2014-11-17

Magánkönyvtár-pusztítás

Október végén jó kislány voltam, szépen visszavittem az utolsó három könyvet a Városi Könyvtárba, és eljöttem anélkül, hogy bármit elhoztam volna magammal. (Nem tagadom, érlelődik bennem egy Megyei Könyvtáras kirándulás, de próbálok erős maradni.)
Le is lassultam teljesen, végre nyugodtan élvezhetem a nappaliban található könyvespolcok kínálatát, beleértve a vadiújan vásárolt könyveket, sőt, néha még egy-egy újraolvasás is becsúszik, de róluk majd máskor.

Alan Bradley: De mi került a pitébe?

"Winston Churchill-es "V"-t mutattam az ujjaimmal. Ez a legkevesebb, amit tehetek érte."

Repesek, hogy érkezik a következő rész, már most érzem, hogy ez egy olyan sorozat lesz, amelynek minden része megtalálható lesz a polcomon, nem mintha megváltaná a világot, sőt, kriminek egész gyengécske, viszont Flavia elképesztően szellemes és okos és antiszociális, hát hol érdekel engem az, hogy hány éves. Ha kötekedni szeretnék, megjegyezném, hogy milyen furcsa, hogy egy ilyen szerteágazó tudással rendelkező lány nem tudja, hogy melyik országban található Stavanger városa, de inkább nem kötekszem. A pitét nem kívánjuk meg olvasás közben, erről gondoskodik a szerző. Túrós és száraz, majd végül a szemétben végzi. Már biztosan említettem, de jó szokásomhoz híven egyből jelzett a radarom, amikor a hunyó megjelent a színen, nincs valami ötletetek, hogy ezt a szuperképességet hogyan kamatoztathatnám a való életben? 
A betűtípusokat leszámítva szörnyen tetszik a borító, gondolom miatta asszociáltam Flaviáról Wednesday Addamsre, a kis pszichopatára, és emiatt döntöttem úgy, hogy elő-halloweeni hangulatomban fog sorra kerülni ez a könyv.

Matthew Quick: Napos oldal

Amikor tavaly májusban eldöntöttem, hogy akkor én most nekiállok rendszeresen könyvet venni, ezzel a példánnyal kezdődött a vásárlások sora, szóval eléggé ideje volt levenni a polcról.
A sok-sok értékelés és főleg a filmelőzetes alapján nem egészen ezt vártam, valamiért olyan érzésem van, mintha a többség nem venné komolyan Patet és ezt a történetet, de ez még számomra is egy őrült gondolatnak tűnik, mert nyilvánvaló, hogy elég súlyos a helyzet, ugye? Pat nem optimista, nem derűlátó, hanem beteg, akinek elég egy dallam, amit ha meghall, elveszíti az önuralmát, illetve kényszeresen edz, emellett képtelen elfogadni a fájdalmas igazságot a feleségével kapcsolatban. Nem tudom, hogy a filmben mindez hogyan jelenik meg, illetve hogy hogyan ábrázolták Tiffany karakterét, vagy mondjuk Pat apját, aki szintén pszichiátriai eset, annyira, hogy kétszeresére gyorsult a pulzusom, amikor időnként a színre lépett.
Most nem tudom, hogy túldramatizálom-e a helyzetet, de egy picit elkeserít az, ahogy a nagy átlag fogadja ezt a regényt, persze az is lehet, hogy félreismertem Patet és igazából csak egy tök pozitív csávó, aki néha bedurcizik, de egyébként mindenben a szépséget és a boldogságot keresi.
A múltkori posztomhoz visszacsatlakozva: nem voltam feldobva, amikor olvastam a Napos oldalt, volt egy tipikus fáradt, zizegős, fojtogató érzésem, amit magamban csak vasárnapi érzésnek nevezek, és valószínűleg nem fogom tudni definiálni. Bár nem vágott taccsra, az olvasási élmény nem volt ötcsillagos pont emiatt a fojtó érzés miatt, viszont tudom, hogy sokáig bennem él majd ez a történet, és most le is vettem a cserepolcomról a könyvet, mert inkább szeretném megtartani magamnak.

Debra Dean: Leningrádi Madonnák

Néhány hónapon belül a második regényt olvasom, ami Leningrád ostromának idején játszódik. Nem tudom, miért, de vonzódom a témához, a Tolvajok tele is teljesen lenyűgözött minden benne található szörnyűség ellenére, és a Leningrádi Madonnák olvasása közben is úgy éreztem, katasztrófaturista vagyok a körülvett városban.
Kicsit türelmetlenül lapozgattam ezt a könyvet, pedig olyan rövid, lett volna időm rá, de mégsem bírtam teljesen hozzáidomulni. A képleírások nem igazán hoztak izgalomba, viszont Marina és Dimitrij örök életű szerelme őszinte csodálatot váltott ki belőlem, mindig ellágyulok (igen, én), amikor azt látom, hogy két ember sok tíz év után is annyira szereti egymást, ahogy például ők ketten.
Szörnyű epizódokból és halottakból itt sincs hiány, próbáltam feldolgozni a tényt, hogy az ostrom nem fikció, nem egy poszt-apokaliptikus regény írójának agyszüleménye. Minek kell történnie ahhoz, hogy már ne érintsen meg az, ha a melletted levő ágyon meghal egy újabb családtagod?
A szöveg nagyon igényes és érzékeny - ha lehet ebben a kontextusban ezt a jelzőt használni - viszont valamiért nem tudtam elmerülni benne, kicsit sajnálom, talán nem a legjobbkor találkoztunk, megérdemelné, hogy jobban szeressem.

Kíváncsi lennék, hogy ti olvastátok-e valamelyik könyvet a fentiek közül, a Napos oldallal kapcsolatos vélemények meg végképp érdekelnének (akár a filmmel kapcsolatban is).

8 megjegyzés:

  1. Csak a Flaviát olvastam, visszatekintve alapvetően pozitív élmény, de emlékszem, mennyire mérgelődtem a kislány kora miatt. De az nagyon édes, hogy nem tudja, melyik a pasik legnemesebb testrésze.:D
    A Leningrádi madonnákat évekkel ezelőtt megvettem egy lírás akcióban, azóta se olvastam el (avagy éljenek a régi, értelmetlen vásárlások), de előbb-utóbb csak sorra kerül, főleg, ha érzékeny regény, szeretem az ilyeneket.
    A Napos oldalt se olvastam, de úgy már jártam, hogy amit a többség vicces könyvnek gondol, attól én depressziós leszek, pl. az Én és ők volt ilyen.
    Amúgy hajrá a magánkönyvtár-pusztításhoz! Nekem már egy könyvtári könyvem van csak, remélem, el is olvasom.:) Idén 58-at olvastam el a sajátok közül (az újraolvasottakat nem számoltam bele), ami ahhoz képest kevés, hogy mennyit olvastam idén.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A legnemesebb testrész :D Azért a végén is előjön szerintem, hogy csak gyerek, én inkább úgy fogtam fel, hogy ő ennyire felnőttnek gondolja magát, végül is E/1 a regény. Persze tény, hogy túl okos a korához, de mindegy is.
      A Leningrádi Madonnák szerintem neked tetszene.
      A gyerek-ifjúsági könyvek esetében - ezt már beszéltük is - sokszor előjön az, hogy felnőttként olvasva lehangolóbb, mert észreveszünk olyan dolgokat is, amit gyerekként nem, pl. hogy a szülők mennyire nem jönnek ki egymással, stb. A Napos oldalt viszont lehet én néztem be teljesen :D

      Köszi! (Közben voltam könyvtárban, de kb semmi nem volt bent, amit akartam, így is elhoztam két könyvet.) Azért szerintem az 58/év és lesz ez több is, elég jó arány:) Nálam szuperjó lenne, nálad csak elég jó. :D

      Törlés
    2. Amúgy tényleg mindegy, az számít, hogy neked nagyon tetszett, és én is elvoltam vele.
      Igen, bár az Én és ők nem gyerekkönyv. A Napos oldal annyira nem vonz, se a könyv, se a film. Majd ha sok időm lesz, belenézek.
      Még van elvileg kettő (a Gyorslábú Achille és az Arszen és a játék hatalma), ami nem saját és idén el kellene olvasni, de a többi az lesz. Nem tudom, hány könyv fog még beleférni ebbe az évbe, a Mindenemmel elég lassan haladok. De bánja a franc, nem vagyok én hosszútávfutó.:D
      Mer' maximalista vagyok. Próbálom szuperjónak tekinteni.:)

      Törlés
    3. Valamiért azt gondoltam, az Én és ők meg a többi az ifjúsági, szerintem én aránylag kiskoromban olvastam, ezért nem is emlékszem belőle semmire:)
      A Mindenemre nagyon kíváncsi vagyok, de kicsit félek tőle, a fülszöveg alapján nagyon érdekesnek tűnik. Nem kell sietni semmivel :) Most már beszerzés terén is tök jó vagy (egyébként nekem olyan fura, nem szeretek ilyet írni, de olyan, mintha most kezdtük volna csak el számolni, hogy mennyi beszerzésünk van az évben, tök durva, hogy mindjárt lezárhatjuk a 2014-es polcokat.)

      Törlés
  2. Én sajnos még egyiket sem olvastam az általad felsorolt 3 közül, viszont a Napos oldal már be van készítve a jövő évi VCS Projektbe, ugyanis idén csere során sikerült megszereznem. Nem láttam a filmet, nem olvastam még értékeléseket, szóval nincs nagy elvárásom, így meglátom, hogy rám milyen hatással lesz :)
    A Leningrádi Madonnák nagyon érdekel, utána is nézek ennek a könyvnek :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, kíváncsi vagyok, mit mondasz majd a Napos oldalról. Nem mondom, hogy minden egyes fellelhető értékelést elolvastam, de amelyikbe belenézegettem, az eléggé meglepett.
      A Leningrádi Madonnák neked is tetszene szerintem, most Amadeának is ugyanezt írtam.:)

      Törlés
  3. Én olvastam a Napos oldalt, nekem pont az tetszett benne, hogy bemutatja, milyen az, ha valaki beteg. A depresszió nem móka és kacagás, én magam is jól tudom ezt sajnos. Mégis jó azt látni, amit én is tudok, hogy ki lehet ebből mászni, ha nagyon akarunk, csak nehéz. De ez tényleg ne egy vidám könyv, nekem is torokszorító volt olvasni.

    Most már el kéne olvasnom a pités könyvet, én is ezer éve halogatom. :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annak örülök, hogy nem vagyok egyedül azzal, amit a könyvvel kapcsolatban éreztem, annak már kevésbé, hogy te is át tudod érezni, milyen a gödörben lenni. Nem akarok közhelyeket puffogtatni, de akik nem tapasztaltak saját magukon semmilyen pszichés betegséget, nem tudják, mi ez, sajna nagyon sokan azt hiszik, a depresszió hiszti, és rosszabb esetben kerülik is az "ilyen" embert, mintha kb fertőző lenne. :/

      Nekem is jópár ilyen halogatós könyvem van, ó, de még mennyi! :)

      Törlés