2013-01-10

Párhuzamos világok, avagy hány könyvet olvasok egyszerre



Minél többet olvasok, annál tudatosabban csinálom (mondjuk ez úgy általában a létezésemre is igaz.) Tény, hogy az ízlésem ide-oda változik, a hangulatom is elég ingadozó, mindig másfelé vágyódom, más országokba, más korokba, más időjárási viszonyok közé, satöbbi. Más kérdés, hogy milyen módszer szerint olvas az ember, ebben benne van a hely, az idő, az aktuális lélekállapot, azt gondolom, hogy ez mind nagy mértékben befolyásolja az élményt.
Nemrég viszont új felfedezést tettem! 
Régebben mindig törekedtem arra, hogy az aktuális olvasásaim között minél kevesebb könyv szerepeljen, valahogy eddig úgy éreztem, nem oké az, ha egyszerre nyolcféle történet fut a fejemben egymás mellett. (Kétlakiságom következménye  egyébként, hogy több könyvet olvasok egyszerre). 
Nem szokásom mostanában, hogy egy- vagy kéthuzamban végzek egy regénnyel, ám tavaly év vége tájt a Vajon létezik szerelem első látásra? erre a sorsra jutott. Éreztem, hogy nem túl mély ez a könyv, de egy olyan gondolat kezdett motoszkálni az agyamban, hogy elképzelhető, hogy sokkal többre értékeltem volna, ha közben hagyom picit pihentetni, ha néha más történetekkel is találkoztam volna. Úgyhogy elkezdtem odafigyelni erre. Azóta egyáltalán nem bánom, ha párhuzamosan olvasom a könyveket (persze azért mértéket tartok, a túl sok sem jó - nekem - egyszerre, 3-4 a maximum), rájöttem, hogy jobb egy kicsit elnyújtani a rájuk fordított idő hosszát, mert így nem csak a vége marad meg, vagy az az "élmény", hogy na ezzel de hamar végeztem. Ezek az olvasásaim most értékesebbnek tűnnek, és itt most nem arról beszélek, hogy türelmesen, odafigyelve olvasok - ezt már tavaly megfogadtam - hanem hogy hagyok időt minden könyvnek, és néha napközben eszembe jut belőle egy-egy részlet, amin még neadjisten el is gondolkozom kicsit... Ettől pedig a könyvek kicsit monumentálisabbnak tűnnek.

Ti odafigyeltek arra, hogy hány könyvet olvastok egy időben? 

2 megjegyzés:

  1. Engem idegesít, ha párhuzamosan több könyvet olvasok, főleg regények esetében. Non-fiction vagy vers mellé viszont mindig kell egy regény vagy novelláskötet, mert nem tudom őket folyamatosan olvasni, szó szerint belefáradok:)
    Akkor szoktam még más valamibe belekezdeni, ha az aktuális olvasmány nem passzol a hangulatomhoz, és emiatt nem élvezem. Ezeknek nagyon jót tesz a szünet.

    VálaszTörlés
  2. Na igen, a non-fiction nem elég kikapcsolós (verseket mondjuk nem olvasok, de gyanítom azok sem túlságosan).
    A hangulatingadozás meg nekem is "jó barátom", szóval ismerős..:)

    VálaszTörlés