2011-11-18

Kathryn Stockett: A segítség




   emlékszem, hogy régebben nem nagyon olvastam amerikai könyveket, úgy értem, hogy olyanokat, amelyeknek lényeges eleme, hogy az USÁban játszódik, valahogy taszított az a környezet, egyáltalán nem éreztem magam otthon benne. de nálam minden időszakos, eljött az a periódus, amikor már kifejezetten csalogatóak számomra az amerikai történetek. A segítség meg ugye Dél, ami eddig, azt hiszem, totál ismeretlen volt számomra, már ami a könyveket illeti. Amadea déli polcát tudom ajánlani azoknak, akit a téma érdekel, nagyon jó kis selection-nek tűnik.:)

   a mississippi-beli lány, Skeeter minden vágya, hogy író legyen, a fiúk nem különösebben érdeklik, miközben barátnői nagy része már férjezett asszony, gyerekkel és persze fekete cseléddel. a hatvanas években megdöbbentő szegregációs törvények uralkodtak az államban, minderről nem tudtam túl sokat, és hihetetlen, hogy mennyire közeli események ezek... Skeeter az egyik barátnője, Elizabeth cselédje, Aibileen segítségével ír háztartás-vezetési tanácsokat egy helyi újságba, és többek között ez a nő inspirálja arra, hogy arról írjon könyvet, hogy a feketék milyen érzéssel dolgoznak a fehéreknél, és hogy a munkaadóik hogyan viszonyulnak hozzájuk. Skeeter természetesen fehér, viszont neki is volt egy dadája, Constantine, aki anyja helyett anyja volt, viszont pár éve váratlanul eltűnt, és Skeeter azóta is borzasztóan hiányolja. a lány Aibileen segítségével nagy nehezen rávesz még egy tucat bejárónőt arra, hogy meséljenek a munkájukról, azonban rettentő óvatosnak kell lenniük, mivel a városban elég sok feketét bántalmaznak, és ha netán kiderülne, hogy kik voltak azok, akik segédkeztek a könyv megírásában, és hogy ki írta meg egyáltalán, valószínűleg ők sem úsznák meg.

  a téma komolysága ellenére ez egy kedves, vidám könyv, legalább is én így fogtam fel, bár a feszültség végig ott rejtőzködik a sorok között, szóval sokat aggódtam én is, hogy nehogy történjen valami rossz ezekkel a nőkkel. a karakterek általában nagyon szerethetőek, kivéve persze Miss Hilly-t, Skeeter egyik "barátnőjét", aki nagy erőkkel harcol a szegregációs törvények mellett és azok kiszélesítéséért.


  azt hiszem, ez az a fajta szórakoztató irodalom, amit én is képes vagyok befogadni, és mindig őszintén örülök, ha találok egy-egy ilyen könyvet. és még a borító is milyen szép!:)
a film meg most megy a mozikban, nem tudom, mit lehet belőle kihozni, azért kíváncsi lennék arra is. 


2011-11-08

Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről

  majdnem egy nap kellett, hogy összeszedjem magam a Kevin után. ez a könyv annyira súlyos, hogy teljesen rátelepedett a gondolataimra, és nagyon nehéz bármi épkézláb mondatot összehozni így hirtelen.
  vannak történetek, amelyek újra és újra elkezdenek kísérteni engem, a Beszélnünk kell Kevinről is pont ilyen lesz, úgy érzem. ez az a fajta könyv, amit sosem felejtesz el.

Eva, az anya szemszögéből ismerjük meg az eseményeket. vagyis azt hisszük csak, hogy megismerjük, mert a végén egy olyan pofont ad nekünk, hogy a fal adja a másikat. (aztán lehet, hogy csak én vagyok olyan kis naiv, hogy nem jöttem rá...) a nő Kevin apjának, Franklinnek címzett levelekben írja le a gyerekük megszületése előtti időszakot, majd a terhességet, végül pedig szépen az életüket Kevinnel.

Eva egy világjáró, független, erős nő, aki sokat gondolkozik a gyerekvállaláson, még listája is van az ellenérvekről, de aztán mégis belevágnak a férjével. Evának kicsit idegen ez az új szerep, próbál megbarátkozni vele, de nem kimondottan anyatípus. a fia születésekor sem azt éli át, amit úgymond kéne, és úgy tűnik, Kevin is jobban érdeklődik az apja iránt, az anyját inkább felbosszantani szereti, ha a szeretni szót egyáltalán lehet egy mondatban használni Kevinnel. icipici csecsemő korától kezdve hajlamos az agresszióra illetve már akkor kiderül, hogy rendkívül értelmes gyerek, csak ezt pont rossz dolgokra használja fel.

  a leveleket Eva már azután a csütörtök után írja, amikor Kevin több iskolatársát megölte, és most egy büntetés-végrehajtási intézményben tölti a napjait. sokszor felmerült bennem a kérdés olvasás közben, hogy vajon Eva el is küldi-e Franklinnek ezeket a leveleket, vagy csak a saját "szórakoztatására" írja őket. hát a végén az is kiderül majd.

  nem tudom, ki hogy áll Evához, aki már olvasta a könyvet. szerintem ilyen erős nő a világon nem létezik, aki ennyi mindent kibír, elviseli, hogy a gyereke gyűlöli, és ráadásul még a szeretett férjétől valamint a régi életétől is elválasztja.

  a gyerekvállalással kapcsolatos averziói túlságosan is ismerősek voltak, (miután befejeztem a könyvet, kijelentettem, hogy na most aztán márvégképp nem lesz gyerekem...) úgyhogy nem éreztem semmi megvetést iránta azért, mert nem sikerült átélnie azt az anyai örömöt, amit minden szülő olyan lelkesen emleget. inkább együtt éreztem vele, hiszen túl sok a közös bennünk, leszámítva azt, hogy Eva tényleg mindent kibírt, amit csak lehet. én szerettem benne azt a nagyvilági amerika-ellenes nőt, amit Kevin annyiszor felhánytorgatott neki, és teljes szívemből utáltam ezt az ördögfajzatot. akkor is így éreznék, ha nem nyírt volna ki annyi embert, mert Evát totálisan tönkretette.


  kíváncsi vagyok a filmre is, csak nem tudom, képes lennék-e még egyszer átélni ezeket az eseményeket (főleg vizuálisan). nem pont egy Tilda Swintont képzeltem Evának, de a trailer alapján ígéretesnek tűnik a fim is.

a könyvet kiadja a GABO kiadó