Őszi utánpótlások

Ez egy inverz elfogyottas poszt lesz, most többnyire olyan szerzeményeket tereltem össze egy kupacba, amit a kifogyott tégelyek, flakonok, bármik helyett vásároltam. Glamour napi zsákmányok helyett jöjjön a full price verzió. :D És képzeljétek, se Angliában, se Skóciában nem vettem magamnak kencéket, egyszer bementem egy Bootsba, de annyira sok minden vett körül, hogy inkább kimenekültem.

Márciusi beauty kedvencek

Túl sok kenceficébe szerettem bele mostanában ahhoz, hogy ne írjak havi kedvences posztot. Jönnek a frissebb illatok, virul a lelkem tőlük, de a színek terén még van hova tavasziasodni. Máskor azzal szenvedek, hogy próbálok összehordani legalább néhány flakont, amit körbehordozhatok a blogon, most inkább a "Mit ne?" kérdés játszott. Nézzük, hogy kik jutottak be a célba!

Katacita Beauty Awards - 2015

Decemberi kedvences posztot nem hoztam, helyette inkább kiosztom a 2015-ös Katacita Beauty Nagydíjat! Igyekeztem minimalizálni a mennyiséget, még ha ez elsőre nem is tűnik úgy. A bejegyzés végén meg megtekinthető az év 5 legnagyobb csalódása is, csak hogy lássátok, az életem a fürdőszobában nem mindig csak játék és mese. 

Júliusi szépségposzt

Kezdem a tervekkel: augusztus beauty szempontból nem-veszek-semmit hónap lesz. Marie Kondo könyve azért mégiscsak jó volt erre-arra, de ha másra nem, arra biztosan, hogy befejezzem a tárgyak túlértékelését (amivel már előtte is egész jól haladtam). Addig már eljutottam, hogy nem veszek meg valamit csak azért, mert épp akciós, sőt, valahol mélyen már inkább taszít az a jelenség, ha valamit utánam akarnak dobni. Az Alexandra akció nagyon jól példázza mindezt. :) Kencékkel bőven el vagyok látva, utánpótlást se nagyon kell vennem semmiből mostanában, és arra gondoltam, hogy ha már leírom itt, hogy nem veszek kencét egy hónapig, akkor azt talán be is fogom tartani. 

Kedvencek

Vasárnapi relax #7 - Eperszerelem

A közelünkben levő minipiacon egy hölgy gyönyörűséges és édes epret árul a szezon eleje óta, úgyhogy nincs hiányom ebből a csodás gyümölcsből, amit egyébként nem kizárt, hogy csak azért szeretek annyira, mert már a nyár közeledtét jelzi, és gyakorlatilag ő nyitja a nem-unalmas gyümölcsök szezonját. A kedvencem turmixolva, akár tejjel nagy pohárban, akár pár csepp tejszínnel, azt meg kikanalazom.

Ilyenkor különösen kívánatos számomra az eperillat a kozmetikumokban, vagy bármilyen epres jelleg, most is azon kaptam magam, hogy egy csomó piros és rózsaszín dolog vesz körül, nézzük akkor, hogy kik is ők!

Amikor mégis elmentem JOY-napozni (meg könyvtárba is)

A Glamour-napok hidegen hagyott, így arra gondoltam, hogy a JOY-napoknak is szépen hátat fordítok, de hirtelen felindulásból mégis beneveztem egy Éva magazinra, és kitekertem a Tescóba, hogy vegyek magamnak szükséges ruhákat, hát azt annyira nem sikerült, de persze ha már megvan a kuponfüzet, akkor nézzük meg a Müllert, meg a többi napon az egyéb drogériákat is. És ugye, ha már egyszer ott jártam... meg ha már egyszer beszerzős poszt írására vetemedem, akkor mutatok minden mást is, amit tegnap-tegnapelőtt vásároltam, akár kuponnal, akár anélkül. 

Januári szépségposzt

Abból látszik, hogy milyen rohadt hosszú volt a január, hogy úgy érzem, ezer éve lökdösöm arrébb az üres tubusokat meg flakonokat, hogy a hónap végén összeállhassanak csoportképpé. Kezdem is velük, januárban magamhoz képest eszméletlenül sok mindent elhasználtam, kérlek, veregessétek meg a vállam. Jövő hónapban azért nem kell ilyen teljesítményre számítani.
És ahogy 2014 végén ígértem, idén külön tálalom a kencés és a könyves havi zárásokat, az előbbibe bezsúfolom az üres flakonokat is (örömtáncot jártam, amikor végre belepakoltam őket egy zacskóba és kidobtam az egészet). 

Végeztem velük:

Októberi kedvencek és könyves zárás

Olyan hihetetlen, hogy ebben a hónapban voltunk nyaralni...! Esküszöm, ebben a posztban már nem fogok Szicíliáról beszélni, de annyira furcsa, hogy most a majdnemtéli kabátomat veszem fel reggel, ott meg este is ujjatlan felsőkben mászkáltam. 

havi tetszős kép

Könyves téren halál elégedett vagyok, három kedvencet is avattam a hónapban (persze csak havi kedvencet, az all-time verziót nem adjuk olyan könnyen). A Levelek Skye szigetéről nemhiába annyi olvasó kedveltje, még engem is ellágyított egy picit ez a szerelmes történet. Rövidke levélregény, amely természetesen nekünk is meghozza a harci kedvet kézzel írott levelek irkálásához. Nem tudom, min múlik az, hogy egy romantikus történet mennyire idegesít, arra már rájöttem, hogy a 16 évesek nagy románcai totál hidegen hagynak (jobb esetben csak ennyi), de Elspethék esete más, úgy drukkoltam nekik, mintha az én életem boldogsága múlna rajta. Mindig is érdekelt, hogy milyen lehet sok-sok év után találkozni valakivel, aki régen jelentett valamit. 

Most jut eszembe, hogy vicces lenne látni, hogy az édesemmel miket írogattunk egymásnak, amikor még személyesen nem ismertük egymást. Úgy oltott engem, szegény-szegény katacitát, vehemens ellenszenvvel viseltettünk egymás iránt, szeretek erre visszagondolni. 

Könyvekhez vissza: befejeztem a Vérgróf-trilógiát, és bár elég kevesen méltatják az utolsó részt, A vértanút, én semmiféle színvonalbeli hanyatlást nem tudtam felfedezni benne, akárhogy kerestem. Két szálon futnak az események, egyeseket zavart a Mátyás-korabeli történetíró elbeszélése, hát engem egyáltalán nem, örömmel utaztam még visszább az időben. Semmilyen szinten nem tudok belekötni a befejező kötetbe, úgyhogy nekem ez egy nagyon odamegvissza-imádós sorozat lett így a végére is. 

Miután legalább egy évig ott állt a polcomon és fogadkoztam, hogy na most már tényleg, elolvastam a De mi került a pitébe? című vicces-kedves krimit. Épp jókor, mert mindjárt itt a folytatás, majd jól be is szerzem. (Mellesleg előjött a könyvet-akarok-venni hülyeségem, erről alább.) Flavia, a 11 éves mindentudó, pettyet pszichopata kiscsaj egyszerűen imádnivaló, sokat nevetgéltem a beszólásain. Tudom, hogy nevetséges az, hogy mennyire nem passzol a kora és a gondolkodásmódja, de ezen szerintem felesleges rágódni, aki meg ezt teszi, rágódjon inkább a disztópikus regények irreális főhősein. Természetesen, már megint akkor kitaláltam, hogy ki a hunyó, amikor megjelent a színen az illető, már meg sem lepődöm a saját nagyszerűségemen. Csak az a kár, hogy így jól elspoilerezem magamnak a könyveket, azért így is akad, aki kifog rajtam (AC például). 

A kajaszekciót nem ragozom túl, a kedvenc ételem a hónapban a mézes zsemle! Régen is imádtam a mézes kiflit (főleg ha volt rajta pár szem só), néha-néha előtérbe kerül az életemben ez a gasztronómiai remekmű (csakúgy, mint a májkrémes kenyér vagy a téliszalámi).
Jöjjön inkább egy zene: MR MS: Think of you (RAC remix), amit annyira rengeteget hallgattam az utóbbi hetekben, hogy már egészen unom. Most is ezt dudorászom, nagyon tapadós, talán ez a hátránya.

Mivel végeláthatatlanul hosszú volt a hónap, a beauty kedvenceim száma is egész magas, lakkot nehéz volt választani, mert öhm, vettem néhányat mostanában, és folyton váltogattam őket, így alig volt olyan, amelyik kétszer lett volna az ujjaimon. Talán az egyik új Kikóm volt az egyetlen ilyen, ez a szürkés szín, icipici lilás beütéssel, de a picit piszkos rózsaszínbe is egyből beleszerettem. Az ősz idén nekem amúgy a szürkéről szól, ezt remekül illusztrálja a kedvenc Color Tattoo-m, a Permanent Taupe, ami egy örök kedvencem, mindenhez passzol, önmagában is képes gyönyörű lenni, ráadásul matt, remélem, hogy a Maybelline meghallgatja imáimat, és produkál még néhány matt színt nekünk a jövőben. Hogy a szépen megálmodott szemsminkeim ne gyűrődjenek össze már délben a szemhéjamon, az Etude House primert használom előszeretettel, ezt a holy grailt pár napja bemutattam nektek. Hála az új L'Oreal Blackbuster szemhéjtusomnak, mostanában egész gyakran merek reggel cicaszemet rajzolni, mert nem kell attól félnem, hogy rámtör az idegbaj, amiért elrontom. Még egy Glamour-napi szerzemény bekerült a havi kedvencekbe, ez pedig a Manhattan Cream Make Up. A tégely belseje már az első használat után elvesztette azt a báját, amely lehetővé tenné, hogy közszemlére tegyem, de képzeljetek el egy krémes púdert, amit ha ecsettel felviszünk, szépen egybeolvad a bőrrel és nagyon természetes fedést ad. Örülök, hogy kipróbáltam egy eddig - számomra - ismeretlen textúrát, nekem nagyon tetszik, mert nem fulladozik alatta a bőröm, már csak arra leszek kíváncsi, hogy meddig lesz elég a mennyiség.

Nemrég megtaláltam a tökéletes kézkrémet is a Dove "regenerating nourishment" (lila címkés) személyében, egyedül az illata nem csillagos ötös, hozzám nem áll túl közel a doveszag, viszont nagyon jól hidratálja a kezeimet anélkül, hogy ragadnának tőle az ujjaim.
Mindemellett töretlenül imádom a The Body Shop White Musk Smoky Rose illatot, amelyből be is szereztem egy újat a Glamour-napok lehetőségeit kihasználva, most nem EDT-t, hanem parfümöt választottam, és úgy tűnik, erőteljesebb az egész illat, tovább is érzem magamon.

Vettem könyveket. Nemrég még semmi motivációt nem éreztem arra, hogy könyvre adjak ki pénzt, most meg legszívesebben minden délután föl-alá sétálgatnék a könyvesboltban, lesve a prédát. Jelenleg semmi romantikusat nem találok abban, hogy egy weboldalon megnyomjak néhány gombot húsz százalék (vagy akár több) kedvezményért cserébe, most a könyvek tömegeinek fizikai közelsége tesz boldoggá. A havi első négy beszerzésem a Coop 399 forintos állványához kötődik, elhoztam két, már olvasott regényt, A gyilkosság alkímiáját és A gyilkosság illúzióját, így legalább majd tuti megveszem a harmadik részt is, ha megjelenik egyszer magyarul. A Leningrádi Madonnák szerintem molyságom kezdete óta érdekel, már olvasom is, lassan a végére érek, szép szöveg. A Vérvonalakat meg fogalmam sincs, miért vettem meg.
Ésss mindezek után csütörtökön besétáltam a könyvesboltba két elképzeléssel a fejemben, de tudtam, hogy ha csak az egyiket elégítem ki, nem lesz kerek a világom aznap, szóval két teljes árú regénnyel távoztam, ilyen még - halál komolyan - soha nem esett meg velem. Tudom, hogy alapvetően drága a könyv, és mindig lessük az akciókat, de miért tagadtam meg magamtól eddig ezt az élményt? Utoljára a Nyarak könyvét vettem meg boltban, teljes áron, másfél éve, hát hülye vagyok én?
A Szikomorfán születtem és a Geek Girl jött velem, csodálatosan boldog vagyok tőlük. (Közben kiderült, hogy a pasim is olvassa időnként, rendszertelenül a blogot, remélem, ezt a posztot nem látja.)

Ui.: Egyébként végre tényleg elkezdtem az itthoni könyvek fogyasztását, szóval a cserepolcom valószínűleg folyamatosan új elemekkel fog gazdagodni, majd ha kellő mennyiségű elfogadható könyv összegyűlt rajta, akkor reklámozom is.

Uui.: Novemberben nobuymonth-ot tartok, azaz nem veszek dolgokat. Ezt szigorúan betartatom magammal, úgy érzem, ebben a hónapban ez ésszerű döntés, utána jön a karácsony meg a januári leárazások... Most a könyvvásárlósdi beindult nálam, és ezt nem is bánom, de a beauty szekcióban önmérsékletet kell gyakorolnom, csapjatok a kezemre, ha valami gyanúsat látnátok. 

A többiek:
Amadea
Anna
Bookwormgirl
Nita
Pupilla
Tekla
Theodora
Zakkant

Amikor a lányok megőrülnek - 2014 ősz

Idén is alakítottam egy kicsit a Glamour-napok alkalmából, így gondolom egyértelmű, hogy ez a bejegyzés a beszerzésekről fog szólni. Akit ezek a felszínes témák irritálnak, nyomjon egy ikszet gyorsan a lap tetején, én viszont imádok beszerzős posztokat olvasgatni és videókat nézegetni, és biztos vagyok benne, hogy vannak hozzám hasonló elvetemült emberek. 

Megint az illatszerekre mentem rá, az Árkádba (Győrben itt van minden értelmes ruhabolt) ilyenkor nem szoktam ellátogatni, idén viszont az 576-os kupon miatt kivételt tettem, az édesem körbenézett ott játékügyben, én addig az Yves Rocher-ban garázdálkodtam, aztán menekültünk a szombat délutáni embertömegből. 

Péntek reggel azzal próbáltam felvértezni magam a hét utolsó munkanapjára, hogy a DM-ben beszereztem ezt-azt. Igazából egyedül a Manhattan krémes púder vagy én nem tudom mi volt előre betervezve, azt már régóta szerettem volna kipróbálni, végül a kasszánál kiderült, hogy nem olvastam el rendesen a kupont, és csak a szájravalókra van 50% kedvezmény, de akkor ez annyira már nem érdekelt. A szemhéjfilc az L'Oreal, a márka tusairól jókat hallottam, ezért hoztam el (és mert a Rimmel filcem elég haloványka). Semmi említésre való Maybelline-terméket nem találtam, úgyhogy a jólbevált Colorama egy nude árnyalatát hoztam el, a Rimmelnek meg itt nem volt standja, csak egy picike kis polcon árválkodott néhány dolog, szóval ebben az esetben is a lakk mellett döntöttem. A fehér lakkot egyébként nem önmagában tervezem hordani, nekem úgy nem igazán tetszik, inkább gyenge fedésű világos lakkok alá szeretném alapként használni. Az Alverde paletta pedig gyönyörűséges színeket tartalmaz, bár a koncepciót kicsit körülírhatták volna a csomagoláson, nem igazán világos nekem, hogy melyiket hova, meg hogy egyáltalán ezeket egyszerre "kell"-e használni. 

Szombat délelőtt anyuval elmerészkedtünk a Müllerbe és a Tescóba (F&F). Müllerbe nagyon ritkán jutok el, mert a Győr táblán kívül helyezkedik el, nem mondanám, hogy útba esik. Egyébként talán jobb is így, túl sok minden van ott. :) Viszont vásárlókból sem volt hiány, szóval igyekeztem gyorsan rohangálni a sorok között. A Bourjois Healthy Mix Serum alapozó miatt érkeztem, ilyet viszont nyomokban sem találtam (később a Douglasben is megnéztem, de ott sem volt, van ötletetek, hogy hol nézzem meg?). Így a Müllerben nem csaptam nagybevásárlást (itt 20% kedvezmény volt mindenre), egy pumpás Body & Soul mandulás testápolót vettem és egy Maybelline Baby Lips színezett ajakápolót, ez utóbbira a hazai megjelenése óta fentem a fogam. Két chai teát is vettem, és azt hiszem, itt az idő, hogy elmélyüljek a chai fogalmában, mert ez a Classic Chai például teát egyáltalán nem is tartalmaz, ellenben brutálisan fűszeres (nem csoda, csak fűszerekből áll az összetevőlista). 

A Tescóban csupa hasznos dolgot vásárolgattam, egyébként teljesen odavagyok az F&F pizsamakínálatáért, illetve az otthoni ruházataiért. A képen nem szerepelnek (féltem, hogy valaki kilyuggatná őket), de vettem három pár harisnyát, igaz, egyelőre nem látom magam előtt, hogy ezek rám is fognak jönni. M-es mindegyik, de a csípőjük szélessége alapján kb egy hatéves kislányon tudom őket elképzelni, még nem mertem felpróbálni őket. Illetve most látom, hogy a fekete farmerom is lemaradt, de szerintem kép nélkül is tudjátok vizualizálni. 

A kockás háttér az egy flanelköntös-féleség, pont ilyenre vágytam, szóval ennek nagyon örültem. A cicás zoknit már a neten kinéztem (és nincs sarka a zokninak, ez milyen?), a mosómedvés pedig egy négyes csomag része. Normális az, hogy ennyire imádom az állatos zoknikat?

A nyuszis-egeres-rókás-baglyos-madaras pizsama pedig tegnap este óta rajtam van (bocs, ha ez túl sok infó), nem tudok megválni tőle, legszívesebben dolgozni is ebben mennék. Lajos keze (lába...) meg kötelező elem. 

Az Yves Rocher-ba is benéztem, ha már egyszer arra jártam, gondoltam hozok egy jó kis tusfürdőt, de nem találtam semmi igazán téli illatot (hacsak a grapefruitot nem számítom annak). A kuponomat sminklemosóra váltottam, a jobb oldali sampon törzsvásárlói kártyával 550 Ft volt (ráadásul parabén- és szilikonmentes meg környezetbarát), a hajvégeim rendbehozása érdekében pedig lassan mindent bevetek, ezért vettem meg a szintén szilikonmentes kondicionálót. 

Majdnem mindent kipróbáltam már egyszer, de véleményt még nem alkotnék semmiről ennyi idő után. Ha megérdemlik, úgyis bekerülnek a havi kedvencekbe. :)

Ti használtok bármit a fenti termékek közül?

És ami még jobban érdekel: mit szereztetek be a Glamour-napokon?

Update: jó lett a harisnya...

Vasárnapi relax #5 - Őszi illatok

Rövid úton meguntam a citromos-mangós-barackos vonalat kenceillat-téren, ahogy beköszöntött a hideg idő, eleve az agyam olyan tévútokon jár, hogy azt hiszi, majd a vanília meg a mandula jól felmelegít a fűtetlen fürdőszobában. Igyekszem gőzerővel elhasználni egy-két maradék tusfürdőt/testápolót, de van, amit elraktam jövő nyárra; ugyanígy kerültek elő rég elfeledett magos-édes illatú termékek a fiókok és táskák mélyéről, meg persze ezt-azt be is szereztem.

Nézzük először a testápolós cuccokat. Végre-valahára elővettem a nagy kiszerelésű, bontatlan(!!) The Body Shop sheavajas testvajat, amit még talán nyár elején vettem egy akcióban, és azóta hozzá sem nyúltam, mert gondoltam jó lesz ez majd a hidegben. De még milyen jó! Először is az illata nagyon "mély", egyszerre picit vaníliás-édeskés, közben viszont van valami szörnyen kifinomult illata, amit nem tudok meghatározni, de néha már egy picit sok is, főleg, hogy nagyon sokáig érződik még a bőrön. A testvaj állaga elég kemény, tényleg vajszerű, ami most, hogy kezdődik a viszketős időszak, különösen hasznos. Úgy tűnik, hogy a szintén TBS White Musk Smoky Rose parfümöt nem sikerült megunnom tavaly, ha lehet, még nagyobb lelkesedéssel fújom magamra reggelente. Mint láthatjátok, már elég kevés van az üveg alján, és nekem annyira bejött ez az illat, hogy muszáj lesz újravennem. Szerintem nem én vagyok az egyetlen, akinél ekkora telitalálat volt ez a Smoky Rose, de engem az sem zavar, ha valahol szembejön egy másik lány parfümfelhőjének formájában. A Dove nem tartozik a kedvenc márkáim közé, viszont ez a Purely Pampering tusfürdő-vonal nagyon jól sikerült! Jelenleg a mandulás lakja a fürdőszobámat, de a pisztáciásat is nagyon szeretem, igazi vigasztaló illatok, ráadásul iszonyúan krémesek. Néhány Rossmannos kör után jött velem haza ez a vaníliás Morgan kézkrém, az után esett a választásom rá, hogy végigszaglásztam nagyjából az összes fellelhető és kinyitható kézkrémet, de egyiknek sem tetszett az illata. Ez díszdobozban kapható, ezáltal nem szaglászható, de úgy gondoltam, 500 Ft-ért talán nem lövök mellé annyira. Az állaga messze nem a téli aszályra lett kitalálva, szerintem a mostani papayás Baleám is sűrűbb ennél, az illata viszont nagyon kellemes, nem egy fullasztó vanília, inkább olyan nyárias. Szóval a célnak pont nem felel meg, így még mindig keresem a megfelelő kézkrémet. :)

Nyaktól felfelé. Előkerült egy Himalaya Herbals kakaóvajas ajakápoló, ami most valahogy sokkal jobban tetszik, mint akkor, amikor megvettem. Ajakápoló téren szörnyen finnyás vagyok, többnyire a kevésbé emberbarát összetevőket tartalmazó verziók válnak be, illetve az olyan keményebb állagú cuccok, mint például ez is. Az illata édeskés-kakaós, de nem túl tömény, most jól elvagyok vele. A Lush Popcorn ajakradír tulajdonképpen egy teljesen nélkülözhető termék, viszont ha egyszer megszagolta az ember, szerintem nem tud nélküle élni. :) Nekem lassan egy éve megvan, és még a fele sem fogyott el, igaz, ebben lehet szerepe annak is, hogy 1. nem használom minden nap, 2. a lushos rendeléseim mellé általában mindig kaptam valamilyen ajakradír mintát, és azokat igyekeztem folyton elhasználni. A Let the Good Times Roll hasonlóan imádnivaló illattal rendelkezik, engem a nyers mézeskalácstésztára emlékeztet. Róla viszont már többször is írtam, így most nem megyek bele egy újabb körbe. Az Aromax tápláló olaj is szerepelt már havi kedvencekben, most elsősorban az illata miatt került ide, ami szerintem leginkább a pisztáciára hasonlít, mellesleg nagyon meglepődtem, amikor először használtam, hogy mennyire imádom szagolgatni, ritka érzés ez természetes olajok esetében. Egyébként esténként az arcomra már csak olajat használok, ez az egyik, amit a bőrömre kenek. 

Sminkes posztot nem tervezek írni, viszont nemrég összeszedtem néhány igazi őszi körömlakkot, és felsorakoztattam őket. Alább láthatjátok az eredményt:

Van még néhány sötét hangulatú lakkom, de mire azokat is befotóztam volna, elment a nap.

A Rimmel Space Dustot nem magyarázom, telitalálat, két színem is van; A L'Orealokat most valami háromszáz forintokért kapartam össze a Rossmann akciós ládáiból, a barna egy az egyben olyan, mint a kedvenc Coloramám, nem baj, utánpótlásnak jó lesz, a szürke meg egyből szerelem lett. A Kiko szegény kezd sűrűsödni (tud valaki valami jó körömlakkhigítót?), de már megnéztem a Googe Maps street view-n, hogy hol van Cataniában a Kiko bolt, és garázdálkodni fogok. A Catrice gyönyörűséget az új szortimentből választottam, az igazi színét egy rétegben mutatja meg, kettőben túl sötét szerintem. A Rimmel egy piszkos mocsár szín, tavaly vettem, és teljesen jóban vagyunk, a pici, csillámos szürke Manhattan pedig ezer éve megvan, szinte biztos, hogy nem lehet már kapni, illetve a fedése sem annyira nagyszerű, de azért most itt a helye. 

Nyugtassatok meg, hogy ti is lecserélitek ilyenkor a fegyvertáratokat! :) Mivel vigasztalódtok a hűs időben?

Augusztusi kedvencek és könyves zárás

Na, MOST van ősz, kezdődhet a nyafogás! Én nem teszem, mert a szeptember a kedvenc hónapom, ilyenkor vagyok elememben, de már az augusztus végét is igazán hangulatosnak tartom, főleg, ha ilyen hűs, mint idén. Meleg teát azért még nem ittam, annyira nem állunk rosszul. :) Én még azért bízom a sortos-szoknyás napokban. 

A könyvek terén sokkal jobban alakult a hónap, mint júliusban. Befejeztem A tigrist, ami a távol-keleti orosz környezettel teljesen levett a lábamról. Folytattam a Kleopátra lányával Michelle Morantól, sejtettem, hogy nem fogok csalódni, mivel a Nefertitit is imádtam, de ha lehet, ezt még jobban szerettem, pedig nem is Egyiptomban játszódik, hanem az ókori Rómában, és ez nem tartozik a kedvenc helyszíneim közé, Moran mégis képes volt olyat alkotni, hogy oda legyek meg vissza. A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei nagyon jól indult, a misztikus hangulat az első egyharmadban teljesen felcsigázott, de aztán kicsit bugyuta lett az egész, mintha a könyv két felét két különböző szerző írta volna, így nem hiszem, hogy a második részt is el fogom olvasni, kár érte. 

Jött néhány nagyon nemszeretés, köztük két félbehagyás, a Caitlin Moran (még egy Moran!) meg az Ókút, az előbbiről írtam, az Ókúttal meg az a helyzet, amit már korábban is éreztem Szabó Magda "felnőttkönyveinek" olvasásakor, hogy mintha nem ugyanazt a nyelvet beszélnénk. Idegesítenek a mondatszerkezetei, az jut eszembe róluk, mint amikor felébredés után rögtön el kell kezdenem összetett mondatokban beszélni, de egy csomó szó nem jut eszembe, ezért másokkal pótolom, ráadásul teljesen hülye szórenddel párosítva. A pöttyöseiről még nem tettem le, hiszen az Abigél az egyik kedvenc könyvem. Elif Safak Szerelemjéről pedig esküszöm, rittyenteni fogok egy rövid posztot, mindenkit óva intek a regénytől, és nehezen hiszem el, hogy Az isztambuli fattyút is ő írta. A The Girl With the Dragon Tattoo angol nyelvű újraolvasása még folyamatban van, de meglepően jól haladok vele, illetve globálisan mindent értek, pedig elég homályosak az emlékeim a történetet illetően. Szerintem ha végeztem vele, be fog kerülni a kedvenc könyvek közé. Végül pedig sikerült befejeznem még augusztusban a Tolvajok telét (David Benioff), amit teljesen hirtelen felindulásból hoztam el a könyvtárból, valami depresszív, wannabe-monumentális műnek hittem. Hát nem az, de örök élmény, az biztos, csodálatos ötlet néha olyan könyveket olvasni, amelyekről azt hittük, nem is akarjuk őket. Ő a hónap legkedvencebbje. 

Könyves képem nincs, viszont teljesen belezúgtam ezekbe a képekbe.

Két zenét hoztam, az egyik ősrégi, a másikat pedig csak néhány napja fedeztem fel, de érzem, hogy jó lesz, már rengeteget hallgattam.
Volt néhány durcás napom mostanában, és amikor már nagyon elegem volt mindenből, akkor fülhallgató be, és mehet a Farewell to the Fairground.

A másik dal a Washed Out nevű együttesé, aminek a neve valamelyik nap az agyam hátsó szegletéből szivárgott elő. Az All I Know eredeti verziója is szuper, de a Moby-féle remix még szimpatikusabb, igazi nyárbúcsúztató szám - nekem.

Van még itt sok-sok videó, ami nem zene. Essiebuttonról már tettem említést, ő a kedvenc YouTube-beauty bloggerem, imádom a videóit. Vlog csatornát is üzemeltet, ami sokszor kicsit túl sok kutyasétáltatást és teakészítést tartalmaz, most viszont belevágtak egy skandináv road tripbe, ami ha minden igaz, ma ért véget, tegnap került fel az utolsó videó. Londonból indultak autóval, onnan Hamburgba, aztán Dánia, Norvégia, Svédország, majd megint Dánia. Először nem is akartam nézni, aztán teljesen rákattantam, újra elkapott a mehetnék, bár az mindig bennem van, csak néha jobban, néha kevésbé. Azóta is Dánián pörgök, illetve a hygge-n, ami ez:

A hygge kifejezés úgy tudom, a norvégoktól származik, de a dánok használják előszeretettel. Lefordíthatatlan, magyar szót biztos nem tudnék rá mondani, de a lényeg, hogy valami kellemes érzés, ami akkor önt el, amikor olyan légkör vesz körül, ami melegséget áraszt, például a gyertya szép fénye, a barátaid jelenléte, vagy megvitatni az élet kis és nagy dolgait egy asztal körül, az is hygge. Szóval értitek. Mindenesetre ha szeretitek a skandináv kultúrát, ajánlom essiebutton vlogjait a kis körtúrájukról, én egy idő után már minden nap remegve vártam az új részt, sajnálom is nagyon, hogy hazamentek, London nem annyira érdekes.:)

A bjúti kontent most épp annyira nem hoz lázba, de azért egy-két dolgot felsorolok sebtiben. A körömlakkozást illetően jelenlegi kedvencem a mindkét kézen más színű lakk-felállás. Nem igazán tetszett sosem az a megoldás, hogy a gyűrűsujjak más színűek, mint a többi, az meg néha unalmas, hogy mind ugyanolyan, úgyhogy gyakran kötök ki emellett, persze előtte gondosan kiválasztom a színeket. :) Egyforma textúrájú (krém finish főleg) illetve színben harmonizáló lakkokat keresek, és ilyenek születnek:

Egyéb kencekedvencem a hónapban a jólbevált kókuszolaj, isteni a finomítatlan verzió illata, nem tudok betelni vele. Illetve rájöttem, hogy bármennyire durva szemcsés ez az Ocean Salt arcradír, és hiába van benne szesz meg limelé, nemhogy kárt nem tesz a bőrömben, de a lehető legjobbat hozza ki belőle. Heti egynél többször azért nem használom, illetve tuti akkor sem használnám, ha érzékeny bőröm lenne, de mi ketten nagyon egymásra találtunk, most igazán - habár már november óta megvan.

 

A hónap legtöbbet használt sminkterméke pedig ez a Catrice pirosító volt, ami nekem egyaránt megfelel kontúrozáshoz és pirosításhoz is - kontúrozni inkább pirosba hajló színekkel szeretek, a bronz árnyalatok nagyon elütnek a fejemtől. Mindehhez az örök kedvenc Real Techniques Multi Task brush-t használom, ami tudom, hogy messze nem egy kontúrecset, de rám kimondottan jellemző, hogy kb egyik ecsetemet sem arra használom, amire való.

Négy könyvet szereztem be a hónapban, de mivel kettő csere volt, ezért kettőtől meg is váltam. Az Enigmát és A hajnalra várvát cseréltem, a Tündérkrónikák első két részét pedig használtan vettem egy molytárstól. Úgy érzem, érik egy újraolvasás. 

A többiek pedig:
Amadea
Catriana
Horsegirl
Nikkincs
Nita
PuPilla
Theodora
Zakkant

Holnap elolvasom az ő posztjaikat is, most viszont bevackolom magam az ágyba, és megpróbálom kialudni a frontot. 

Beszerzések innen-onnan #2

Miközben egy nem túl finom 5-perces-bögrés-mikrós-sütit eszem, úgy döntöttem, közzéteszek egy újabb beszerzős körképet, csupa lányos dologgal lesz tele, én szóltam. Azért annyit elöljáróban, hogy ezeket nem két nap alatt vettem, ekkora hoarder azért nem vagyok, remélem, elhiszitek! :)

Lajosos nyaklánc: az ebay-ről rendeltem, nem bírtam ki, hogy ne... Jött még vele 2-3 más típusú nyaklánc, az egyik az első napon szétesett, ilyen is van. Többféle állatfejből kapható, nekem nyilván macskás kellett. 

A Catrice és Essence standok kiárusítása hetekkel ezelőtt megkezdődött, én nem sok mindent találtam magamnak, egyedül a színes szempillaspirált meg azt a sötétkékeszöldes jumbo szemceruzát (349 Ft/db). A Catrice mostani trendkiadásából viszont nagyon megtetszett a halványlila szemceruza, úgyhogy hosszas vívódás után végre elhoztam. Szerintem jó lesz, mert a tesztercsík még fürdés után is látható volt a kézfejemen (volt ott kb. 5 vonal, csak ez maradt meg). Persze 3 hete nem festhetem a szemem, brühühűű, alig várom, hogy valami óriásit alkossak egy fájdalommentes reggelen. 

Lakkok... nos, annak ellenére, hogy nem szeretek lakkozni meg utálom a körmeimet, azért elég nagy ütemben gyarapszik a gyűjtemény. Mentségem, hogy a Coloramák és a Catrice akciósak voltak, a Moyra standnál meg mindig elcsábulok. A fehér az lájtos homoklakk, gyönyörű, az átlátszó pedig egy gyorsszárító fedőlakk, eddig egyszer próbáltam, akkor nem igazán szuperált, majd még tesztelgetem, bár kezdek afelé hajlani, hogy a legjobb, ha egyáltalán nem használok fedőlakkot.

A Wellness&Beauty újabban egészen lenyűgöz, épp beleszerettem a kézmosóikba, erre pont azt a kettőt kivonták a forgalomból, majd az újat lehet, hogy kipróbálom, ha végre elfogy a mostani Baba förmedvényem. Ennek a testápolónak pontosan olyan illata van, mint a júliusi kedvencekben említett Sun Ozon tusfürdőnek, szóval eléggé férfias, de nyáron imádom ezt az illatot. A fél kilós finomított kókuszolajom így bő egy év után talán elfogy végre, gyorsan megrendeltem az utánpótlást egy webshopból. Mindig teljesen elégedett voltam a finomított (és olcsóbb) verzióval, de most hogy szagoltam a finomítatlant... azt hiszem, ezentúl mindig ilyet fogok használni, ellenállhatatlan az illata! Már írtam, de azért most újra: használom arc- és testápolásra, illetve hajpakolásként is, főként a fejbőröm szereti. Akárcsak a rozmaringolajat, amit samponba keverve alkalmazok, elméletileg késlelteti a zsírosodást és serkenti a hajnövekedést. Szerintem az illata is nagyon kellemes, jól passzol a vérnarancsos samponomhoz. 

Ennyi voltam, most egyébként épp nem is izgat semmi, hogy úú de megvenném, egyébként is szokás szerint tele a fürdőszoba, úgyhogy inkább a jövőbeli nyaralásaimra gyűjtök, mert hát collect moments, not things, ugye.

Júliusi kedvencek és könyves zárás

Júliusban nagyon stabil lehettem érzelmileg, ha ennyire nem tudott rám hatással lenni semmi! Az történt, hogy kitaláltam, hova megyünk nyaralni és nagyjából mikor, ez kötötte le a gondolataim egy részét, sikerült is foglalnom jegyet, szállást, aztán rávetettem magam az Internetre és beírtam a gugliba különböző nyelveken, hogy Szicília legszebb strandjai, meg tumblrön tájékozódom, hogy mely városokat lesz érdemes meglátogatni abban a néhány napban. Szóval a havi top téma nálam most ez, igaz, szeptember végéig várnunk kell még az utazásra, de akkor talán pont jó lesz itt hagyni picit az országot (amit lassan egyébként hosszú távon is boldogan megtennék). 

Egy kis ízelítő:

Szicíliát mindig egy sárga-kék vidéknek képzeltem

A kedvenc könyvem a hónapban pedig... nos, nincs ilyen. Nem hagyott bennem semmi mély nyomot, inkább csalódásaim voltak, a London folyóiból talán ki lehetett volna hozni ennél többet is, A Végtelen-fjord prófétái meg nagyon messze volt attól, hogy elnyerje a tetszésemet, pedig az első 100 oldalt még egészen szerettem. Ami a legjobb könyves élményem volt a hónapban, az a Twilight (!!44!4!!!!4!), méghozzá angolul (még sehol sem tartok benne), illetve elkezdtem A tigris című dokumentumregényt, ami kicsit olyan, mintha tovább olvasnám a Szibériai anzikszot, csak picit több tigrissel.

Most is hoztam zenéket! Rákaptam a mindenféle remixekre, mostanában sorozatban dobálja fel nekem a youtube őket. Az első a sorban a U2 Ordinary Love-ja, rengeteget hallgattam. 

Sosem gondoltam, hogy valaha képes leszek szeretni bármit Parov Stelartól, rosszul vagyok a nyekergő énekhangtól, ami annyira jellemző a zenéire. A The Sunban ez egy fokkal elviselhetőbb, illetve ez a remix sokkal jobban tetszik, mint az eredeti verzió, teljesen odavagyok érte. 

A Don't Wanna Dance - főleg ebben a kivitelezésben - egy tökéletes nyári, szabad dal, most, amikor csak feküdni tudtam néhány napig, ezt is kismilliószor meghallgattam, még nem untam meg. 

A hónap legvégén beszereztem néhány kencét, de hiába imádom egyiket-másikat, nem teszem még bele az ehavi kedvencekbe, inkább egy beszerzős posztot kanyarítok nekik majd a hétvégén. Ezeket viszont szinte egész júliusban használtam nagy lelkesedéssel:

A Balea szemkrém teljesen illat- és mindenmentes, emellett nagyon könnyű az állaga, mégis jól hidratál, szóval úgy érzem, végre rátaláltam a megfelelő szemkörnyékápolóra, illetve gondolkozom azon, hogy a Balea hasonló jellegű arcápolóit is kipbróbálgatom a jövőben. Amíg mindenki a dm-es napozócuccokat isteníti, én a Rossmann Sun Ozon sajátmárkás napozás utáni termékeit vásárolom fel sorban. A kedvenc ez a tusfürdő, pici radírozó gyöngyök is vannak benne, de engem az illata fogott meg, ami ugyan teljesen pasis, viszont egyszer réges-régen volt egy hasonló illatú Nivea "uniszex" tusfürdőm, és ez most nagyon arra emlékeztet. Lehet, hogy fel kéne tankolnom belőle, amíg még kapható, bár ősszel úgyis más típusú illatokra vágyom majd. A Moyra Vivid Sand körömlakkjai nagyon megtetszettek, egy rikító pink színűt hoztam el (sokkal élénkebb és rózsaszínebb, mint a képen, olyan színű, mint a szövegkiemelő filc). A homokos textúra mellett vannak benne szexi csillámok is, szerintem gyönyörű. 

Reménykedtem abban, hogy büszkén, nulla beszerzett könyvvel zárhatom a júliust, de "sajnos" kaptam két könyvet ajándékba. A Szicílást a pasim anyukájától, a Sherlockot meg a Londonból hazalátogató barátnőmtől. Valahogy megérezhette, hogy nekem most angol nyelvű könyvre van szükségem :).

Valaki most sem akart lemaradni a képről

Nekem most ennyi volt a július, persze ettünk jókat, Balatonoztunk is egyet, meg történt mindenféle jóság, és idén kivételesen jól viselem a kánikulát is (bár ezt a ragadós-párás verziót nem annyira). Egyébként imádom, hogy mindenhol mindenki a nyarat siratja, amikor még az egyharmada hátravan...

A többiek:

Amadea
Nikkincs
PuPilla
Theodora
Zakkant

A legjobb és legrosszabb körömlakkjaim

Az van, hogy egyáltalán nem szeretek a körmeimmel bíbelődni, ennek több oka is van: egyrészt nagyjából születésem óta küzdök a hüvelykujjam és az azon található köröm formájának elfogadásával (most már túltettem magam rajta), másrészt a körmeim minősége és felépítése is katasztrofális, rettentő barázdáltak és vékonyak, hát még ha a barázdákat megpróbálom polírozással eltüntetni. Az egyetlen mákom, hogy legalább a körömágyaim rendben vannak, hozzájuk sem nyúlok (lehet, hogy épp ezért vannak rendben).

Viszont nem szeretem, ha pucérak a körmeim, főleg amikor azt látom, hogy másnak meg milyen szépen ki vannak festve. Lakkozni nem tudok szépen, meg általában egy napig tart a sértetlen állapot, aztán vagy felpuhul fürdés közben és elkezd lejönni, vagy csak szimplán lepattog a körömhibáim miatt, az a látvány meg nem a jó értelemben csiklandozza az agyamat. A lemosástól megint csak rosszul vagyok, főleg ha korábban úgy döntöttem, hogy a tartósság és a gyors száradás érdekében homoklakkal pingálok, semmi sem tökéletes.

További technikai kérdésekről a végén. Most nézzük a kedvenc lakkjaimat!

A körülbelül 50-60 darabos gyűjteményből válogattam, a szempontjaim pedig eléggé kézenfekvőek:

- könnyű kezelhetőség (értsd: egyszerű felkenni, nem csíkos, szépen terül, nem maszatolódik egy órával festés után)

- tartósság (nálam ez relatív, ha két napig ép rajtam egy lakk, az már csoda)

- szín (meglepetés! eleve nyilván nem veszek olyan lakkot, amelyiknek nem tetszik a színe)

- a gyors száradás meg csak hab a tortán

Azt nyilván észrevettétek, hogy nem a Nailland standjáról szedtem össze a lakkokat, elvből nem veszek drága példányokat, annyira azért nem izgat a téma, drogériás szinten is lehet találni csoda darabokat.

Moyra

A Moyra lakkjaim simán verik a mezőnyt a tartósság szempontjából. A bal oldali homoklakk egy gyönyörű rózsaszín arany csillámokkal, a fekete tökéletesen fed, és tényleg nagyon sokáig fent marad, a fehér meg csak egy szimpla fehér (3 rétegben az igazi), de őt is nagyon szeretem. Egyáltalán nem csíkoznak az ecsetek, és szépen el is terül a lakk a körmökön. Van még egy neonsárga darabom, ő sajnos három rétegben sem az igazi, még úgy is átlátszik a fehér holdacska. 

Rimmel

Annak ellenére, hogy nem vagyok oda meg vissza a lila színért, aránytalanul sok a lila lakkom, és nagyon szívesen hordom őket. A fentebb látható darabok már szerepeltek 1-1 havi kedvences összefoglalóban, de azért örvendezek még picit nekik. A Rimmel Space Dust tényleg egy perc alatt megszárad, és sokáig fenn marad a körmeimen, illetve szépen mutat egy rétegben is, ami azért jó, mert nem kell megszenvednem annyira a lemosással. A 60 seconds lila pedig egyszerűen csak tetszik, emellett elég tartósnak is bizonyul, ellentétben a másik kettő 60 seconds lakkommal.

KIKO

Javítsatok ki, ha tévedek, de úgy tudom, Magyarországon nem lehet beszerezni Kiko termékeket. Ezeket még Olaszországi tartózkodásom során vettem, és azóta is nagy becsben őrzöm őket. A mélybordó színű egy igazi klasszikus, nagyon nőies, a mellette lévő gyöngyházfényű öööö... nem tudom milyen szín, bocsánat pedig még közelebb áll a szívemhez, régebben nagyon sokat hordtam, mostanában már igyekszem tartalékolni, mert eléggé fogyóban van szegény.

Vegyes

A mentaszínű Beauty UK lakkot Angliában vettem még a mentaláz kezdete előtt, azóta is hű társam, nem is csalnám meg másik, hasonló színű körömlakkal, nem azt érdemli. A fenti szempontok mindegyikének tökéletesen megfelel. A Manhattannek ez a zöldes-aranyos duokróm (?) darabja azért került be a kedvencek közé, mert legalább 10 éve megvan, és töretlenül funkcionál, emellett nekem a színe is nagyon tetszik. A legeslegkedvencebb pedig - bár most nyáron hanyagolom - az ez a metálfényű Maybelline Colorama, imádom a fémes színű lakkokat, ez pedig úgy érzem, nekem lett kitalálva. 

A legrosszabbak

Egy Claire's és három Lovely. Ez utóbbi márka tőlem már nem kap több esélyt, teljesen leszerepeltek minden tekintetben. A 2. és a 4. borzalmasan lassan szárad, csíkosan fed, és legalább három réteg kellene ahhoz, hogy valahogy kinézzen, egyébként nem is tartanak sokáig. A mindenki által istenített Riónak adtam mindezek után egy lehetőséget a bizonyításra. Ahogy kihúztam az ecsetet, már ért egy kis meglepetés, ugyanis a szőrök összevissza álltak, valamelyik épp kiesni készült, de azért sikerült nagyjából normálisan felkennem. Tényleg iszonyat gyönyörű, mindenkinek mutogattam, hogy nézd milyen szép! Annak ellenére, hogy homoklakk, nagyon hamar elkezdett lepattogni, úgyhogy egy szép estén nekiálltam lemosni. Nem számoltam sem a perceket, sem a vattapamacsokat, de rendesen megküzdöttem az eltávolítással. Az eredmény pedig tíz besárgult és sérült köröm. Mi kell még a boldogsághoz? Kizárt, hogy még egyszer használjam. Azóta is kerek szemmel olvasom a méltató véleményeket, ha valaki hisz még a csodában, nagyon szívesen átruházom rá a lakk tulajdonjogát ingyen és bérmentve. 

A Claire's meg  csak egyszerűen képtelen fennmaradni a körmömön néhány óránál tovább, ami egyes Essence lakkokról is elmondható, viszont ez esetben a csodálatos szín miatt különösen elszomorít ez a negatív tulajdonság.
Rajtuk kívül meg kell említenem az Astor gyümölcsillatú körömlakkját is, viszont őt lefotózni nem tudtam, mivel már kidobtam. A szín szép pasztellsárga, az illata tuttifrutti. Viszont borzasztó sűrű, ezért szép csíkosan lehet csak felkenni, ha ezt el akartam kerülni, akkor aránylag vastag rétegben kellett alkalmaznom, így viszont az életben nem száradt meg. Vagyis furcsa, mert ahogy felapplikáltam, egyből megkötött, aztán mégis maszatolódott mindenfelé, de legalább jó rondán nézett ki. Nem tudom, hogy romlott példányt fogtam-e ki, vagy az összes ilyen, szóljatok, ha van tapasztalatotok vele kapcsolatban. 

Egy kis technikai adalék: természetesen mindig használok alap és fedőlakkot is. Változó, hogy épp milyet, jelenleg Nikkincs hatására a Sally Hansen double duty alap és fedőlakkját tesztelem, még nem tudok róla véleményt mondani, mert tegnap használtam először. Egyébként az Essence-nek van egy elég tűrhető barázdakiegyenlítő lakkja, meg néha a Moyra körömerősítőjét használom alapként, illetve most már a Sally Hansent is. Az NYC gyorsszárító fedőlakkja is nagyszerű, tényleg lerövidíti a száradási időt, de úgy tudom, ő mostanában védett állatfaj, nehéz rábukkanni.
Díszítgetni meg variálni nem igazán van türelmem, olyat szoktam néha, hogy a gyűrűsujjam körmét más színűre festem (azta, mennyire out-of-the-box megoldás, igaz?), mostanában pedig arra kaptam rá, hogy a két kezemre különböző, de azért valamelyest harmonizáló lakkot kenek.

Nektek melyik a leginkább kedvenc és a leginkább nemszeretem lakkotok? 

Májusi kedvencek

A könyves kedvencek terén picit gondban voltam, mert ugyan 8 darab olvasmányom (plusz egy félbehagyásom) volt a hónapban, és ugyan közülük többet is eléggé szerettem olvasni, ám most visszagondolva egyik sem volt az a hűűűű élmény, de lehet, hogy ez nem az ő hibájuk. Legutóbb a Budapest Noir-t fejeztem be Kondor Vilmostól, örülök, hogy végre megismerkedtem az íróval, mert a sorozat első része igazán hangulatos és pörgős, úgyhogy ez egy tipikus lazítós könyv meg egy kis időutazás a harmincas évek pezsgő Budapestjére. Szerettem még Orhan Pamuk Isztambulját is, neki külön bejegyzést is kívánok szentelni, képekkel, természetesen, úgyhogy róla egyelőre annyit, hogy egy gyönyörű és nagyon személyes városleírás, kedves és szomorú történetekkel, történelmi adalékokkal, szépséges tájakkal. 

Egyébként áldom az eszemet, hogy már hónap közben elkezdem írni a listát a kedvenceimről, mert például a mai napon már biztosan nem emlékeztem volna arra, hogy megnéztük az Airplane-t, és hogy imádtam! Visszagondolva, az is furcsa, hogy ez egyáltalán májusban történt. Szerintem még egyetlen Leslie Nielsen-filmet sem láttam, sőt, azt sem tudtam, hogy játszik benne, sőt!!! miközben néztem, még akkor sem tudtam, hogy játszik benne. Szóval tudom, hogy bődületes nagy baromság a film és nem mellesleg hatezer éves, mégis csodálatos.

Bjúti szekció! A bal oldali hajcucc kicsit csalás, mert a héten vásároltam, viszont úgy érzem, életmentő terméket sikerült találnom, hála a Szépséglabor blognak. Mert hogy oké, hogy rengeteg hajam van, de a teteje szörnyen lapos tud lenni, tupírozni meg nem fogok (nálam nincs is maradandó hatása látványilag). Ez a L'Oreal textúráló spray viszont tök jól megemeli a töveket, de csak nagyon keveset szabad fújni belőle, különben ragacsos lesz a végeredmény. Eddig csak a Müllerben láttam, nem tudom, máshol lehet-e kapni. A Rimmel Space Dust homoklakkok a tél slágerei voltak, hozzám viszont az összes lakk hájp késve érkezik, de amióta felfedeztem magamnak, teljesen odáig vagyok érte. A lila, Moon Walk árnyalat a kedvencem (azóta vettem egy Aurorát is, amúgy a Rossmannban még bele lehet futni akciós darabokba), egy rétegben is szép, és így lemosni is könnyebb, két vattából megúszom. Bevetés közben így néz ki. A baglyos kerek tégely egy ajakápoló, amit Zsuzsitól kaptam, újfent köszönöm neki, mert imádom! Gwdihw a márka neve, beszerezni a Pixishopban lehet. Az enyém illata teljesen megegyezik Donald kacsa rágóéval, mellesleg hatalmas adagról van szó, nem is kell sok belőle, a csomagolás meg... hát baglyos :). Már áprilisban nyilvánvaló volt, hogy a következő hónap kedvencei között ott lesz a The Body Shop barackos pumpás testápolója, megveszek az illatáért, egyszerűen tökéletes, nagyon élethű barackillat. (Azóta végre ettem is barackot, úgyhogy nagy az öröm.)

És a beszerzések: óriási és egyben hihetetlen, de a két regényt, amely májusban került hozzám, már el is olvastam, egyikük a Kontroll Jeff Vandermeertől (a héten írok róla bővebben), a másik pedig Seth MacFarlane agymenése, a Hogyan rohanj a vesztedbe (róla meg mondjuk a következő héten). Rajtuk kívül még egy német nyelvkönyvvel gyarapodott a készlet, őt most inkább nem fotóztam ide, egyrészt nem szeretnék illúzióromboló lenni, másrészt meg nem szoktam hazacipelni a melóból, ott zajlik a tanfolyam ugyanis lassan négy hete. Meglepően élvezem egyébként, csak ne reggel 7:30-kor kezdődne. 

A végére hagytam a lényeget, végül is ő is májusi beszerzés, emellett abszolút kedvenc is. Lett egy cicánk!!! Nem volt egyszerű meggyőznöm az édesemet, de már a harmadik napját tölti nálunk a macsek, és nagyon szeretjük, meg szerintem ő is minket. csak most épp gépelni akar ő is. A munkahelyünk egy szép nagy udvar közepén található, és benne lakik egy nagyrabecsült öreg macska, a Saci, aki időnként szül. Néhány hete is így tett, és odaköltöztek az irodánk mellé a kis sziklakertbe. Mindhárom kiscica imádnivaló, de a fekete tetszett meg leginkább, mert ahogy az egyik fejlesztő kollégám megjegyezte, rá már eleve telepítve volt a social plugin. Ő az: 

Itt pedig az első közös képünk:

Mivel a péntek délutáni macskás izgalmak közepette túl elfoglalt volt az agyam, és a laptopomat töltő nélkül hoztam haza, ezért villámgyorsan kellett megírnom ezt a bejegyzést plusz képeket szerkesztgetni, a többiek havi zárásait holnap olvasom el és linkelem be alább. Addig is olvasom a Kakukkszót, mert képtelen vagyok letenni.