Novemberi könyves zárás

Iszonyatosan sok könyvem lett novemberben, ehhez képest pedig iszonyatosan keveset olvastam (de annak legalább nagy része a novemberi beszerzésekből került ki). Nem szoktam így elkapatni magam könyves beszerzések terén, de egyszerűen rengeteg az érdekes új megjelenés mostanában, és még így is akad, ami után sóvárgok (S.), meg az Európa akcióban is bepakoltam vagy 6 könyvet a kosaramba, végül nem vettem semmit, egy hős vagyok! Bár még csak 29-e van, nem számítok rá, hogy történik bármi könyves fronton, úgyhogy nézzük ezt a dőzsölős hónapot!

Things I Love Thursday #45

Post-itek tapadnak a pulcsimhoz, reggel csak a hatodik szundi ébresztőre ébredek fel, de még kitartok! :D A stressztűrő-képességem folyamatosan javul, és ott lebeg a szemem előtt a december 18. is, ami majd elhozza a megváltást. Nálunk még süt a nap, nem esik a hó, és nem is akarok tudni arról, hogy máshol meg igen, kár, hogy nincs olyan bővítmény a böngészőben, ami tiltja a havas képek és tartalmak megjelenítését.

+ A macska ráfüggött a snidlingre, teljesen vicces, ahogy reggel vinnyog, hogy engedjem be a cseréphez a konyhába.
+ Sütöttem pisztrángot zöldfűszerekkel töltve, baconbe csavarva, nyami.
+ Vasárnap kicsit bepánikoltam azon, hogy milyen rohadt sok dolgom van/lesz, de aztán (valószínű épp ezért) egész produktív napot zártam.
+ Lett tetoválásom!!! Az utolsó pillanatig nem bírtam eldönteni, hogy mi legyen a minta, végül Velence halacskaformájú térképére esett a választásom, és nagyon örülök, hogy nem valami tucat minta került rám.
+ Nem kicsi Yves Rocher rendelés régi kedvencekkel, karácsonyi illatokkal és egy csomó szuper ajándékkal (csak az ajándékok lefedik a rendelésem összegét, szóval ez most eléggé megérte)
+ Lajos haragudna rám, ha látná, hogy ezt leírom, de szakadtam a nevetéstől, amikor hétfőn beleesett egy kád vízbe és csuromvizesen rohangált a lakásban.
+ Megjött egy előrendelésem (Armada) meg beszereztem az Alekszandra és a Teremtés növendékeit is, utóbbit nagyon kevés pénzért. Ma pedig jött még egy karácsonyos regény is, a Dash és Lily - Kihívások könyve.
+ Alakul az osztálytalálkozó, még karácsony előtt megejtjük.
+ A Rosie update így a felénél legalább annyira jó, mint az első rész.

És felétek?

Miket olvasok én mostanában??!

Úgy tűnhet, hogy teljesen elpuhultam, szépirodalom szinte nem is kerül a kezembe mostanában, csak mindenféle YA-k meg egyéb lájtos, tejszínhabos, szórakoztató könyvek, igaz, szerintem, az igényesebb fajtákból. Nem mondom, hogy nem lenne ingerenciám valami fajsúlyosabb regényt is a kezembe venni (most épp sikerült, ráadásul angolul, sok-sok száz oldal, és mire végzek vele, megtanulom ezt a félig angol, félig patois nyelvet), de annyira leharcoltnak érzem az agyam az utóbbi időben, így épp ezért sokkal jobban vágyom olyan történetekre, amelyekben még a nagyobb problémákat is vattacukor illatú, rózsaszín felhő veszi körül.

"Halott embereket látok"

Tényleg, nem lehet, hogy A hatodik érzék főszereplője egyszerűen skizofrén volt? Mindegy is, most nem egy kísértettörténetről fogok beszámolni, hanem egy olyan könyvről, aminek egy skizofrén fiú a főszereplője, és az ő szemszögén keresztül pillanthatunk be az életébe apró mozzanatok által, onnantól kezdve, hogy kicsi korában elveszítette a testvérét, Simont, egészen 20 éves koráig.

Things I Love Thursday #44

Rövid listával jövök most, mert bár nincs semmi baj, egyszerűen nem tudtam összeszedni több említésre méltó eseményt az elmúlt hét napból. Lassan megy ez a hét ráadásul, és kezdem nagyon-nagyon várni a karácsonyi szünetet, amikor végre lógathatom a lábam két héten keresztül. Poszt sem készül annyi, mint máskor, de remélem, hogy hamarosan vissza tudok térni a heti háromhoz (ötlet, alapanyag, ilyesmi van bőven, időm, az lett kevesebb).

+ Bundáskenyér és PSL (nem Starbucksos, nem is olyan finom) szombat reggel a városban.
+ Ültettünk egy tuját ahelyett, amit a ház szigetelésekor kivágtak, Günther a neve.
+ Új könyvespolc, mert az előző ugyanilyen már megtelt #hupsz
+ Anyu-féle sült csirkeszárnyak
+ Frissen facsart narancslé
+ Megjöttek a bookdepós rendeléseim (Shades of Grey, Amelia Grey's Fireside Dream - két "szürke" című, tök véletlenül, és egyiknek sincs köze ahhoz a szürkéhez...)
+ Két rúzsomról hittem azt, hogy elvesztek, de megtaláltam őket a táskám bélésében.
+ Pulcsis idő
+ Amikor meghallom, hogy valakinek egy olyan szám van beállítva csengőhangként, amiről azt hittem, hogy kb. az egész városban csak én ismerem/szeretem.
+ Ez a szám. Nem tudom, volt-e már, most az a csoda, hogy képes voltam meghallgatni anélkül, hogy elfacsarodott volna a szívem. Sőt, azt hiszem, ezen túl is vagyok, mert az, hogy valami elmúlt, nem jelenti azt, hogy nem történhet meg újra. Ugye? :)

És felétek?