2015-06-20

Gyorsan néhány könyvről #7

Szokásos felzárkózó poszt következik, úgyis rég volt már ilyen. Nem mondanám, hogy olvasási válságban szenvedek, mert nem hagyom, hogy addig fajuljon a dolog, de inkább pihentetem a könyveket, vagy csak pár oldalt olvasok egyszerre, most sok minden más leköt, nyilván pont olyankor, amikor hegyekben áll itthon a könyvtári könyv és az egyéb saját olvasnivaló. Viszont az egész kihat picit a blogra is, a lényeg, hogy mostanában jobban szeretem az offline életet, de majd ez úgyis alakul meg változik.





Andy Weir: A marsi
Kabátkönyveim listája eggyel gyarapodott A marsi által, még egy hónap távlatában is megmelengeti a szívemet, és remegve várom a filmet, remélem, nem mennek el nagyon drámába. Mark csodálatos és rendkívül szórakoztató, ő vitte el a hátán a könyvet, viszont fontosnak tartom megemlíteni, hogy egyáltalán nem érzem reálisnak azt, ahogy kezelte a helyzetét, azaz hogy egyes-egyedül ott ragadt a Marson. Akármennyire is gyakorlatias valaki, azért egy kis kiborulást produkáljon már nekem ennyi idő alatt. Persze, tök jó, hogy valaki képes minden kellemetlen fordulatot egy poénnal elcsapni, csak nem látok rá sok esélyt, hogy erre bárki képes így, hacsak nem teljesen pszichopata.
A NASA-ban zajló eseményeket is szívesen követtem, néha egy kis pihenőt jelentettek, amikor Mark tudományos gondolatmeneteit már nem volt kedvem követni. Igen, egy fontos adalék: fáradtan (agyfáradtan) ne olvasd A marsit, mert szörnyen unalmasnak fogod tartani, ugyanis nem lesz erőd végiggondolni semmit, amit Mark közölni szeretne veled.
Azt nem tudom, hogy a tudományos okfejtések és egyebek mennyire reálisak, ehhez túl humán vagyok, de nekem aztán tökmindegy. Ahogy írtam, pszichológiai szinten mindenképpen érzek egy erős torzítást Mark karakterét illetően, de mivel teljesen jól szórakoztam szinte az egész regény hossza alatt, annyira nem problémázom ezen sem. Elvileg ez a kabátkönyvek lényege.

Marina Fiorato: A muránói üvegfúvó
Óóó, ez gyilkos volt! Annyira irigyeltem a főszereplő csajt, ahogy megérkezik a városba egyedül, és elkezdi felfedezni, belakni... még akkor is irigyeltem, amikor nehézségei támadtak. A regény első felét olvasva azt kívántam, bár sose lenne vége. Igaz, a stílust nem épp nekem találták ki, de akkor ez még nem zavart. Egy idő után viszont kezdett oszlani a lila köd a szemem elől, és kezdtem kiábrándulni a történetből, ami egyre sziruposabbá és kidolgozatlanabbá vált. A szerelmi szál, ami csodásan indult, hülye és életszerűtlen indokok miatt elment egy idióta irányba, hogy aztán folytatódhasson a tündérmese. Azt hiszem, pont a tündérmese szóval tudnám leginkább meghatározni a regény műfaját.
A végén már szivárványt hánytam, ettől függetlenül nem felejtem el azt, amit a könyv első fele adott nekem Velencéből. És azt sem, hogy végig az a mondat járt a fejemben a Lostból, hogy "Maybe in another life, brother."

Ruth Ozeki: Az idő partjain
Van valami elcseszett érzékem ahhoz, hogy ha két síkon játszódik egy könyv cselekménye, akkor mindig azt szeressem jobban, amelyik a kevésbé hangsúlyos, illetve rövidebb fejezetekből áll. :D
Ruth és Naoko a Csendes-óceán két partján élnek, vagy éltek valamikor, és egy partra vetett napló kapcsán fonódik össze az életük, ez a tárgy összemossa az időt és felkavarja Ruth gondolatait.
Leginkább a nyugat-kanadai helyszín vizes, kék-szürke hangulata maradt meg bennem, illetve az, hogy a szerző tökéletesen átadta a japán tizenéves lány, Naoko gondolatait, igaz, nem tudom, mennyire lehet nehéz szintet esni stílusban, ha értitek, mire gondolok. Naoko naplója élőbeszéd-szerű, teljesen hiteles, eközben sokszor nyomasztó, de egyben inspiráló is az, ahogy a lány a környezetéből felé irányuló rengeteg nyomorúságot kezeli. 
A könyv bizonyos helyszíneiből csak úgy árad a nyugalom, ami arra késztet, hogy kis adagokban, lassan olvassam, és elgondolkozzam Naoko felvetésein. Némi mágikus ez meg az is vegyül a történetbe, én nem hiányoltam volna, ha ez nincs, de így is tökéletesen kereknek érzem ezt a különleges regényt. 

11 megjegyzés:

  1. Már vártam, hogy írjál megint könyvekről is. :) A marsit egyáltalán nem gondoltam volna nekem való könyvnek - cím-téma-borító stb. - de annyian írtok róla nagyon pozitív véleményt, hogy már érdekel egy ideje. Az meg kiváltképp feljebb nyomja, hogy kabátkönyvként emlegeted. :)

    A muránói valóban szirupos néhol - bár már megkoptak az emlékeim -, de azért szerettem, örülök, ha nem negatív élményként marad meg :)
    Ó, Ozeki, már el is felejtettem, hogy olvasod :D A mágikusság nekem se feltétlen hiányzott, valahogy mégis a helyére klappolt... és nem zavart. ez fontos. :) A kvantumfizika jobban tetszett benne :D :D (úristen, ezt én mondtam. :D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én nagyon otthonosan éreztem magam az egész történetben, mindenki vicces meg ilyesmi, közben még izgi is, meg tetszik, ahogy Mark feltalálja magát a Marson. :) De azért néha fárasztó.. :D

      Éljen a kvantumfizika :D

      Törlés
    2. Igen, gondolom sok a tudomány, vagy a tudományos magyarázat (?). :) Mindenesetre érdekel. :)

      Hehe, éljen a kvantumfizika, pólóra vele! :D

      Törlés
    3. Hát így Mark mindent jó logikusan levezet, hogy mit miért hogyan, ami alapvetően tök jó, de ha épp kikapcsolni vágyik az agyad, akkor nem feltétlenül. :) De a jófejsége mindezt kárpótolja :)
      Szólj ha látsz ilyen pólót, jó lesz a kávés mellé.

      Törlés
  2. "A végén már szivárványt hánytam" - ez epic :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm, bár mondhatnám, hogy saját kreálmány :D

      Törlés
  3. Jók ezek a zanzásított bejegyzéseid (is) :D Felkerült a listámra Az idő partjain, sőt így ebből a pár infóból már most nekiállnék. A könyvheti recik ledarálása és a tanulás után kicsit kiégtem, nincs kedvem a Divinershez se (pedig könyvtári és jövő hét végén vissza kéne jutattnom), megyek inkább színezek :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :) Örülök, hogy kedvet csináltam Az idő partjainhoz, én még olvasnék sok hasonló, behatárolhatatlan, de okos könyvet.
      Reci még egy nekem is van, aztán szerintem egy ideig lehet pihentetem a témát. A színezéshez mostanában nekem is több kedvem van valahogy :D Diviners ráadásul valami borzasztó hosszú,ugye? Sok sikert hozzá :D

      Törlés
  4. A marsit a hétvégén majdnem egy nap alatt sikerült befejeznem. Nem mondom, hogy tökéletes, de baromi szórakoztató volt és iszonyatosan dolgozott közben az agyam, hogy felfogjam amiket olvasok :D Most pedig a filmet várom már nagyon, bár Matt Damont nem szeretem.
    A szivárványt hányok beszólásodtól kééész voltam - de ezek után azt hiszem én is használni fogom. Azért örülök, hogy nemcsak ez maradt meg a könyvből :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban nem tökéletes, de úgy tűnik, ez nem sokunkat zavarta :)
      Nem tudom, ki lett volna igazán jó erre a szerepre, de Matt Damon nekem tuti nem ugrott volna be, hogy elhívjam castingra :D

      Egy kis szivárvány: http://i1.kym-cdn.com/photos/images/facebook/000/085/444/1282786204310.jpg
      :D

      Törlés
  5. Jaj, ezen most jót nevettem :)

    VálaszTörlés