A város, amit nem lehet elhagyni

Betegesen vonzódom az amerikai kisvárosi rejtélyek címkével illethető könyvekhez, és mivel perverz örömömet lelem abban, hogy ilyesmiket olvassak, nem igazán fejlődött ki bennem az a képesség, hogy megkülönböztessem a gagyit az igényesebb daraboktól. Annyira leköt az, hogy próbáljam kitalálni, hogy mégis mi a franc folyik itt, meg olyan kényelmesen érzem magam ebben a közegben, hogy eközben nincs kedvem a stílus boncolgatásával foglalkozni. A Wayward Pines esetében ez mondjuk nem egészen így volt, de erről majd később.

A legújabb bűnös élvezetem

Egyszer már összeszedtem a én kis guilty pleasure regényeimet, egy kategória viszont kimaradt, talán azért, mert nem érzem annyira bűnösnek azt az élvezetet. Én nem tudom igazán hova sorolni ezeket a könyveket, nyilván szórakoztató irodalom, de számomra mégsem igénytelen. Engem nem idegesít, ha egy izgalmas történet minden porcikáján érzem az információadagolás tudatosságát (a következetlenség viszont kikészít), van, aki pont ebben jó. És aki ebben jó, annak a könyveit én szívesen elolvasom, mert szeretek izgulni, nyomozni, konspirálni, és nem csak akkor, ha a sztorit egy szofisztikált skandináv köntösbe csomagolták. 

Lány örököl házat Új-Mexikóban

Azzal kezdem, hogy mi nem lesz ebben a posztban: más írókhoz, könyvekhez való hasonlítgatás, skatulyába erőltetés. Mindig kifeszülök attól, amikor egy kevésbé ismert szerzőt A Nagyokhoz mérnek, hogy igen, a regény olyan, mintha egy kicsi lenne benne XY-ból, de az a rész meg inkább az a másik csávó, mert tudjátok, volt az a novella... A műfaj meg kicsit ez és kicsit az, de egy pöttynyi amazt is találtunk benne. Szóval nem, ettől mind elhatárolódom, és megteszem azt a szívességet a regénynek, hogy önmagában vizsgálom, ahogy egyébként olvasás közben is tettem.

Épp most olvasok egy interjút Bennettel, amelyben a szerző elhint pár morzsát nekünk a könyv írását inspiráló tényezőkről, zenékről, filmekről, sorozatokról. Meg arról, hogy neki sem volt elképzelése arról, hogy milyen műfajba lesz besorolható a regény, inkább hangulatokat, érzéseket szeretett volna visszaadni, amelyeket ő maga is átélt.