Aki még nyaralás közben is olvas

Borzasztó előrelátó vagyok, és már most azon gondolkozom, hogy melyik könyvet vigyem magammal nyaralni szeptemberben. Oké, nem agyalom túl a dolgot, egyelőre a Wild néz ki esélyesnek, mert nagyon szeretném már olvasni és aránylag pici is. Egy biztos, bármit is olvastam eddig az utazásaim során, mindegyikhez hozzáadott valami pluszt az, hogy szép emlékek fűződnek hozzá. Nekem ez a két nagy-nagy szerelem: az utazás meg a könyvek (meg persze a kaja!! :D), nem véletlen, hogy ennyire elválaszthatatlanok a fejemben ezek az élmények.

Nem ígérem, hogy nem leszek öncélú.

Amszterdam city break II. - Tenger

Vicces, hogy létezik egy kifejezés külön azoknak az országoknak félretéve, amelyeknek nincs tengerpartjuk. Fogalmam sincs, hogyan lehetek olyan szerencsétlen, hogy én is egy ilyen országba születtem, amikor egészen meg tudok részegülni a tenger illatától - amit más csak poshadt halszagnak titulál. Nem érdekel a tengerben pancsolás, egyszerűen csak szeretek ott lenni mellette. 

Még akkor is, ha iszonyat hideg, metsző szél fúj és már sikítani tudnék, úgy fáj a fülem. 

Pünkösd hétfőn Zandvoort aan Zee-ben jártunk, vagyis főként a tengerpartján.

Amszterdam city break I.

Előrebocsátom, hogy nem szokványos turista vagyok. Irtózom mindentől, ami a turistáskodás része (leszámítva a fényképezést), így egy pár napos city break alatt nem feltétlenül szeretek négy fal között, pl. múzeumokban fel-alá járkálni, csak hogy elmondhassam, láttam élőben az xy festményt vagy szobrot (és a Tate Modernt úgyse tudja már nálam felülmúlni semmi). Tehát ebben a bejegyzésben ne keressétek a Rijksmuseumot, se Anna Frank házát, se templomokat, számomra ezek a dolgok teljesen érdektelenek, ezerszer többre értékelek egy pohár sört a csatornaparti napsütésben.

Ezzel természetesen nem azt akarom kifejezni, hogy ezt tartom az egyetlen járható útnak, csupán azt, hogy nekünk ez a módszer vált be.

Ez az útinaplóm első része (a kettőből), de jó hosszú, mondjuk főleg a képektől.

Ki a babaház úrnője valójában?

  Rájöttem, hogy nagyon szeretem a behatárolhatatlan könyveket, azokat, amelyeket nem lehet felcímkézni, beskatulyázni. A borítót elnézve egy enyhén misztikus történetre számítottam, ekkor még nem olvastam a fülszöveget, de úgy éreztem, hogy erre nem is igazán van szükség, ugyanis a borító már önmagában teljesen megbabonázott. A misztikum valóban megjelenik egy-egy villanásnyi ideig a történetben, de sokkal több a valódi titok, amit az írónő szép lassan csepegtet nekünk - és Nellának. 

  Tehát a könyv nem kifejezetten misztikus, ahogy az első intuícióm jelezte, és hálistennek nem is romantikus, hiába egy friss házaspár első napjaival indul a regény. Nella 18 éves, a férje 39, és érdekes módon a lány több érdeklődést mutat Johanssen iránt, mint fordítva. Történelmi regénynek sem mondanám, mert bár belepillanthatunk a 17. századi Amszterdam életébe, szokásaiba, ennél többel nem kell megbirkózunk. Külön imádom Jessie Burtont amiatt, hogy nem egy kosztümös történetet írt, amit vastagon belep a por, hanem egy friss, időtálló könyvet kapunk, amelynek szereplői akár ma is itt élhetnének közöttünk (és valószínűleg sokkal könnyebb életük lenne). 

Travel wishlist #3 - Top 5 Európa

Először azt gondoltam, egy giga-mega listát hozok nektek az összes vágyott helyről Európán belül, de inkább lassan adagolom őket. A mostani top öt fél év múlva lehet, hogy teljesen másképp néz majd ki (főleg, hogy remélem, addigra az egyiket már kipipálhatom ezek közül), meg mivel imádok utazást álmodozni, tuti lesz még hasonló jellegű bejegyzés. 

Nagy vonalakban 16 évre előre elterveztem az utazásainkat. És ez csak Európa. Elhatároztam, hogy azt az összeget, amit más a gyerekére költ, én utazásra fogom, le is nyugodtam kicsit, amióta végleg eldöntöttem, hogy mit nem akarok a jövőben véghezvinni, de ez más téma.

Szerencsésnek érzem magam, mert kicsi koromtól kezdve aránylag sokfelé megfordultam, és ez nem jelenti azt, hogy azokra a helyekre már nem mennék vissza, de itt csak általam érintetlen területeket sorolok fel.

1. Amszterdam és a holland tengerpart

Egyszer eltöltöttünk egy napot Hollandiában, a tengernél is jártunk, ott bújt a nagy homokdűnék mögött. Fogalmam sincs, hogy mindez hol volt, valahol Belgiumhoz közel, az biztos, később átmentünk egy hosszú-hosszú tengeri hídon is, amely egy szigetre vezetett. Amszterdamot régóta ígérgetem az édesemnek, csak mindig közbejön az egóm és az olaszmániám, de főként az, hogy egyik fapadosnak sincs közvetlen járata a városba. Kénytelen leszek majd a KLM-nél nézelődni, hátha kifogunk valami tűrhető árat. Amszterdam egyébként annyira nem is vonz, mostanában inkább a néptelenebb helyek érdekelnek, de biztos szép lenne. Elképzelem, hogy Haarlemben biciklit bérlünk és eltekerünk a tengerpartra, ahol megmászunk néhány homokdűnét. 

Márti beszámolója különösen kedvet csinált nekem az utazáshoz (van még három nap ezen kívül, keressetek rá a blogjában). 

Amúgy imádom, hogy nem tudok úgy Amszterdamra keresni pl. a tumblr-ön, hogy ne Csillagainkban a hibával legyen tele az oldal. Ahányszor találkozom azzal a könyvvel/filmmel, mindig eggyel jobban utálom. 

2. Grúzia

Elméletileg ő lenne az első a listámon, de végtelen önzetlenségemből fakadóan Amszterdamnak adtam ezt a becses helyet. Grúzia régóta piszkálja az agyamat, és nemrég újra előjött a mehetnékem, amikor rátaláltam a hacsapuri nevezetű nemzeti eledelükre. Kiderült, hogy a Wizzair kellemes áron utaztat embereket Magyarországról Kutaisiba, az ország második legnagyobb városába. Az, hogy Grúzián belül merre mennék, további kutatás függvénye, de az biztos, hogy szívesen megnézném a fővárost, Tbiliszit is, meg persze a Kaukázus mélyzöld és havas hegyeit.

Svaneti, Kaukázus

Kutaisi

Tbiliszi 1.

Tbiliszi 2.

Khinkali

Mint tudjuk, az étel sem utolsó szempont, a grúz konyha szereti az ilyen kis dumplingokat (mi ez magyarul?), a diót, a padlizsánt, a babot, a sajtokat és híres az ország a nagyszerű borairól. 

Lehet, hogy Grúzia az a hely, amit jobb idegenvezető segítségével vagy csoportos túra során feltérképezni, itt el tudom képzelni, hogy a nyelv komoly akadály, mert az írásmód is teljesen különbözik a miénktől - még csak nem is cirill betűs, szóval esélyem nincs -, illetve hát ki tudja, hogyan zajlik itt a közlekedés meg ilyenek, jó előre utána kell nézni, az biztos. Mert hogy a csoportos nyaralásnak még a gondolatától is összeugrik a gyomrom.

3. Preikestolen, Norvégia

Norvégia rogyásig tele van fjordokkal és a természet remekműveivel, ezeket illetően nem vagyok túl tájékozott. Azt tudom, hogy létezik az a Pulpit's Rock, és Stavanger (Norvégia 2. legnagyobb városa) irányából lehet megközelíteni. 

Szeretem a kopár természetet, alapvetően nem vagyok egy kirándulós-hegymászós csaj, mindig is utáltam erdőbe járni, ez az idegenkedésem a lepkefóbiámból eredeztethető. Itt a szürke sziklákon, ahol csak pár szál fű nő ki a földből, csak nem kap el egy lepkefalka, viszont biztosan páratlanul friss a levegő és szédítően gyönyörű a táj. A Google Mapsen jobban körül lehet nézni.

Norvégia egyébként eszméletlenül drága, így túl sokat nem időznék ott, és lehet, hogy hazai téliszalámin élnék (na azt azért nem...), az odajutás meg szintén nem oldható meg fapados járattal, úgyhogy egyelőre puszta vágyként tekintek erre az úticélra, de előbb-utóbb nagyon szeretnék eljutni ide, vagy Norvégia bármely látványos fjordjához. 

4. Isztambul

Erzsébet-híd

Réges-régi vágyam eljutni ebbe a városba, halomszámra enném a baklavát, miközben szól a müezzin... Na ez így rohadt giccses, de komolyan ezt szeretném. Különös oknál fogva vonzódom valamelyest a muszlim kultúrához, nyugi, nem elvakult módon, egyszerűen csak elvarázsol az épületek, ételek, hangok, illatok hangulata. Közhelyes, de Isztambul bizonyára kellemes elegye Európának és a Közel-Keletnek, és ahogy most ezeket a sorokat írom, úgy érzem, menten el kell oda utaznom! Orhan Pamuk megírta a városát egy könyvben (én azóta sem írtam erről a könyvről, shame on me), és amióta először olvastam, elég sokszor álmodtam a Boszporusszal. Emlékszem, annak iején gondolkoztam azon is, hogy ide kéne mennem Erasmusszal, de talán jól döntöttem, hogy nem egy 14 milliós, zajos és kaotikus várost választottam, hanem inkább egy alig százezres, zajos és kaotikus várost. :)
Márti itt is járt, a mázlista, csak elfelejtettem belinkelni, úgyhogy most megteszem. Itt is több napnyi bejegyzést találtok.

Ha ilyet látok, nem bírok magammal

5. Hallstatti-tó és környéke

Igazi giccsparadicsom 700 fős lakossággal Felső-Ausztriában. Persze Hallstatt nem az egyetlen falucska a környéken, a tó partján és valamivel távolabb is akad látnivaló, ráadásul Salzburg is csak kb. 20 km-re fekszik innen. Mint megtudtam ebből a beszámolóból, vonattal el lehet ide jutni, bár az ötórás menetidőt nem lenne/lesz könnyű beadagolni leendő útitársamnak. 

Annak még utána kell néznem, hogy melyik hónapban a legkisebb a forgalom errefelé, mert egy ilyen iciripiciri településen azért gyorsan kialakul egy emberiszony (bennem). Az biztos, hogy gyönyörű lehet hóban is meg zölden is. 

Jelenleg tehát ez az én top ötöm, aztán meglátjuk, mit hogyan ír felül az élet. Számomra az utazás, már a szervezéstől kezdve óriási élmény. Imádok tervezni, szervezni, szállást keresni, látnivalók után kutatni, élménybeszámolókat olvasni. Tudom, hogy van, akinek tökéletesen megfelel egy all-inclusive szálloda egy távoli tenger partján, ahonnan jó esetben 1-2x kimegy megnézni a környéket, én ettől megfulladnék, sosem vágytam ilyen nyaralásra. Se wellnesshotelre. Nem vagyok egy nagy Magyarország-járó, és őszinte leszek, az évi kötelező balatonozáson kívül nem különösebben érzem magam motiváltnak, hogy az országon belül barangoljak. Szeretem más országok levegőjét szívni, más kultúrákat megismerni, új ízeket kóstolni, különleges szokásokat megismerni. Engem ez tölt fel.

Kíváncsi lennék arra, hogy nektek van-e hasonló listátok, illetve hogy melyik európai ország/város érdekel titeket legjobban, vagy melyik a kedvencetek!