Lehet, hogy túl sok kávét ittam

 Hahóó, nem tudom, veszi-e még valaki az adást így világvége után kettővel (meg 4 évvel azután, hogy abbahagytam a könyves blogolást), de ha igen, akkor lehet jönni egy új helyre:

 

A többit majd ott megeszéljük. :)

Nem akarok drámai címet

Ismeritek az érzést, amikor befészkeli magát egy gondolat a fejetekbe, és néha egy-egy villanásra előjön, de annyira rövidek ezek a pillanatok, hogy tudomást sem veszel róla? Csak csinálod tovább a dolgod, mert már megszoktad, és bele sem gondolsz abba, hogy már másképp érzel az egésszel kapcsolatban. Aztán az a kis gondolat egyre többször villan fel, addig cseszeget, amíg végül oda nem figyelsz rá, és nem tudatosítod magadban. Nem tudnám megmondani, hogy mióta munkálkodik bennem ez a gondolat, de hatalmas megkönnyebbülést éreztem, amikor végre elért az agyamig: nem írom tovább ezt a blogot.

Február

Imádom, hogy az emberek a közösségi médiában képesek vérre menő vitákat folytatni arról, hogy jó-e, ha vége van a télnek, én azért megkockáztatok egy olyan megjegyzést, hogy ROHADTUL örülök, hogy itt a március, mert a tél utolsó hetei teljesen leszívtak. Mostantól hivatalos: a február a leggyűlöltebb hónapom (a január is erősen versenyben van). De nem csak panaszkodni akarok, hiszen az első hét tökéletesen telt, bejártuk Nápolyt és a környékét, úgyhogy kaptam néhány nap ízelítőt a tavaszból, talán ez is közrejátszott abban, hogy visszatérve egy fokkal jobban undorodjak a télikabáttól meg a bumszli bakancstól.

Most már tényleg nem veszek annyi könyvet!

Mire jók azok a könyvek, amelyeken legszívesebben páros lábbal ugrálnál, annyira idegesítenek? Arra, hogy olyan elhatározásokra juss, mint én a címben, például. Idén eddig nyolc elolvasott könyvből hét a saját példányom volt, és igazából kettő darab van köztük, amire azt mondom, hogy húúú de jó, hogy megvan otthon. A többi csak a helyet foglalja, és egyáltalán nem érzem magamat vagy az otthonomat többnek azért, mert birtoklom őket.

Erős évkezdés egy új könyvsorozattal

Ha nyakig benne lennék kismillió könyvsorozatban, valószínű azzal a hisztivel kezdeném a posztot, hogy jaj, ne már, megint egy sorozat, aminek majd be akarom szerezni és el akarom olvasni az összes részét. Ám mivel nem jellemző, hogy nyakig benne lennék kismillió sorozatban, nem fogok nyígni, inkább örülök szép csendben. A poént lelőttem, igen, a Vörös betűkkel egy igazán kedvemre való könyv volt, a többiért meg olvassatok tovább.

Január

Amilyen nyugisan indult a hónap, annyira örülök most annak, hogy vége van és egy kicsit leléphetek, mert itt az utolsó egy-két hét eléggé lemerített. Annyira itthonülős-dolgozós volt ez az időszak, hogy egy normális kép nem készült egész januárban, csak a könyveimet fotózgattam. Térjünk is rá erre, mert most végre van miről beszámolnom!

30 dolog, amit megtanultam, mire 30 lettem

Az elmúlt pár nap azt bizonyítja, hogy a tripla X után is van élet, és nagyjából egy éve elkezdtem írni ezt a posztot, hogy a harminchoz érve megmutassam nektek, hogy milyen eszméletlenül bölcs vagyok és tapasztalt. Nem. :D Mielőtt kiakadna a közhely- és bölcsességradarotok, megnyugtatok mindenkit, hogy nem véletlen, hogy amit lehetett, egyes szám első személyben fogalmaztam meg, nem gondolom, hogy ezek a Világegyetem Nagy Igazságai, azt sem, hogy mindenkinek ezek mentén kell élni a mindennapokat. Szóval nem kell egyetérteni velem mindenben, és nem kell kiakadni sem, ha valamivel nem értetek egyet. :)

Magyarul is kéne #1

Négy éve gyűjtögetem azokat a könyveket, amelyek még nem jelentek meg magyarul, pedig nagyon szeretném őket olvasni. Azóta sok vágyam teljesült - hála a kiadóknak -, és persze ezek közül egy csomó már egyből nem érdekelt onnantól kezdve, hogy elérhetővé vált magyarul is, hát ilyen csodás jellemmel vagyok megáldva. Az angolul olvasást még mindig nem sikerült 100%-ig megszeretnem, nem tud annyira közel kerülni hozzám a történet, ha nem az anyanyelvemen olvasom.

Régi adósságok #1 - írók a várólistámon

Továbbra is tombol a január, még nem csömörlöttem meg a tervezéstől, úgyhogy kihasználom ezt a lelkiállapotot, hogy összegyűjtsem azokat a szerzőket, akiktől vagy nem olvastam még semmit, de szeretnék, vagy már olvastam, és még szeretnék más könyveivel is megbarátkozni. Ha a lustaságom nem szól közbe, ennek a bejegyzésnek lesz egy folytatása is, amelyben a régi adósságaimat szedem össze, azaz hogy melyek azok a könyvek, amelyek ezer éve a polcomon vagy a képzeletbeli várólistámon ülnek, és még mindig van kedvem elolvasni őket, csak valamiért mégsem kerülnek sorra. Most viszont nézzük a szerzőket!

Az elhagyatott óriáskerék városa

Van egy olyan furaságom, hogy nem tudom átérezni a történelmet. Sosem tudtam, és ezért sosem szerettem a történelemórákat. Kicsit olyan, mintha nem hinném el, hogy az ott és akkor megtörtént, hiszen olyan régen volt. Már a szüleim gyerekkorát is nehezen képzelem el, ebből is látszik, hogy mennyire nem múltorientált ember vagyok - a magyarok jelentős részével ellentétben. Nem köt le a történelem, mert nem voltam része annak, ami előttem volt. Az eszemmel tudom, hogy semmi logika nincs ebben az érzésben, de nekem kezd összeállni a kép az időhöz való viszonyomról.

Könyves tervek 2017-re

Hahaha, azt hittétek, megússzátok, mi? Egy hete könyves összefoglaló posztokat meg videókat nézegetek, teljesen rápörögtem újra az olvasásra, már a harmadik könyvemet olvasom idén, pedig még csak kilencedike van. Év elején általában nincs hiány lendületben - nemcsak az olvasás, hanem bármi más tekintetében sem -, és sejtem, hogy ez majd alábbhagy, de jelenleg mindent egyszerre akarok olvasni, és ha tényleg annyi könyvet sorra akarok keríteni, ami a fejemben van (esélytelen), akkor bele kell húznom. Nyugalom, nem veszem ám annyira komolyan magam, mint ahogy elsőre tűnik, viszont összeszedtem magamnak pár alapvetést, ami így január első napjaimban eszembe jutott az olvasással kapcsolatban.

5+5 jó dolog 2016-ban

Tudom, hogy az emberek 98%-a sikítófrászt kap, ha meglátja a 2016-os számot, ezért már azon gondolkozom, hogy lehet, hogy az ördög balkézről született gyermeke vagyok, ugyanis nekem életem eddigi leg-leg-legszuperebb éve volt! Csupa jó dolog történt velem, velünk, kellemetlenség alig jut eszembe, és azt hiszem, igazán meg tudtam élni ezt az évet, és az összes emlékezetes (meg azóta feledésbe merült) pillanatát. 

2016 - a könyves szemszög

Belevágok egyből a közepébe, jó? Ez volt az első évem, amikor több könyvet szereztem be, mint ahányat elolvastam, és ez nem ideális felállás. Azt vettem észre, hogy az olvasási kedv az embereknél vagy azért csökken, mert rossz dolgok történnek velük, vagy azért, mert jók. Rám 2016-ban az utóbbi volt igaz, sokkal intenzívebb társasági életet éltem, mint akár egy évvel ezelőtt, illetve mindenféle egyéb tevékenység is jó sok időráfordítást igényelt. Szerintem idén sem fog ez lényegesen változni, viszont őszintén szeretnék többet olvasni, csak meg kéne tanulnom lavírozni a különböző szabadidős tevékenységek között.

December

Decemberben több időm lesz olvasni - gondoltam, aztán majd mindjárt látjátok, hogy mi lett ebből. 26-án fejeztem be a hónap első könyvét, igaz, utána egészen belejöttem, de így is elég siralmas az eredmény. Fogadkozni most nem akarok, majd az évzáró posztban megteszem - vagy nem. Viszont hozzám került néhány szépséges példány, illetve megpróbálok visszaemlékezni arra is, hogy ha nem olvastam, akkor mégis mi a fenét csináltam decemberben.

Best of 2016

Miközben hallgattam a Spotify Best of 2016 válogatását, arra gondoltam, hogy ez is egy borzasztóan gyenge zenei év volt (mint kb az összes :D), de aztán nézegettem a saját listámat, és azt láttam, hogy tele van friss zenékkel, alig-alig találhatók rajta korábbi számok. Tudom, hogy ez egy olyan playlist lesz, amit bármikor szívesen hallgatok majd, egy fantasztikus évet kísértek végig ezek a zenék, bár ezt félve írom le, mert tudom, hogy 2016 nem mindenkinek alakult annyira csodálatosan.

Most egyébként George Michael szól a háttérben, nem tudom elhinni, ami történt, azt hiszem, egyetlen híresség halála sem érintett még ennyire mélyen. 

Így olvastok ti

Köszönöm, hogy ennyien kitöltöttétek a kérdőívemet az olvasási vagyis inkább könyves informálódási szokásaitokról. Jó látni, hogy sokan vagytok, és bár kommentekben sosem szenvedek hiányt - amiért szintén hálás vagyok nektek -, jó tudni, hogy néhányan még kíváncsiak vagytok arra, amiket idefirkálok.

Úgy szép, ha megosztom veletek is a kérdések eredményeit, tortadiagramoktól meg grafikonoktól megkímélek mindenkit, jó? Illetve ellógtam az SPSS órákat annak idején, szóval túl mély következtetéseket nem fogok tudni levonni, jöjjön a lényeg!

Téli tervek

Generál téli előrejelzést hozok a megszokott könyves TBR-lista helyett (bár most néztem, hogy már az őszi is ilyen volt), és ezennel elhatározom, hogy jövőre nulla kihívásra jelentkezem, mert jelenleg azt sem tudom, mi lesz a következő könyv, amit legközelebb kézbe veszek. Viszont jön egy aránylag hosszú ünnepi szabadság, januárban pedig egy elég kerek évszámot ünnepelek, aminek rendesen meg fogom adni a módját.

November

Alig egy hónap, és rövidülnek az éjszakák! Szeretem ezt az őszt, és kíváncsian várom a decembert is (főleg a másfél hét szabit ohyeah). Novemberben kicsit több időm volt lazítani, igaz, ezt nem feltétlenül mindig olvasásra fordítottam, de így év vége felé egyre inkább igénylem a "csak bámulok ki a fejemből és semmi hasznosat nem csinálok" jellegű szabadprogramokat. 

Gondolataim könyvfordítás közben

Előző hónapban jelent meg életem első fordításának végterméke, a Játék a tűzzel, ami Derek Landy sorozatának, a Skrupulus Fondornak a második része. A kiadó az első részt is megjelentette újra (korábban az Ulpius adta ki), én meg közben megküzdöttem a második résszel. Nemrég kézhez kaptam a saját példányaimat, bele is kukkantottam: ott a nevem, hurrá! Elkezdtem olvasni, de úgy döntöttem, inkább nem idegesítem magam ezzel. Most elmesélem a fordítással kapcsolatos élményeimet.

Ízlések, népszerű könyvek és mini kérdőív!

Ismét körbeposzt, ezúttal a sikerlistás könyvek, a magyar olvasói ízlés és az ezekhez köthető hálás témák állnak a középpontban. Tényleg nincs ízlése az átlag magyar olvasónak? Vagy mi vagyunk túl finnyásak? Ki az a "mi"? Honnan tájékozódnak az olvasók a könyvekről? Illetve nagyon kíváncsi vagyok valamire, úgyhogy rendkívül sokat jelentene nekem, ha kitöltenéd a poszt végén található egyperces kérdőívet.