2015-02-09

Lauren Beukes - Tündöklő lányok

Vele indult az év, és arra gondoltam, hogy ha 2015 ennyire jól kezdődik könyvügyileg, akkor az jó jel a többi olvasmányaimra nézve (kivéve persze, hogy ennek az elméletnek semmilyen tudományos alapja nincs). 
Roppant merész voltam, mert ezt a könyvet én megvettem. Annak ellenére, hogy totálisan kétesélyes volt az olvasás végkimenetele, hiszen nem szeretem az időutazós történeteket, annyira a nyers gyilkolászás sem áll közel a lelkemhez, mégis úgy gondoltam, hogy van valami ebben a regényben, amitől nekem jó lesz. 
Volt. Nem, nem a Ház. A házat utáltam. 
Az viszont annyira tetszett, hogy végre nem New York vagy Los Angeles, esetleg egy poros, semmirekellő kisváros volt az események helyszíne, hanem Chicago. Vajon olvastam én már bármit, ami Chicagóban játszódik? 
A másik meg a napilap-szerkesztőségi hangulat a kilencvenes évekből, az oknyomozás, a kiégett bűnügyi újságíró, aki most már inkább a baseballra fókuszál. Ahogy Kirby és Dan elkezdik felgöngyölíteni a szálakat, nézegetik az oda nem illő tárgyakat, és sehogy sem értik. Imádtam, amikor mégis rájöttek a lehetetlenre. 


A Chicago Sun-Times szerkesztősége

Szóval mindenki azt vesz ki egy könyvből, ami neki jólesik. A gyomorforgató jeleneteket meghagyom másnak, én ezeket nem is tudom felidézni, a legdurvábbat meg egyszerűen átlapoztam. 

Milyen furcsa - vagy csak én vagyok így ezzel? -, hogy a szereplőről, akivel először találkozunk egy könyv lapjain, mindig azt hisszük, hogy pozitív figura. Harperrel, a leendő sorozatgyilkossal indul a regény, és bár tudtam, hogy céljai messze nem nemesek, mégis jó fiúnak képzeltem, amolyan Dexter-fajtának. De neeem, nagyon nem, ahogy haladunk előre az időben, annál jobban undorodtam ettől az embertől, és drukkoltam az egykori áldozatának, Kirbynek, hogy találja meg ezt a gyökeret és tüntesse el a föld színéről. 

Bizonyos elemek miatt két filmes élmény is eszembe jutott a könyvről, az egyik a Zodiákus, meg egyszer láttam egy hatrészes minisorozatot, Az elveszett szobát (The Lost Room), utóbbiban egy motelszoba a központi hely, ahonnan mindig oda nyílik az ajtó, ahová szeretnéd. Illetve ha a tiéd a kulcs, akkor bármilyen ajtón keresztül eljuthatsz abba a szobába. Nem egy műremek, de akadtak borzongató pillanatai. Ja, a Zodiákust meg imádom, még akkor is, ha kicsit dokumentumszerű (sőt, talán pont azért).

Látjátok, néha tényleg érdemes a komfortzónán kívül olvasni. A fülszöveg alapján nem sok kecsegtető volt számomra ebben a könyvben, de hallgattam a belső hangra, ami többé-kevésbé megbízható radarként működik, ritkán hagy cserben. Beukes többi könyvét is nézegettem, a Moxyland talán érdekes is lehet, de inkább írjon még a Tündöklő lányokhoz hasonlókat. Angolul meg is jelent már egy ígéretes darab, a Broken Monsters, reméljük, a Gabo jól lecsap majd erre is. 

19 megjegyzés:

  1. Nálam is a várólistán van a könyv, eddig a Moxyland-et és a Zoo City-t olvastam tőle, mind a kettő jó volt, de nagyon mások, egymástól teljesen eltérő könyvek. Szóval a csaj tökre tehetséges és több oldalról is jól tud írni. Az első két regényéből talán a Zoo City jobban tetszett, az egy kicsit olyan jövőbe oltott noir volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szeretem a sokoldalú művészeket! :) Ezt a másik két könyvét kicsit egy lapon kezeltem, de jó tudni, hogy nem kellett volna. A 76-79%-os értékelések tántorítottak el kicsit, de tény, hogy sokszor kiderült már, hogy kár erre a számra hagyatkozni.

      Törlés
  2. Ha eddig nem érdekelt volna, akkor most biztosan, de legalább megerősítettél benne :) Úgy érzem, mostanság a sötétebb, krimisebb történetekre kezdek rákattanni, ez kellően sötétnek tűnik :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök! :) Kellenek néha ezek is, csak hozzájuk kell edződni. A Sötét helyeket pl. majdnem abbahagytam, de aztán rájöttem, hogy jó néha élvezkedni ezeken a beteg sztorikon. Igazi katasztrófaturizmus...

      Törlés
  3. Örülök, hogy annak ellenére, hogy nem teljesen a te műfajod ez a könyv, mégis megszeretted. :) Én nagyon szeretem az időutazós történeteket, szóval már ezzel megvett magának a könyv. És tényleg, teljesen olyan a hangulata, mint a Zodiákusnak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor neked lehet, hogy kicsit hiányzott az utazgatás kifejtése, nem? Én tök örültem, hogy nem kell elméleti kérdésekkel foglalkoznom, mert úgyse érteném :D Hétvégén megnéztük a Vissza a jövőbe 1-et, és már ott problémáim akadtak :))

      Törlés
  4. Hmm, egészen meghoztad a kedvem (és ez a lapozós módszert én is alkalmazni fogom :D).
    Chicago és a napilap-szerkesztőségi hangulat nagyon tetszetős, ezek érdekelnek a legjobban - na meg persze az időutazás. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A lapozós módszer jóó! :) Én az akciójeleneteket is átlapozom, de csak az unalom miatt. De lehet, hogy ezt egyszer pont veled beszéltük, nem tudom.
      Nekem csak a jó maradt meg ebből a könyvből, semmi negatív érzésem nincs vele kapcsolatban, de egyáltalán nem akarom senkire rátukmálni, rád se :)

      Törlés
    2. Igen, velem beszélted. No offense, de ez a szokásod vicces, mivel az akciójelenetnek pont az lenne a lényege, hogy izguljon rajta az ember. :) De ez tök jó, ez is csak azt mutatja, mennyire mások vagyunk, ez tesz egyedivé minket.
      Majd egyszer elolvasom, ha jobb hangulatban leszek. Eléggé megviselt az elmúlt időszak.

      Törlés
    3. Tudom, hogy fura, de engem ezek pont hogy untatnak :D Amúgy igazad van mindenben :)
      Őszintén sajnálom, hogy rossz időszakod van/volt, bízom benne, hogy már túl vagy rajta, ha még nem, akkor kitartás, mindjárt tavasz! :)

      Törlés
    4. Köszi, már kezdem összeszedni magam. A jó idő ígérete segít kicsit. :)

      Törlés
  5. A Zodiákus nekem is tetszett, na ez a poszt még egy lökést adott, hogy elolvassam a könyvet :)

    VálaszTörlés
  6. Nem vagy egyedül, én is hajlamos vagyok azt hinni, hogy egy szereplő pozitív, ha a legelején szerepel. Érdekes: tegnap csináltam angol emelt érettségi feladatsort és a 2012-es változatban az egyik feladat szövege pont egy olyan könyvről szól, ahol az elején megjelenő szereplő rossz ember (a szerző azt mondta, hogy emiatt sem átlagos a könyve). (Ha érdekel, be tudom linkelni.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Micsoda véletlen egybeesés! Eddig amúgy fel sem tűnt, hogy ez így van, most is kellett idő, míg elfogadtam, hogy Harper egy pszichopata rohadék. Mi volt a könyv?

      Törlés
    2. Egy gyerekkönyv, az írója Andy Stanton, a könyv címe Mr Gum and the Power Crystals (egy sorozat 4. része). Utánanéztem és tényleg létezik (ez csak engem lep meg?).
      Itt egy link: http://www.amazon.co.uk/gp/aw/d/1405228172/ref=redir_mdp_mobile/279-3997684-1535216

      Törlés
  7. Megint kedvet csináltál egy könyvhöz, mostanában amúgy is rá vagyok kattanva a nyomasztó könyvekre meg filmekre, jelenleg is a Rosemary gyermekét olvasom, a Zodiákus meg hetek óta a gépemen vár hogy megnézzem, épp ideje sort keríteni rá.
    Viszont a Chicgao Sun Times-ról mindig a Bambanő című film jut eszembe, ott dolgozik Drew Barrymore karaktere. Tudom, limonádé, de cuki, és mindig jókat nevetek rajta :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök :) Ez kellően nyomasztó, de közben mégsem hangol le. Szerintem.
      Nem is emlékeztem erre a Bambanőből :D Milyen jó a memóriád :) Tényleg cuki film. :)

      Törlés