idén ősszel is.

Elindult az új weboldalam!

A twitteres nyűglődéseimből meg az egyik Facebook-posztomból már sejthető volt, hogy készülök valamire. A legutóbbi, velencei nyaralásom után úgy éreztem, hogy rengeteg mindent megosztanék akár csak azzal a néhány nappal kapcsolatban, ebből viszont csak egyetlen bejegyzés született. Akkor úgy határoztam, hogy az utazós dolgaimat - útinaplókat, vágyakozásokat, a bennem levő wanderlustot - nem akarom ide besuvasztani többé, kell nekik egy külön hely. A mikor már komolyabb kérdés volt, de végül nekiálltam és néhány hét alatt összehoztam egy új oldalt. 

És te mikor olvasol?

Előre kérek elnézést azoktól, akik ezt a kérdést valaha feltették nekem, nem utálok senkit, nem haragszom senkire, és alapvetően nem hiszem, hogy mindenki azt gondolja a kérdés mögé, amit én belegondolok. Valakit a "Mit olvasol?" vagy a "Melyik a kedvenc könyved?" kérdés idegesít fel, én ezek mögött puszta kedves érdeklődést látok, és lehet, hogy a "Mikor van időd olvasni?" is erről szól, de mivel ezt egyszer már sikerült továbbkombinálnom, könnyen elkezdek befelé sikítani, amikor valaki megkérdezi tőlem.

2015-BEN ELŐSZÖR és más nyalánkságok

Lehet, hogy már jobban unjátok az évösszegzőket, mint a bejglit (én nem, még most is várom, hátha felbukkan egy-egy újabb bejegyzés vagy videó), de az életem hálisten' nem csak olvasásból meg a bőröm kenegetéséből áll, így a tavalyi évhez hasonlóan most is végigfutok picit az elmúlt 12 hónapon. Én nem hiszek abban, hogy vannak jó évek meg rossz évek, abban végképp nem, hogy a páratlan évek rosszak, a párosak meg jók. 2015 nem kezdődött épp a legjobban, viszont ugyanebben az évben vált valóra életem nagy álma is, és ez csak a két véglet. 

Travel solo - Velence #4

Ez is egy olyan piszkozat volt a blogos szerkesztőmben, amihez nem mertem hozzányúlni. Létrehoztam, mert tudtam, hogy majd szeretnék erről írni, de ha a Velencéről szóló útinaplóim megírásához nagyon össze kellett szednem magam, akkor ehhez... hát hű. Mély levegő, mehet a playlist a fülembe, felnyitom a szelencét, csak majd győzzem bezárni (vörösbort direkt nem hoztam ide magammal, mert akkor elszabadulna a pokol és a könnycsatorna).
Két fontos megjegyzéssel kezdem: 1. Ez a poszt nem arról szól, hogy hogyan utazzunk egyedül. 2. Nem vagyok bátor, egyáltalán nem.

Útinapló II. - Velence #3

Pontosan egy hónapja repültem el Velencébe, a beszámolóm második felével meg jól elmaradtam, pedig egyelőre úgy tervezem, hogy nagyjából képeket vagdosok be egymás után. Bevallom, imádom a Buranóról készült képeimet, amelyek nem feltétlenül az én tehetségemet, inkább a sziget szépségét dicsérik. 

Mostanra talán kihevertem a hiány okozta fájdalmat, és úgy tekintek az egész utazásra, mint életem egyik legjobb élményére, már nem szorul össze a szívem, amikor pörgetem az Instagramot és velencés fotókat látok, inkább elmosolyodom és próbálom kitalálni, hogy hol készülhetett a kép. 

Útinapló I - Velence #2

Voltak pillanataim, amikor úgy éreztem, képtelen vagyok írni arról a három napról, amit egyedül töltöttem Velencében. Egyrészt olyan érzésem volt, mint amikor megpróbáltam posztot írni a kedvenc könyvemről, az Utas és holdvilágról, nos az végül soha nem készült el. Mert hol kezdjem? Mivel folytassam? Van-e bármi értelme, amikor úgysem tudom átadni azt, amit érzek? Másrészt pedig ott van bennem a hiány, és az érzés, ami olyan, mintha eltöltenél 3 tökéletes napot valakivel, akit szeretsz, aztán elválnátok és fogalmad nem lenne, mikor látod a másikat legközelebb, és amúgy is tudod, hogy ha újra látnád, az még tovább erősítené benned a vágyódást.

Aztán úgy döntöttem egy igazán gyenge pillanatomban, hogy nekiállok, mert minél több idő telik el, annál nehezebb lesz belekezdeni.

Hogyan legyünk egyedül?

Amikor fiatalabb voltam, úgy éreztem, minden egyszerűbb és jobb, ha valakivel együtt élem át. Most már tudom, hogy azért gondolkoztam így, mert kényelmes ember vagyok - és voltam akkor is, - minden apró kihívást és problémát egyszerűbbnek tűnt megoldani többedmagammal, még jobb esetben ezeket elintézte helyettem más, és nekem már csak arra kellett koncentrálnom, hogy élvezzem a helyzetet. Szerencsére azonban csupán lusta vagyok, hülye nem, feltalálom magam kihívást jelentő helyzetekben, meg tudok oldani problémákat egyedül, és ami a legfontosabb: kedvelem magam annyira, hogy jól érezzem magam a saját társaságomban. 

Things I Love Thursday #26

Mennyi posztot fogok én írni a szabadság alatt! - gondoltam naivan, aztán elkezdtem végre offline életet élni. Esténként csak azért kapcsoltam be a laptopot, hogy válaszoljak néhány kommentre, jelöljem a haladást az épp olvasott könyvben, repülőjegy-árakat csekkoljak meg hogy megnézzem az Yves Rocher webshopot, hogy ott lehet-e még kapni a bazsalikomos meg az almás vonalat, mert a boltban csak icipici almás tusfürdő meg testpermet volt, és semmi jót nem ígértek. És amúgy még ezek nélkül is boldogan eléldegéltem volna.

+ péntek este halászleveztünk a kedvenc kis lepukkant-kockásterítős helyünkön
+ szombat este tatárbifsztek, az egyik legjobb étel!!!
+ vasárnap reggel befejeztem a rendrakós könyvet, majd nekiálltam selejtezni és pakolni, napokon át tartott (és még nincs vége), valamelyest dokumentáltam a folyamatot, úgyhogy lesz élménybeszámolóval összekötött könyves poszt, és lesz blogsale is!
+ vasárnap esti spontán sörözés és részvétel az intenzív lakótelepi kultúréletben
+ főtt kukorica-túladagolás, volt, hogy reggelire is azt ettem (tényleg)
+ kisebb bevásárlókörút hétfőn, majd kedden, kihasználtam a totális leárazásokat, vettem basic cuccokat nagyon olcsón, néhány alapdarabot sportoláshoz és Pusheenes pizsamááát! (meg még egy-két dolgot, amire tényleg szükségem volt)
+ könyves: elkezdtem A patikus házát, Amszterdamban játszódó művtöris bölcsészkrimi, hozzám nagyon közel álló hangulatvilággal
+ 2x voltam edzeni a héten, és meglepő módon élvezem
+ girlpower zenék, totál rájuk pörögtem a héten, pl. erre és erre - mindenkitől elnézést kérek, aki a linkekre kattintva szofisztikáltabb dalokra számított
+ Lajos játszik a szigetelőbácsikkal az ablakon keresztül, kopog nekik, ők meg visszakopognak
+ megvan a repülőjegyem :))))

És felétek?

Amszterdam city break II. - Tenger

Vicces, hogy létezik egy kifejezés külön azoknak az országoknak félretéve, amelyeknek nincs tengerpartjuk. Fogalmam sincs, hogyan lehetek olyan szerencsétlen, hogy én is egy ilyen országba születtem, amikor egészen meg tudok részegülni a tenger illatától - amit más csak poshadt halszagnak titulál. Nem érdekel a tengerben pancsolás, egyszerűen csak szeretek ott lenni mellette. 

Még akkor is, ha iszonyat hideg, metsző szél fúj és már sikítani tudnék, úgy fáj a fülem. 

Pünkösd hétfőn Zandvoort aan Zee-ben jártunk, vagyis főként a tengerpartján.

Amszterdam city break I.

Előrebocsátom, hogy nem szokványos turista vagyok. Irtózom mindentől, ami a turistáskodás része (leszámítva a fényképezést), így egy pár napos city break alatt nem feltétlenül szeretek négy fal között, pl. múzeumokban fel-alá járkálni, csak hogy elmondhassam, láttam élőben az xy festményt vagy szobrot (és a Tate Modernt úgyse tudja már nálam felülmúlni semmi). Tehát ebben a bejegyzésben ne keressétek a Rijksmuseumot, se Anna Frank házát, se templomokat, számomra ezek a dolgok teljesen érdektelenek, ezerszer többre értékelek egy pohár sört a csatornaparti napsütésben.

Ezzel természetesen nem azt akarom kifejezni, hogy ezt tartom az egyetlen járható útnak, csupán azt, hogy nekünk ez a módszer vált be.

Ez az útinaplóm első része (a kettőből), de jó hosszú, mondjuk főleg a képektől.

Jó neki, de nem nekem!

Amy Poehler: Yes Please

Említettem korábban, hogy essiebutton hozta meg a kedvemet a könyvhöz ebben a videóban, nem is akármennyire! A "színész könyvet ír" jelenség alapvetően nem igazán hoz lázba, viszont egyik-másikhoz megjön a kedvem, mert valami inspiráló női sorsot várok, értékes üzenetekkel, szellemes panírban tálalva. 

Amy valóban szellemes és okos és vicces, emellett továbbra is nagyon szimpatikus, imádom a Parks & Recreationst, viszont a könyvében taglalt témák totálisan hidegen hagytak, gondolok itt a rengeteg Saturday Night Live-os sztorizgatásra, a gyerekek és a terhességek körüli mizériára, arra, hogy hányszor elmondta, hogy még a terhessége utolsó napjain is dolgozott... szóval ez lehet, hogy van, akit érdekel, de engem sajna nem, de ebben a megjegyzésemben nincsen semmi rosszindulat, egyszerűen csak ezek az információk nem tudtak hozzátenni semmit az életemhez. 

Biztos akadt még más is a könyvben, de akkor én azt már elfelejtettem. 

Viszont amit nem felejtek, az egy kijelentés, ami azóta is rengetegszer az eszembe jut.

Things I Love Thursday #13

A csütörtöki listám elemeit folyamatosan gyűjtöm hét közben, és most azt kellett észrevennem, hogy szinte minden jóság a hétvége köré csoportosul. Pedig a többi nap sem szörnyű, de ilyenkor nem sok kiemelkedőt tudok felmutatni (hacsak épp nem vásároltam valamit). A mai napban legalább lesz valami csodás: végre megint eljutok masszázsra, nekem ez olyan, mint a karácsony. 

+ Manhattan kiscsomag a dm-ben 100 pontért (szemhéjpúder és lakk)
+ Lajos szombaton nagyon bújós volt meg kedves (ez rendkívül ritka)
+ közös főzőcskézés vasárnap a bébimmel: sajtos roló (ez hajszálon múlt, ugyanis a Lidl-ös nyújtott leveles tészta akkora sz@r, hogy szétnyíltak hosszában a formán a csövek) és hortobágyi palacsinta
+ megúsztam a húsvéti sonka-torma-tojás triumvirátust, de azért egy kis kalácsot sikerült hazacsempésznem, meg utólag kaptam nyers sonkát
+ bár minden évben ódzkodom a locsolástól, azért a végén mégis örülök, hogy van pár kedves fiatalember, akinek van kedve eljönni körbefújni kölnivel
+ reunion a Londonban élő barátnőmmel, hol máshol, mint a Café Freiben
+ kaptam egy sárga sálat, ami annyira puha és csodálatos színe van, hogy következő télen le se lehet majd rólam vakarni
+ újra nyári parfümöt szórok magamra (tavalyi Essence limitált, de megtaláltam már az "állandó" verzióját is egy Elizabeth Arden edt személyében)

+ 1  majdnem: bekerült volna ide, hogy pikkpakk megjött Kínából a fülhallgató, amit rendeltem (kb. 2 dollárért), de rettenet hangja van, szóval vagy megszokom, vagy megint beruházok egy drágábbra, ami ugyanúgy szét fog jönni 2 hónap alatt, ahogy a csodálatos, szupererősnek hitt neonsárgám tette.

És felétek?

Lehet, hogy ez az utolsó 2014-es összefoglalóm

Mert a könyves is olyan hosszú lett, meg amúgy sem szeretem a koncepciómentes, nagyon elkanyarodós posztokat, van egyfajta blogos OCD-m. Valahol itt tartottam, amikor úgy döntöttem, inkább elválasztom a dolgokat:

A blog

Statisztikákkal biztos, hogy nem fogok fárasztani senkit (és amúgy is magánügy :P). Annyi látszik, hogy önálló könyves értékelésem idén kevés volt, ez valamiért nem fekszik nekem, a továbbiakban is csoportokba gyűjtöm majd az elolvasott könyveket, illetve gondolkozom még, hogy hová lehetne ezt az egészet fejleszteni. Beauty meg utazós meg "erre vágyom"-os bejegyzések lesznek jövőre is. Meg úgy tervezem, hogy elkülönítem a havi zárásokat könyvesre és nem könyvesre, ez utóbbiba be fognak kerülni az elfogyott kencéim. 

Jó hír az évből, hogy decemberben szerepeltünk Lajossal a JOY-ban, ami nekem tök nagy boldogság volt, a látogatottságon is meglátszik, persze lehet, hogy csak véletlen. :) 

Remélem, szerettek ide járni, én nagyon örülök minden egyes kommentnek és úgy általában annak, hogy valakinek mindig van kedve hozzászólni ahhoz, amit írok.