Könyvek és Izland

Izland a legújabb kattanásom, nagyon szeretnénk idén eljutni oda, mondjuk az év második felében. Addig legalább lesz időm elolvasni 600 blogposztot, végignyálazom a kapcsolódó fórumokat, és mereszthetem a szemem a szépséges fotókra. Böngészés közben meg eszembe jutott az a néhány könyv, amit olvastam már és köze van az országhoz, plusz gyűjtögettem is néhányat melléjük, amiket szívesen elolvasnék a jövőben. Egyszer olvastam egy cikket arról, hogy Izlandon mindenki író, ehhez képest elég szegényes a magyar nyelvű felhozatal.

Szeptemberi könyves zárás

Nem ez lesz életem leghosszabb könyves zárós posztja, jelenleg totálisan hidegen hagy minden könyv, addig sem költöm rá a pénzt. Az olvasáshoz kezd visszatérni a kedvem egy kicsit, de azért elég röhej, hogy szeptember 12 óta egy darab könyvet sikerült kivégeznem, a maga 300 oldalával. Így ez a hónap elég soványka, de ezt ne mentegetőzésnek vegyétek, mert amúgy tök nem érdekel, hogy hány darab könyvet olvasok, az már jobban zavar, ha épp egyáltalán nincs kedvem az egészhez.

Amikor túltettem magam azon, hogy folytatódik a Millennium-sorozat

Majdnem trilógiát írtam a címben, nekem még az ivódott bele az agyamba, és gondolom többek között ezért is lepődtem meg annyira, hogy érkezik egy újabb rész a Millennium-sorozatba Ami nem öl meg címmel. Meg olyan érzésem volt, mint amikor azzal próbál valaki hülyíteni másokat, hogy jön a Nirvana Budapestre koncertezni. Az első gondolatom az volt, hogy én ezt tuti nem olvasom el, nekem úgy teljes az a három rész, ahogy van, egyébként is A tetovált lány volt a csúcs (bár ezt nem mindig így gondoltam), aztán annyit nézegettem ezt az új könyvecskét, amíg el nem határoztam magam, hogy nem fogok azon nyafogni, hogy más folytatja Lisbeth és Mikael történetét, inkább örüljünk annak, hogy van, aki folytatja.

A kedvenc könyvkiadóim

Volt egyszer egy körbeposzt a kiadókról, amikor is elkezdtem fejben összeszedni a saját gondolataimat, de csak eddig jutottam, és a bejegyzésből nem lett semmi. Most a könnyebbik végén ragadom meg a témát, és a kedvenc magyar kiadóimról fogok írni. Aztán ki tudja, merre kanyarodunk el, bármi megtörténhet. :)

Réges-régen, amikor még épphogy csak olvasgattam, és alig voltam tisztában a magyar könyvpiaccal - csak azt a rengeteg csúnya-csúnya borítót láttam, - volt egy kiadó, ami nagyjából garancia volt a minőségre, az igényes kortárs irodalomra. Ezt úgy hívták, hogy Ulpius-ház. Sok könyvet vettünk tőlük családilag, illetve emlékszem, hogy egy időben (6 éve) előfordult, hogy a könyvtár online katalógusában is kiadó alapján keresgéltem, és az Ulpiusnak hála megismerkedtem sok szuper íróval (meg kevésbé szuperekkel) és azóta rég elfeledett könyvekkel.

Elmennél Izlandra ezek után?

Érezte már Ön úgy, hogy mindennél jobban vágyik Izlandra? Megbabonázta a sok gleccser, gejzír és a kietlen táj látványa? Keseredett már el, miután megtudta, mennyibe kerülne, ha odautazna? Ha magára ismert, és jelenleg mély depresszióban szenved, amiért idén megint csak Horvátország jön össze, olvassa el a Felföld című regényt, ami tökéletes megoldás az Ön problémájára!

Hogy miért? Azért, mert általa bejárhatja a titokzatos Izlandot?

Májusi könyves zárás

Elég ramaty olvasási statisztikával zárom a hónapot, amiről főleg az utolsó két hét tehet, amikor vagy kedvem vagy időm nem volt olvasni, belekezdtem ebbe is, abba is, de nem jutottam messzire. Mindegy, nem mentegetőzni akarok, én amúgy sem gyúrok semmilyen számra, maximum az frusztrál, hogy mennyi könyv érdekel, és ahelyett, hogy haladnék velük, inkább tervezgetek. 

Elolvastam

Jönnek a könyvek a fesztiválra!

Még akkor is, ha én nem megyek. Tavaly azért elég jót tekeregtünk ott a lányokkal, de az egészből sokkal inkább megmaradt a Sugar!-ös cukorsokk meg a hesszelés a limonádék mellett, plusz a király szendvics és turmix a Cserpesben.

Ez az élmény most kimarad, a megjelenések okozta izgalom viszont nem, sorolom is, hogy engem mi hozott lázba.

Stefan Spjut: Stallo

Rögtön egy kakukktojás, mert ő már megjelent, viszont jár hozzá egy kis fesztiválos program, nem is akármi: a szerző teljes valójában jelen lesz az eseményen április 25-én, szombaton. 14:30-kor a Stallo könyvbemutató-beszélgetésén vehettek részt (Hess András terem), 16 órától pedig a Libri Standjánál (B16) dedikál, szóval érdemes már a könyvvel odaállítani hozzá, én biztos megtenném. :) 

Amit eddig tudok mondani a regényről (50 oldal után): gyönyörű a szöveg, eddig a természet állt a középpontban, és a leírások annyira élővé teszik a környezetet, hogy érzem az erdő illatát. Következtetéseket még nem vonok le, de próbálok sietni a könyvvel, hogy minél hamarabb beszámoljak róla. 

Akkor legyen egy őszi könyves lista is, hátha lesz belőle valami

Egyre közhelyesebbnek érzem az évszakok váltakozására építeni a blogos tartalmat, mégsem tudok ellenállni neki. És ne is reméljétek, hogy ezzel a listával megússzátok az őszi okoskodást! Jelenleg az alábbi könyveket érzem olvasásra esélyesnek a következő három hónapot illetően:

Benedek Szabolcs: A vértanú

A vérgróf tetszett, A vérgrófnőt totálisan imádtam, már amikor azt befejeztem, rögtön kezdtem volna bele ebbe, de olyat nem szoktam. Az értékelések alapján ugyan élvezhetőségben elmarad a többi kettő mögött, én azért mindenképpen szeretném befejezni a sorozatot. Ősszel amúgy is jobban vonz a magyar irodalom, illik ezt kihasználni. Ha már vámpírkodás - a Drakula elolvasásával is kacérkodom, úgyis ott van a polcomon.

Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről

Ha fegyvert fogtak volna a fejemhez, akkor se jutott volna eszembe a szerző neve, mire eljutok a könyvig, csak megjegyzem. Régóta szeretném olvasni, mert többen is nagyon szerettétek, már épp gondolkoztam azon, hogy egye fene, megveszem, de végül a könyvtár megelőzött. Imádok mindent, ami sziget, a levélregényeket is szeretem, bár nem megszállottan, illetve bízom a kedves bloggertársaim ízlésében. :)

Jussi Adler-Olsen: Nyomtalanul

Rájöttem, hogy ha skandináv krimit vagy egyéb műfajú regényt olvasok, az szinte mindig svéd. Dán soha. Ezért döntöttem úgy, hogy nekiveselkedek egy újabb krimisorozatnak, amely a címkék alapján Dániában játszódik. Ezekben a sorozatokban különben az a jó, hogy bármikor félbe lehet hagyni őket (nyilván nem az adott kötet közepén). És három perce már azt is tudom, hogy a szerző nem nő, hanem férfi.

Jeff Vandermeer: Fantomfény

Kicsit csalok, mert ebbe már bele is kezdtem, eddig nagyon-nagyon szeretem ezt a trilógiát, az utolsó rész olvasást pedig kíváncsisággal vegyített aggodalom fogja kísérni, nagyon remélem, hogy értékelhető befejezést kapunk. Vicces, mert épp a napokban olvastam egy világítótornyos rejtélyről a konteóblogon, vártam is, hogy megérkezzen a könyv, aztán visszatérhessek a másik furcsa világítótornyomhoz. 

Alan Bradley: De mi került a pitébe?

Valamiért olyan érzésem van, hogy nem ez az első tervezgetős poszt, amibe bekerül a Pités könyv. Már előre látom, hogy Halloween tájékán rohadtul rám fog törni a vágy, hogy elolvassam. Tudom, hogy Flavia túl fiatal és ehhez képes túl okos, de ezen igyekszem majd túltenni magam, végül is az Addams Family-s kiscsaj is milyen fiatal volt, egyből ő is jutott eszembe a borítóról. Most különben úgy ennék pitét, akármilyet. 

Aztán ott van az, hogy kéne angolul olvasni - bár két könyv még folyamatban van, tök jó, ha ezeket is befejezem, illetve újraolvasásokon is gondolkozom, itt kettő jöhet szóba, a Keserű ébredés és A szél árnyéka. 

Remélem, máshol is látok majd hasonló bejegyzést, hogy aztán örömködhessünk decemberben, hogy hányat (nem) olvastunk el a tervezettek közül. :)