2014-10-15

Gyorsan néhány könyvről #5

Mikor írtam én utoljára könyvről?? Most kicsit elszégyelltem magam, ahogy megláttam, hogy a piszkozatba felírtam magamnak a Kakukkszót például, amit kb három hónapja olvastam, ha nem régebben - kicsit összefolynak nekem a hónapok mostanában.

A bejegyzésben taglalt könyvek egyike sem világmegváltó olvasmány, némelyikben viszont nagyon kellemes érzés volt elmerülni. Viszont akad olyan is közöttük, amire már szinte egyáltalán nem emlékszem, vagy várhatóan hamarosan nem nagyon fogok. 

Lauren Graham: Egy nap talán
Szerintem nem sokan mondhatják el magukról, hogy utálják a Szívek szállodáját. Még a pasim is szereti, engem viszont a hideg ráz tőle, elsősorban a végtelenül idegesítő főszereplő-páros miatt. A stréber és maximalista Rory fejét néha a falba verném, az anyja meg az a kategória, hogy ha ilyen anyám lenne, akkor a saját fejemet verném a falba. Az Egy nap talán főhőse, Frances (aki valószínűleg legalább egy kicsit Lauren is) tipikusan olyan ember, akit nagyon nehezen viselek el. Szétszórt, nagyon spontán és impulzív, meglehetősen extrovertált (mostanában néha azon kapom magam, hogy folyamatosan ezen a skálán kategorizálom az embereket...). Emellett számos olyan tulajdonsága van, ami engem az őrületbe kerget, szóval az első oldalak elolvasása után elég közel álltam a félbehagyáshoz. 
Végül győzött a kíváncsiságom, és letoltam az egész regényt, és egyébként ennek tök örülök, mert egy abszolút korrekt, élvezhető limonádét kaptam teljesen élethű karakterekkel meg aránylag életszerű helyzetekkel, legalábbis a csaj bénázása kevésbé volt irreális, mint mondjuk egy Bridget Jones esetében. Kapunk persze szerelmi szálat is, ami cseppet sem nyálas, plusz egy kis személyiségfejlődést is felfedeztem Frances karakterében, mindemellett érdekes volt bepillantani egy tőlem annyira távol álló világba, ami a színészeké. 

Katharina Hagena: Az almamag íze
Saját példány, ritka alkalom. Most is csak azért kezdtem el, mert korán felébredtem hétvégén, kiosontam a hálószobából, aztán nem tudtam magammal mit kezdeni egy idő után és kerestem egy könyvet a nappalis polcon. Nyáron elmaradt az olvasása, de az őszhöz talán még jobban illett, elég kesernyés könyv, a régi ház nem azt a melengető, de mégis borzongató hangulatot árasztja, amit annyira szeretek, annál azért több fájdalmas emlék rejlik benne. 
Egy nap alatt elolvastam, általában óvakodom ettől, mert olyan nemkívánatos eredményei lesznek, mint hogy elfelejtem a könyv cselekményét. Tényleg, próbálom felidézni, de csak néhány kép ugrik be a temetésről, a végrendelet felolvasásáról, a tyúkól(?) lefestéséről, és az almamagról, amelyet a lekvárba dobnak a főzése közben. A hangulata sokkal inkább emlékezetes, ami, mint említettem, elég borongós és helyenként nyomasztó. Azért annak egy picit örülnék, ha nem minden régiházatmegöröklős történet építene arra a sablonos kérdésre, hogy vajon az örökös túlad a házon, avagy beköltözik. Egy kicsit talán többet vártam az almamagtól, lehet, hogy a gyors haladás sem segített, de valamiért képtelen voltam letenni. (Az epilógust mint olyat pedig be kellene tiltani, mindig annyira felidegesít!)

Karin Fossum: Ne nézz vissza!
Jó, most komolyan elgondolkoztam, hogy ez mi volt. Mármint megláttam a címet felírva a piszkozatban, és hosszú másodpercek teltek el, mire halványan beúszott egy skandináv krimis borító... majd megkerestem a molyon, mert hogy a szerzőre sem emlékeztem, és rájöttem, hogy ez nem olyan SK borító, amit itt hirtelen vizionáltam. Ebből már nyilvánvaló, hogy nem hagyott bennem mély nyomott ez a regény, semmi újat, izgalmasat nem adott, ráadásul a hunyó kilétére is elég hamar rájöttem, nagyjából akkor, amikor megjelent a színen. Igaz, az író nem tehet arról, hogy egy zseni vagyok. 
A norvég kisvárosi környezet adott egy kellemes közeget a történetnek, de nem járt át a mély skandináv hangulat. A nyomozó, Sejer, nem egy elcsépelt detektívfigura, ő teljesen nyugodt és kiegyensúlyozott ember, de az ő karaktere sem maradt meg bennem igazán. 
Nem rossz krimi ez, meg hamar el lehet olvasni, de nekem nem adott semmi pluszt, valószínűleg néhány hónap múlva már arra sem fogok emlékezni, hogy egyáltalán elolvastam. 

Holly Black: White Cat - A fehér macska
Nemrég megígértem magamnak, hogy nem olvasok (egy darabig) több YA-t, a paranormális téma meg végképp távol áll tőlem, de ezt a White Cat-et egyszer annyira kinéztem magamnak még a tumblrön, hogy úgy döntöttem, mindenképpen el fogom olvasni. A saját műfajában egyáltalán nem rossz, néha még érdekelt is, hogy mi lesz a főhősökkel. Akár még az urban fantasy jelzőt is rá tudjuk erőltetni, mert alapvetően a jelen világunkat használja környezetként, de az emberek egy része átokvető (varázsló). Csak a szerencsétlen főhősünk, a híres átokvetőcsalád leszármazottja mugli. 
A történet tele van csavarokkal, és folyamatosan pörögnek az események, ez viszont - ahogy lenni szokott a hasonló könyvek esetében - a hangulat rovására megy. Szeretek elmerülni egy-egy regény világában, ezért is szeretem általában a sorozatok első részeit a legjobban, mert azokban kapunk részletesebb képet a környezetről, ezáltal hangulatosabbak, és a fantáziámat is jobban beindítják. Illetve az is biztos, hogy - mint az fentebb is kiderül - az emberben (bennem legalábbis) sokkal inkább megmarad a könyv atmoszférája, mint a cselekménye, és ha az előbbi olyan szegényes, mint például a White Cat-ben, akkor lehet akármilyen szuper a történet, sokkal kevésbé lesz rám hatással. 

Huh, négy könyv mínusz, amiről írnom kell. :)

18 megjegyzés:

  1. "Az epilógust meg be kellene tiltani!" - én ezen most egy jó nagyot mosolyogtam :) Már nem is emlékszem, hogy volt ilyen az Almamag esetében. Érdekes, hogy nekem is sokszor előfordul mostanában, hogy ha nem írok viszonylag rövid időn belül egy könyvről, akkor utána már erőltetnem kell magamat, hogy visszaemlékezzek rá. Néha ezért azt gondolom, hogy túl sokat olvasunk, telítődik az agy :)) Szerintem az sem véletlen, hogy idén több olyan hetem volt, hogy nem olvastam, utána viszont sokkal jobban estek a könyvek.
    A Szívek szállodáját én bevallom nem néztem végig - az elején tetszett, aztán a kezdeti lelkesedésem lecsillapodott, azt sem tudom végül, hol kötöttek ki a Gilmore lányok :) Viszont azért a könyvre egy picit kíváncsi lettem most.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az biztos, hogy nem olvasunk keveset:) És az is, hogy egy kis szünet után nagyon jól esik újra olvasni, bár nálam nem jellemzőek a nagy szünetek, legfeljebb pár nap marad ki:)
      Na akkor pacsi a Szívek szállodájához :D Én sem tudom, mi lett a vége, néhány évadot leerőltettem, de aztán végtelenül unalmasnak találtam, igazából fogalmam sincs, hogy mit látnak benne az emberek, kb soha semmi nem történik benne. Egyedül a kávéfüggőségük tetszett :)

      Törlés
  2. Az Almamag íze az, amit biztosan elolvasok valamikor. Fossum regényén is gondolkodtam. de ezek alapján inkább hanyagolom.
    "Igaz, az író nem tehet arról, hogy egy zseni vagyok." "... néha még érdekelt is, hogy mi van a főhősökkel" Ezek a mondatok nagyon tetszenek. :D Örülök, hogy tetszett a Fehér macska, én elkezdtem a folytatását is, nagyon tetszett a világa. Különösen az egyensúly, hogy az átokvetőkre is van hatással, hogy használják az erejüket (nem sok regényben van így).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az almamagot ajánlom nagyon, a krimit viszont tényleg nem igazán, ennél sokkal jobb skandináv krimik is vannak, de most picit meg is untam őket (amit épp olvastam, félre is tettem, nincs most sok kedvem hozzá).
      Köszi :D látod, nem csak zseni vagyok, hanem vicces is, haha.
      Angolul olvasod A fehér macska köv. részét, vagy megjelent magyarul? Nem tudom követni a KMK-s megjelenéseket:)

      Törlés
  3. Az Almamag ízére már én sem emlékszem nagyon, de most eskü elolvasom :)
    Pedig úgy emlékszem tetszett. Ezek közül egyedül Lauren Graham könyve izgat, na majd megnézem a könyvtárban, hátha megvan. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elég rövid, szóval gyorsan lehet újrázni :) Majd talán pár év múlva én is... az a baj, hogy kezdenek összefolyni nekem ezek a régi házas-öröklős könyvek.
      Az Egy nap talán meg tényleg kedves kis könyv, jól kikapcsolja az ember agyát.

      Törlés
  4. Az Almamagot újra kéne olvasnom, volt is a lírás újságban vmi kuponkód, de nem működik, pedig kb 500 ft-ért megvehettem volna :/ ehh
    Lauren Graham könyve érdekel még ebből a négyesből, de az ráér :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ohh, nincs valami support náluk? Valaki csak tud segíteni... ?
      Nálunk a coopban annyi General Press könyv van mindig párszáz forintért, lehet hogy majd egyszer ez is felkerül oda, akkor majd megszerzem neked:D

      Törlés
    2. Biztos van, közben lemondtam róla, ki is dobtam az újságot :)
      Dejóó, akkor coopba be kéne néznem :D (Köszi :D)

      Törlés
  5. Én nagy Gilmore Girls rajongó vagyok (bár az utolsó évadok nem nyűgöztek le), úgyhogy Graham könyve eddig is nagyon érdekelt, de most végképp meggyőztél, hogy ez kell nekem :D
    Ezek közül még az Almamag íze, amire még kíváncsi vagyok.

    Egyébként én is úgy vagyok, hogy jobb szeretem az "unalmas" könyveket, meg ha megkedvelek egy karaktert szeretem nyugalomban szemlélni. Például a Tündérkrónikáknál tök szívesen olvastam volna még ahogy Mac a szófáján olvasgat, Barronsszal kocsikázik meg ilyenek. Persze értem, hogy haladni kell a történettel, de időnként örülnék egy külön kiadásnak ahol hangulatosan nem történik semmi :D

    VálaszTörlés
  6. Ó, teljesen együttérzek/egyetértek veled. Biztos túl introvertáltak vagyunk :D
    Én a Harry Potterrel voltam így, hogy hallgattam volna a stréber Hermione pedálkodását, meg bolyongtam volna többet az iskolában, annyira jó a hangulata, felőlem Voldemort azt csinál, amit akar. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, igen a Harry Potter a másik amivel nagyon így vagyok (csak most a Tündérkrónikákat olvasom újra, az ötödiknél tartok és folyton az van bennem, bármennyire is tetszik ez a rész, nagyon hiányzik az első kötetek hangulata). Én is azt élveztem amikor csak a sulival küszködtek, olyan csalódott voltam amikor megtudtam, hogy hetedik nem Roxfortban fog játszódni, nem is volt olyan jó.

      Törlés
    2. Az újraolvasásoknál ez a jó már tudod mi lesz és ezért észreveszel apróságokat is amik fokozzák a hangulatot :) én is szerettem a kastélyban bolyongani meg órákra járni mert ilyesmik. A hetedik pont ettől volt furi hiányzott a Kövér Dáma meg a klubhelyiség meg a kviddics :)

      Törlés
  7. Én végignéztem a Szívek szállodáját, és mindaz, ami az elején szerethető és humoros volt benne, teljesen kifáradt a végére. Igazából Rory megkergülése után már nem szerettem annyira, és sokszor vettem észre, hogy mintha mindenki csak szenvedne, és az egész inkább ciki, mint szórakoztató. Lorelait viszont nagyon bírom, anyának nem kéne, de a beszólásait végig szerettem.

    Az almamag ízéhez meghoztad a kedvem :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rory megkergült?:D Ez miben nyilvánult meg?:) Én kb addig néztem, amíg elment egyetemre, meg még utána egy kicsit talán, úgyhogy nem tudom, hogy aztán mik történtek.
      Az almamag jóó :)

      Törlés
    2. Lefeküdt ugye egy nős sráccal, nálam ez jelenti, hogy megkergült :D teljesen kész voltam ettől, és szerintem ahogy elkezdett egyetemre járni, arrogáns liba lett belőle.

      Törlés
    3. Erre még emlékszem! Azt a srácot is utáltam az elejétől...:D de ugye kit nem:)

      Törlés
  8. Eleinte én utáltam a Szívek szállodáját ha ment a tévében. EGyszer aztán elkezdtem nézni elölről és akkor valahogy megtetszett. Még én sem értem a végére a harmadik évadnál tartok :)
    Az almamag íze nálam is várólistán van, de már el is felejtettem XD

    VálaszTörlés