2013-12-30

2013 - év végi összegző egyveleg

Statisztikák, számhegyek, listák! Mi kell még a boldogsághoz? Például a megfelelő olvasási attitűd. Nulla kényszer. Idén nem várólista-csökkentettem, nem jelentkeztem kihívásokra, az egyetlen kötöttséget csak a könyvtárakban előjegyzett példányok jelentették. 2014-ben sem lesz ez másképp, listagyártó énem már lecsillapodott, nem akar várólista-csökkentésre jelentkezni. Viszont! Megtaláltam azon könyvek halmazát, amelyeket 2012 év végén gyűjtöttem össze, hogy majd jó lesz a '13-as csökkentéshez, év közben rá sem pillantottam, és 24-ből 6-ot sikerült így látatlanban kivégeznem! Ja és van nekem egy önkényes must-read listám, sikerült azzal is haladnom, 6 könyvet olvastam el róla ebben az évben. A napi kis színes hírek után jöjjenek a számok:

2013-ban 89 könyvet (34552 oldalt) olvastam végig, ebből 2 szakácskönyv és nézőponttól függően 2-7 nonfiction. A műfajokat tekintve van itt minden, de főleg lanyhulás tapasztalható a könnyedebb típusú irodalom felé, lehet, hogy ez szégyen, de ez esik jól. A mamipornótól még így is fényévekre vagyok. 
Lehet hurrogni, mert összesen 8 regényt olvastam magyar szerzőtől, és még csak meg sem fogadom, hogy ezen változtatni szándékozom. A nemek aránya 52 : 35 a nők javára, plusz van két vegyespárosos mű is (az Engelsfors-trilógia 1-2. része). 50 könyvvel gyarapodott a magánkönyvtáram, nagyrészt vásárlás útján, de azért a kiadók is jók voltak hozzám, meg egy-két ajándék is becsúszott. 11-et olvastam el ezek közül, illetve 5-öt még a beszerzésük előtt, régebben. 
Lett még nekem egy Kindle valahányasom is, de még mindig nem állt rá az agyam teljesen, eddig egy művet sikerült elolvasnom rajta (A boszorkány, ma fejeztem be), pedig roppant kényelmes, nagyon imádom. 


Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én meguntam a számokat, nézzük inkább az idei legkedvesebb olvasmányaimat:

1. Jack Kerouac: Úton - Az eredeti tekercs (egyértelműen kedvenc lett, Kerouac pedig kedvenc író)
2. Donna Tartt: A titkos történet (mesteri, erre is nyomtam egy kedvencelős gombot)
3. J.K. Rowling: Átmeneti üresedés (én csak sajnálom azokat, akiknek csalódás volt a könyv, mert netán azt gondolták, hogy harrypotteri gyorsasággal fogja magát olvastatni, muhahahaha)
Ők lettek a kedvenceim az évben.

4. Mats Strandberg - Sara B. Elfgren: A kör, Tűz (boszik meg svédek, kedves kombó)
5. Heinrich Harrer: Hét év Tibetben (nem gondoltam volna, hogy így leköt a pusztában koslatás, de fantasztikus ez a könyv)
6. Gillian Flynn: Holtodiglan (lehet, hogy klisés, de szerintem tökéletes, várom a további Flynn-fordításokat)
7. Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom (Amerika, imádlak!)
8. Emylia Hall: Nyarak könyve (Magyarország napos oldala, Balaton-parton olvasva tökéletes)
9. Eowyn Ivey: A hóleány (Alaszka, bogyós gyümölcsök, almás pite)
10. Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései (a fordítást leszámítva tökéletes)
11. Cormac McCarthy: Nem vénnek való vidék (Vadnyugat, téged is imádlak)
12. Maria Semple: Hová tűntél, Bernadette? (Seattle, téged is)
13. Carol McCleary: A gyilkosság illúziója (a második rész, ha lehet, még jobban tetszett, mint az első)
14. Alma Katsu: Megtorlás (itt is a második a mégjobb)
15. Michael Chabon: Jiddis rendőrök szövetsége (megint Alaszka)
16. Gregory McGuire: A boszorkány (végre találtam egy fantasyt, amit szerethetek)

Egyébként tudnám még folytatni a listát, nagyon szerettem még A vérgrófnőt, a Rettentő gyönyörűséget, a < / Harmóniá >t, a Haruko hercegnőt, A citromtorta különös szomorúságát, a Csont és bőrt, a Majdnem minden rövid történetét, a Feedet, A mennyország fogságábant, a Rossz hold kelt felt, A Jane Eyre esetet, az Így szerettek őket, az Örökséget, a Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?-t meg Az Archívumot. 

Borzalmak 2013-ból:
Fábián Janka: Emma szerelme (szívesebben olvasnám a Paula és Paulina könyvváltozatát)
Sarah Addison Allen: Édes élet (szegény fák...)
meg még idesorolom a Felhőatlaszt is, de csak az agyonhájpoltsága miatt, én gyűlöltem azt a könyvet, a film címe meg lehetne az, hogy Közhelyatlasz. Vagy Közhelytenger. Úgyis annyira mély... 
A félbehagyásokat inkább nem írom le, elég sok volt, de ezeket nem is dokumentáltam, tudjátok... amiről nem tudunk, az nem fáj. Amúgy sem csinálok már ebből nagy ügyet.

Jövőre szeretnék több e-könyvet olvasni, illetve az itthoni felhozatalt pusztítani. Vásárlási korlátokat nem szabok, szerintem elég normálisan kordában tudom tartani magamat, ha máshol nem, a könyvek terén. 
A könyves szekciót ezennel lezárom, még gondolkozom, hogy írjak-e hasonló posztot beauty, esetleg vegyes-személyes témában.

További évértékelők:
Amadea
Joeymano
Nikkincs

2013-12-28

Decemberi könyves zárás

Én kis naiv, azt gondoltam, hogy ebben a hónapban csak a molykarácsonyos ajándékkönyvvel bővül majd az idei beszerzős lista, aztán volt egy hirtelen impulzív vásárlásom, meg kaptam egy könyvutalványt ajándékba, és mindez hozzájárult ahhoz, hogy sikeresen elérjem a bűvös ötvenes számot idén! Azt hittem, hogy az esetemben ez egy magas érték, de most nézem a tavalyi gyarapodást, és a szintén bűvös 42-es szám figyel a polcocska mellett (gondolom, ebbe azért belejátszik, hogy 1-2 hónapig intenzíven rukkoláztam 2012-ben). 

Tehát a decemberi zsákmány:


A Boldogságterv a győri molyos karácsony eredménye, A szingli fejvadászokat Nokedli fánkvadász posztjainak hatására rendeltem meg (darabját 500 forintért), ééés itt a legújabb Murakami is, ami után már ácsingóztam egy ideje természetesen, most viszont kaptam karácsonyra könyvutalványt, amelynek egy részét Moleskine naptárra (nem bírok elszakadni tőle), a maradékot pedig A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokéveire (sosem fogom megjegyezni ezt a címet) költöttem. 

Azt már korábban konstatáltam, hogy a hely az így kevés lesz, és kelleni fog egy újabb bútor a nappaliba, ami egyébként még így is, meg karácsonyfástul is visszhangzik. Az egyik karácsonyi ajándékom tehát egy könyvespolc lett, már be is rendeztem.


Nemsokára érkezem az év végi összegző poszttal, a Decemberi kedvencek az elmarad, saját érdeklődésem hiányában. 


2013-12-23

Ezt esszük karácsonyra

Eljött az ideje, hogy felvázoljam a karácsonyi menü terveit. Csupa olyan étel, amit még soha nem készítettem, úgyhogy azért eléggé izgulok, hogy mi hogyan fog sikerülni, de bízom az általában sikeres első próbálkozásaim szellemében.
Az első gondolatom az volt, hogy hal lesz, de mielőtt nagyon elmélyedtem volna a gondolkozásban, rájöttem, hogy a fülünkön fog kijönni a hal, mivel mindkettőnk családjánál lesz legalább kétféle, szóval törtem tovább a buksimat, a pulyka kilőve, mert attól apu viszolyog. A decemberi Good Food kivételes aranybánya, már ha az ember vevő az angolszász hagyományokra. 

Lesz egyszer egy sonka, ami egyelőre nyers, és a pasim szerint nem kéne megsütni, jó ez így magában. Tényleg fincsi, de már elterveztem, hogy mustáros-barna cukros mázban fog pirkanni a sütőben. Az enyémben ugyan nincsen fogantyús csont, szóval nem lesz annyira klasszikus a kinézete, mint ennek itt balra, de remélem, hogy ehető lesz.
Köretnek pedig krumplihegyek: egyrészt egy sütőben-zsírban sült krumpli várható (legalább ezt már leteszteltem), másrészt meg egy tormás krumplisaláta. Találtam még egy furcsaságot, ez pedig a kenyérmártás. Hiába edukálódtam a bakonyi és/vagy sváb eredetű zsemlemártáson a húsleves és főtt hús mellé, ez eléggé másnak tűnik, sokkal hígabbnak és íztelenebbnek, bízom benne, hogy annyira nem lesz gusztustalan.

Lesz leves is. Olyan szépen elterveztem, hogy gesztenyekrémlevest fogok főzni, mellé pedig egy pici darabka kacsamájat sütök. Gyanakodhattam volna az alapján, hogy valami fenszi séf túlerőltetett menüjének első fogásaként tálalja a fentebb említett magazin. Pénteken apuval körbejártuk a vásárcsarnokot, hát kétszer esett le az állam: egyszer amikor a gesztenyét vettem, egyszer meg amikor apu közölte a falatnyi kacsamáj árát. Na nem baj, egyszer élünk meg karácsony van, viszont most elég nagy a nyomás, hogy nehogy elrontsam bármelyiket is, mert ez most tényleg az a kategória, amikor többe kerül a leves, mint a hús. De nem panaszkodni akarok, amúgy meg a gesztenyekrémleves receptje elég egyszerűnek tűnik, valószínű nem az fogja a legnagyobb kihívást jelenteni. 

Ennyi lesz az étel. Rengeteg édesvízi halat fogunk így is magunkba tömni, meg lesz mindkét ágon töltött káposzta, és még sok minden, amit most nincs kedvem felsorolni. A sütit sem viszem túlzásba, ma (vagyis tegnap, már késő van) legyártottunk egy kisebb mennyiségű bonbont anyuval, meg még elkészítem a Nikkincs-féle tiramisu-golyókat is. Ígértem az édesemnek, hogy lesz olyan kifli, amivel az egyik kolléganőm szokott megörvendeztetni minket, ebben sonka, szalonna, sajt, a tetején meg magvak vannak. 
Amúgy már a tervezés meg a bevásárlás (és ennek még nincs is vége) is lefáraszt. Drukkoljatok, hogy ehető ételeket főzzek, mind a saját, mind a családtagjaim érdekében.

(A sonka, a krumplisaláta, a kenyérmártás és a gesztenyekrémleves receptje a decemberi Good Foodból elleshető, nem tudom, lehet-e még kapni.)

2013-12-17

Laza tervek az év végére és molykarácsony

Azért lazák a tervek, mert ha nem jönnek össze, nem szúrom a szívembe a karácsonyfa csúcsdíszét (amink egyébként még nincsen, mert rondábbnál rondábbak ácsorognak a boltok polcain és egyébként is, minek?). Épp beszéltük a győri olvasótársaimmal, hogy mi magunk sem értjük, hogy mi ez az év végi tervezgető üzemmód, hiszen december 31-gyel nem ér véget a világ, de úgy tűnik, így vagyunk programozva.
Idén szerintem már nem fogok könyvtárba menni, legalább is kihozni nem tervezek semmit, és bízom benne, hogy leszek annyira ügyes, hogy a sajátpolcos könyvek közül is sorra kerüljön egy-kettő majd a hosszú szünet alatt (amit rendkívül leleményes módon kibővítettem január 5-ig, szóval a január elsején talán elkerülhető lesz a szokásos mélydepresszió, mivel másnap nem kell egyből korán kelnem majd).

Ez például az egyre csökkenő könyvtorony, könyvtári és kölcsönkapott darabokat tartalmaz, illetve egy új polclakót, róla is írok mindjárt:


Ahogy azt már említettem, Alice Munro regényét elkezdtem, és tetszik is, de furcsa módon a hétvégék nagyon nem olvasással telnek, lehet, hogy ennek van némi köze ahhoz, hogy ilyenkor hozom haza a laptopot a munkahelyről, hét közben ott marad. Pénteken szezonális karácsonyi molytalálkozót rendeztünk ismét a Cafe Freiben, meg nekem még hetekkel ezelőtt volt egy olyan frappáns ötletem, hogy magunk között ajándékozzunk a jól bevált névhúzós módszerrel, úgyhogy erre is sor került. Meseanyu nagylányától, @mesemolytól kaptam meg a Boldogságtervet, már aznap este nekiálltam az újraolvasásának. Azóta még nem nyúltam hozzá, de talán lesz idő rá, nem kell végül is idén befejezni. A Drága Tess! az egyik barátnőm könyve, ami úgy három hónapja van nálam, de egyelőre nincs lelkiismeret-furdalásom, mert még ő sem adta vissza két könyvemet (nem is hiányoznak, nem azért mondom). Sokan dicséritek Rosamund Lupton regényét, év végéig talán ez is sorra kerül. A Szellemjárástól kezdek félni, ugyanis nem túl pozitív az a néhány értékelés, amit a molyon találtam, állítólag nem annyira szellemes, mint ahogy az ember várná, hát majd kiderül. A Csodaidők @meseanyutól van nálam egy ideje, azt mondta, ezt mindenképpen el kell olvasnom, és hiszek neki. A kupac tetejére még odavetettem a kindlit is, szegényt nagyon hanyagolom, pedig nem ezt érdemli. A boszorkányt október végén kezdtem el, és annyira nagyon tetszik, de úgy tűnik, hogy a Heathcliffemnek ugyanaz a sorsa, mint az otthoni olvasatlanoknak, és ezen sürgősen változtatni kell.

Oké, ez volt a terv azon része, amit tényleg jó volna teljesíteni. Pusztán négy könyv meg egy fél, a Boldogságtervvel ráérek. Viszont tök jó lenne most már tényleg haladni a saját példányaimmal is. Először az alábbi képen látható könyvekre gondoltam, csakhogy azóta megnéztem A hobbit második részét, és nagyon kedvet kaptam az olvasásához, aztán itt van Nokedli fánkvadász posztja, és hirtelen felindulásból megrendeltem A szingli fejvadász 1-2-3-at (500 Ft darabja), milyen jó lenne már a karácsonyi kajahalom közepén olvasni ezt is!

lebegő könyveim
Nyilván bőven lett volna még mit ebbe a csendéletbe suvasztani, és mivel az olvasási hangulatom percről percre változik, tényleg BÁRMI megtörténhet. Ugye milyen izgalmas? Szerintem se. Tervekről ennyit. A jövő éviekről majd az évzáró posztban, bár előrebocsátom, hogy nem nagyon vannak tervek.

Molykarácsony! Az ajándékaimat szeretném megmutatni, mert nagyon örülök nekik, még jó kis testhezálló kencét is kaptam, Alverde almás karácsonyi testvajat méghozzá. Oké, most én is olyan leszek, mint a mindenajándékozóseseményrefeliratkozós moly-társaim, akik képes karcokban emlékeznek meg az idegenektől kapott könyves ajándékaikról és a grátisz teafilterekről, de egyszer nekem is lehet karácsony, hahaha.


Bocs, hogy mindenhol ez a szőnyeg integet.

Nálatok is lesz még erőltetett menet idén olvasás téren, vagy van bármi terv, hogy minek kell még beleférni a 2013-as olvasmányok közé?

2013-12-14

Miért mindig a kajás leírások fognak meg a könyvekben?



"Bárhova néztem, ételt láttam. Hideg disznósültet, kövér sült csirkét, a bőre mintha lakkozva lett volna, ropogósra sült tepsis krumplit, aszpikos paradicsomot, krumplisalátát, uborka- és céklasalátát, rózsaszín sonkát, muffint, pogácsát, kerek cipót, gyümölcskenyeret, banánkenyeret, gyümölcstortát, világos és sötét krémes tortát, citromos habcsókot, almás és meggyes pitét, tálkákban befőttet, tíz-tizenkét fajta savanyúságot és mártást. Görögdinnyehéj-savanyúságot. Craig kedvencét. Mindig azt mondta, legszívesebben ezt enné ebédre, vajas kenyérrel."

/Alice Munro: Asszonyok, lányok élete/

2013-12-13

Gyorsan néhány könyvről #1

Nem titok, hogy az olvasmányaimnak csak egy kisebb hányadáról szoktam írni, most viszont elkezdtem emiatt rosszul érezni magam, úgyhogy egy nagyon vegyes bejegyzésben megemlékeznék az utóbbi egy hónap könyves történéseiről (vagyis azoknak is csak egy részéről).


Két hétig olvastam a Konzulvárost, mellette nem volt semmi más, mert úgy éreztem, ez önmagában kell lenyomnom, ha elkezdtem volna egy másik, gyorsabb könyvet, nehéz lett volna visszatérni hozzá. Küzdelem volt egy kicsit, na, de valahogy mégis élveztem, úgy nagyjából a könyv feléig, onnantól kezdve kiveszett belőlem a lendület (vagy a történetből), ami már eleve nem volt óriási. Szerintem a Konzulváros hosszú és lassú, türelem és nyugodt lelkiállapot szükséges az olvasásához. Az egész mese egy nagyon furcsa nyelv köré épül, amelynek az ötlete nem tudom, hogy egy földi lakó fejében hogyan születhetett meg. Miéville-t zseninek és egy nem egészen normális embernek tartom, de amíg ő jókat lubickol a saját zsenialitásában, én néha nagyokat unatkoztam. Konzulváros, mármint maga a hely felejthetetlen az ő hangulata és különlegessége miatt, szó szerint a világ végén van. Ha már sci-fi, (ezredszerre is leírom, hogy nagyon kevés sci-fit olvasok, így szinte teljesen laikus módon közelítem meg a műfajt), akkor legyen ilyen! Legyen olyan, hogy néha ne tudjam felfogni, amit ír. Hogy ne tudjam egyből elképzelni, hogy hogy nézhet ki az a lény, aminek van külön legyezőszárnya és adományozószárnya. Mindjárt tudtam, amikor először Philip K. Dicket olvastam, hogy teljesen idegen tőlem a sok cuppogósan zselésre megálmodott lény, Miéville világa viszont sokkal elrugaszkodottabb, elvontabb, és ez tetszik.

Még novemberben volt szerencsém a Jiddis rendőrök szövetségéhez, amiről egyelőre nem tudom, hogy mit fogok írni, mert annyira behatárolhatatlan mind műfaját, mind a komolyságát, mélységeit tekintve, hogy egyáltalán nem tudom hova tenni. Annyit viszont tudok, hogy imádtam. Annak ellenére, hogy gyakorlatilag egy krimi, ez sem egy pikk-pakk elolvasós történet, mert hogy kriminél azért sokkal több, és alapvetően annyira nem is érdekelt ez a szál, sokkal inkább a kulturális (és fiktív kulturális) vonatkozások és a karakterek. Meg persze a helyszín, ami Alaszka, azon belül egy létező hely, Sitka, csak hogy Chabon alternatív történelmi verziója szerint több milliós zsidó lakosság boldogítja a délkelet-alaszkai várost (valójában ma nagyjából tízezren élnek itt). A főhős erősen hajaz egy skandináv krimi alkoholista, lecsúszott nyomozójához, alapvetően a regény egésze egy skandináv krimi hangulatát idézi, a hideg meg a szürkeség itt is adott, illetve a kiábrándult, életunt (és persze elvált) főhősünk is megvan.

Most fejeztem be A vérgrófnőt, a Vérgróf-trilógia második epizódját. Az első részn inkább egy erősen krimibe hajló misztikus történet volt, ez viszont kőkeményen vérszívós, Erdélyestül, Drakulástól. Az első világháború lepusztult és kihalt városai, Kolozsvár és Budapest a két fő helyszín, illetve egy rövid kitérőt teszünk Segesvárra is, Drakula szülőházához. Beugrott közben, hogy én azt a házat láttam több mint tíz éve, de az egészre kábé annyira emlékszem, mint a teljes ötnapos erdélyi osztálykirándulásunkra, amely során szó szerint végigrohantunk iksz városon, és ezáltal már néhány nappal később sem tudtam volna megmondani, hogy mit láttam Erdélyből. Lektűr ez, nem kell tőle magas irodalmiságot várni, viszont a vámpírregények kedvelői (nem a Twilightra gondolok) ezt is szeretni fogják: én mindössze három napig tobzódtam az igazán kedvemre való hangulatában. És egyre inkább kedvet kapok Bram Stoker Drakulájához, na meg persze a trilógia harmadik részéhez, A vértanúhoz.

Fél órája kezdtem bele Alice Munro regényébe, az Asszonyok, lányok életébe, egyelőre úgy tűnik, nekem való. A 2013-as év maradványaira vonatkozó tervekről a hétvégén írok, egyre csökken a könyvkupac mérete itt az ágy mellett, a végén még saját könyvet is lesz időm olvasni. Meg januárban lesz lehetőségem befizetni egy kisebb könyvtári bírságot, azt hiszem. 

2013-12-10

Már megint naptárat kell venni

Eddig úgy hatszor írtam át a címben szereplő naptárat szót, mert folyton hülyén hangzónak éreztem, szerintetek naptárt, vagy naptárat? (Bár mifelénk a motort is motrot, meg a lécet is lecet.) Régebben egyáltalán nem voltam az a naptárazós fajta, viszont rájöttem, hogy egyrészt hülyülök, másrészt egyre több mindent kell kézben tartanom, listákat írok, "szakemberekhez" járok, meg szeretek mindent feljegyezni, még azt is, hogy mikor festettünk hajat. Beragasztott receptek és teafilterek, post-itre firkált bevásárlólisták, tervek tarkítják az utóbbi két év naptárait. Egy biztos: a mostani életem könnyen kaotikussá válna enélkül a tárgy nélkül.
2012-ben és 2013-ban egy-egy Moleskine volt hű társam a szervezésben, mindkettőt karácsonyra kaptam, nem is nagyon szoktam az ünnepekig foglalkozni a naptárkérdéssel, hátha valaki megoldja ezt helyettem. Most annyit tettem, hogy néhányat felraktam a kívánságlistámra - amelyet már továbbítottam annak a valakinek -, aztán az is lehet, hogy megint Moleskine lesz a dolog vége, főleg, ha a jézus úgy dönt, hogy mást pakol a karácsonyfa alá. 
Ötletek jöhetnek, nagyon kíváncsi vagyok, hogy ti mit használtok vagy mit szeretnétek jövőre.

Jetoy Remember me every single day
Ardium premium light planner

Keep Calm & Carry On Diary
Elég vérszegény ez a háromtagú lista, képzeljük még hozzá a Moleskine weekly plannerét (bármelyiket, idén Star Wars-osom volt, bár erre nem sok jel utalt a borítót meg egy Luke Skywalkeres képeslapot leszámítva). Ezen az oldalon is csodálatos határidőnaplók és mindenféle papír-írószer található, tavaly decemberben nagy lendülettel vetettem rá magam a webshopra, csak a 20 dolláros kiszállítási díj kicsit elkeserített. Pedig istenem, mennyi gyönyörűség leledzik itt!

Tényleg nagyon kíváncsi vagyok a ti kedvenceitekre, úgyhogy hajrá, hozzatok nekem még ötleteket!

2013-12-08

Vasárnapi relax #3 - a gyaloglás vége

Hulla vagyok, egész délután karácsonyfadíszeket vadásztunk anyuval az Első Saját Karácsonyfára. Valahogy az agyam az arany és a bronz színek felé vitt, de aztán megakadt a szemem a különböző élénk színű kisebb-nagyobb gömbökön, és egészen felvillanyozódtam az ötlettől, hogy szép, színes, fiatalos karácsonyfánk legyen. Úgyhogy hazatértem néhány doboz és rúd mindenféleszínű (pink, lila, türkiz, stb) dísszel meg egy csomag pingvines szalvétával és roppant elégedett vagyok. Meg fáradt. A végén még az Árkádban is futottunk egy kört, de mondtam anyunak, hogy ez pont olyan, mint amikor egész este iszogatsz és jól vagy, majd a legvégén kibont valaki egy üveg pezsgőt, és borul minden. A nagyteszkóban egész kulturált tömeg volt, és bár szimpatikus pizsamát nem találtam, meg a fejem is iszonyatosan fájt - reggel fél 9 óta, és még most is -, egész nyugodt voltam. Nagyon remélem, hogy az Árkádba nem kell már idén betenni a lábam. 

Hazatérésem után gyorsan összedobtam egy kenyérsalit, aztán már engedtem is magamnak a fürdővizet, kezdek rákapni egyre jobban erre a hétvégi pancsikolásra. Kókuszos fürdőgolyót használtam (Yamuna), de valami rettenet büdös szerintem, még jó, hogy alig van szaga. Előző héten a Manna Téli Méregtelenítő Fürdőgolyójával fürödtem, na az már valami! Szegfűszeg és zöld tea illatú (főleg az előbbi), méghozzá elég intenzíven, hűs téli estékre tökéletes (lenne, ha meg lehetne vásárolni, de a webshopban nem kapható, ajándék volt egy rendelés mellé). Szóval a Yamuna kókuszos egy nagy semmi, sőt, annál is rosszabb, ezentúl csak a Lush és a Manna jöhet. 
Radírozni ma nem volt kedvem, úgyhogy amíg a kádban feküdtem, az Avon Planet Spa holt-tengeri arcpakolása volt a fejemen. Nem egy nagy szám, azt sem tudom, gyártják-e még egyáltalán, de az illata fincsi, imádom ezeket az iszapos, ijesztő arcmaszkokat.


Egyébként egész nap - amíg itthon voltam - égettem az illatlámpában az eukaliptusz meg a levendulaolajat, de hiába, a fejem fájásán nem segített. Az eukaliptuszolaj (szintén mannás ajándék) illata viszont annyira fincsi, régen mindig az égett a szobámban a téli estéken. 


Az ecseteimnek is jutott egy kis wellness a hétvégén: végre kimostam őket. Az az igazság, hogy mindenfelé azt olvasom, hogy minimum kéthetente, de inkább gyakrabban kéne őket tisztítani, de nekem ehhez rohadtul nincs kedvem, és nem is tartom annyira fontosnak. Amúgy is csak a por állagú festékek, púderek, satöbbi felviteléhez használok ecsetet, a többit megoldom az ujjacskáimmal. Azért a 3-4 heti mosást igyekszem tartani, az biztos, hogy ennek most már ideje volt. Babasampont használok a művelethez, bár én ezzel tuti nem mosnám meg egy baba fejét se, tele van mindenféle vegyszerrel, én nem is értem ezt... A szagától meg szerintem kapásból sírva fakadnak a gyerekek.


Közben, egész hétvégén rájárunk a szépen felhalmozott csokikészletekre, nem is gondolnám, hogy ennyire jók voltunk, hogy ilyen sok csokit kapjunk. De legalább most már tudom, hogy milyen szaloncukrot fogok venni! Szerencsi mogyorókrémest meg marcipánost meg zselést. És nem, nem rakok a fára szaloncukrot. 



Akkor most már végre pihi, azt hiszem, most vasárnap kivételesen nem lesz gond az alvással. A pasim Witcher II-zik, én meg a Konzulvárossal próbálok haladni, talán az első sci-fi életem során, amit élvezek, amiben el tudok veszni, végre nem azt érzem olvasás közben, mintha meghívtak volna egy buliba, ahol senkit sem ismerek. Imádom Avice-t, annyira normális és emberi karakter! És ez a könyv hangulatos, én nem gondoltam, hogy létezik hangulatos sci-fi, igaz, nagyon kezdő vagyok e műfajt illetően, egy-két Philip K. Dicket meg kb. a Hyperiont leszámítva szerintem nem sok sci-fihez volt szerencsém. China Miéville-re viszont oda fogok figyelni, zseniálisan beteg a pasi, nem is értem, hogy földi halandó fejéből hogyan pattanhat ki egy ilyen világ, de nagyon-nagyon értékelem az összetevők felfoghatatlanságát. 


Naiv módon azt hittem, hogy ez egy pihentető, fetrengős hétvége lesz, de valahogyan sikerült az egész szombatot végigtakarítani-főzni-mosni, este meg a lányokkal vacsiztunk (oké, emiatt igazán nem panaszkodom), ma reggel nyolckor kipattantak a szemeim, de tök mindegy, mert túl sokáig úgysem tudtam volna aludni a negatív IQ-s új szomszédaink miatt, akik kilenckor álltak neki fúrni és kopácsolni. Oké, majd talán a következő hétvége nyugisabb lesz. 

2013-12-05

Unboxing #1 - Pixibox

Mondtam már, hogy imádok csomagot kapni? Amikor bejön a futár az irodába, és a nevemet mondja, úgy érzem magam, mintha én lennék az angol királynő. Az utóbbi időben kicsikét belehúztam, és elég gyakran képzeltem magam II. Erzsébetnek, de szeretném, hogy ebből nektek is legyen egy pici hasznotok, szóval időről időre sorra veszem a különböző márkákat és cégeket, hogy lássátok, kitől kapsz plusz élményt a rendeléseddel együtt, meg igyekszem egyéb gyakorlatias információkkal szolgálni majd ezekkel kapcsolatban.

Az első kör a Pixiboxé lesz, ugyanis még friss és ropogós az élmény, szerdán kaptam meg a dobozkát. A Pixibox egy meglepicsomag, ami két-három havonta rendelhető meg, és nagyon színvonalas, prémium szépségápolási termékeket tartalmaz, viszont előre nem tudni pontosan, hogy mi lesz a dobozodban. Több hasonló szolgáltatás is elérhető Magyarországon, de ahogy nézelődtem, nekem ez tűnt egyedül szimpatikusnak és/vagy kifizetődőnek, és természetesen elég népszerű is. A mostani alkalommal 800 boxot bocsátottak áruba, és óriási tülekedés meg hisztiroham övezte a rendelési időszakot, ugyanis volt egy kis technikai probléma, ami miatt nem közvetlenül az oldalon keresztül, hanem e-mailben zajlott a rendelés, de ugyanúgy a gyorsaság számított. Nem mennék bele hosszan ebbe a felhajtásba, de néhány embert nagyon szívesen felpofoztam volna, na de úgy látszik, sokaknak nincs más öröme vagy gondja az életében, mint egy doboz megrendelése, nem tudom, hogy sajnáljam vagy irigyeljem-e őket.

Nekem ez volt az első Pixiboxom, úgyhogy már nagyon kíváncsi voltam, hogy mire a nagy felhajtás. A korábbi dobozok tartalmát nézegettem a honlapon, és úgy voltam vele, hogy nagyon nem lőhetek mellé, a legutóbbiban például rengeteg csoda rejlett, viszont az egy szülinapi kiadás volt, és szerintem az átlagnál több meglepi volt a dobozban.


Gyorsan egy kis technikai infó a rendelésről, aztán nézhetjük a decemberi kiadást!
A Pixibox weboldalán regisztrálni kell, majd amikor a rendelési időszak tart (időszak=15 perces intervallum, kb ennyi idő alatt fogy el az áru), le lehet adni a rendelést. Nagyon nagy a verseny ezekért a dobozokért, mivel 3990 Ft-ba kerülnek, a benne található kencék viszont minimum a dupláját érik, ha nem többet, emellett az ár a szállítási díjat is tartalmazza. Arról, hogy mikor várható a következő rendelési időszak, e-mailben tájékoztatnak, illetve érdemes követni a Pixibox facebook oldalát is, ha szeretnénk informáltak lenni dobozügyben. 

Ebben a hónapban 5 különböző termék volt a Pixiboxban: 2 teljes kiszerelésű, 2 travel size és egy minta. Kuponokat is kaptak a kedves vásárlók, bár én ezekkel sok mindent nem fogok tudni (akarni) kezdeni. Lássuk a meglepiket!



1. Bioderma Atoderm tápláló mosakodókrém (200 ml): multifunkcionális termék arcra és testre, akár babákat is lehet vele fürdeni, annyira gyengéd. Száraz és érzékeny bőrre való, nem tartalmaz szappant és parabéneket, illetve hipoallergén. Ez jellemzően egy olyan termék, amit magamtól biztosan nem vennék meg, de örülök neki, biztosan el fogom használni, csak még nem tudom, hogy a kád vagy a mosdókagyló szélén tartsam. Nem lelkesedem különösebben a "mindenre jó" kencékért, szóval majd kialakul, hogy arcmosáshoz vagy fürdéshez fogom-e elhasználni. Tegnap teszteltem is gyorsan, kellemes, visszafogott illatú lemosó, a habzása is elég diszkrét. Az egyetlen problémám vele a csomagolása: komolyan, aki kitalálta ezt a fejreállítós flakont, aminek az alját úgy kell odavágni a csempéhez, hogy rendesen becsukódjon, azt egész életében arra kötelezném, hogy napi 12 órában ilyen tégelyeket csukogasson. Persze úgy, hogy ne folyjon ki belőle a cucc. 

2. Artdeco lip lacquer (teljes kiszerelés, különböző árnyalatokban): amikor kinyitottam ezt a szájfényt, egyből a Rimmel Apocalips folyékony rúzs jutott eszembe, egyrészt a két termék állaga teljesen megegyezik, másrészt elsőre úgy tűnt, hogy az Artdeco színe is ugyanaz, mint az én Rimmel rúzsomé. Hazaérve összehasonlítottam őket, és rájöttem, hogy a Rimmel élénkebb nude, míg ez egy fakó, mályvás, szinte már szürkés árnyalat. A rúzs textúrája is ideális, illetve nagyon kellemes viselet, plusz csodálatos vaníliaillatot áraszt. A színt nálam nem igazán találták el, nem hiszem, hogy túl sok bőrszínhez passzol ez az árnyalat. Kár érte, gondolom van, aki jobban járt ilyen szempontból.

3. Estée Lauder Daywear arckrém (15 ml): legalábbis az én dobozomban ezt találtam, valaki szérumot kapott, mások pedig szemhéjpúdert. Az első pillanatban arra gondoltam, hogy jobban jött volna a szemfesték, de aztán otthon kipróbáltam ezt a krémet, és nagyon-nagyon tetszik, szegény bőröcském csak úgy issza befelé. Ezt sem venném meg önszántamból, főként az ára miatt, de örülök neki, hogy kipróbálhatom, ha ügyes leszek, egy darabig biztos elég lesz. 

4. Lady Gaga Fame parfüm (7 ml): fekete színű folyadék egy nem túl ízléses üvegben. Szerintem teljesen jellegtelen illat, bár ahogy körbenéztem a neten, nagyjából egyedül vagyok a véleményemmel. Ráadásul annak dacára, hogy EDP, nem érzem túl tartósnak, pedig az új illatokat magamon mindig nagyon sokáig érzem. Még nem tudom, mi lesz a sorsa, el tudom viselni az illatát, de nem különösebben tetszik. 

5. Egyptian Magic krém (3 ml): ha még nem tudnátok, Madonna meg minden harmadik sztár ezt használja. Borzasztó, hogy mennyire hidegen tudnak hagyni az ilyen jellegű információk, de fél füllel hallottam már erről a krémről, és örülök neki, hogy kipróbálhatom, bár egy ekkora kiszerelést nem tudom, hogy mennyire lehet úgy tesztelni, hogy egy helytálló véleményt tudjak a végén megfogalmazni. 


A csomag tartalma általános tetszésnek örvend, én most ettől nem dobtam hátast, vagyis azzal tisztában vagyok, hogy tele van értékes termékekkel, csak úgy érzem, hogy ez a doboz nem rám lett szabva. Az Estée Lauder krém szuper, és biztosan a Bioderma lemosó is jó szolgálatot fog tenni, csak szereznem kell egy pumpás flakont, amibe áttöltöm, mert ezt a csomagolást szerintem nem emberi használatra találták ki. A rúzs nagyon jó minőségű, tartós és nagyszerű, de a színével nem vagyok kibékülve, majd igyekszem összebarátkozni vele. Lady Gaga meg inkább énekeljen, vagy azt se. Erre az egyiptomi csodára kíváncsi vagyok, majd írok róla, ha kipróbáltam.

Még annyit, hogy a doboz nagyon cuki, dekorációs elemnek is kiváló. Igazán igényes ez az egész szolgáltatás úgy, ahogy van, arról nem is beszélve, hogy az ügyfélszolgálat átlagon felüli színvonalú, nagyon türelmesek voltak a legkellemetlenebb hozzászólások kezelésekor is. Pedig higgyétek el, voltak rohadt idegesítő emberek azok között is, akiknek jutott doboz, meg azok között is, akiknek nem. 

Egyébként a Pixibox csapat készül még egy meglepetéssel karácsony előtt, hamarosan kiderül, hogy mi az, már nagyon kíváncsi vagyok! 

Ti rendeltetek már valaha bármilyen szépségboxot, talán pont ilyet? Esetleg kedvet kaptatok hozzá?


(Nem szeretem, ha valaki a képminőség miatt szabadkozik, én most kénytelen vagyok: szerettem volna minél előbb kitenni ezt a posztot, viszont hétköznapokon, amikor otthon tartózkodom, végig sötét van, így csak lámpafénynél van lehetőségem fényképeket készíteni. És utálok lámpafénynél fotózni, a kamerám pedig nem veszi túl jól az ilyen akadályokat, úgyhogy amit láttok, az emiatt van.)

2013-12-01

Novemberi kedvencek

Úgy érzem, hogy ez a november egy reménytelenül hosszú hónap volt. A szeptember meg az október olyan gyorsan eltelik, pedig nagyon szeretem őket, de ez a november, ez már annyira tél és hideg, és fel kell venni a sapkát meg a télikabátot, ami kábé két alkalomig még érdekes is, de aztán jöhetne a karácsony, utána a szülinapom és aztán mondjuk az április. Jó, gondolom ezzel a felállással többen elégedettek lennénk, szóval a sablonos mondatoknak vége, jöjjenek a novemberi kedvenceim!

Igazán szuper könyveket fogtam ki ebben a hónapban, úgyhogy hármat mindenképpen kiemelnék ezek közül. Az egyik Carol McClearytől A gyilkosság illúziója, ami a Nellie Bly-sorozat második része, és ha lehetséges, még jobban tetszett, mint az első rész, nyilván ebben a világ körüli út meg az ezzel együtt járó kulturális gyorstalpaló is komoly szerepet játszott. Hasonló a hozzáállásom a Megtorláshoz, Alma Katsu Halhatatlan-trilógiájának második részéhez, az ömlengésemet itt találjátok, egyébként még mindig úgy érzem, hogy méltatlanul kevesen olvassák ezt a sorozatot, vagy csak olyan emberek vesznek körül, akik nem. Jöjjön még egy kis szépirodalom-szerű olvasmány is (ha szerintetek nem az, akkor bocs, de szerintem komolyabb ez a könyv annál, mint aminek látszik), ez a Jiddis rendőrök szövetsége Michael Chabontól. Elképzelhető, hogy születni fog egy bejegyzés a könyvről, elöljáróban annyit, hogy egyrészt szerintem még sosem olvastam alternatív történelem címkéjű regényt, másrészt pedig Chabon stílusa teljesen megvett magának, szívesen olvasnék még tőle, ahogy elnézem, a magyar kiadóknak lenne miből válogatni.


Mivel múlt hónapban volt kaja szekció, ezért most is szerettem volna beválogatni ide egy-két finomságot, de én nem igazán remekeltem a konyhában a hónapban. Vagyis de, főztem egy pörköltet kölcsönfedővel. Nagyon profi pörkölt lett, annál már csak az volt jobb, amikor másnap megcsináltuk az egészet hortobágyi palacsintának. A palacsintatésztám is tökéletesre sikerült, illetve a kis kuktám fantasztikus palacsintákat sütött belőle. Igazából ezt most le sem akartam írni, a lényeg, hogy receptet semmilyen formában nem hoztam, viszont anyukám főztje még mindig a legeslegjobb. A hónapban kétszer sütött Sacher tortát, és valami eszméletlenül csodálatos lett mindkét alkalommal, pedig tudtommal nem szeretem a Sacher tortát. Tegnap pedig nyuszit ettünk (ne nézzetek csúnyán, kérlek) meg diótortát, és egyik nagyszerűbb volt, mint a másik. 

Ha már kaja és olvasnivaló, tegnap megvettem a decemberi Good Foodot. Ez az egyetlen magazin, amit meg szoktam vásárolni, minden példányt megszereztem, imádom nézegetni, viszont eddig igen csekély mennyiségű recept került kivitelezésre általam. Most viszont jön a jézus hamarosan, és szeretnék előre gondolkodni önálló életem első karácsonyának menüjét illetően. A halat már elvetettem, mert így is csurig leszünk hallal a felmenőink jóvoltából. A Good Food magyar szerkesztősége nem sokat variált szerintem a külföldi magazin tartalmán, legalább is erre utal az, hogy erősen angolszász karácsonyi ételek sorakoznak a lapokon. Pulyka, töltelék, áfonyaszósz (mondjuk ez nekem eddig hálaadás, de mindegy), sonka, krumpli és különböző puddingok. Ponty egy szál se, de semmi baj, ez most pont jól jön nekem, már egy csomó mindent kitaláltam, csak be kell szerezni hozzá néhány kevésbé népszerű hozzávalót, ehhez pedig majd jól előre kell terveznem. Pulyka tuti nem lesz. Ha majd teljesen kikristályosodott a menü, akkor arról mindenképpen hozok egy kis elő-beszámolót nektek.


Ami a szépségápolást illeti, elég nehéz volt csupán néhányat kiválasztanom ebben a hónapban, mivel, öhmm... vettem ezt-azt, maradjunk ennyiben. A különböző márkákról hamarosan olvashattok bővebben is a blogon, addig pedig lássuk a novemberi top ötöt (ami lehetne simán top 15 is). 

A Lush nálam egy újkeletű szerelem, teljesen belebolondultam ebben a hónapban. Két arcradírom van tőlük, és mindkettőt imádom, de a Let the Good Times Roll-t jobban. Egyrészt megenném. Az illata csodálatos mézeskalácsos, élmény használni, kiválóan tisztít és radíroz, emellett hidratálja a bőrt, egyáltalán nem szárít, a végeredmény pedig tiszta, ragyogó arcbőr. A The Body Shoptól is megleptem magam ezzel-azzal, a legkedvencebb viszont egyértelműen ez a Cranberry Joy testvaj. Mivel csak 50 ml-es, ezért nagyon ritkán használom, hogy karácsonykor is mindenképp legyen még belőle, további sorokat itt olvashattok a téli TBS illatokról. Hosszú filózás után úgy döntöttem, ideje megismerkedni a Manna szappanokkal is, főleg, hogy az egyik barátnőm nagy-nagy lelkesedéssel beszélt a termékeikről. Az Egészséges tincsek szappan a tuti befutó az eddig próbált cuccaik közül, bár hajmosáshoz nem kizárólag ezt használom. Megéri a szappanozós macerát (nem habzik olyan rendkívüli módon), ugyanis valami hihetetlen módon megemeli a hajtöveimet, és így tovább szép marad a hajam. Le vagyok nyűgözve, komolyan. Még eben a hónapban beszámolok a többi mannámról is. 
Smink! Oké, ezen a téren nagyon visszafogtam magam. Annyira, hogy az is lehet, sőt biztos, hogy a Colorama lakkot még októberben vettem, viszont legszívesebben folyton ezt viselném. Imádom a fémes hatású lakkokat, egyrészt mert gyönyörűek, másrészt meg az a tapasztalatom, hogy mintha lassabban kopnának (meg szebben - értsd: észrevétlenebbül), mint a színes lakkok. A Rimmel Apocalips (folyékony) rúzs pedig egy Rossmannos akció eredménye, a gazillatot leszámítva szuper, elég tartós, és nagyszerű kombinációja a rúzsnak és a szájfénynek. 


Jól van, ennek már semmi köze a novemberhez, de varázsoltam egy adventi koszorút, méghozzá önálló életem első adventi koszorúját. Néha elgondolkozom azon, hogy egyébként miért pont a karácsonyt tartja a családunk, ennyi erővel Hanukázhatnánk is. Na majd egyszer. Most viszont lassan ideje meggyújtani az első gyertyát! 


2013-11-30

Novemberi könyves zárás

Már megint nagyon ügyes voltam, három darab könyvet szereztem be a hónapban. Azt hiszem, a december még jobb lesz, nem nagyon hiszem, hogy kapok karácsonyra könyvet, leszámítva a győrimolyos ajándékozást, a kívánságlistámat a Pinteresten egészen más dolgokkal töltöttem meg, illetve a molyos ajándékozásra készítettem egy polcot, de nagyon nyögvenyelősen halásztam össze 8 könyvet (nyilván nem vagyok akkora paraszt, hogy Jamie Oliverrel meg egyéb vaskos szakácskönyvekkel szélesítsem a kört). 


Volt egy régen várt Agavés megjelenés, a Megtorlás, már el is olvastam, és imádom. Gyönyörű könyv, minden értelemben. Nála már csak ez a reggelizős szakácskönyv gyönyörűbb, a The Breakfast Book, amit a bookdepositorys félórás akcióban szereztem körülbelül hat euróért - az eredeti 16 fontos ár helyett. Iszonyatosan szép, vastag, keménytáblás, csurig van nyálcsorgatós fotókkal és kívánatos reggelikkel. Alexandrás akcióban jutottam hozzá Az almamag ízéhez, amikor elmentem érte a boltba, kicsit csalódott voltam a külalakot illetően, valami masszívabb felépítésre számítottam, na nem baj. Anyu előolvassa nekem. 

A többiek:
Amadea
Dóri
Nikkincs
Nita
Pupilla
Zakkant

2013-11-28

Mit kensz a szádra?

Az ajakápoló-mániám gimis korom hajnalára eredeztethető, ekkor kezdtük el mániákusan gyűjteni őket az egyik barátnőmmel, és emlékeim szerint akkor még csak a Labello létezett, de bármelyikünk ment külföldre, hozott a másiknak (és persze magának) valami olyan ízt, színt, ami Magyarországon nem volt kapható. Gyanítom, hogy a Labello régebben sem volt hatásosabb, de valahogy az akkori termékeik érdekesebbnek tűnnek így visszatekintve, emlékszem az ananászos, a mangós meg a narancsos ajakápolóikra... Aztán volt még egypár tűrhető próbálkozásuk, de ma már eszembe nem jutna ezt a márkát vásárolni, tényleg nem jó semmire, csak arra, hogy naponta kilencvenkétszer bekend vele a szádat. Úgy rémlik, hogy a Labello egyeduralmát a Bebe törte meg, a hasonlóan semmirekellő, de legalább vaníliaillatú termékivel. Pár hónapja én hülye vettem megint egyet, hát legszívesebben kidobnám, de becsülettel elhasználom, már nincs benne túl sok (ami ugye annak köszönhető, hogy ezzel is naponta kilencvenkétszer kell bekenni a szánkat, ha akarunk bármit érezni).

Jelenleg 9 különböző példányt használok felváltva, és higgyétek el, nem azért van ennyi a birtokomban, mert nem bírom megállni, hogy újabb és újabb márkákkal szélesítsem a repertoárt, hanem mert egyszerűen nem találtam még meg az igazit. Illetve volt egy rövidebb korszak, amikor azt hittem, igen, de mostanában már a régi nagy szerelemmel sem vagyok makulátlanul elégedett, és a szívem átpártolt egy olyan darabhoz, amelyik korábban nem volt benne a top háromban sem. 


1. Hawaiian Tropic Lip Gloss - Ezt a mangó és papaya illatú szájfényszerűséget egy éjjel-nappali boltban szereztem kettőszáz forintért. Fogalmam sincs, hogy eredetileg mennyibe kerül, de a márka naptejeinek árából kiindulva gyanítom, hogy ennél valamivel drágább. Ápoló hatása elég kevés van, ráadásul ott az a csúnya Paraffinum liquidum az összetevőlistájában, viszont az illata mennyei, az íze is elég jó, emellett nem szárítja az ajkakat. Az egyik ritkán használt táskámban hentereg, úgyhogy ebből kifolyólag nem veszem elő túl gyakran.

2. Blistex Classic - Ennek az ajakápolónak az összetevőlistája már jóval barátibb anyagokkal indul: kókuszolaj és méhviasz segít kordában tartani az ajkak állapotát, emellett tartalmaz még jojoba- és napraforgóolajat, kamillát, E-vitamint. Nagy kár, hogy ennek ellenére velem egyáltalán nem kompatibilis, de ez semmit nem jelent, mert elég sok rajongója van ennek a terméknek, szóval lehet, hogy a hiba az én készülékemben van. Nagyon lágy és puha, de én úgy érzem, nem szívódik fel, és megkeményíti a bőrömet. Egyébként vaníliás-édes illata és íze van, lenyalogatós. 

3. Oriflame csokoládés univerzális balzsam - Jelenleg ő a kedvencem! Érdekes, hogy amikor megkaptam, annyira nem voltam elájulva tőle, meg a belenyúlós ajakápolók amúgy sem a szívem csücskei, de az utóbbi időben rá kellett jönnöm, hogy ő teljesít a legjobban. Szép lassan a csokiillattal is megbarátkoztam, egyébként egy könnyed állagú krém, ami nagyon jól hidratál, nem szárítja az ajkaimat. Biztosan újraveszem valamelyik verzióját (kapható még egy pár illatban, én a kókuszosra gyúrok, csak találnom kell valakit, aki Oriflame-mel foglalkozik). Sajna ez is dugig van ásványi olajokkal, de úgy tűnik, nekem ez kell, nem a kókuszolaj.

4. Avon Naturals bőrápoló balzsam méhviasszal - Ennek is az ásványi olajok a fő összetevői, de egyébként sem nagy szám ez a balzsam, nem is érdemes rá túl sok szót vesztegetni. Nem hidratál, nem szárít, olyan semmilyen, és mivel ez is elég édes, könnyen lenyalja az ember. 

5. The Body Shop mangós ajakbalzsam - Shea vajjal, ricinusolajjal és méhviasszal táplálja az ajkakat - már akiét. Nem tudom, mi bajom ezekkel a természetes összetevős cuccokkal, de nekem nagy csalódás ez a TBS ajakápoló. A legjobban azt utálom benne, hogy ahogy belélegzem, csípi a torkomat az illata, emiatt nem túl komfortos viselet. Az illata mennyei, de én ezzel végeztem a Body Shop ajakbalzsamjaival.

6. Carmex Original Stift SPF15 - Az első kármekszemet Angliában vettem, és utáltam az ízét, mert keserű, mint az állat, de a hatásától dobtam egy hátast, meg az is nagyon tetszett, ahogyan a benne levő mentol vagy a kámfor kellemesen bizsergeti a számat. Azóta már jó néhányat elfogyasztottam, és a mai napig úgy gondolom, hogy ez az egyetlen ajakápoló, amit nem kell folyton újrakenni, hanem fixen ottmarad. Valamilyen különös oknál fogva mégis nagyon hamar fogy, lehet, hogy eleve nincs túl sok a stiftben. Szeretnék majd egy tégelyeset is, az sokkal szexibb. Petrolatum a fő összetevője, tényleg azt érzem, hogy lezárja a bőrömet egy vastag réteggel, ez ennek az anyagnak a jellemző tulajdonsága. Mostanában már nem vagyok érte oda annyira, túl nehéznek érzem, de még mindig kiemelkedőnek tartom a Carmexet a többi ajakápoló között. 

7. Aldo Vandini ajakradír - Az ásványi olaj mellett még parabént is tartalmaz, gondolom kitaláltátok, hogy ez is a kedvenceim közé tartozik. Imádom a káros összetevőket! Pinduri sárgabarackmag-olaj is van benne és cukor, ami szintén nem egy nagy mennyiség, de elvileg neki kéne radírozni. Egy Lush ajakradír mellett persze ez nulla, de más a funkciója, mert ez alapvetően mégis csak egy ajakápoló. Nagyon fincsi, szájfény állagú cucc, egyáltalán nem szárít, és vicces benne a sok cukordarabka. 

8. Balea Urea ajakápoló - Méhviasszal, ricinusolajjal, panthenollal meg ezzel az urea nevű akármivel ápol, ez utóbbinak származásával kapcsolatban inkább nem árulok el semmit. Krémes, kicsit folyós állagú ajakápoló, az egyetlen hibája az, hogy világosítja az ajkakat, mert egy fehér színű kence van a tubusban. Az illata nagyon kellemes, már-már vaníliás, és nagyon jól hidratál, nem is értem, hogy miért nem használom gyakrabban.

9. Himalaya Herbals kakaóvajas ajakbalzsam - Sokakkal ellentétben én nem szeretem az illatát, valamint a hatásától sem vagyok elájulva. Nagyon kemény ez az ajakápoló, és a bort bevonja egy olyan réteggel, ami aztán valahogy megszilárdul, és még cserepesebb lesz tőle a szám. Egyébként ricinusolajat, kókuszolajat, nyilván kakaóvajat, méhviaszt és mangóvajat tartalmaz. 

Nálam egyértelműen a Carmex meg az Oriflame univerzális balzsam a nyerő, de még mindig keresek tovább... Legközelebb az Alverde körömvirágos ajakápolóját fogom kipróbálni, de egyelőre azt gondolom, bőven van mit elhasználni, mostanában biztosan nem fogok újat beszerezni.

Nektek melyik a kedvenc ajakápolótok? 

2013-11-27

Select all, delete all

Köszi, Nokedli, hogy írtad ezt a posztot, és ráébresztettél, hogy a várólista (moly) csak nyűg és probléma. Hihetetlen, hogy eddig fel sem merült bennem, hogy törölnöm kéne az egészet úgy ahogy van (persze egyenként szedtem le a könyveket, kérlek mondjátok, hogy ennek nincs más módja, mert kitépem a hajam). Oké, annyira nem vagyok nagy király, először is lementettem egy guglidokba a listát, majd rájöttem, hogy azért nincs vész, van még két könyvtáras listapolcom, tehát ha épp könyvtárba megyek, és kell egy rövid lista, akkor tudok miről szemezgetni, és ezentúl is legfeljebb ezekre helyezgetem a könyveket. 
Ó, és milyen jó, hogy egyesével végigmentem mindenen, mert rájöttem közben, hogy hiba van a mátrixban! Nem olyan régen bejött az a funkció a molyon, hogy megadhatod a beszerzés évszámát azoknak a könyveknek az esetében, amelyek a magánkönyvtáradat gyarapítják. Ez tök jó, csak most - mint rájöttem - az összes évszámozott könyvem duplán szerepel a magánkönyvtárban, szóval most mehetek végig azon is, és állhatok neki törölgetni. Csodálatos, produktív délután ez. 


Amúgy azt nem tudom, mi legyen azokkal a könyvekkel, amelyek nincsenek (még) meg egyik könyvtárnak sem, nem kívánságlistások és nem magánkönyvtárasok. Kéne nekik egy polc... De az már megint egy csomó adminisztráció. Igazából az jutott az eszembe, hogy úgyis ők állnak a várólista-hierarchiám legalján, a többi ötszáz könyv (mert igen, 589 darab szerepelt rajta, bizony-bizony) többmázsás súlyként nehezedik rájuk, így ha majd véletlenül szembejönnek valamiért valahol valamikor valahogy, akkor lecsapok rájuk, de nélkülük is van bőven választék. 

Ó, és mivel törölték a városi könyvtárban az előjegyzésemet, mert nem vettem át időben (Déli álmok), végre én leszek az a gyökér, aki nem viszi vissza időben az előjegyeztetett könyveket, mert most tényleg van egy kis torlódás, viszont részemről nincs benne kockázat, mert nekem nincs előjegyzésem, szóóóval maradnak itthon még decemberben, és szépen, nyugodtan végigolvasom mindegyiket. Meg a meseanyutól kölcsönkapott Csodaidőket, és ha még netán emellett lesz időm olvasni, akkor ott A boszorkány, ami annyira jó, csak a kindle kb olyan gyakran kerül a kezem ügyébe, mint az otthoni olvasatlanok, egyébként ez utóbbi kategóriából a Vándorünnep lesz a következő (marhán kíváncsi vagyok, hogy mikor kerül sorra szegény). 

Még egy valamit kell valahol rögzítenem: a még el nem kezdett sorozatok első részeit, csak mert sosem tudom, hogy mondjuk a Kenzie-Gennaróból melyik az első, vagy az Anne-ből, meg van egy csomó krimi, Karen Fossum, Wolf Haas, miegymás, és ezeket képtelen vagyok fejben tartani. Szóval most böngészhetem végig a lementett listát.

Amúgy mondtam már, hogy milyen jó érzés a nulla darabos várólista

2013-11-26

8 kedvenc Young Adult könyvem

Múltkor, Az Archívum kapcsán végignéztem, hogy miféle YA-könyveket olvastam 2013-ban, és hogy mekkora volt a befürdések aránya. Meglepetten tapasztaltam, hogy miközben visítok/tunk, hogy elegem/ünk van ebből a műfajból, én idén tök szerencsés voltam, mert nagyon jó regényeket fogtam ki (egyébként nem lehetne a YA helyett kitalálni egy magyar elnevezést erre a kategóriára? Mert szerintem ezek nem ifjúsági könyvek, az meg elég bénán hangzik, hogy FiatalFelnőtt, lehetnének például Modern Csíkosak.) Oké, azért a ráérzőképességem is közrejátszik a dolgok kedvező alakulásában, mert már kapásból kiszűröm a látóteremből a harcolós-disztopikus 15 éves lányos történeteket, abból egy darab van, amit a mai napig érdemesnek találok arra, hogy szeressem, még ha nem is volt túl eredeti az ötlet. 

YA-ban nekem ők a TOP :


Suzanne Collins: Az éhezők viadala-trilógia - Igen, róla beszéltem az előbb, nem tudtam nem észrevenni, hogy mennyire hasonlít a Battle Royale-hoz, mégis nagyon megszerettem, főleg az első két részt. Javítsatok ki, ha tévedek, de gyanítom, úttörő volt a maga nemében az amerikai piacon, és az utána következő disztópiás próbálkozások sokszor koppintásnak tűnhetnek, vagy a magasra tett (?) léc miatt úgy érezzük, nem ütik meg a szintet, és végre én is eljutottam addig, hogy nem akarok egy nyolcvanharmadik regényt elolvasni a témában. (Nálam ebbe a kategóriába tartozik A beavatott, a Matched, a Delírium, a Legenda... ezeknek is csak az első részét olvastam, mert nyilván mindegyik trilógia. Azt hiszem, ennyi elég is volt belőlük.)

Takami Kósun: Battle Royale - Ha már egyszer szóba került, egyébként lehet, hogy eszembe sem jutott volna. Véresebb, távolkeletibb, agyvelődarabkásabb verziója az egymást kötelezően pusztító tizenéveseknek, meg jó vastag is. Szerencsére csak egyrészes, manga formában tizenöt.

Libba Bray: Rettentő gyönyörűség - Ez is trilógia, és még csak az első kötetet olvastam, azért beválogattam ide, mert sokakkal ellentétben én nagyon szerettem olvasni, cseppet sem untatott, és a hangulata felejthetetlen. Ideje lenne haladni tovább ezzel a sorozattal is...

Mats Strandberg - Sara B. Elfgren: Englesfors-trilógia - A már magyarul megjelent első két rész ott sorakozik a polcomon, kivételesen NEM olvasatlanul. Szerintem nem lehet nem szeretni, tök jó, hogy nem amerikai, tök jó, hogy ráadásul svéd. Imádom azt a szót, hogy svéd, mindig a svédgomba ízét érzem közben a számban. A lényeg, hogy jöhetne már az a harmadik rész, biztosan egyből rávetném magam.

John Green: Alaska nyomában - Ez a könyv az utolsó mondatokkal és az életrajzokkal vett meg engem. Meg hogy elég fájdalmas történetet tálal egyáltalán nem lehangoló formában, valahogy felvillanyozott ez a regény. Kár, hogy John Green többi magyarul megjelent könyve egyáltalán nem hozta ezt a szintet (nekem).

Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései - A fordítást leszámítva tökéletes könyv. Tökéletesen értettem Charlie-t, sajnos. Oké, nekem nincs olyan problémás múltam, mint neki, mégis átéreztem azt, ami lejátszódik a fejében mondjuk itt vagy itt

Mary E. Pearson: Az imádott Jenna Fox - Oké, ez is a jövőben játszódik, de a tudományos fejlődés mellett más lényegi változások nem történtek a mához képest. Feszültséggel teli, érdekes történet, bioetikai kérdéseket boncolgat, tehát az izgalmas cselekmény mellett elgondolkodtatja az olvasót ezekről a nem túl irrealisztikus fejlődési irányokról.

Aimee Bender: A citromtorta különös szomorúsága - Melankolikus, lassú könyv, olyan, mintha valaki elsuttogná a szöveget. Egy picit lehangoló, nagyjából annyira, mint egy nyári szürkület vasárnap délután. Hasonló atmoszférát tapasztaltam a Csodák kora című könyvben is, mint kiderült, nem véletlenül.

Ja és persze kinek mi a Young Adult. Harry Potter, Szent Johanna Gimi? Valakinek A könyvtolvaj is az, nem tudom, miért. Ezeket mind nagyon szeretem. Jégviráglányok? Ne bántsátok a feketerigót!? Szóval hosszú a besorolhatatlan könyvek listája.

Nektek melyek a kedvenceitek a műfajon belül? Egyáltalán olvastok még YA-t?


2013-11-22

Alma Katsu: Megtorlás

Alma Katsu trilógiájának első részéről, a Halhatatlanról igazából véletlenül szereztem tudomást tavaly ősszel, és abban sem voltam biztos, hogy az enyém lesz, de egyszer csak jött a futár, és ott volt a csomagban ez a szépségesség (meg a Ready Player One, na az nagyon epic, de nem kéne elkalandoznom). A Halhatatlanról egy évvel korábban írtam, az nagyon megmaradt bennem, hogy télen olvastam, karácsony előtt. (Miért nem működik egyébként a keresés a blogspoton?) Fázós könyv volt kilátástalan életekkel, szenvedéssel és boldogtalansággal, de olyan formában megírva, hogy nem hagyott maga után nyomasztó hangulatot bennem. Épp ezért minden egyes Agavés megjelenésekkel kapcsolatos hírt olvasva reménykedtem, hogy megtalálom benne Alma Katsu nevét, és most, a második kötet után biztosan állíthatom, hogy a kedvenc kiadványaim közé tartozik ez a sorozat az Agave repertoárjából (persze Baráth Katalin, Az éhezők viadala meg a már említett RPO mellett).

Gondolom egyértelmű, hogy azok számára, akik az első részt nem olvasták, spoileres lesz ez a bejegyzés (rögtön az elején), de a Megtorlással kapcsolatban nem lövök le egy poént sem, ígérem.
A Halhatatlan története ott folytatódik, hogy Lanore csaknem 200 év szabadság után furcsa fejfájásra eszmél egyik pillanatról a másikra, és rájön, hogy Adair jelenlétét érzi, ami nem sok jót jelent a számára, tekintettel arra, hogy ő falazta be annak idején egy pöttöm lukba a pasit. Adair dühösebb és kegyetlenebb, mint valaha, és mindent elkövet, hogy félrelökje az útjába kerülő akadályokat, csak hogy megtalálja Lanore-t és megbosszulja, amit a lány tett vele. Lanore pedig egy darabig menekül, majd segítség reményében felkeres néhány régi ismerőst, persze nehéz eldönteni, hogy kiben bízzon. 

Abba a típusba tartozom, aki a sorozatok/trilógiák első részét szereti a leginkább, imádom a felvezetéseket. Amikor Bella rájön, hogy vámpír a padtársa; amikor Mac megtudja, hogy Írországban ronda tündérek laknak; amikor egy fiú a lépcső alatt levelet kap, hogy felvették egy fura suliba vagy amikor Katniss húgát kisorsolják, hogy vegyen részt a Viadalon. De azért vannak kivételek, és ezzel a trilógiával is ez most a helyzet. Úgy érzem, kerek az egész, minden mondat a helyén van, és bár gőzöm nem volt, hogy mi fog kisülni a végén a történetből, tökéletesnek tartom a cselekményszövést és a befejezést is, az utóbbitól még mindig végigfut a hideg a hátamon, szerintem óriási. 
Kicsit nehéz volt követni a szereplők lelkiállapotát, érzéseit. Adair jelentős változáson megy keresztül, ami kissé hihetetlen, ettől függetlenül képes voltam elfogadni, hogy ez tényleg megtörténik. Lanore-on viszont nem bírtam kiigazodni, egyszer levon magában egy hatalmas következtetést, aztán a következő fejezetben meg mintha ez meg sem történt volna... Oké, ezen túltettem magam valahogy, túlságosan tetszett az egész regény egyben ahhoz, hogy ezen túl sokáig rágódjak (azért még rágódom rajta, most is). A múlt és a jelen váltakozása ebben a részben sem marad el, bár most többet időztünk napjainkban, mint a régebbi korokban, viszont sok érdekes helyszín megjelent a könyvben, nekem Marokkó volt a személyes kedvencem a fülledt levegőjével meg a vízipipákkal. 

Egyébként arra jöttem rá olvasás közben, hogy elég feledékeny vagyok, esetleg figyelmetlen, mert a Halhatatlanból nekem teljesen más benyomások maradtak meg, mint aminek kellett volna szerintem, például a Lanore és Adair közti kapcsolatot utólag mintha kicsit idillibbnek tüntetné fel a szerző, mint amilyenre én emlékszem. Plusz azt hiszem, hogy Adair előtörténetéből sem ártott volna egy gyorstalpaló még a második rész elolvasása előtt.

Remélem, majd amikor a harmadik részt olvasom, több épkézláb emlékem marad a Megtorlásról. Illetve most figyeltem fel egy könyvre a molyon, ami elvileg a két és feledik része a sorozatnak, a The Witch Sisters, igaz, ez mindössze 26 oldal, de gondolom jó tudni, hogy ilyen is van. A harmadik kötet 2014-ben fog megjelenni angolul, The Descent címmel, és remélem, hogy az Agavének - jó szokásához híven - köszönhetően jövő ilyenkor már magyarul is olvashatjuk. 

2013-11-19

The Body Shop karácsony

Biztos vagyok benne, hogy a The Body Shopról a legtöbb embernek a testvajak jutnak eszébe. Csodálatosak, illatosak, gyönyörűek, emellett tényleg a legjobb testápolók azok közül, amiket valaha használtam. Ezer éve volt utoljára ilyenem, egy kékáfonyásra és egy E-vitaminosra emlékszem, imádtam őket. Mióta körbeszaglásztam az egyik bécsi TBS boltban, újra fellobbant a szerelmem a márka iránt, közben pedig mindenhol csilingelnek már a karácsonyi harangok, úgyhogy megrendeltem ezt a szettet a webshopból. Három 50 ml-es (mini) testvajat tartalmaz, a karácsonyi kollekció illatait: áfonya, gyömbér és vanília. (Ezeknek angolul szebb nevük van, de az mindegy.)


A három közül toronymagasan vezet nálam a vörösáfonyás testvaj, fantasztikus illata van: egyszerre édeskés, savanyú és fanyar, nagyon-nagyon hasonlít a kékáfonyás barátjára (amit egyébként nem tudom, lehet-e még kapni, a webshopban régóta nem láttam). A TBS testvajak állagának skáláján ez a puhábbak, folyósabbak közé tartozik, persze még így is sokkal keményebb, mint egy testápoló. A gyömbéres is nagyon tetszik, de ez már az a kategória, amit nem vennék meg 200ml-es formátumban, de nem is dobnám vissza, ha valaki hozzám vágná. Főként a gyömbért érezni benne, de nyomokban felfedezhető némi mézeskalács és citromillat is. Az állaga hasonló az áfonyáséhoz, talán egy icipicit keményebb. A vaníliás testvaj nekem elég nagy csalódás, nagyon erőlködnöm kell, hogy felfedezzem benne a vaníliaillatot. Teljesen jellegtelen, a tégelybe szimatolva a vanília helyett inkább valami átlagos "krémillatot" érzek. Ennek az állaga emlékeztet leginkább a vajéra, kemény, és amikor kibontottam, nem láttam nyomát annak, hogy elmozdult volna a tégelyben a szállítás során - ellentétben a másik kettővel. Egy forró zuhany vagy fürdő után könnyedén elolvad a bőrön. 

Ma láttam, hogy újabb minitestvaj-szettek kerültek fel a webshopba, itt megtaláljátok őket. Nekem nem mindegyik válogatás nyerte el a tetszésemet, de a Chocolate & Nut és ez a kollekció nagyon piszkálja a fantáziámat, már rá is tettem őket a Pinterestes kívánságlistámra. 

Ti szeretitek a The Body Shop testvajait? Melyik a kedvencetek?

2013-11-18

Honnan blogolok?

Egyszerű: az ágyból. A posztok nagy része itt születik a hétvégék folyamán. Azt hiszem, nem kell hangsúlyoznom, hogy nem sokat szépítgettem a környezetet, hogy fotózható legyen.


Saját íróasztalom nincs, mondanám, hogy bár lenne, de igazából úgysem használnám, legfeljebb raktározási célból - ezt a korábbi tapasztalatok íratják velem. Talán inkább egy polcra lenne szükségem az ágyam közelében, kicsit nagy a káosz a falatnyi éjjeliszekrényen. 

A posztot különböző blogos előzmények ihlették:

2013-11-17

Vasárnapi relax #2 - Lila Pause

Hétről hétre továbbfejlesztem a vasárnap esti relaxációs mutatványaimat, az utóbbi napokban gyarapodott a fürdőszobám néhány lila színű felszereléssel, úgyhogy arra gondoltam, hogy ma este őket vetem be. Csupa kellemes és andalító illat (kivéve egyet), vegyítve néhány teljesen felesleges cuccal és egy csodálatos könyvvel.


Lévén, hogy hétvége van, és tudtam, hogy ma úgyse megyek sehova, a hajmosást tegnap elblicceltem, viszont alig vártam, hogy végre kipróbáljak egy ősrégi kedvencet, a Lush Jumping Juniper szappansamponját (samponszappan?). Gimis koromban egyszer volt egy ilyenem, és a finom, friss citromos illata azóta is az orromba cseng. Az előbb megnéztem az összetevőit, és megtaláltam köztük az SLS-t, aminek nem örülök, főleg hogy most pont egy SLS-mentes sampon után kiabál a fejem, de szerencsére van olyan is a tarsolyomban, róla majd máskor. Hajmosás előtt az Alverde avokádós hajvajával pakoltam meg a tincseimet, hogy szépek és erősek maradjanak. 


Ha már pakolás, múltkor felvásároltam néhány tasak Balea arcmaszkot, a háromból eddig kettőt próbáltam ki, többek között az első képen látható lilát (becses nevén Balea kényeztető arcmaszk). Esélytelen, hogy újra az arcomra kenjem, ugyanis rettentő fáradt, öreg szaga van, semmi kellemes jegyet nem tudok felfedezni benne. Ráadásul ezek a Balea maszkok úgy lettek kitalálva, hogy nem kell őket lemosni, csak a felesleget letörölni negyed óra után, de engem perceken belül idegesíteni kezdett az, hogy az arcomon van, úgy éreztem, hogy melegít, közben még büdös is volt, szóval ez nagyon nem nyert. Ha olcsó, tasakos maszkot szeretne valaki, javaslom, hogy próbálkozzon inkább a Rival de Looppal, nekem az agyagos pakolásuk a kedvencem. 


A feleslegesség csúcsa az Avon Planet Spa sorozatának a Sleep Serenity szettje, viszont annyira csodálatos illatuk van ezeknek a termékeknek, hogy nem bírtam otthagyni a kedves hölgynél az avonos boltban. Nem tudom, kibírom-e röhögés nélkül, hogy leírjam, mi mindent tartalmaz a csomag: egy párnára fújható sprayt, ami segít az elalvásban (a Body Shopnak is van ilyen terméke, kb ötezer forintért meg lehet venni), egy balzsamot, amit a halántékra és a csuklóra kell kenni, ez szintén az aromaterápia erejével igyekszik ráhangolni az embert a nyugodt alvásra. Valamint van még egy levendulás fürdősó is a szettben, és ennek hatására kezdek nagyon messzire menni: komolyan fontolgatok egy habos-fürdősós pancsolást a kádban, az is lehet, hogy még ma! Szóval a sóról egyelőre nem tudok nyilatkozni, ám a párna (esetleg pizsi) spray nagyon kellemes, nyugtató illatú, boldogan fújkálom összevissza lefekvés előtt. A balzsamot viszont nagyon intenzíven kell szagolgatnom ahhoz, hogy érezzek belőle valamit, elég gyengécske. Azért bízom benne, hogy a kettő együtt segít elaludni ma este, a vasárnap éjszakáim általában a legrosszabbak, mindig előre rettegek a korán keléstől, és éjszaka folyton az órát nézegetem, hogy mennyi időm maradt még szunyókálni. 


Micsoda szerencse, hogy épp egy lila borítós könyvet olvasok! Nem milkalila, de legalább a betűk színe illeszkedik a bejegyzés témájához. Épp a napokban nyafogtam, hogy mennyire elegem van a könyvsorozatokból, viszont Alma Katsu Halhatatlan-trilógiájának második részét már azóta várom, hogy az elsőt befejeztem. A Megtorlás nem okozott eddig csalódást, szeretem, amikor így elnyel egy történet, Mrs. Katsu sorait pedig igazi élvezet olvasni, a szórakoztató irodalom egy különleges és igényes példánya ez a sorozat, ráadásul a könyv maga is gyönyörű, öröm kézbe venni. 

Hogy a lelkem igazán boldog legyen, vacsira eszem még némi nutellás és hortobágyi palacsintát. Bámulatos, ahogyan összedolgozunk, ha főzésről van szó. Tegnap este végre sikerült pörköltet főznöm, pont olyan lett, amilyennek lennie kell, az egész ment bele a mai palacsintába. 

Most már csak a körmeimmel kéne kezdeni valamit. Annyira ráhangolódtam a lila színre, hogy lehet, hogy valami ilyesmire lakkozom ki őket holnapra. Hű, de vad estének nézek elébe...

Ti próbáltatok már valamit a fenti cuccok közül? Nálatok mi a vasárnapi program?

2013-11-15

Victoria Schwab: Az Archívum

Visszatekintve az idei olvasmányaimra, egészen jóféle YA könyveket sikerült kifognom ebben az évben. A nagyon disztopikus, harcolós-16éveslányos könyvekkel leálltam, azt gondolom, ez mindenképp jó döntés volt, szerintem ebben a témában már nem nagyon lehet kreatívat alkotni.
Az Archívumról nem sokat tudtam, nem nagyon olvastam értékeléseket, nem böngésztem végig a könyv adatlapját. Csak annyi információm volt a könyvről, amit a fülszöveg ír a regényről. Eszerint az emberek haláluk után Történetté válnak, a Történeteknek pedig az Archívumban a helyük. Csak az a baj, hogy nem minden Történet bír nyugton maradni, és előfordul, hogy egyik-másik vissza akar térni. A valós világot és az Archívumot egy Sikátor nevű hely választja el, itt tevékenykedik Mac mint Őrző, az ő dolga, hogy a kóricáló Történeteket visszaterelgesse a helyükre, hogy ne sikerüljön kijutniuk az Odakibe. Mennyi nagy kezdőbetű! Mac a szüleivel beköltözik egy szép nagy, régi házba, ami korábban szálloda volt, a régi házaknak pedig,mint tudjuk, történetük van - kisbetűvel - ebben az esetben pedig nem túl szép ez a történet: az ötvenes években furcsa halálesetek követték egymást, Mac pedig nyomozni kezd az ügyben, és kiderül, hogy valaki az Archívumban szándékosan romboló munkát végez.

Ami a történet lelkét adja, az a Coronado, vagyis az ex-hotel, ahova Macék beköltöznek. Volt egy pinduri Ragyogás-utóérzete a dolognak, már csak az ikerlányok hiányoztak. Az ősrégi házban bolyongva találkozunk néhány érdekes lakóval, és ha azok a falak mesélni tudnának... illetve tudnak is, Mac szobájában például elég kellemetlen események történtek sok-sok évvel korábban. Az biztos, hogy a különleges helyszín teszi igazán hangulatossá a regényt. Sok-sok YA-könyvvel ellentétben ebben a szereplők is szimpatikusak voltak. A főszereplő csaj például teljesen normális, nem hisztizik, nem hősködik és nem mártírkodik feleslegesen, ritka az ilyen. Sokat egyébként nem tudunk meg róla, ezt kicsit fájlaltam, nem tudom, hogy a szerző szándékosan hallgat-e el információkat a lányról, a korábbi életéről, a megjelenéséről. Néha ugyan elkalandozunk a múltba, de csak párbeszédek erejéig, amelyek Mac és Papi között zajlottak még Papi halála előtt, ő adta át ugyanis az őrzői munkát az unokájának. 
A történet elég sok fájdalmas elemet tartalmaz, viszont időnként nagyon vicces és szórakoztató, úgy fest, az írónőnek van humora. 

Mint ahogy azt a poszt elején is említettem, korábban nem sokat tudtam a könyvről. Viszont ahogy becsuktam,  rossz érzésem támadt... Mi van ha már megint egy nyomorult sorozat első részét olvastam? Nem kellett sok kutatómunka ahhoz, hogy kiderítsem, a megérzésem beigazolódott, naná, hogy sorozat. Kezdek rendkívül megcsömörleni ettől, miért nem születnek szórakoztató témában önálló regények? Az agyamra megy... az idei olvasmányaim közül 24 valamilyen sorozat tagja, pedig messze nem vagyok híve ennek a műfajnak, a jelentős részük hidegen hagy. Örülnék, ha lassan lecsengene ez a divat, sokszor érzem azt, hogy az anyagiak mozgatják az írók kezében a tollat, ami elég kiábrándító.